Dán építésznő tervezi a menekültek múzeumát Berlinben
A berlini Anhalter Bahnhof, Németország egykor legnagyobb vasúti pályaudvara helyén épülhet fel az Exilmuseum, a száműzöttek és menekültek emlékét őrző, nemzetközi intézmény. Néhány nappal ezelőtt jelentették be, hogy a tervezésére kiírt pályázatot a dán Dorte Mandrup építészirodája nyerte. A múzeum létrehozását a Nobel-díjas Herta Müller kezdeményezte – a bánáti sváb családból származó író maga is számkivetett, 1987-ben emigrálhatott Romániából Nyugat-Németországba.
Herta Müller 2011-ben egy Angela Merkel kancellárnak címzett nyílt levélben kezdeményezte az Exilmuseum, azaz a száműzöttek és a menekültek emlék- és dokumentációs központjának létrehozását. A német fővárosnál aligha lehetne erre jobb helyszínt találni: történelme során számos esetben volt a menekülők célpontja, de legalább annyiszor a búcsúzás kényszerű helyszíne is. Utóbbi emlékét őrzi például a Tränenpalast múzeum, abban a csarnokban, ahol a Nyugat-Németországba indulók búcsúztak el Keleten élő rokonaiktól.
A múzeum létrehozását Joachim Gauck volt német államfő is felkarolta; a Stiftung Exilmuseum Berlin az ő, Herta Müller és a műgyűjtő-mecénás Bernd Schultz kezdeményezésére jött létre 2018-ban. Innentől felgyorsultak a dolgok. A leendő épület helyszíneként az egykori Anhalter Bahnhof területét választották ki. Erről a vasútállomásról ezrek indultak el egy szabadabb jövő ígéretében a nácik 1933-as hatalomátvétele után, de sok menekülő használta a második világháború éveiben is, amíg lehetett. A hatalmas állomásépületnek a háborút követően csak a bejárati része maradt meg, jelenleg a többi részen nagyrészt egy park nyúlik el.
Az épület tervezésére 2019 novemberében írtak ki meghívásos pályázatot, a következő szereplőkkel: Bruno Fioretti Marquez (Berlin), Diller Scofidio + Renfro (New York), Dorte Mandrup (Koppenhága), Kéré Architecture (Berlin), Nieto Sobejano Architectos (Madrid/Berlin), SANAA (Tokió), Sauerbruch Hutton (Berlin), Staab Architekten (Berlin), URBANA (Dhaka), ZAO/standardarchitecture (Peking). A 2020. augusztus 13-án kihirdetett eredmény szerint a pályázatot Dorte Mandrup irodája nyerte, a második helyezést a (budapesti új Közlekedési Múzeum tervein is dolgozó) Diller Scofidio + Renfro, a harmadikat a helyi Bruno Fioretti Marquez kapta. Mandrup együttműködő partnerei a Buro Happold mérnökiroda, illetve a Höhler & Partner és a TOPOTEK1 voltak.
A kiváló dán építésznő ezzel elnyerte a megbízást a 6300 négyzetméteres új épület tervezésére. Az Anhalter Bahnhof műemléki védettséget élvező romépületének megtartása elvárás volt, de ellentétben a második és harmadik helyezett tervekkel, Madrup nem komponálta bele azt saját épületébe: a múzeum homlokzata elegáns gesztussal elhúzódik a romtól, meghagyva annak integritását. Az így kialakuló, keskeny udvarról nyílik a főbejárat a tégla-üveghomlokzatú tömbbe.
„Abszolút fantasztikus, hogy legyőztük a világ legjobb építészirodáit, de a legfantasztikusabb az, hogy egy olyan hely megvalósításában működhetünk közre, ahol jobban megérthetjük a számkivetettség fogalmát" – mondta az eredményhirdetésen Mandrup. „Ez soha nem volt fontosabb, mint ma, amikor 65 millió ember él menekültként a Földön."
Az intézmény tematikus fókuszában az 1933-1945 között Németországból menekülők állnak majd, de legalább akkora figyelmet szeretnének szentelni napjaink menekülthullámainak. Az állandó kiállítás és az ideiglenes tárlatok helyszíne mellett az épületben oktatási, múzeumpedagógiai helyiségek és egy étterem is helyet kap majd. Az Anhalter Bahnhof történetét nyilvános, ingyenesen látogatható szekció mutatja majd be. Az építkezés a tervek szerint 27 millió euróba kerül majd, és 2025-re fejeződhet be.
16:25
Ez nagyon ütős, sőt, szép épület lesz. Exilmuseum... Nekem erről nem csak a mostani, de még csak nem is csupán az 1933-45 közötti időszak menekültjei jutnak eszembe, noha mindkét, több milliós embercsoport megérdemli az aktívan kutatott és megőrzött emlékezet fórumát. Ám remélem, hogy ebben a múzeumban helyet kap a II. világháború utáni évek több mint 12 millió, Németországba deportált, német származású elűzöttjének az emlékezete is. Olyan emberek emlékezete, mint a trianoni Magyarországon élt 500 ezer Ungarndeutsche közül legalább 185 ezeré, akiket a magyarországi németekre kimondott kollektív bűnösséggel indokolva, személyválogatás nélkül, a földig rombolt Németországba zsuppoltak.