Copycat: Empathy and Envy as Form Makers

Klaniczay János építész hallgató 2012-es Velencei Építészeti Biennálé kiállításai közül a Cino Zucchi Architetti (CZA) installációját mutatja be, amely a „közös alap" témáját egyedi koncepció mentén dolgozta fel.

A 2012-es velencei építészeti biennálé témájára, a „Common Ground"-ra az egyik legfrappánsabban reagáló kiállítást a Cino Zucchi Architetti (CZA) állította össze. A téma értelmezése világszerte sok vitát váltott ki. Egyesek szerint egyértelműen a „közös térhasználatot" kell vizsgálni, mások szerint pedig a „közös alapot". A CZA kiállítása főleg az utóbbira reflektált, de elrendezése egyfajta közös teret is létrehozott.

A koncepciójuk szerint a közös alap az emberi alkotások nagy mennyiségben való vizsgálata során mutatkozik meg leginkább: az ugyanolyan témára, célra, koncepcióra létrehozott tárgyak ugyanis biztosan hasonlítani fognak egymásra. A hasonlóság, és nem az „egyediség" az, ami mindennapi életünk urbánus hátterét is képezi. „Az ami nem hasonlít semmire, nem létezik." /Paul Valéry/. Ezt persze számtalan léptékben lehet vizsgálni. Hasonló ruhákban lefényképezett hasonló emberek, a CZA koncepció makettjei, az 1: 250 méretarányú tengeralattjáró modellek, a milánói természettudományi múzeum bogarai, indiai chapati sodrófák, milánói lakóépületek homlokzatai és idézetek. Az egyik legérdekesebb a szuvenír épületek példája volt. A sok híres épület a közös anyag és kis lépték ellenére sem vesztette el ikonikus jellegét. A modernizmus kora előtt az alkotó nem volt más, mint része egy kollektív formai és statikai kísérletsorozatnak. Katedrálisok, paloták, arénák, várak, erődök, kiragadva a kontextusukból, és lekicsinyítve egy karácsonyfadísz léptékére együtt egy várost alkotnak, melyet egy „közös tudás" köt össze, a közös tudás, amit évezredek kísérletei, sikerei és kudarcai alakítottak.

A David Chipperfield által összehívott kiállítók többsége vagy csak a közös térrel, térhasználattal foglalkozott (pl. Sir Norman Foster), vagy csak az Építész szemszögéből próbált felfedezni valamilyen közös alapot, azt főleg fényképeken (pl. Valerio Olgiati fénykép-asztala) vagy maketteken (pl. Zaha Hadid Architects példakeresése) keresztül bemutatva. A CZA a másolás, repetíció, hasonlóság és kontextus építészetben megjelenő értelmezésével tűnt ki a kiállítás-dömpingből, sokkal filozofikusabb szintre emelve az idei témát. A kiállítást különdíjjal értékelte a Biennálé zsűrije. Megfogalmazásuk szerint példaértékű emlékeztetőül szolgál a „Common Ground" mindent átfogó témájának.

Klaniczay János, BME Urbanisztika Tanszék