Nézőpontok/Kritika

Dunánk partjai

1/22

archív kép / ef

?>
archív kép / ef
?>
?>
?>
?>
fotó vm
?>
fotó vm
?>
fotó: vm
?>
Millennium City Center / főépület terve, Finta Stúdió, 2009
?>
Millennium City Center / főépület terve, Finta Stúdió, 2009
?>
?>
?>
?>
Infopark E épület vizualizáció
?>
Infopark E épület a kertből
?>
Infopark E épület dunai nézet
?>
archív kép: Bálint Imre és Mónus János a hajókiránduláson
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/22

archív kép / ef

Dunánk partjai
Nézőpontok/Kritika

Dunánk partjai

2009.06.29. 10:50

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Mónus János

Vélemények:
5

Központi akarattal nem lehet sikeresen telepíteni bevásárlóközpontot, színházat, koncerttermet, lakóparkokat olyan helyekre, ahol ezek helyi igénye még nem fogalmazódhatott meg, hisz a létesítést megelőzően ott senki nem akart bevásárolni, színházba és koncertre járni, vagy lakni, mert ott nem volt semmi.Mónus János városelemzése két cikkre reflektál, felhasználva az általa „kalauzolt" négy budapesti építészeti hajótúra tanulságait...

A város szövete
Adva van a városi szövet – mármint Budapesté, leginkább Pesté. Nézz rá egy légifelvételre, láthatod, hogy a sokszáz éves képződmény masszív mintázata csak kis részben budai, túlnyomórészt pesti. A szövet finomabb csipkézete Budára terül, míg mintázatának hiánya, lyukai Pestre jellemzőek. Fővárosunk nőtt város, mely a nagy elhatározásoktól sem mentes. A szövetet erősíteni, fejleszteni kellett sugárutakkal, körutakkal, központokkal, terekkel s persze működési-hatalmi jelkép épületegyüttesekkel. Sűrűsödéseket, ritkulásokat teremtett magának a város, a központi hatalom, a centralizálódó tőke. A jelképek nem minden esetben sikeredtek nemesebbre, mint a lakószövet, intézményi épületeink jelentős részének egyetlen igazi értéke a megszokás – általunk.

 

archív kép / ef
1/22
archív kép / ef

2/22

3/22

4/22

fotó vm
5/22
fotó vm

fotó vm
6/22
fotó vm

fotó: vm
7/22
fotó: vm

 

A városi szövet viszont mindig is élő maradt, „korszerű", míg jelentősnek szánt intézményeink, városrendezési gesztusaink gyakran gyengén, nem egyszer rosszul sültek el. A nagy épületelhatározások jelentős részét csupán a város kivételes morfológiai adottságai teszik elfogadhatóvá – nem egyszer akár szerethetővé is. Lakószövetünk sok helyen a múlt századforduló intézményépítési gerjedelmének rongáló nyomait őrzi, későbbről, az 1960–1970-es évekből pedig erős lakásépítési kényszereket (előbb blokkos, később paneles).

A beavatkozások árulkodók: ideológiai elhatározások eredményei, nem a város egyes helyeinek, hálózatai sűrűsödésének, koncentrálódásának következményei. Máshol termett ízlések, megfontolások adaptációi. Ezzel együtt a Duna partjain lustán elterülő város eddig mindig mértékletes maradt, óriási hazugságokra nem ragadtatta magát sem korábban, sem jelenkori újabb nagy-fejlesztéseivel sem.

Szakad vagy tovább él?
Nem fokozzák még elviselhetetlenségig az alapdilemmát a városi szövet és a nagyberuházások között, csupán fenntartják azt. Nem ölték még ki a kérdés megválaszolásának igényét: ábránd lenne hinni a belülről fejlődő városi létben? Ábránd a külső hatások közvetett érvényesülése (a városi szűrőn keresztül), s egyetlen realitás a máshol fogalmazódott akarat közvetlen érvényre jutása? A higgadt, tárgyilagos szemlélő számára felismerhető, hogy az elmúlt száz év „nagyberuházásai" nem a város kohójának termékei, így az elmúlt időszakból érkezettek sem.
A belülről fogalmazódó igény mindig sokrétű, a meglévő hálózatok, szellemiségek és egyéb adottságok támasztják fel. Jóval sokrétűbb, mint a kívülről érkező kedv, szándék – legyen az akár csupán haszonelvű, vagy boldogítóan megváltó akarat. A szövetet, hálózatot érdemileg fejleszteni csak belülről, saját tulajdonságai, igényei felől lehet.

 

Millennium City Center / főépület terve, Finta Stúdió, 2009
8/22
Millennium City Center / főépület terve, Finta Stúdió, 2009

Millennium City Center / főépület terve, Finta Stúdió, 2009
9/22
Millennium City Center / főépület terve, Finta Stúdió, 2009


 

Városszövettől idegen koncentráció
A „nagyberuházási" produkciók nem ilyenek. Általában a városi jelleget meghaladó mértékű érvényesítési szándékokat szolgálnak, mindegy, hogy kormánytól, városvezetéstől, tőkecsoporttól származnak. A lakószövettől idegen az ilyen koncentráció, míg a belülről fakadó sűrűsödés (máshol ritkulás) nem az. A kétfajta szándék nem mosható egybe, mert míg az előző mindig konkrét és sikerorientált, addig az utóbbi általános és tétova. A „nagyberuházás" egyrétegűségével, módosíthatatlan irányultságával az élő szövetet rombolja – hiába lesz szerencsés esetben egy város idegenforgalmi jelképe. Kontúrjai általában véglegesek, valós flexibilitásuk csekély. Idegen testek, melyek sokszorozás, vagy nagyítás révén jöttek létre.

Hogyan is képzelhetnénk, hogy a százszorosan nagyobb válik százszorosan részletezőbbé, sokrétűbbé, humánusabbá? Nagyberuházáskor a városi folyamatok iránya ellentétesre változik. Nem a város kényszerítette ki magából saját fejlődését, hogy az adott helyen a homogenitást valami magasabbrendűvel váltsa fel, hanem a beleszuszakolt százszoros mérték kezdi alakítani a körötte lévőt. Hiánnyá, űrré, alárendeltté.

Így aztán az élő szövet is lassan megszűnik vegetálni, bármit lehet vele tenni, érzéketlenné vált. Szerintem nehéz másként tekinteni elmúlt két évtized legfényesebb, legnagyobb szabású épület-tetteire. Hangsúlyozom, ezeket nem vagyok képes „építészetük" (építészeti értékeik) felől szemlélni, mindig csak létesítési szándékuk szánalmas átláthatósága tűnik szembe.

Központi akarattal nem lehet sikeresen telepíteni bevásárlóközpontot, színházat, koncerttermet, lakóparkokat olyan helyekre, ahol ezek helyi igénye még nem fogalmazódhatott meg, hisz a létesítést megelőzően ott senki nem akart bevásárolni, színházba és koncertre járni, vagy lakni, mert ott nem volt semmi. Most a jövőre vár, hogy ezeket a „tárgyakat" beszője a város, létének elemeivé formálja.

 

10/22

11/22

12/22

Infopark E épület vizualizáció
13/22
Infopark E épület vizualizáció

Infopark E épület a kertből
14/22
Infopark E épület a kertből

Infopark E épület dunai nézet
15/22
Infopark E épület dunai nézet

 

A város sosem türelmetlen
Viszont ezzel párhuzamosan máris fogalmazódik az újabb kérdés: lesz még alkalmas szövet? Van még hajlandóság, igény és szándék a mértékletes városiasságra?

A városiasság sajnos fáradságos dolog. A sokrétűség sokkal több szellemi és anyagi ráfordítást igényel, mint a nagyberuházás. Sokkal egyszerűbb valami százszoros méretűt egyszer létrehozni, mint százszor az egyszerit, mert a száz egyszeri nyilván százféle szeretne lenni. Korunk technikája hiába képes megvalósítani a százszorost egyszerre – egy helyen –, a sokféleség igényével, a túlméretezett szándékból eredő gondokkal, a felgyorsult, türelmet mellőző idővel nem képes megbirkózni.

A város pedig sosem türelmetlen – mindig a központi akarat siet, eredmény, haszon, hatalom érdekében. Budapestünk türelmetlen lehet tömegközlekedését, gondozottságát, tisztaságát illetően, de lakószövetének fejlődését illetően sosem. Dinamikusan fejlődő, fejleszthető városról – mint a civilizáció nagy eredményéről – beszélni blöff. Ennek a fejlődésnek a kiváltójaként kezelni a nagyberuházásokat pedig félrevezetés – a város ellen.

Mónus János építész

 

archív kép: Bálint Imre és Mónus János a hajókiránduláson
16/22
archív kép: Bálint Imre és Mónus János a hajókiránduláson

17/22

18/22

22/22

19/22

20/22

21/22

archív képek a 2007. szeptemberi hajókirándulásról

Vélemények (5)
nagylaszlo71
2009.07.16.
10:08

véleményem szerint ritka nagy baromság ez az írás... a Város, mint megszemélyesített fogalom, akinek növekedési akarata, no meg természetes fejlődése van... a defense negyedet, meg a wekerlét is ezek szerint ez az intrinszek növekedés hozta létre, a budai várhegyen meg a kövek kikövetelték, hogy palotát építsenek rájuk... azért egy építésztől egy picivel több gyarló paraszti logikát várna el az ember, nem pedig azt, hogy egy kósza allegóriának bedőlve totális hülyeségeket írjon... ez az a kategória, aki folyamatosan csodálkozik azon is, hogy Dunaújváros milyen szép és kellemesen lakható kisváros, pedig aljas központi akarat építtette, semmi természetes meg logikus fejlődés... nahát, tényleg van ilyen!

más: a város szövete... nem tudom, melyik egyetemen és kik verik be ezt a sületlenséget a szakma fejébe... attól tud szép és izgalmas lenni egy város, hogy terek, utcák, utak, parkok, laza és szoros beépítések, gyárak, lakótelepek, folyók, tavak satöbbik váltogatják egymást. ok, ne 50 méterenként, de építészeink elhomályosult tekintete, ahogy örökké csak az Isteni Városszövetet kergetik, több mint vicces... aztán városszövetileg abszolút helyesen megszülik az óbudai panoptikum-bazárt, meg a totál egymásra zsúfolt belvárosi beépítéseket, és pont úgy szúrják el az egész várost, mint 150 évvel ezelőtt tették elelink... az még fel sem merült senkiben, hogy esetleg sz@r a meglévő városszövetünk?

s visszatérve a logikára:  lakószövetbe monstre építkezést NE, üres placcra felülről irányított, zöldmezős építkezést NE, akkor mégi mit, kedves Mónus úr???

marianna
2009.07.02.
09:13

Mónus János írásának számomra kicsit más az olvasata. Jövőbe mutató víziók nélkül nincs magasszintű kortárs építészet. Elképesztő, hogy a pesti Duna - parton még mindig a Szent István park az egyik kitüntetett kulminációs pont. Ami attól északra és délre az utóbbi években épült - épül meg sem közelíti annak kvalitásait. A modern építészet formai világának  újraértelmezési kísérletei egyre gyengébb eredményre vezetnek. Nem feltétlenül kellene ennek így lennie, de a megépült épületek sajnos erről tanúskodnak. Nyilván nem törvényszerű, de nevek említése nélkül is megfigyelhető, hogy azok az építészek tudnak előremutató módon az építészettel foglalkozni, akik kutatásokkal, írásművekkel ( is ) előkészítik, alátámasztják, értelmezik individuális építészeti munkásságukat. Ez pedig nem más, mint az építésről való személyes víziók létrehozásának egyik formája.

mB
2009.07.01.
15:12

Nem értem ezt az írást. Mónus János egyszerű építészként írja alá a szöveget, és persze érdekes is lehet egy szakmabeli tűnődése a dunapart (és a város) helyzetéről, alakulásáról, lehetséges jövőjéről is, de így sem igazán értem, mert nagyon nagy vonalakban, általánosságokban beszél arról, hogy a város mit „akar” és mit nem. Mónus János azonban a BÉK alelnöke (2004 óta), 1997 óra pedig a BÉK Szakmafelügyeleti Bizottságának elnöke. Így viszont már pláne nem értem hogy mi a viszonya ehhez a helyhez és a városunkhoz általában, illetve hogy mi is az írás üzenete – s közben az alábbi kérdések fogalmazódnak meg bennem:

A Nemzeti Színház tervezésével 1999-ben Siklós Máriát bízta meg Schwajda György – a Kamarának döntést hoznia, a tervezőt a soraiból kizárnia csak a terv jogerőre emelkedése után sikerült. Miért? Ez is csak „megtörtént”? „Így akarta a város?” Az ottani lassan kirajzolódó városszövet már induláskor egy soha be nem gyógyuló sebet kapott. Mik ennek az esetnek a tanulságai a Kamara számára? A Nemzeti, mint első seb vajon nem a szakmánk, s így a Kamara legnagyobb szégyene-e?A Művészetek Palotája eredetileg MMMM-ként (4M-ként?) volt pályáztatva, a sok funkcióváltást és az ezzel (illetve a határozottan szinte soha nem körvonalazott program következményeivel) járó költségnövekedéseket a köz fizette, külön cikksorozat szaladt végig a magyar sajtón a túlköltekezés botrányairól. Mit gondol(t) erről a kamara, mi volt az álláspontja, hogy vélekedik erről?A dunaparti „tornyok” valóban erősen kifogásolható minőségűek – ahogy a pesti oldal egyetemi (messze nem egyetemi színvonalú) épületei is. Mit gondol a Kamara ezeknek a beruházásoknak a menetéről, voltak-e valamiféle elvárásai a tervezőkkel-beruházókkal szemben, és hogy próbálta meg ezeket érvényesíteni? Mónus János a szövegben a „központi akaratot” (ha jól értelmezem, a politikát, a nagyberuházásokat) helyezi szembe a „város akaratával”, ami (számomra) nem igazán értelmezhető, de vajon nem pont itt kéne bejönnie a képbe a kamarának, mint szakmafelügyeleti szervnek, ebben a párbeszédben? Vajon nem itt kéne-e valamiféle moderátori szerepben fellépnie, képviselve a szakma, az alkotó építészek – és a város! – érdekeit? 

Amíg ez hiányzik, addig a fenti szöveget egy kamarai vezető tollából csak értetlenséggel tudom olvasni. És tele kérdőjelekkel: a Kamara tényleg ennyire a pálya széléről nézi a város alakulását, tényleg csak „tippelget” hogy „mit is akar a város”, és minket (városlakókat) közben türelemre int? (!!!)  

Persze „a városiasság sajnos fáradságos dolog”, ugyanúgy, ahogy ugye verset írni nem lepkeűzés”, és talán a város-gondolatolvasás is bizonnyal nehéz feladat, de ennél azért én türelmetlenebb vagyok. És aggódom is kicsit a városért. Mert a városi szövet ugyan „adva van” (ld: első mondat), de hogy később is „adva lesz-e”, az rajtunk is múlik. És – gondolom – a minket képviselő Kamarán. (Vagy én értettem félre valamit? Titkon reménylem, hogy így van – akkor viszont nagy örömmel olvasnám a Kamara véleményét e területtel és a jövőbeni hasonló léptékű beruházásokkal kapcsolatban.) 

Marosi Bálint

Ódor Tamás
2009.07.01.
17:39

@mB: Neked is igazad van. És Mónus írása mégis figyelemre méltó.

Mert különbözik.

Mónus utóbbi írásaiban egyre markánsabban jelentkezik ez a különbözőség attól, amit te a Kamara egységes egészének látsz. Pedig a mai világunkban miért éppen a BÉK lenne egy olyan szervezet, ahol mindenki mindig mindenről ugyanúgy vélekedik? Még ha eddig ez ilyennek is látszott, megtörni látszik a jég.

Mónus írásaira a maguk fejlődéstörténetében érdemes felfigyelni. Ajánlom figyelmetekbe ez utóbbi gondolatait és az azokhoz fűzött kommentáromat.

Pontosan nem árulja el Mónus, hogy mire készül. De az már látszik, hogy valamire. Az is feltűnő, hogy társainál lényegesen nyitottabb a méltán elégedetlenkedők hangjaira, befogadóbb, igyekszik elébe menni az összeomlásnak. Ami egyébként a begyepesedett agyú despoták miatt nyilvánvalóan küszöbön áll. Akik felelőtlenül maguk alatt fűrészelik a fát, és magukkal akarják rántani a zuhanásukban az egész szakmai közösséget. Mónus már látja azt, amit despota kamarai társai még mindig nem. Nem lehet könnyű egy ilyen közegben változásokat, változtatásokat szorgalmazni. Ezért írtam én magam is, hogy Mónus talán túl óvatoskodó. De ha ő egyszer eleve nem egy radikális alkat? Nem várható el senkitől sem, hogy átugorja a saját árnyékát. Ő ennyit és így tud tenni. Nekünk pedig ezt is meg kellene becsülnünk.

Rajtunk a jelenlegi helyzetben sokkal több múlik, mint Mónuson. Mónus jeleket ad le a világítótoronyból, amelyeket már rég észre kellett volna venniük azoknak, akik szeretnének egy tisztességesebb szakmai közeget maguk körül tudni. De hiába a jelek, ha a szakmai közösség - a radikalitást hiányolva benne - fintorogva elfordul tőle. Majdhogynem az egyetlentől, aki eddig belátással reagált a szakmai közállapotokkal kapcsolatos kritikus felvetésekre.

Nem a fintorgás ideje ez, hanem az összefogásé, a tetteké. A jeleket a világítótoronyból megkaptuk: most rajtunk, eddigi bocskoros mindannyiunkon múlik, hogy bevesszük-e a várat, vagy hajbókolva jobbágykodunk tovább annak a százegynéhánynak a 9000-ből. Mindannyiunk egyformán fizetett tagdíja, felhalmozott tudása és szakmai tapasztalata ellenére.

ÓT

Szabad Alkotók

Ódor Tamás
2009.06.30.
08:37

Rögtön az elején kimondom: ritka jó írás! Mélységben gondolkodó és mélyen elgondolkodtató. Egyre kevésbé lepődünk meg: Mónus János publikációi egy konzekvens idealista értékes gondolatait tárják elénk.

Meg kell vallanom, eleinte számomra is nehezen emészthetők voltak Mónus sajátos szemszögű írásai. Túlzottan óvatoskodónak, senkit megbántani nem akarónak, majdhogynem diplomatikusan politizálónak (szakmai értelemben) éreztem őket. Számomra alapból nem szimpatikus a határozott álláspontot felvállalni nem akaró, nem merő, a konfliktusokat óvatoskodással kerülni igyekvő karakter. Eleinte Mónust ilyennek láttam. A mai napig nem értem egymondatos üzenetét a budai vári volt Honvéd Főparancsnokság épülete körüli tervezési folyamattal kapcsolatban: "A kulcs mégiscsak a mi kezünkben van." Írásainak sora azonban a hitelesség képét rajzolja ki Mónusról: ő ilyen. Egy felvállalt idealista. Tudva-tudván, hogy az idealizmus ritkán vezet konkrét azonnali megoldásokhoz. Ugyanakkor több ez, mint a problémák puszta felvetése, hiszen sejteti velünk a megoldást, vagy legalábbis az ahhoz vezető utat. De a többit ránk bízza. Időnként, mintha egy Zen bölcseletet olvasnánk. Az sem konkrét soha, mégis képes megvilágítani számunkra a helyes utat. A saját helyes utunkat. Ami mindenki esetében más és más.

Nem tévesztendő össze Mónus János eme írása Vargha Mihály dunaparti kritikai írásával. Való igaz: Vargha Mihály írásán alaposan elvertem a port, mert az ő írása a dunaparti látványban megjelenő építészet kritikája akart volna lenni, ehhez a célkitűzéshez képest viszont nagyon gyengére sikerült. Mónus írása ellenben egészen más célokat tűz ki. Hangsúlyozza, hogy nem "építészeti értékeik" felől szemléli az "épület-tetteket" (itt nyilván szándékosan kerüli még az "építészet" kifejezést is). Ez az írás a maga célkitűzése felől nézve kerek egész, nem érzem tehát szükségét annak, hogy kiegészítést, pontosítást fűzzek hozzá.

ÓT

Szabad Alkotók

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Egy hely – A vizsolyi szeráf

2021.12.09. 13:25
00:06:38

Vizsoly neve ismert, ám leginkább Károlyi Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának nyomtatásával kapcsolatban említjük. Kevesen tudják, hogy református temploma középkori eredetű, azt pedig még kevesebb, hogy az épületben csodás freskók láthatók. Az Egy hely mai részében a szeráfot ábrázoló látványos falfestménnyel ismerkedhetünk meg.

Vizsoly neve ismert, ám leginkább Károlyi Gáspár magyar nyelvű teljes bibliafordításának nyomtatásával kapcsolatban említjük. Kevesen tudják, hogy református temploma középkori eredetű, azt pedig még kevesebb, hogy az épületben csodás freskók láthatók. Az Egy hely mai részében a szeráfot ábrázoló látványos falfestménnyel ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

Egy hely – a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum

2021.12.09. 13:22
00:06:40

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nem csak a festőóriásnak állít emléket, de a város érdekes történetét is megismerhetik a látogatók. Az Egy hely legújabb része a nemrég újrarendezett állandó kiállítást mutatja be.

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nem csak a festőóriásnak állít emléket, de a város érdekes történetét is megismerhetik a látogatók. Az Egy hely legújabb része a nemrég újrarendezett állandó kiállítást mutatja be.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk