Bútorok az utcán

Zalavári József új fővárosi utcabútorai

A design közügy!
Ha a designról általában joggal állítjuk azt, hogy manapság sajnálatos mód nem tartozik épp a közbeszéd legfontosabb témái közé, akkor az utcabútorokról ez még inkább elmondható. Pedig esetükben igen égető a paradoxon: noha valódi közügyről van szó, a közembert vajmi kevéssé érdekli az utcai információs rendszerek és bútorok tervezésének mikéntje! Ha az egyszeri ember elvész a metróban, esetleg nem találja a buszmegállót, avagy ha nagy nehezen ugyan, de megtalálja, ám csak nagyítóval érti meg, merre s mikor megy a következő busz, vagy villamos; nos e bosszúságok közepette sosem a lényeg jár az emberek fejében! Szidják a sofőrt, a kormányt, a multikat, a szomszédot, vagy a legközelebbi arrajárót, de jogos felháborodásukban - mivel nem is tudják, hogy egy létező komoly szakma hivatott a városi információs rendszerek és utcabútorok tetszetős és praktikus kialakítására -, csak mérgelődnek magukban, vagy félhangosan, s haragjukat mindazokra irányozzák, akiknek csak csekély, vagy semminő köze sincs a köztéri formatervezés, ha tetszik ´public design´ dolgához.

Városházi csűrcsavar
Pedig vannak felelősök, no és persze jó designerek is a porondon, ám a köztéri formatervezés ügye mégsem áll a legjobban. A fővárosban például nyilvánvaló pártérdekektől terhelt politikai hercehurcák béklyózzák az előrehaladást. Olyan taktikai csűrcsavar, s urambátyám adok-kapok megy a városházán, ami bizony középkori időket idéz. Derék főpolgármesterünk, s az ő még derekabb lobbija elébb 25 évre koncesszióba vágta volna az egész ügyet: jó francia haverok vihetik a koncot, övék a terep! Tervezzenek, kivitelezzenek a maguk szakállára, tartsák termékeiket s környékét karban, takarítsanak s fejlesszenek, cserébe övék a reklámfelületek bérbeadása. Kampányidőszakokban pedig természetesen ingyen reklámfelületeket biztosítanak majd a baráti városatyák pártjai és egyéb pereputtyai számára! Csak mellékesen jegyzem meg, a reklámbevétel körülbelül tízszerese a karbantartási költségeknek, vagyis, ahogy Pesten mondani szokás, a hülyének is megéri az üzlet. Már majdnem nyélbe is üttetett ez a remekbeszabott barter Budapest információs felületeinek a főváros birtokolta 35-40 %-ról, amikor közbelépett az ellenzék - elvégre ez a dolga a mindenkori ellenzéknek! -, s beállt a jó magyar termékeny patthelyzet. Ahogy a most győztes cégcsoportosulás tervezője, Zalavári József, elmondja szerkesztőségünknek, pár hónapja "kialakult egy bizonyos demarkációs vonal" a felek és lobbijaik között.

Üröm az örömben
Üröm az örömben, hogy a Zalavári kidolgozta rendszernek csak egy-egy eleme valósul majd meg a tervek szerint, de mindenképp bíztató fordulat várható a magyar formatervezők ´public design´ szerepvállalásának tekintetében. Ugyancsak üröm az örömben, hogy még csak esélye sincs annak, hogy nyilvános ötletpályázatokon olyan honi fiatal formabontó tervezők jussanak piacközelbe, akik egyébként még értelemszerűen nem rendelkeznek kellő, a fővárosi pályázati kiírásoknak érdemben megfelelő infrastrukturális és kapcsolati tőkével. A járókelőknek ugyanis az állna igazán érdekükben, ha a legfrissebb ötletek alapján, fiatal honfitársaik korszerű tervei szerint születnének utasvárók, információs rendszerek, s egyéb köztéri utcabútorok szép hazánkban.

Sz. M.