Budapest, Kiss János altábornagy u. 59. társasház homlokzat felújítása

A budapesti Kiss János altábornagy utca 55-59-es szám alatt álló 3 épület 1929-ben épült Medgyaszay István tervei alapján. Az ún. „városi házak" a második világháború utáni elmaradt felújítások miatt napjainkra igen rossz állapotba kerültek.

Építtető: Társasház, Kiss János altábornagy u. 59.
Tervező: Gerle János
Kivitelező: ÉPSOEL Kft., Veresegyház

 

 

---

A "Helyi Építészeti Örökség" építészeti nívódíj nyertese 2010-ben

Indoklás

A budapesti Kiss János altábornagy utca 55-59-es szám alatt álló 3 épület 1929-ben épült Medgyaszay István tervei alapján. Az ún. „városi házak" a második világháború utáni elmaradt felújítások miatt napjainkra igen rossz állapotba kerültek.

A felújítás munkái már tíz éve folyamatosak, a lehetőségek függvényében részről-részre haladnak, mindhárom épület tekintetében azonos szempontok alapján. A rusztikus lábazati, földszinti homokkő burkolat tisztításával egyidejűleg a felső szintek málló, hiányos és elkoszolódott vakolt homlokzatfelületeit leverték, az új vakolatot pedig az eredetihez hasonló technológiával, a Medgyaszay által előszeretettel használt „rovátkolt" felületekkel alakították ki. Az igen magas szakipari tudást igénylő munkához referenciával rendelkező kőműves meghívására volt szükség. A munka jó kivitelben készült, de az eredetivel való összevetésben kissé újszerű és világosszürke tónusával törvényszerűen elüt a Márton Ferenc és Nagy Sándor nevével fémjelzett, kiváló minőségben restaurált sgraffitó felületek tónusától. A munkák során hitelesen újították fel a sérült tulipánmotívumos erkélyeket, az épületen belül pedig felújításra kerültek a lépcsőházak pávás korlátai és a hirdetőtáblák. Sajnálatos, de a nagyszámú tulajdonos miatt ugyanakkor érthető jelenség, hogy a homlokzati ablakok egységes felújítása nem valósulhatott meg. A sokféle típusú ablak egyes homlokzatszakaszokon így zavaróan heterogén összképet eredményez.

Dicséretes, hogy a felújítás során kicserélt minden egyes eredeti szerkezeti elemből megőriztek egy-egy darabot, illetve részletet az utókor számára. Az elbontott márványmozaik lap burkolat, a bábos korlát egy-egy eleme, az eredeti homlokzati vakolat darabjai a távlatos jövő felújításaihoz szolgálhatnak mintául. Összességében megállapítható, hogy a jelentős építészeti értéket képviselő, igen nagy szervezést és anyagi ráfordítást kívánó védett épület megújítása példaszerű összefogással, az egész társasházi közösség bevonásával történik.