Csizma-memento

A nagytétényi Memento Parkban látható, ifj. Eleőd Ákos koncepciója szerint készült kiállítás installációja, szellemi háttere pontosan illeszkedik a Memento Park építészeti kialakításának elveihez. A tárlat fókuszpontjába a Sztálin-bronzkolosszus csizmáinak gipszmásolata került.

A nagytétényi Memento Park immár tizennégy éve torzó. Hogy meddig még, ki tudja. Mindenesetre a jelenlegi helyzet nem kedvez annak a törekvésnek, amely végre szeretné teljes szellemi szabadsággal, politikamentesen feldolgozni, és a maga társadalmi-történelmi-művészettörténeti komplexitásában felmutatni a kommunista-szocialista éra köztérre készült propaganda-szobrait, s – azokon keresztül – az egész akkori kultúrpolitika emlékét.

Az építész, ifj. Eleőd Ákos tervei csak felerészben valósultak meg 1993-ban – az ún. „Egy mondat a zsarnokságról" mottóval bevezetett szoborparkot azóta is sokat méltatják (valójában sosem fejezték be: a parkot övező kerítésfal azóta is hiányzik). A koncepciót kiteljesítő, Tanú térnek nevezett egység megépítésébe csak tavaly kezdtek bele. Közben a régebbi részek már a lassú romlás jeleit mutatják: az igénytelen buherálások, sebtiben elvégzett javítások jellegzetes sebhelyei szaporodni látszanak, a félbehagyott építkezések hulladékai, anyaglerakatai „nem feltűnő" sarkokba, „félreesőnek" hitt területekre tolva díszelegnek.

 

 

Azonban sem az áldatlan állapotok, sem a méltatlanul és nevetségesen hosszúra nyújtott kivitelezés nem tudták aláásni az épületekben és a térelrendezésben rejlő sajátos utalásrendszert, Eleőd Ákos gondolatmenetének szilárdságát. Az ’56-os forradalom 50. évfordulójára a Tanú tér centrumát jelentő tribün – a Sztálin-kolosszust hordozó építményt eredeti méretben reprodukáló mementó – csak szerkezetkész állapotáig készült el, a tervekben szereplő téglaburkolat lemaradt. A tetején emelkedő posztamensre azért odabiggyesztették a bronzszobor csizmapárját, hogy a nagy napra azért legyen valami attrakció. A tér két oldalára a diktatúra munkatáborait, militáns hangulatát felidéző barakkok kerültek.

 

 

Mindezek ellenére úgy látszik, hogy a kisebb költségeket felemésztő fejlesztésekre még futja: az október 11-én megnyílt Sztálin csizmája című kiállításnak az egyik barakk ad helyet. A tárlat fókuszpontjába a bronzcsizmák gipszmásolata került – a lesötétített térben csak ez az elem kap direkt megvilágítást. A két oldalfal mentén cikkcakkvonalú paravánrendszer húzódik, melyre régi újságokból, fotódokumentációkból összeállított tablók kerültek. Ezek három tematikus egységbe rendeződnek: egyfelől az '56-os forradalom drámai pillanatait idézik meg, másfelől az 1989-1990-es rendszerváltás folyamatát elevenítik fel, illetve a csizmák mögötti elkülönített térrészben lévő képsor – a sajtóanyag megfogalmazásával élve – „a forradalom 50. évfordulója előtt tisztelgő Memento Park Projekt 2006 szabadságmítoszát dolgozza fel".

 

 

Az Eleőd Ákos koncepciója szerint készült kiállítás installációja, szellemi háttere pontosan illeszkedik a Memento Park építészeti kialakításának elveihez. A falakba vágott nyílások börtönrácsai, a paravánok előtti padlóra vetülő fények és árnyékok szögesdrót-mintázata és legfőképp a csizmapár anyaghasználatbeli utalása (császári bronz helyett romlandó gipsz), illetve téri elrendezése (reprezentatív kültér helyett szűk, fullasztó hangulatú helyiségben) mind azokra a művészeti és politikai paradoxonokra céloznak, amelyek a monumentális szobrokban is felfedezhetők, s amelyekre a Park koncepciója is hatásosan rámutat. Ahogy az építész is írja a Park tervezése kapcsán: „Azzal szembesültem, hogy egy történelmi paradoxon-sorozat (…) elemeit kell egyetlen (…) gondolatmenettel összefoglalnom. Paradoxon, hogy az elbontott szobrok egyszerre egy antidemokratikus társadalmi rendszer emlékei, ugyanakkor történelmünk darabjai; paradoxon, hogy hatalmi jelképek, ugyanakkor műalkotások; s végül paradoxon, hogy annak ellenére, hogy telepítésük egyértelműen propagandacélt szolgált, az újratelepítésüknél mégis fontosnak tartottam messze elkerülni (…) az ellenpropagandisztikus megközelítést (…)."
A barakkban helyet kapott egy kis mozihelyiség is, ahol folyamatosan látható Az ügynök élete című film, melyet a Belügyminisztériumi Filmstúdióban 1958 és 1988 között készült oktatófilmekből állított össze Papp Gábor Zsigmond.

szöveg és képek: HP