Centrál Kávéház és Irodaház

A Budapest Építészeti Nívódíja bírálóbizottságának részletes bírálata Gereben Gábor és Pataky Dóra Centrál Kávéházáról és Irodaházáról.

A tervezők szándékát szinte első pillanattól érteni-érezni lehet: megtervezni funkcionálisan a legkorszerűbb igényeknek is megfelelő kávéházat, ami új elemeiben is megidézi a Centrál egykori sűrű irodalmi-kulturális közegét. Gereben Gábor és Pataky Dóra nem csak a kávéház, hanem az épület teljes felújítását is a "megőrizve felélesztő" szemléletben tervezték. Fontos változtatás a Centrál főbejáratának az Irányi utcai homlokzat tengelyébe való helyezése. A Károlyi Mihály utcai bejáratot a bérház irodaszintjei használják. Innen juthatunk az egy szinttel megemelt belső udvarba, melynek földszintjét a kávéház konyhaüzeme foglalja el - felelevenítve az 1900 körüli években Budapesten általános megoldást.

Az üveg fedésű udvart sárgás mészkő borítja, igen diszkrét hangulatot adva a térnek. A belső udvar - a körfolyosó neoreneszánsz rácsaival, az udvari homlokzat kvadratúrát hangsúlyozó vakolásával - a pesti bérház jellegzetes típusa. A puritán, hasáb alakú, de erős meggyszín festésével új elemként megjelenő látványlifttel juthatunk az irodaszintekre. Az áttekinthető alaprajzok, a korszerűen, visszafogottan megoldott irodák méltók az eredeti épület minőségéhez.

Ha belépünk a kávéházba, figyelmünket egyaránt felkeltik a jobboldali vitrinben lévő régi fotók és relikviák a kávéház különböző korszakaiból és a baloldalon elhelyezett napilapok. A padlón a szecessziós mintára öntött terrazzo közepén iránytű, hogy tudjuk: a Centrálban, a Központban vagyunk.

Balra A Hét (régi folyóirat) termébe lépünk. Leghátul a főfalon Ruttka Andrea textilképei: tizennégy portré, árnyképek a magyar irodalomból és kultúrából. A téglaszín alapon feketével kirajzolódó profilok a kávéház egész történetét megidézik Kiss Józseftől Mándy Ivánig. A belső berendezés logikája az 1900-as években Bécsben és Budapesten egyszerre kikristályosodott mintát követi: "Kötelezővé váltak az óriás ablakok, és fontos volt a ház fekvése is. Falait lehetőleg három oldalról is utcák és terek vették körül. A kávéház vendége nem bújik el a világ elől, sokkal inkább a kellős közepén üldögél egy biztonságos helyen."

A Centrálban most a nagy ablakok közti falszakaszokhoz simulnak az egyszerű eleganciával formált "páholyok". A "Nyugat"-szárnyon a túl hosszúnak tűnő teret is megosztják, de mert aránylag alacsonyak, nem zavarják a termek világos, áttekinthető beosztását. A páholyok előtt márványlapos asztalok, majd újabb asztalsor székekkel. A közlekedés sávja következik, vendégek és a kávéházi személyzet számára egyaránt. A mélybarna - a különleges kávéházi igénybevételt is tűrő - fával burkolt úton a Nyugat-terem végében feljutunk a galériára, alatta találjuk a korszerű felszolgáló rendszer tereit, melyek közvetlenül kapcsolódnak a belső udvarba tolt konyhához. Fent lehetőség nyílik külön rendezvényekre, s innen tekinthetünk a belső udvarra. A faburkolatok szolid zöldje és a fal erősen megdolgozott arany-narancs díszítése a belső színezését élettelivé, mégis harmonikussá teszik.

Simon Magdolna