Budapesten a levegőben van az inspiráció - Karina Vissonova

Interjú a budapesti Institute of Advanced Design Studies alapítójával, Karina Vissonovával. Az IADS megálmodója Karina Vissonova dizájnkutató, aki a radikális fenntarthatóság iránt elkötelezett, multidiszciplinárisan gondolkodó dizájnerek új hullámát szeretné elindítani. 

Nagy hiba lenne úgy elsuhanni Budafok régi gyárépületei mellett, hogy ne álljunk meg az Art Quarter Budapestben. Annál is inkább, mert a Dunára néző egykori Haggenmacher sörgyár barnatéglás raktára ad otthont egy új dizájniskolának, az idei Design Weeken bemutatkozó Institute of Advanced Design Studiesnak. Az IADS megálmodója Karina Vissonova dizájnkutató, aki a radikális fenntarthatóság iránt elkötelezett, multidiszciplinárisan gondolkodó dizájnerek új hullámát szeretné elindítani. Noha az angol nyelvű oktatás csak 2020-ban indul, érdemes már most megismerni őket.

Iván Viktória: A PhD fokozatát Koppenhágában szerezte, évek óta a skandináv és balti régióban dolgozik tanácsadóként- hogyhogy épp Budapestre esett a választása?

Karina Vissonova: Amikor arról álmodoztam, hogy megalapítom az intézetet, tudtam, hogy Budapest tökéletes helyszín lesz, anélkül, hogy igazából ismertem volna. A Szent György-hegyen lakunk, és Balaton felé többször átutaztunk a városon, de keveset tudtam az itteni dizájn- és kreatív szcénáról. Már akkor éreztem azt a független, kreatív szellemiséget, ami bátran szembemegy az egyre inkább uniformizált világgal. Kreatív negyedek alakultak ki, galériák, tervezők, iparművészek nyitottak kis üzleteket szerte a városban. Azt tapasztalom, hogy Európa más városaiban 15 év alatt inkább tömegfogyasztási cikkeket áruló boltok és szolgáltatóegységek nyíltak. Mennyi neves magyar művész, dizájner és feltaláló írta be magát a történelembe! Ez is mutatja, milyen alkotószellem uralkodik itt. A szememben Budapest új mozgalmak bölcsője, talán azért is, mert kicsit távolabb helyezkedik el a fenntartható dizájn központjától, és az igazából kreatív dolgok mindig a periférián történnek. Vagy talán azért, mert Budapesten egyszerűen a levegőben van az inspiráció.

I.V.: Mi az intézet előképe, volt olyan műhely vagy iskola, ami különösen nagy hatással volt az elképzeléseire?

K.V.: Legjobban az ulmi School of Design inspirált. Első évtizedeiben, a háború utáni években erősen kísérletező volt. Mindent újra kellett építeni és ehhez kreatív elmék kellettek. A német iskola olyan skill setet akart kidolgozni, ami a tervezői gondolkodás folyamatára fókuszál, arra, hogyan tudunk valami újat tanulni, máshogy nézni arra, amit már tudunk. Ez azért fontos, mert a mai dizájnoktatásban a tanulókon sokszor nagy a nyomás, hogy gyorsan találjanak praktikus megoldást egy problémára, a világot cselekvéssel és ne “elmélkedéssel" változtassák meg. Az ulmi modell arra ösztönöz, hogy a már meglévő tapasztalatunk és tudásunk alapján újragondoljuk, amit teszünk, ne csak ismételjük, és gondoljunk arra is, milyen következményekkel jár majd. Ahogyan a háború után, most is újra kell építenünk környezetünket, és ez a múltbeli módszerekkel és eszközökkel nem lehetséges.

I.V.: Ez fontos lehet a dizájnképzés elején, de az Intézetben csak poszt-graduális kurzusok lesznek. Miért döntött így?

K.V.: A kurzusokat a már meglévő egyetemi képzés fontos kiegészítéseként képzeljük el, ahol tervezők, művészek és más területek képviselői - építészek, várostervezők, ökológusok, mérnökök és fejlesztők dolgoznak együtt. Képzeljen el egy csoportban egy építészt, egy termékdizájnert, egy filozófust, egy biológust és egy várostervezőt. Különböző hátterüknek köszönhetően teljesen más megoldásjavaslatokkal állnak elő egy problémára, mintha ugyanazt egy építészcsapatra bízzuk. Ez a legkomplexebb és legizgalmasabb projektek sikerének kulcsa. Korábban elképzelhetetlennek vagy lehetetlennek tartott megoldások születnek. Ma a fenntarthatóság területén sürgősen szükségünk van ilyen komplex és kidolgozott megoldásokra- a fenntarthatóság maga igen komplex kérdés.

I.V.: Az Intézet manifesztójában radikális fenntarthatóságot hirdet. Ez mit je-lent?

K.V.: Számomra azt, hogy bizonyos mértékben újrafogalmazzuk, mit jelent em-bernek lenni- érzelmi lények vagyunk egy olyan világban, amitől igen nagy mértékben függünk. Egyre elfogadottabb, hogy ne pusztán biológiai gé-pezetként tekintsünk magunkra, hogy közösségre, törődésre, szeretetre van szükségünk sokkal inkább, mint a legújabb kütyüre. Nem hiszem, hogy a dizájn mindenre megoldást tud nyújtani, de ezekkel a kérdésekkel meg tud birkózni, ha a különböző területek kooperálnak. Az Intézetnek ugyanilyen fon-tos vállalása a mélyen etikus hozzáállás: itt az idő, hogy a dizájn olyan értékes megoldásokkal rukkoljon elő, ami az emberiség és a környezet érdekeit is szem előtt tartja. A manifesztóban szerepel még három értékvállásunk: gya-korlatiasan sokoldalú, tisztelettudóan kihívó és nyíltan összekapcsolódó.

I.V.: Saját, személyes honlapján szerepel egy figyelemreméltó idézet: “A fenntarthatóság felforgatja szabadságról alkotott elképzeléseinket: egyfajta magasszintű építészetet jelent, a korlátok tudomásulvételét, hosszútávú és széleskörű felelősségvállalást, az egymásrautaltság elfogadását, semmint autonómiát."

K.V.: Számomra ez a fenntarthatóság legátfogóbb és legátgondoltabb megfogalmazása. Cameron Tonkinwise itt arra utal, hogy a fenntarthatóság nagy mértékben korlátot szab vágyainknak. Olyan kultúrában élünk, ahol adottnak vesszük, hogy ha szeretnénk valamit, jogunk van megszerezni, akármilyen, akár rossz hatással legyen is ez másokra. Legyen szó szemhéjpúderről, aminek csillogó kristályait kézzel bányásszák és károsítja a bőrt, vagy a kobaltról, amit széles körben használnak az elektronikában, és gyerekek bányásszák. Az Intézetben a világ vezető fenntarthatóság, dizájn, ökológia, technológia termék-és szolgáltatásfejlesztő szakértői dolgoznak majd szorosan együtt a hallgatókkal, hogy ezeket a kérdéseket megvizsgálják, és feltárják, hogyan lehet a mostani szervezeteket és rendszereket átalakítani, hogy az ökológia és fenntarthatóság legyen szem előtt.

I.V.: Az Intézet széles körű oktatási programot kínál, elsősorban egy kétszemeszteres, fenntartható dizájnnal foglalkozó kurzust. A Design Héten mit tudhatunk meg róla?

K.V.: Október 9-én alapítótársammal, Héjja Róberttel a terveinkről és elképzeléseinkről beszélgetünk majd a MEONIN Design Studióban, október 10. és 12. között bionika szemináriumokat és workshopokat tartunk művészeknek, dizájnereknek, építészeknek, mérnököknek és más területekről érkező részt-vevőknek. Egy magazint is megjelentetünk, hogy a szélesebb közönség is közelebbről megismerkedjen a témával.

I.V.: Az egyéves posztgraduális kurzus maga 2020-ban indul. Milyen tudást kapnak az ott résztvevők?

K.V.: Szeretném, hogy a fiatal szakemberek komplex gyakorlati tudást szerezzenek, közelről megismerkedjenek a mai dizájn legújabb irányzataival és olyan új elképzelésekkel, mint a körforgásos gazdaság. Ez egy nonprofit szervezet, és úgy tapasztalom, az emberek sokkal inkább szívvel-lélekkel vesznek részt egy projektben, ha annak célja nem a profitszerzés. Az a célunk, álmunk és reményünk, hogy fejlesszük a hozzánk csatlakozók tudását és megmutassuk annak értékét. Az oktatásból befolyó pénzt öszt-öndíjakra és kutatási projektekre fordítjuk.

I.V.: Milyen visszajelzések érkeztek már?

K.V.: Világszerte nagy érdeklődést tapasztalunk. Csak egy kis dolog, de a Linke-dInen olyan bátorító üzeneteket kapunk, mint hogy “már régóta ez a legjobb ötlet, amivel találkoztam". Az Intézet gondolata messze túlmutat rajtam, mind-azokkal együtt fejlődik és növekedik, akik hisznek benne. Mint egy fa: elvetünk egy palántát és nézzük, ahogy felnő.

Iván Viktória