Budaörs, az én városom

Az elmúlt években lebonyolított pályázatokkal és a megvalósult igényes épületekkel Budörs kitört a logisztika-bevásárlóközpont-autópálya bűvkörből. Interjú Csík Edinával, az év főépítészével.

Csík Edina, Budaörs főépítésze vehette át ebben az évben az Év Főépítésze díjat a XIV. Országos Főépítészeti Konferencián. Az építész asszony az elmúlt nyolc évben azért dolgozott, hogy megváltoztassa a település karakterét, formálja a közízlést és védje a város értékeit.

- Mit gondol, minek köszönheti ezt a megtisztelő elismerést?

- Egyrészt a megvalósítandó intézményfejlesztéseink kapcsán kiírt sorozatos és sikeres tervpályázatainknak, melyek, kiemelkedő módon az országban, gyorsan meg is valósultak. Másrészt pedig annak, hogy a köztudatban a „kereskedelmi aranyháromszögnek", vagy a „bevásárlóközpontok városának" emlegetett Budaörs arculata megváltozott, az elmúlt években létrejött igényes épületeinkkel sikerült változtatni a korábbi megítélésen.

- Nyolc éve főépítész Budaörsön, előtte a XII. kerületben dolgozott, ott nincsenek bevásárlóközpontok, panelházak.

- Jól látja, nagy váltás volt egy polgári, nagyon komoly hagyományokkal rendelkező budai kerületből egy agglomerációs, feltörekvő, de még falusias elemekkel rendelkező városba jönni. 2000-re ugyan már felépült három nagyáruház, és az ezekhez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztés is megvalósult, de Budaörs belső részének fejlődése még nem indult meg. A 2001-2002-ben kezdődő főút rekonstrukciójával, később a Templom tér sétálóutcás fejlesztésével, és az erre rászerveződő vendéglátóegységek számának növekedésével indult meg a belső rész városiasodása.

- Mire volt szükség ahhoz, hogy ez a fejlődés elindulhasson?

-  2002-ben állítottuk össze a településfejlesztési koncepciót, melynek a legfontosabb elhatározása az volt, hogy az idetelepített nagy adófizetők által befizetett iparűzési adót az óvárosi városközpont kialakításával, rehabilitációjával, illetve olyan szabadidős tevékenységekre szolgáló funkciók kialakításával kapcsolatos fejlesztésekre fordítjuk, amelyek a budaörsiek jólétét, komfortérzetét, identitástudatát erősítik. Ebben az egyik legnagyobb lépcső az uszoda-sportcsarnok, aminek reméljük a vége sikertörténet lesz, de egyelőre még a kivitelezéssel küzdünk. Rengeteg olyan tervünk van még, ami rekreációs zöldfelületi fejlesztést tartalmaz. Az autópálya túloldalán található közel 40 hektáros terület felvásárlása például már évek óta folyik az önkormányzat részéről, itt szeretnénk hasznosítani  a nemrégiben talált termálvizet.

- Budaörs új arculatában meghatározó szerepet játszik az a sok kitűnő épület, amely az elmúlt években épült, illetve újult meg. Melyikre a legbüszkébb?

 - A Városházára. Nemcsak azért, mert ez a „mi házunk", hanem mert 2003 tavaszán merült fel először annak a gondolata, hogy valamilyen módon meg kellene oldani a helyhiányunkat, hiszen akkor már a fél hivatal bérirodákban dolgozott a város különböző pontjain. És 2005 október hatodikán pedig már be is költöztünk az új épületbe. Nagyon akartuk és nagyon szerettük is ezt a munkát. Az épület maga is a demokrácia jelképe szeretett volna lenni, és úgy vélem, hogy ezt sikerült is elérni az átláthatóságával. Éjjel-nappal látszik, ha munka folyik a nagy üvegfelületű tanácsteremben, fizikai értelemben pedig az oszlopsortól át lehet látni egész a park végéig. Közösségi terei számos rendezvénynek adnak helyet. El is nyerték építészeink a Pro Architektúra díjat a házért, és az épület a Pest megyei Építészeti Nívódíjat is megkapta.

 - És mit szólnak hozzá a budaörsi emberek?

 - Szeretik és büszkék rá. Voltak persze, akik az első időkben idegenkedtek a nagyvonalúságától, modernitásától, de megszerették, mert jó ide bejönni. Halk zene szól az aulában, lehet internetezni, van gyermekfoglalkoztatónk, éttermünk, és nagyon fejlett a műszaki háttér is. Nagyon korán, szinte elsőként az országban bevezettük az E-önkormányzati ügyintézést. Nagyon fontosnak tartom mint építész, hogy kicsit terelgessük a közvéleményt, alakítsuk a közízlést. Ehhez kapcsolódik az egyik ötletünk is, meg szeretnénk alapítani jövőre Budaörs építészeti nívódíját. Ezt akár egy családi házzal is el lehet majd nyerni, úgy gondolom ez is egy módja a közízlés formálásának.

- Milyen irányba szeretné terelgetni a közízlést, mi az, amit fontosnak tart és megkövetel?

- Ahány része van a városnak, annyiféle szabályozás szükséges. Az óvárosi részen nagyon fontos az illeszkedés. Nem gondolom, hogy eklektizáló, visszaforduló stílusban kellene bármit is megfogalmazni, de mégis, hatásában és jellegében a hagyományos építészethez illeszkedő épületeket kell építeni. De nem csak a külső befektetőkkel, építtetőkkel tárgyalunk a régi, védett épületek megmentéséről, hanem komoly értékvédelmi támogatást tudunk nyújtani azoknak, akiknek ilyen épület van a birtokukban és ezt igénylik. Ez elsősorban anyagi támogatást jelent, de akár meg is terveztetjük az épület felújítását. Sok épület újult már meg ennek segítségével, régi homlokzatokat állítottunk vissza archív felvételek alapján. Az értékvédelem nagyon karakteres része a munkánknak. A Zichy grófok majorságából egy kulturális művészeti központot szeretnénk létrehozni. Ebben én nagy fantáziát látok, különösen úgy, hogy ezt beleillesztjük a városrehabilitációs tervbe. A Templom tértől sétálóutcák vezetnének odáig. Terveink között szerepel még a régi postaépület megszerzése is, ami egykor Lányiskola volt. Ez egy nagyon karakteres épület a Templom tér sarkán, oromzatos főhomlokzattal, fantasztikus pincerendszerrel. Szeretnénk oda áttelepíteni a Művelődési Központot, ami most a színházzal egy épületben, nagyon szűkösen működik.

- Már csak a látványa miatt is meghatározó része a városnak a Kőhegy.

A Kőhegy egy nagyon szép, izgalmas, zeg-zugos terület, régi présházas pincesorok szövevénye. Itt is kemény harc folyik a tulajdonosokkal, a 90-es években épültek olyan épületek, amiken jó lenne változtatni. Ez persze nehezebb, mint az újak építése, amikre vonatkozó  alapelveinket az építési szabályzatunkban írásban rögzítettük. A hegyoldalban nagyon vegyes a beépítés, mindenki más stílusú családi házat álmodik meg magának. Én nem hiszem, hogy ott nagyon szigorúnak kellene lenni. Bár ami a funkciót illeti, a lakásszámmal a befektetők időnként nagyon elszállnak, az utolsó négyzetcentiméterig ki akarják használni a beépíthetőséget, ezért rendeletben szeretnénk szabályozni egy kis mértékű visszafogást. Rengeteg gazdasági, ipari épületünk is van, és számuk a jövőben nőni fog. Érdekes kérdés, hogy valaki egyszerűen csak épít egy csarnoképületet, amit később bérbe ad, vagy egy saját telephelyet épít és a házat saját identitásának kialakítására is használja. De miután ezek a csarnok rendszerű épületek nem hosszú távra épülnek, és nem határozzák meg a városképet, nem gondolom, hogy itt komoly szintű építészetet kellene elvárni. Azokra viszont, melyek az autópálya mellé épülnek és a város életében részt vesznek, megpróbálunk nagyon odafigyelni.

- Nem említettük még a lakótelepeket, ezek megújulása várható a közeljövőben?

Két házunk már színes, és nagy örömünkre még 23 ház nyert az idei pályázaton. Jövő tavaszra a panelházak mintegy 2/3-a színesedik meg, kap új homlokzati hőszigetelést, korszerűsödik a fűtése és kicseréljük a nyílászáróikat is. Fontos meghatározója még egy településnek, hogy teljes legyen a kép, a közterületei, közparkjai. Az utóbbi években jó néhány parkunk újult meg, de a legnagyobb tervünk egy igazi nagy közösségi tér kialakítása a Templom téren. Erre nagyon nagy az igény. Most nincs igazán olyan hely, ahol egy nagy koncertet, vagy egy több napig tartó vásárt meg lehetne tartani. 2003-ban egy közvéleménykutatásban feltett kérdésre, miszerint elégedett-e a városközponttal, két olyan válasz is érkezett, hogy „miért, van?" Hát erre majd mondhatják az emberek azt, hogy már van városközpontunk.

- A közízlés formálásába beletartozik a környezettudatos építkezésre, a megújuló energiaforrások hasznosítására való buzdítás is...

A Herman Ottó Általános Iskola bővítésére és a Hársfa utcai Óvodára vonatkozó legutóbbi pályázatainkat már úgy írtuk ki, hogy kötelező jelleggel figyelembe kell venni ezeket a szempontokat. Mindkét esetben a környezettudatos megoldás nyert. Az iskolapályázat nyertese például egy átszellőztetett homlokzatot tervezett, a két plekszi réteg közötti területet növényekkel kívánja beültetetni. Ez zseniális ötlet. A városlakóknak pedig, akik saját céljukra építenek, alapítottunk egy pályázatot, melynek keretében anyagi támogatásban részesítjük azokat, akik megújuló energia hasznosításával kívánnak élni.

Petőcz Éva