Csikó-Völgy Vendégház – Fehér Márk diplomamunkája
A diplomázó az Őrség szociokulturális és természeti változásaira reagálva törekszik egy vendégház építészeti koncepcióját következetesen kidolgozni. Hogyan érdemes az erdő közelébe házat tervezni, teszi fel a tervező a kérdést.
Van még idő reagálni?
Az Őrség az elmúlt 200 évben jelentős természeti és településképi változáson ment keresztül, melyek az utóbbi évtizedekben kritikus szintre értek el. A területek elerdősödése, a rendszerváltást követő nyitás, majd a turizmus megérkezése hosszú távon mind olyan hatást gyakoroltak, melyek következtében egyre kevésbé ismerhetőek fel a falvak, és a helyiek által képviselt értékek.
A szituáció visszás, hiszen a települések sűrűsödnek, sokszor úgy érezhetjük rájuk telepedik a turizmus, azonban az idő előrehaladtával beláthatjuk, hogy a hagyományos megélhetési formák már nem képesek ellátni ezeket a közösségeket. A földművelés és az állattartás napjainkban kisebb léptékben már nem járható út, így az itt élő embereknek szüksége van a turizmusból érkező jelentős mértékű jövedelemre.
A változásoknak egyértelmű építészeti vonatkozásai is vannak. A természeti átalakulás az elmúlt évszázadokban sűrítette a területet, az elerdősödési folyamat következtében állat- és növényfajok kerültek veszélyeztetett helyzetbe, míg a turizmus a község településeinek ellepésével átszabja azok arculatát, sokszor elvéve a falvak történeti értékeikből.
A tervemben a turizmus őrségi településekre gyakorolt hatásával, a természetes közeg változásaival és a környék építészeti átalakulásával foglalkozom. Tervezési területemnek a térségben található turizmus negatív tulajdonságait hosszasan tanulmányozva egy, Őriszentpéterhez közel lévő, de a történeti szerves településrendszerről teljesen leszakadó természetes közegben található területet, a Csikó-Völgyet választottam.
Tömegformálás
A tervezési folyamat első lépéseként az épület tömegformálási elvét próbáltam meghatározni, eldönteni melyik az az irány, ami leginkább képviseli az általam fontosnak tartott értékeket. Az egyes opciók felvázolásánál megvizsgáltam a környéken található hasonló funkciójú épületeket, szerkesztési elvüket, és nem az Őrségben található, de hasonlóan teljesen természetes közegbe épülő projekteket is. Így alakult ki 3 jól elkülöníthető irány, melyeken belül az egyes tömegformálások egy skálát jelenítenek meg, a szabályosabb szerkesztéstől a szabálytalanabb felé haladva.
Az így kialakult 3 fő irány:
- történeti léptéket követő formálás
/a falusi léptéket követő, egy vagy több egyszerű tömegből álló, különböző mértékben szétszórt szerkesztés/ - szabad formálás
/az épület és a természetes környezet kommunikációjára fókuszáló lazább szerkesztés/ - adaptív formálás
/a védendő természetes közeg és az újonnan elhelyezett funkció szimbiózisa, az épület a tájba simul/
Úgy éreztem az épületen esetén a legfontosabb kérdés a megfelelő lépték megtalálása és a természetes közeghez való helyes viszonyulás. A tömeg csak minimális mértékben alakítja át a domboldalt, ahol csak lehet tegye lehetővé a természet és az állatok szabad közlekedését, akár közvetlenül a tömeg mellett vagy alatt is, így a szabad formálást tartottam a legoptimálisabbnak.
Alaprajzi szerkesztés
Hogy ezt a szándékot elérjem, két fő szintre osztottam a tömeget. A földszinti megérkezésnél található a recepció, konyha és fogyasztótér, az emelten pedig a talajtól elemelve találhatóak a lakóegységek. Annak érdekében, hogy ez a látványban megjelenő 2 szint a lehető leginkább visszafogott legyen, szükség volt egy gépészeti és raktározó pinceszint kialakítására is. A tömeg elhelyezése, megközelítése, fő vizuális kapcsolatai, az étterem és a szobák is a völgy felé nyitnak nagy üvegfelületekkel, terasszal, erkélyekkel. A környezethez való minimális érintkezés céljával, az épület több mint kétharmada pilléreken áll.
Alaprajzilag a két fő épületszint nagy mértékben eltér egymástól. Míg az emeleti "szalag" a környezetre és az erdők fáira reagálva van szerkesztve, így meghatározva az épület fő kontúrját, a földszint sokkal egyszerűbb, visszafogottabb. A pince a földszint szerkezeti kontúrját követi. Fontosnak tartottam az emeleti szint esetén, hogy a töredező "szalag" lebegő hatást keltsen, így a tartószerkezeti sávok és a földszinti funkció homlokzati határa is a fő nézőpont felől 1,5 méterrel visszahúzva alakul. Ez a mozdulat az épület vizuális könnyítése mellett segít a későbbiekben teraszok kialakításában és az árnyékolásban is.
Homlokzatburkolatok
A két szint nem csak alaprajzi szerkesztésében, de megjelenésében is erősen eltér egymástól. Az emelet a hangsúlyosabb ebben a helyzetben is, a szalag teljes homlokzati felületén 5x5 cm-es fa lamellák találhatóak 10 cm térközökkel, melyek illeszkednek a természetes közeghez. A lamellák feladata elsősorban a nagy üvegfelületekkel megnyitott homlokzatok árnyékolása. Az épület nagy részén a lamellák pozíciója fix, mint a véghomlokzatokon található emeleti teraszoknál, és az északi oldalon lévő közlekedő esetén, azonban a szobák előtt harmonikaszerűen mozgatható paneles árnyékolórendszerré alakulnak át, hogy lehetséges legyen a szobák teljes megnyitása.
A földszint homlokzatburkolata visszafogottabb; sima felületű finombeton paneleket használtam, aminek következtében az emeleti szint megfelelően hangsúlyos tud maradni.
Árnyékolás
A nagy homlokzati megnyitások miatt kifejezetten fontos kérdés a belső terek árnyékolása. Az emeleten a fa lamellás rendszer mellett a szobákban belső oldali elhúzható függöny is található, továbbá maguk a termikus burkok vonalai is 1,5 méterrel a tető alá húzottak, így biztosított a lakóegységek megfelelő árnyékolás. Az északi oldalon lévő közlekedőn csak a lamellás rendszer és a közelben lévő erdő árnyékolja a homlokzatot, de itt kisebb is az árnyékolás mértékének szükségessége.
A földszint a tömegformálásból adódóan teljes mértékben árnyékolt. Az emeleti kontúrtól mindenhol minimum 1,5 méterrel, de jellemzően 2-3 méterrel visszahúzott terasz megfelelő árnyékolást biztosít minden üvegfelület előtt.
Szerkezeti rendszer
Az épület szerkezeti rendszere az építészeti koncepció szándékait és a fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve vasbeton falas és vázas. Az előregyártott lépcsőkarok kivételével a vasbeton elemek monolit módon készülnek. Az egyes szintek lapostetővel fedettek, az egész épület dilatációs rendszerként működik. Mivel minden elem monolit vasbeton, ezért lehetséges a szerkezetek egybevasalása, így merev, nyomatékbíró kapcsolatok tudnak kialakulni.
A terepbe mélyülő pinceszint vasbeton lemezalapozást kapott, melyekhez a domboldalról való lecsúszás elleni védelem céljából 1,5 méter magas monolit vasbeton cölöpök is csatlakoznak. Az épület átriumos részein a pillérek és falpillérek alatt cölöpalapozás található. Az épület minden szintjén 30 cm vastagságú, bubbledeck labdákkal könnyített monolit vasbeton födémlemezek készülnek. Az épület merevítése vasbeton merevítőfalakkal és az átriumos területeken 1,5 méter hosszú falpillérekkel történik, amik a teherhordásban is részt vesznek. Vastagságuk 30 cm, magasságuk a szintekkel változik. A falak mellett merevítő szerepet tölt be a lift merevítő magja is.
Fehér Márk