Dinasztiák: mesterek és művészek a Rákos családban

Családban marad: cikksorozatunkban Gottdank Tibor, A magyar zsidó építőművészek öröksége című könyv szerzője mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres dinasztiákat az elmúlt másfél évszázadból. Ezúttal a Rákos-család két tagját ismerhetjük meg. 

Rákosék a magyar építészet külső és belső formáin, felületein, berendezésein és megjelenésén egyaránt fontos nyomot hagytak. Rákos Manó (1872-1957) kőfaragóként és épületszobrászként, míg fia, Rákos Pál (1897-1956) építőmesterként és iparművészként dolgozott. 

A fővárosban születő Rákos¹ Manó több helyen képezte magát amíg megnyitotta üzletét a 19. század végén a pesti Rottenbiller utca 13-ban. Ipari rajzszakon tanult a középiskola után. A szobrászatot Szász Gyulától és Verán Józseftől leste el, majd Bécsben a neves Johann Schindler, Berlinben Ernst Westphal és Robert Schirmer volt a mestere, de Münchenben is csiszolta tudását, sőt, francia és olasz tanulmányutakat is tett. Westphalék még a tengerentúlra, Chicagóba is elküldték, hogy az 1893-as világkiállítás előkészítésén működjön közre. 

Hazatért és 1894-ben önállósult. Megnősült, elvette Rosenberg Matildot (1870-1926), gyermekeik születtek: Pál és Erzsébet. Közben bekapcsolódott, igaz még kevésbé jelentékeny szereplőként, az Ezredéves Kiállítás épületszobrászati feladataiba. Vállalt „mindennemű gypsz-, kő-, műkő- stuccatur-, Rabitz- és műmárvány-munkakát", ahogy sok helyen megjelent korabeli hirdetéseiben olvasható. 
Rákos Manó ritkaságszámba menő módon egyszerre volt kőfaragó szakiparos mester és jó ízlésű épületszobrász művész. Nem csoda, hogy keresett szereplője lett a kor hazai épületdíszitő szakiparának. 

Nagyobb megrendelései 1902-től datálódnak. Ekkor kapta a Kármán-Ullmann tervezőpárostól – akik állandó megrendelői is lettek - a felkérést a pancsovai népbank épületének szobrászati feladataira. És aztán jött a többi. A századelő Budapestjének több meghatározó, főként a szecesszió divatját követő épületén ott találjuk Rákos Manó műhelyének alkotásait is. A Vidor-villa falán látható, kőből készült florális motívumok a Városligeti fasoron (tervező: Vidor Emil), a Hermes-udvar homlokzatdíszei, oszlopfői a Petőfi utcában (tervező: Kármán-Ullmann), a klasszicista vonású Pesti Magyar Kereskedelmi Bank belső ornamentikája a Széchenyi téren (tervező: Quittner Zsigmond) vagy éppen a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. székházának homlokzati domborművei az Arany János utcában (tervező: Wellisch Alfréd) korai korszakának fontos elemei.  

A sok munka, a megbízói elégedettség idővel vagyonosodást hozott Rákos számára. 1907-ben nyolcszobás villát építtetett a Bálint utca 9-be (a mai Cházár András utca 5-be). Az egyemeletes, felvonóval is ellátott magastetős házat a Wagner-tanítvány osztrák Franz Matouschek tervezte - Kondor és Feledi kivitelezte - bécsi szecessziós és német Jugendstil modorban. A ház lett a Rákos család otthona több generáción keresztül. Egészen a 20. század végéig lakott itt Rákos-rokon. 

Immár a ház mögötti nagy műteremben készültek a műkő és szobrászati alkotások, többek között Lajta Béla épületeihez: a Chevra Kadisa Szeretetházhoz és a Vas utcai iskolához. Azok a jellegzetes, mívesen faragott mészkőtáblák az iskola falán, azok is Rákos műhelyéből valók. A Lajta-követő Löffler-fivérek zsinagógája a Kazinczy utcában szintén magán viseli Rákos Manó keze nyomát (műmárvány-, eozin- és homlokzati műkőelemeket készítette).

Jött megbízása Székelyudvarhelyről is, ahol a helyi református kollégium épületének (tervező: Magyar Vilmos) műmárvány-munkáit kapta feladatául. De ő készítette a műkő koronázási emelvényt IV. Károly budavári koronázásához. A budai rakparton épült Állami Számszék palotáján is dolgozott. Sterk Izidorral két munka kapcsán hozta össze a sors: a belvárosi, Bécsi utca 5. szám alatti sarokbérház és a Gellért Fürdő és Szálloda építésekor. A Sterk-Sebestyén-Hegedűs trió Duna-parti művének építésekor Rákos végezte a külső homlokzati részek műkő-szobrászati megformálását. 

Iskolák, színházak és bankok létrehozásából is kivette a maga részét. Néhány szép példa a sok közül: Belvárosi Színház (a mai Katona József Színház, tervező: Falus Elek és Herquet Rezső), Fehérvári úti iskola udvari szobra (a mai József Attila Gimnázium, tervező: Sándy Gyula és Orbán Ferenc), Dél-Zalai Takarékpénztár bejáratának épületszobrai Nagykanizsán.

Az I. világháborút követően is akadt megbízása, igaz, jóval kevesebb mint évekkel korábban. A Gellért 1918-as befejezése után több ízben Vágó Lászlóval dolgozott. Így a Miskolci Nemzeti Színház neobarokk stílű felújítása és a pesti zsidó hitközség által rendelt Hősök temploma és Kultúrház art deco hangulatú kialakítása kapcsán. Ez utóbbinál Rákos műhelye végezte a műkő-szobrászati munkákat.

A Hegedűs-Böhm páros tervei alapján befejezte Lajta félbehagyott művének, a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Főgimnáziumának (a mai ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) homlokzat-dekorációs feladatait. Baumhorn Lipót utolsó zsinagógájának, a gyöngyösi templomnak a létrehozásában is részt vállalt. Rákos Manó cége Málnai Béla 1927-1928-ban épült neobarokk művében, a Kossuth téri Magyar Általános Kőszénbánya Rt. bérházában a mennyezetdíszítést végezte. Egy másik bányászati cég, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Petőfi téren álló bérházában (tervező: Wellisch Andor) a belső műkőmunkák hárultak rá.

Bejárati ajtó kőkeretet készített Sebestyén Artúr által tervezett és építtetett neobarokk villához az Elek utcába, kő- és műkőmunkát látott el a historizáló Fellner-nyaralón (tervező: Wellisch Andor, 1932-1933) és a modernista Fellegi-villán (tervező: Platschek Imre, 1938). Rákos komoly szakmai tekintélyt szerzett magának, elnöke lett a Budapesti Szobrászati Ipartestületnek az 1920-as évek végén, szakmai kitüntetésekben részesült.

Időközben a zuglói Rákos-villában felcseperedtek a gyerekek. Rákos Pálból és Rákos Erzsébetből (1898-?) is iparművész lett.² Pál még építőmester oklevelet is szerzett. 

Rákos Pál a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolán tanult, ott ismerkedett meg Ács Klárával (1899-1993), Ács Lipót festőművész lányával, akit 1923-ban nőül vett és akiből ismert grafológus vált. 

Rákos még egy fontos ismertségre tett szert ekkortájt: a Lajta-tanítvány Káldory Lajossal, a Gellért Szálló bútorainak egy részére kiírt pályázat – ahol Rákos is indult és megvették pályázatát – I. díjasával egy közös belsőépítészeti üzletet, az Iparművészeti Műhelyt nyitották meg a Rudolf téren, a Palatinus-ház földszintjén. A cég idővel terebélyesedett, bútorgyárral bővült és Rákos Pál tehetős veje is kezdte támogatni a vállalkozást, amiből idővel Káldory kiszállt. 

1919-ben Rákos Pál Ada Dezsővel könyvpavilonokat tervezett a forgalmasabb budapesti helyekre. Az Iparművészeti Műhely egyik fontos korai munkája volt az Astoria Szálló és Rákóczi úti Palace Szálló felújításában való részvétel. Előbbinél a historizáló enteriőrbe tükrök, mahagóni bútorok, bőrfotelek kerültek elhelyezésre. A Komor-Jakab kettős által tervezett, majd szintén általuk felügyelt Palace felújítása során apa és fia egy azon épületen dolgozhatott: az étterem berendezése Rákos Pál, a stukkók Rákos Manó műhelyének termékei voltak.

Rákos Pál szakmai életének leggyümölcsözőbb korszaka az 1930-as évek közepétől az 1940-es évek elejéig tartott. Ez idő alatt tervezett kávéházbelsőket (pl. a Savoy-t Beutum Jánossal az Andrássy úton és a Prestót a Kossuth Lajos utcában), üzletportálokat (pl. a ERMA-t a Teréz körúton és az En-Dy Cipőt a Rákóczi úton), és lakásbelsőket (pl. a Sándor villánál a Ménesi úton). Ezek közül a ERMA portál még létezik (a rekonstrukciót Ferkai András tervezte 1986-ban).

Jó ízléssel nyúlt új formákhoz. Bátor modern ívek alkalmazása, tükrök, üvegfalak, nagy nyitott terek, korszerű építőanyagok és formák jellemezték általában Rákos Pál munkáit. Magányos farkas volt, nem cövekelt le egyetlen stílusirányzatnál sem, nem csatlakozott egyetlen művészeti mozgalomhoz sem, de sokféle forrásból merítő, jól tájékozott művészember volt. Rákos tervezett jelentős épületeket is, főként modernista felfogásban (pl. a gödöllői Bezsilla-villát és annak kvázi mását a Törökvészi úton, az Új Majestic társasüdülőt a Melinda úton, a Lenhossék-villát a Trombitás utcában).

A II. világháborút a Rákos-család legnagyobb része nagy nehézségek árán túlélte. Az államosítás után maradtak ugyan a régi villában, de már annak egy kisebb lakrészében. Rákos Pál a Magasépítési Tervező Intézetben, a MATI-ban kezdett tervezni, majd annak megszűnése után a Kereskedelmi Tervező Irodába, a KERTI-be került. 1948-ban a New York-kal folytatta kávéház-átalakítási munkáit.  

Utolsó korszakának két meghatározó épülete a Petőfi Csarnok pavilon az őszi BNV-n 1949-ből és a Kürthy Lászlóval együtt alkotott újpesti Állami Áruház 1952-ből. Ez utóbbi esetében a „kissé fanyar" (Ferkai András) megjelenés elegáns belsővel párosult. Utolsó ismert alkotása a Rákóczi út - Erzsébet körút sarkára tervezett Közért (Hornicsek Lászlóval). 

Rákos Pál 1956-ban, Rákos Manó 1957-ben hunyt el. A nagy villában Pál özvegye, Rákosné Ács Klára maradt, aki még vagy 40 éven keresztül élt ott. Népszerű grafológus lett és közben ápolta férje és apósa emlékét.

Gottdank Tibor

Források:
Anton Schroll (kiadó): Budapest új épületei, Bécs, 1910. 
Dálnoki-Kovách Jenő (szerk.): Magyar Ipar Almanachja, Magyar Ipar Almanachja Kiadóhivatala, 1929.
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995.
Ferkai András (szerk.): Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Közhasznú Társaság, 2001.
Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.
Helbing Ferenc (szerk.): Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola évkönyve 1880-1930, 1930.
Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona, 1932.
Folyóiratok: Az Est, Az Újság, Budapesti Hírlap, Magyar Ifjúság, Népszabadság, Pesti Hírlap, Színházi Élet, Vörös Újság
Szaklapok, közlönyök: A Munkaadó, Budapest, Építő Ipar, Fővárosi Közlöny, Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz, Központi Értesítő, Magyar Építőművészet, Magyar Iparművészet, Magyar Kő- és Márványújság, Magyar Üveg- és Agyagipar, Műemlékvédelem, Tér és Forma, Turisták Lapja.

Jegyzetek: 

1 1901-ben magyarosított Reichmannról.
2  Rákos Pál festészetet tanult, míg Rákos Erzsébet szobrász szakon végzett. Utóbbi nem gyakorolta hivatását, feleségül ment később Sági Ödön hajóskapitányhoz. 

szerk.: Fürdős Zsanett