Lebegés zarándokkápolna – Gróf Karolina Rita diplomaterve

Gróf Karolina Rita Orfű festői környezetébe tervezte diplomamunkáját, a Lebegés zarándokkápolnát, amelynek formavilágát és szerkezeti megoldásait a hely természeti adottságai inspirálták. A tervezési folyamat során fontos szerepet kapott a zarándokútvonal elhelyezkedése, a Toplica-patak közelsége, és a környező domborzat. Az építmény célja egy olyan meditatív, légiességet sugárzó tér megteremtése, amely egyszerre kínál látványt és elmélyülést a természet ölelésében.

A Lebegés zarándokkápolna egy többkomponensű épület, mely funkciójában egyszerű, viszont részleteiben gazdag mögöttes tartalom húzódik. A koncepció Orfű természeti adottságainak iránymutatásával született meg, ezáltal magasztos eszmék közé emelkedik az épület, és egy tömör oszlopként lebeg a patak felett.

TERVEZÉSI HELYSZÍN

Elsődleges szempont volt a terület és a környezet viszonya a településekkel, viszont megközelíthetősége is számításba került. Kulcsfontosságú a zarándokútvonal elhelyezkedése, melynek adott szakasza távol helyezkedik el a külvilág zsongásától, így a természeti adottságokra fókuszálhatunk az utunk során. A zarándokútvonal bejárása és az analízisek után esett a választás a Bános és Mecsekrákos által körbe ölelt erdős területre. Itt folyik a Toplica-patak, mely egy keresztező forrással rendelkezik, és a domborzat adottságaiból kifolyólag egy völgy is húzódik itt. Nem utolsó sorban pedig egy zarándokútvonal és egy túraösvény is érinti a helyszínt, mely biztosítja a megközelíthetőséget mindenki számára. Az első koncepcióban a tervezési helyszín a természeti adottságok által létrehozott kereszteződés környéke volt, viszont hosszas mérlegelés és elemzés után a patak mentén tovább haladva körvonalazódott az a drámai pont, mely remek kilátást biztosít a kereszteződésre. A zarándokútvonal és a patak végigkalauzol az erdős területen, és biztosítja a lelki békénk elérését.

KONCEPCIÓ

Egyszerű formákból kiindulva, több tömeget és elvet megvitatva alakult ki egy magas és keskeny épületforma. A domborzat és patak szoros kapcsolata alakította a tervezési folyamatot, így jött létre a két végpontot összekötő híd és megállópontot kijelölő tömeg. Az épület tömegének ritmusa előrevetíti a szerkezeti és homlokzati anyag kiosztásának ritmikáját. Elsőször egy háromszor háromméteres tömeget határoztam meg, mely végigkísérte a megfelelő arányok megtalálását. Végül megvalósult a három-két egység aránya. Az egyharmados arány pedig nem csak az épület tömegénél jelenik meg, de az épület elhelyezkedésének a helye is ebből az arányból származik a hídon. A környezetben fellelhető a fő irányultságok határozták meg a híd és tömeg alakulását, elhelyezkedését, valamint a későbbiekben a nyitások és közlekedés vonalát is. Az élmény és a meditáció volt a fő mozgató elem, ami végül eldöntötte az egyszemélyes kápolna koncepcióját. A fény építészete is szerepet kap, ebből alakult meg a csőszerű tömeg, és az igazodás a hídhoz, környezethez. Az áthidaláshoz idomulva a tömeg süllyesztésre került, így alakult meg a lebegés képe.

SZERKEZET

A meghatározó szerkezeti elem a rozsdamentes acél. Mivel könnyen szállítható, szerelhető, pontosan gyártható, könnyű szerkezet, légies hatást ad a kápolnának. Az U alakú profilok vertikálisan helyezkednek el, a vízszintes gerendák pedig körbefutnak az épületen, így létrehozzák a keretvázat. A függőleges és vízszintes elemeket helyszínen hegesztve és csavarozva rögzítik egymáshoz, az oszlop-gerenda kapcsolatnál kiegészítő megerősítés készül. A szerkezet merevségében a homlokzati anyag is szerepet játszik, melyet U-alakú profilokba fektetett, hajlított perforált lemez biztosít. A kápolna kilengésének megakadályozására feszítősodronyt alkalmaztam, mely segítséget is nyújt az épület elhelyezésében is a megépítésénél. Ez az épület közepén körbefutó gerenda tetején és szerkezetén fut végig, így elkerülve a szerkezet szétfeszítését, valamint egy plusz tartósságot kölcsönöz az épületnek. A sodronyokat az épület sarkaitól négy irányba feszítik ki, majd a domboldalban rögzítik.

A hídon a korlátok fordított T-alakban adnak merev keretet a szerkezetnek, az alsó gerendák fogják közre az oszlopokat. A tartóoszlopokon fut végig a felső gerenda, ezt hegesztéssel és csavarozással rögzítik. A híd statikája közel sem elég az épület megtartására ebben az állapotban még közel sem megfelelő. A taposórács biztosítja az átláthatóságot és a légiességet, melynek elemei az alsó gerendák kötőelemeire fekszenek fel. A teljes szerkezetünk egy Vierendel-tartóként funkciónál, így lehetővé teszi a hídon való biztonságos közlekedést, valamint még az épület megtartását. Épségünk érdekében a korlátok mentén horganyzott drótfonat, hétköznapi nevén ’csibehálót’ feszítenek ki, mely vékony szerkezetének köszönhetően átláthatóságot biztosít, és távolról nézve beleolvad környezetébe. A híd végpontjain történő rögzítéshez méretezett talajcsavarokat alkalmazok. A híd és a kápolna szerkezete együtt dolgozva alkot tömeget és szerkezetet. 

Gróf Karolina Rita