Debrecen-Józsa, katolikus templom, meghívásos pályázat – I. díj, Győrffy Zoltán

@zapata: Az önálló előtét-kapuzat a vízszintes elemmel kiválóan rímel a templom tulajdonképpeni kapujának körvonalaira. Szerepe a templomba történő belépés gesztusának kétfázisúvá tágítása és "megemelése". Ezáltal a kapuzat tágítja a szakrális teret, ami egyszerűen bravúr ezen a családiház- vagy nyaralótelken.

@Pákozdi Imre: Érdekes, hogy minek mentén szemléljük ezt az épületet. A szakrális építészet annyiban különbözik - nagyon egyszerűen fogalmazva - az összes többitől, hogy egy kórház, pékség vagy autógyár technológiájának ismeretében lehet tervezni egy jó funkciójú házat, közepes képességekkel is egy szakirányú végzettségű embernek, templomot azonban nem. A templom nem kottázható le egyszerűen a léleképítés technológiájával. A katolikus templom létét egy, a benne zajló, minden egyes misével megismétlődő áldozati szertartás magyarázza. Nem hívő ember igazán nem is tud kívülről, csak az építészet eszközeivel behatolni ennek a misztériumnak a titkaiba, amióta a modern építészet szabad kezet adott a templomépítéshez. Megépült templomaink jó példák erre. Van tehát egy kérdés, hogy miért épül templom : azért, hogy a hívő ember hitét gyakorolhassa és megerősíthesse. (Ebből a szempontból a templomépítésnek Kunszt György szerint nemcsak a vallás gyakorlásában, hanem létrejöttében is része van.) És van egy mindenki, hívők-nem hívők által megtapasztalt képe egy templom épületnek, ami esetünkben egy városszövet része, az ottlakók mindennapjainak tartozéka. Amennyiben innen nézzük, akkor lehet felsorolni mindazon (építészeti,formai,esztétikai) erényeket, melyeket az itt felszólalók megtettek. Ha viszont a szakrális építészet szimbólumai, jelentéstana felől vizsgáljuk, akkor vetődik fel az épület spirituális szerepének vizsgálata közben - a templomtest, a kapuzat és a torony - kérdése. Torony ügyben talán a szakrális építészet hermeneutikájához kellene visszanyúlni. Ha van torony, akkor az jelent valamit. Korábbi időkben, mikor a vallás az ember életének elválaszthatatlan része volt, egész mást jelölt, mint napjainkban, mikor a vallás magánüggyé vált és egy-egy templom köré változó létszámú és hiterejű közösség szerveződik. Ma már nem kell figyelni templomtornyok őrablakából a tűzvészeket,de a mongol, török hordák betörését sem. Méretében, kialakításában tehát egy új szerepnek kellene megfelelni, már ha egyáltalán szükség van toronyépítésre. Ez a torony persze tartalmaz funkciót, itt vannak a harangok. A harangokat, mint liturgikus elemeket természetesen el kell helyezni a templom egy megfelelő pontján, de ez a harang már nem egy egész települést szólít meg, hanem rendszerint azt a kis nyájat, amelyik az adott templomhoz tartozik. A hangsúly a terv szerinti nagy hasáb formájában eltúlzott a harangok méretéhez ( a megszólításhoz?) képest, ugyanakkor ez a hasáb nem emelkedik a körülötte lévő erdő fölé, mintegy tájékozódási iránypontként, hanem a tetőgerinc magasságában marad. Nincs benne lépcső sem, hogy fönti ablakaiból, ha lennének, körbenézhessünk. Ha a torony a templom testéhez (ami itt egy kis telken, a város beépített szélén helyezkedik el) viszonyítva tömegében és kialakításában nagyobb hangsúlyt kap, mint a jelentése, akkor a torony építészeti játék az asszimetriával, az egy tömbből faragással, pusztán vizuális hangsúllyá válik jelentéstartalom nélkül. Különösen szembeötlő ez a külső aszimmetrikus tömeghangsúly a templom alaprajzának tiszta, szépen átgondolt szerkesztése és szép belső terei mellett. És végül a kapuzat. Ez a kapuforma itt egy térbeli közhely. Bármi lehetne mögötte, színház, konferenciterem, pláza vagy akármi. A templom külső szimbólumainak Kunszt tanár úr szerint a hívást, a beterelést kellene megvalósítaniuk. Bármilyen külső kapuzati tereptárgy ennek pont az ellenkezőjét jelenti. A kapu mindig megállít, figyelmeztet a kin és bent közötti különbségre és meggondolásra int, vajon bemehetek-e rajta? A mediterrán templomocskák jól tudják ezt a hívás dolgot és kapuzat néküli piazzájuk szinte beszívja a templomtérbe az arrajárót.

@FenyvesiHK: Nagyon tetszik, amit ír, de a torony a templomon nem építészeti játék az asszimetriával és nem pusztán vizuális hangsúly, jelentéstartalom nélkül. A torony hagyomány; az Istenhez való, reménytelen, de mégis legjobb tudásunk szerint végrehajtott felkapaszkodás, az Úr dicsőítésének egyik, évezrede kedvelt építészeti megoldása. (A "reménytelen, de mégis legjobb tudásunk szerinti...", illetve "érdek nélkül, de jó lelkiismeretünknek megfelelően" c. gondolat eredettanát talán Max Weber A protestáns etika vagy a kapitalizmus szelleme c. munkájából hámozhatják ki a nem gyakorló református olvasók.) A kapu pedig nem elválaszt, hanem hívogat, feltéve, hogy nyitva van. Ez a kapuzat pedig olyannyira nyitva van, hogy csak na. Viszont hogy nem csak reagáljak, ideírom a talán legfontosabb gondomat. Nem megy ki a fejemből, hogy a templom építésekor figyelembe veendő max. megengedett építménymagasság hat (6) méter volt. Én nem tudom, hogy az építési hatóság, jelesül az illetékes debreceni, hogy gondolja, de jó volna velük tudatni , hogy a templom egy olyan cucc, aminek tornya szok lenni. Erre vonatkozólag valahogy ki kéne találni valamit. Ha a vállukat vonogatják (pl. azért, mert egy katolikus templom maradjon csak hat méteres a kálvinista Rómában), akkor tanmesét kell a fülükbe susogni: pl. azt, hogy na, mit szólt volna a római pápa, ha a Szent Péter katedrálist nem engedélyezték volna a városi hatóságok az övezeti besorolásra való hivatkozással. És itt nem a magasházak mellett érvelek :-).

@FenyvesiHK: Sok kérdésről másként vélekedem. Szerintem lehet ugyanúgy lehet a "technológia" ismeretében jó funkciójú templomot tervezni,mint autógyárat vagy kórházat. Természetesen nem hívő embernek is.Nincs olyan tervező, aki ne lenne tisztában e témában a funkcióval, az igényekkel és ne lenne elég tanult és megtapasztalt előképe, térélménye ebben a témában. Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy mélyen hívő tervező is alkotott már kevésbé sikerült, (mondjuk úgy "lelketlen" vagy "profán") templomot és viszont. Maga a misztérium, az átváltozás az épített környezettől függetlenül is létrejön. (Szélsőséges példaként hozom egy csónaktúra idején a Keleti-főcsatorna mentén a búzamező szélén a szabad ég alatt bemutatott misét, ahol az oltár a 2 db 20l-es műanyag vizeskanna és a rajta keresztbe helyezett csónakdeszka és terítő volt, a kenyér pedig bolti kenyér kézzel törve. Mindez ott helyben felszentelve, a résztvevők végig térdeltek.) A templomtoronynak és a templom-kapuzatnak olyan erős jelek és olyan gazdag a jelentéstanuk, a jelentéstartalmuk és a megvalósult példatáruk, hogy azt életünk végéig elemezhetnénk, talán minden felvetésre ellenpéldákat felhozva. Nekem a szakrális építészetről mindig a "túlmutató" szó jut eszembe, mint, ahogy a hitről is. Önmagán túlmutató, a saját alapvető funkcióján. Ha egy templomtoronyban kilátó van és onnan nézelődni lehet, az nekem nem "túlmutató", hanem inkább méltatlan. Ha egy templomtorony teteje például egy zárt üvegkocka, amin átlátunk, de ott "örökre" bezárt levegő van és nem mehet fel ember és nincs ott se harang se óra semmi, akkor az számomra "túlmutató". Ennél a templomnál elegendőnek, elegendő és helyénvaló jelnek érzem magának keresztnek a felmutatását két különböző irányból, egymás ellentéteként. Micsoda gazdag szimbolika! Nem szeretem sokat szavakban elemezni az épületet, habár egy jól megfogalmazott elemzés sokat segíthet, sajnos ilyenekkel keveset találkozok. A megformálás kritikája viszont azonnal szokott jelezni a látottak nyomán: képzeletben végigfuttatom mitől lehetne jobb ami zavaró, pl.karcsúbb-magasabb torony? mélyebb kapuépítmény vagy akár tető nélküli?, ahogy pl.zapata is tette. Ennél a templomnál mindent helyénvalónak éreztem. üdv kp

@Kühn Péter: Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói mindennap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben. Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt. Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király “különösen” viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját. A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város kútjából. Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott királyuk “visszanyerte a józan eszét”. (Dan Millman – A békés harcos útja) Megyek és iszom egyet a város kútjából.

@FenyvesiHK: Ön kettővel fentebbi hozzászólásában először megfosztotta a templomtornyot annak Ön által vélelmezett, hatalmijelkép- és praktikus értelmétől, majd, mielőtt a kapu fogalmát értelmezte volna kirekesztően, ezt írta a vallásról, mint jelenségről: "Korábbi időkben, mikor a vallás az ember életének elválaszthatatlan része volt, egész mást jelölt, mint napjainkban, mikor a vallás magánüggyé vált és egy-egy templom köré változó létszámú és hiterejű közösség szerveződik." Nos, a vallásosság - pontosabban az egyházak - korábban valóban hatalmi és politikai tényezők voltak. E szerepük mára jórészt megszűnt, de legalábbis saját és híveik közvetlen érdekképviseletére korlátozódott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vallás magánüggyé vált. Megfigyelésem szerint a vallás a legmélyebben közügy azok számára, akik azt valóban gyakorolják. A vallásos közösségek a mai élet talán leginkább összetartó, támogató, a mindennapokba szervesült közösségei; nem hatalmi tényezők, immáron nem is véd- és dacszövetségek, hanem tiszta lelkiségű, vidám, elmélyülést és áldozatot egyaránt lehetővé tevő és el is váró szervezetek. Az Ön példabeszédének királya magasban, hegyen lakik, magányosan. Lehet, hogy ha végre leballagna, úgy megörülne (rövid ö-vel) a többieknek, hogy iziben tornyot építene velük, a magasság dícséretére. Ahol immáron nem ő lakik.

@Pákozdi Imre: Kedves Imre, Társadalmilag lett magánügy, a II.világháború előtt még fel kellett tüntetni a születési okmányban a vallási hovatartozást. Előző életemben ciszterci szerzetes voltam, ezért berzenkedek a torony ellen(?) Pedig vannak jó toronyélményeim: Szentendre evangélikus templom Kocsis József, Újpalota katolikus templom Kruppa Gábor, Budakeszi reformárus templom Basa Péter. Leballagtam. Sose épüljön rosszabb Istenháza, mint amit most ízekre szedtünk, de azért szeretjük ami jó benne.

@FenyvesiHK: Pontosan. Jó pihenést a Pünkösdre!

@Pákozdi Imre: Az oszlopok nekem helyén vannak, mert igen, statikailag szükségesek és egyben térelválasztók. A párkány különbözőség viszont nagyon bántó és nem indokolt. Azonkívül nekem beszivárog némi Anu Puustinen hatás is,ami nem lenne baj, csak teljesen magunkévá kell tenni az esetleg átvett építészeti gesztusokat és úgy alkalmazni. Kár, mert a templombelső szép lenne. Továbbá nem érzékelhető a kapuzat szerepe, valószínűleg az utca teljes képét kellene látni, nemcsak a képkivágás erdővel kompozíciót. Mindamellett hovatovább Luther Márton és Kálvin János kart karba öltve táncolnak örömükben, hogy ezek a katolikusok milyen szépen megfogadták minden elképzelésüket a puritán templombelsőről. A krematóriumhatás jelentős, valami nagyon nem stimmel a harangtorony arányaival ? formájával? lehet hogy a kapuzat is ennek ellensúlyozására készült? Mert amúgy nagyon nem hiányzik. Pont derékba vágja az egyébként szép oromzatot. A kapubéllet viszont jó, szerintem elegendően teljesíti az érkezést, a kint-bent elválasztását.

@FenyvesiHK: Minél tovább nézem, annál inkább úgy érzem, valami építészeti formálás, építési alázat lett feláldozva a grafikai vagányság trendi oltárán. Merthogy betonból, kőből, téglából mindent lehet, meg még azon túl is. A torony úgy nő bele a templom testébe, hogy az attól egyfajta mozgássérült karaktert ölt. Az ember szánakozva nézi, hogy ezzel meg mi történhetett szegénnyel, hogy itt nőtt neki ez a valami nagy az oldalába. A toronynak nincs lelke, míg a templomnak amúgy lenne.

@FenyvesiHK: "Hibaink nem masok, mint erenyeink eltulzaasai." Nem en talaltam ki ezt, amit itt a biralat hevuletere alkalmaznek. Jo ejszakat.