Buheraplacc az esernyők alatt – Kocsmár Bianka diplomamunkája

A buherálás szépsége és gyarlósága sokunknak meghatározó gyerekkori emlék, legyen szó saját udvarunkon vagy a környezetünkben lévő sufniról, akár piacról. Kocsmár Bianka diplomamunkájához saját élményekből merített: a nyíregyi volt KGST-piac bádogrengetegének meglévő struktúráját folytatva hozott létre új pavilonsort.

Személyes indíttatás

A nyíregyházi Tokaji úti vásártér a köznyelvben a mai napig KGST-piacként él. A helyiek elmondása szerint amit itt nem lehet kapni, az nem is létezik. Gyerekkorom egyik központi eleme volt, ugyanis tőle öt perc sétára található nagyszüleim háza. A vályogot egy a kertek alatt található gödörből vetették, a tető akácrönkökből épült, a nádrabic alatt valahol rejtőzik egy jegygyűrű (a munka előtt még megvolt). Udvarukban, kertjükben számtalan sufni, a legkülönbözőbb anyagokból, abból, ami éppen rendelkezésre állt, például deszka, farostlemez, OSB-lap, trapézlemez, hullámpala, PVC-cső, redőny, fólia, bontott ablakok, betonacél oszlopok, előbbi alternatívája a betonnal kitöltött gödörbe állított acélcső… És még sok más. Nem egyedülálló jelenség: a városrész összes portája és maga a piac is hordozza a buherálás szépségeit és gyarlóságait. 

Spontán jelenségek

Messzebbre tekintve sem egyedülálló, az ország (Bokodi-tó horgásztanyái, Tihany környéki nyaralók, zártkertek), még távolabb menve a világ minden pontján (Quinta Monroy telep cserelakásai, Torre David) összefuthatunk a sajátkezű építés jelenségével. Janáky Istvánnál, a spontán építészet hazai szerelmesénél, az épület állandóan változó organizmus. Egy olyan nyitott tervezési módszerről beszélt, amely a meglévő szövetbe egy félkész házat illeszt, majd rábízza annak befejezését az időre, így végül a használat révén válik teljessé. Ha egy épület nem nyitott a változás befogadására, az idővel eldeformálódik.

A helyszín

A piac maga egy 10 hektáros burjánzó bádogrengeteg a Tokaji út és a Tokaj felé vezető vasútvonal kereszteződésében. Állandó probléma az időjárással vívott küzdelem, a vizesblokkok mennyisége, a közmű hiánya, a rossz minőségű burkolatok, de ezek együttes hatása ellenére is tömegeket vonz. Több egyenrangú bejárata van, a Tokaji-út felőliek robosztus, jellegtelen kapuépítményeket kaptak. A területet egy előregyártott betonkerítés övezi, ezt a helyi művészeti középiskola diákjai díszítették egy 180 m hosszú graffitivel, a helyiek örömére. 

Az érkezés pillanatában az első benyomásunk, hogy zsúfolt, igénytelen, kaotikus ez a hely, de ezzel egy időben magával ragad minket a bazárszerű atmoszféra. A labirintus-jelleg ellenére logikus rendszert alkot, mivel a hasonló árucikkekben utazók egy-egy blokkba tömörültek. A legjellemzőbb anyagok a trapézlemez és a zártszelvény, de a legkülönbözőbb színek és textúrák bukkannak fel ott, ahol váratlan problémák, további igények merültek fel. Ilyenek a passzázsok között gumipókkal kifeszített ponyvák, vásznak, a hanyag ereszcsatorna-szituációk, a közlekedősávokból elbirtokolt kirakatok, és bizonyos értelemben a pavilonsorokba ékelődött apró büfék is. 

A terület szinte minden építménye és ezáltal maga a struktúra is az itt dolgozók alkotása. Képes változásra, alkalmazkodásra. A közlekedősávok többsége szűk, zsúfolt, erős sodrású, de kialakultak a végeiken apró torkolatok, ahol megpihenhetünk, találkozási pontokat tűzhetünk ki, néhol levághatjuk az utat rejtett keskeny átjárókon – ezek mind fontos tehermentesítő elemek a szövetben. 

Telepítés

Ezekből a sajátosságokból merítve alakítottam ki a meglévő struktúra folytatását a terület üresen álló keleti részében. Ez egy a betonkerítés vonalát lekövető hagyományos, falazott szerkezetű épületből, valamint a belsőben az elárusító pavilonok helykijelöléséből áll. Az épületben helyet kapnak magasabb igényszintű bérelhető üzlethelyiségek és kisebb éttermek, büfék, valamint egy vizesblokk. A tömeg, és vele egyidejűleg a betonkerítés megszakításai feltárják a piac belső nyüzsgését. Egy ilyen megszakítás nemcsak vizuális kapcsolat, hanem új bejárati szituáció is, a terület délkeleti sarkán. A belváros felől közelítve az első feltáruló látványként kiemelt nézőpont.

Esernyők

Fontos tervezési szempont volt, hogy az új pavilonsorokat megvédjem az időjárás viszontagságaitól. A vízióm egyetlen összefüggő tető volt. Ennek kialakításához előképként egy meglévő spontán jelenség, a sorok között kifeszített vásznak szolgáltak, ezek a vásárlók érdekét szolgálják. Az árusok közös erővel készítik, a bódék közötti határok itt elmosódnak, mintha néhány ember tartana esernyőt sok más társa feje fölé. Az én esernyőm egy trapézlemez fedésű acél váz, amely sokszorosításával a teljes terület lefedése készül. Ezek szabályos raszterben elhelyezkedve, különböző magasságokkal és hajlásszögekkel egymásra ejtik az esővizet, majd a legalsó elemek összegyűjtik és elvezetik azt. A magasságok változása által a közlekedőkben haladva bizonyos pontokon rálátást nyerünk az égboltra.

Idő-tényező

A legfontosabb összetevő az acélszerkezet. Az ide települő árusok a pavilonjaikat az oszlopokhoz rögzítve alakíthatják ki, olyan méretben és formában, ahogy számára megfelelő. A későbbi tulajdonosváltások alkalmával az így kialakult üzlethelyiségek átalakíthatók, összevonhatók, feloszthatók. Az esernyők együtt egy vázat alkotnak, amely alatt kialakul egy rugalmas tér, ami érzékeny az időre. 

Kocsmár Bianka

szerk.: Fürdős Zsanett