Duna-party — Duna-parti kilátások Budapesten
Tágasság, nagyvonalúság, egységesség, a természet és épített részek harmonikus együttléte érzékelhető. Ebben a táji léptékű látványban uralkodik a Duna, térben és időben is vezeti a város alakulását. (...) A görögök a delphoi templom falára néhány figyelmeztető mondatot véstek: A legderekabb a legszebb. Tiszteld a határt! Gyűlöld a fennhéjázást! Semmit ne vigyél túlzásba! Talán mégiscsak vigyáznunk kellene ezzel a kamaszos Duna-party-val. Benkő Melinda tanulmánya.
Budapest a Duna szülötte.
A méltóságteljesen hömpölygő, finoman ívelő folyam mentén elterülő városi táj szépsége a Gellérthegyről vagy a Hármashatár-hegyről, de akár a hidakról nézve is megkapó. Tágasság, nagyvonalúság, egységesség, a természet és épített részek harmonikus együttléte érzékelhető. Ebben a táji léptékű látványban uralkodik a Duna, térben és időben is vezeti a város alakulását.
Sokáig vadsága, félelmet keltő ereje, gyakori áthatolhatatlansága határozta meg partjain az életet. Az első lakosok a Gellérthegy északi lábánál lévő időszakos átkelőt ellenőrizték, a rómaiak északabbra, a szigetekkel tagolt részekre, Óbudára települtek, a középkori Buda és Pest együtt, de egymástól a Duna által határozottan elválasztva létezett. Az árvizek szinte évente feldúlták a part menti területeket, mégis mindig a Duna éltette a várost. Budapest gazdagsága, kultúrája, látványos átalakulásainak jelentős része a folyóhoz kötődik. A víz a kereskedelem egyik főútvonala, és a folyó partjai egyben a város legnagyobb piacai voltak; a víz ereje vízimalmok százait hajtotta, majd a 19. század második felétől a városba betelepülő ipar is elsősorban a Duna közelségét kereste. Az 1867 után robbanásszerűen beinduló városfejlesztés a Duna megszelídítésére törekedett: rakpartokat, hidakat építettek, és part menti feltöltött területeket hoztak létre, hogy a megújuló Budapest birtokba vehesse a partokat. Átformálódott a Duna és Budapest viszonya, a folyó már nem csak táji, hanem városi és építészeti léptékben is meghatározóvá vált. A pesti klasszicista szállodasor, az Akadémia, a Várkert Bazár, a Fővámház, a Parlament, a Műszaki Egyetem, a Szent István park és még sorolhatnánk… Mind a folyópartra épült, így az új épületek és közterek létrejöttével a város központja mintegy ráfordult a Dunára.
Nagyon sok irányban lehetne folytatni ezt a történetet. Végignézhetnénk a Duna és a Belváros sokat elemzett mai hiányos kapcsolatát, beszélhetnénk a közterületek szomorú, évtizedek óta egyre romló arculatáról, a rakpartokról, a közlekedésről, a víz minőségéről, a dunai hajózás városon belüli kérdéseiről, a hétköznapi városlakók és a Duna viszonyáról, vagy akár a turizmusról is.
De most annak áttekintésére vállalkozunk, hogy mi történik vagy történhet a Duna mentén az ipari tevékenységtől megszabadult és 1989 után privatizált közel 1000 hektárnyi part menti területtel.
Elhagyjuk az Európában egyedülállóan egységes eklektikus pesti belváros területét - a Dráva utca – Dózsa György út – Fiumei út – Orczy út – Haller utcák által rajzolt ívet -, ahol építési szempontból a legnagyobb dolgok már a múltban lezajlottak . Bár még itt is vannak lehetőségek, várt, remélt és félt változások: Közraktárak, Clark Ádám tér, hogy most csak kettőt említsek.
Ha leegyszerűsítve a számok szintjén nézzük a ránk váró Duna menti átalakulás mértékét, meglepő értékeket kapunk: Budapest Európa egyik legnagyobb alapterületű városa, területe több mint 52 500 hektár. Az előbb említett, de a budai részekkel is kiegészített történeti Belváros körének területe kb. 2000 hektár; és ha minden Belvároson kívül eső Duna-parti fejlesztési területet figyelembe véve csupán közelítő számítást is végzünk, 1000 hektár összterületet kapunk.
Hihetetlen méretek!
De nem Budapest fejleszt 1000 hektárt, hanem a kerületek gondozgatják saját „kis" foltjaikat. A számok érzékeltetése végett lássuk néhány európai nagyváros ismert fejlesztési projektjének nagyságát: Párizs: La Défense - 160 ha, Amszterdam: Haveneiland - 150 ha, Párizs: Rive Gauche /Masséna, Tolbiac, Austerlitz/ - 130 ha, Hamburg: Hafen City - 100 ha, Bécs: In der Wiesen - 63 ha, München: Theresienhöhe - 45 ha
Budapest az alulhasznosított és ipari üzemek által elfoglalt, majd a politikai, gazdasági és társadalmi struktúraváltás révén felszabaduló Duna menti területek fejlesztését minden programjában, településrendezési tervében kiemelt figyelemmel kezeli.
Az 1990-es főpolgármesteri program a belső városmag észak-déli irányú széthúzását célozta meg a Duna mentén. Az 1994-es Általános Rendezési Terv Budapestet eltérő karakterű zónákra tagolta, és így a belső, az átmeneti, a külső, a hegyvidéki és a Duna-menti zóna eltérő kezelését tűzte ki céljául. Tehát a városon belüli új egységként beszélt a Duna által összefűzött területsávról. 1997-ben a Keretszabályozás előírásként konkretizált néhány elvet: a Duna-völgy mentén az átláthatóság, a harmonikus látvány megőrzését követelte, és 30 méter széles közterületi sáv biztosítását írta elő a part mentén. Tehát meg akarta akadályozni a fejlesztések rácsúszását a vízre, hogy a vízparton kialakítható folytonos közterület zöldfelületi rendszerként összetarthassa, így mindenki számára nyilvánossá tegye a Duna-partokat.
A 2003-ban elfogadott Városfejlesztési Koncepció projekt-térségeket jelölt ki a városban. A nemzetközi gyakorlatban ezek az úgynevezett fejlesztési akcióterületek, ahol a szellemi és anyagi erők egy helyre koncentrálódnak, és ezáltal tényleges minőségi eredmény érhető el /pl. Paris Rive Gauche/. A Duna mentén két ilyen térséget definiáltak: Észak-Buda területét /Római-part, Gázgyár, Hajógyári-sziget, Mocsáros dűlő/ és Dél-Budapestet /a Petőfi és a Lágymányosi híd közötti szakaszok, Kopaszi-gát, Észak-Csepel/. Természetesen ezek a projekt-térségek a Duna-part Belvároshoz legközelebb eső, hihetetlen gazdasági, városfejlesztési potenciállal rendelkező területei.
A 2005-ös Településszerkezeti Terv feladatából is adódóan véglegesítette a szükséges városi infrastruktúra-fejlesztések helyét, melyek nélkül a világon mindenütt elképzelhetetlen a területek valódi megújulása /vízminőség javítása – az EU által támogatott csepeli szennyvíztisztító, új hidak - Aquincumi, Galvani, Albertfalvai híd - és a hozzájuk kapcsolódó úthálózat-fejlesztés, stb./ A 2006-ban nyilvánosságra hozott Podmaniczky Program pedig egyenesen „Dunaváros"-ról beszélt, ahol a Duna Budapest életének és fejlődésének központja.
Az egész Budapestet érintő hivatalos városfejlesztési koncepciók és rendezési tervek mellett Budapest mindig a Dunát, a Duna által hordozott identitást használva jelenik meg a nagy nemzetközi pályázatokon is: a tervezett 1996-os világkiállítás, a „Budapest Kulturális Főváros 2010", és a tervezett olimpia területei is a Duna mentén vannak. Régóta készülődik egy nagy Duna-party.
A nagy nemzetközi ingatlanfejlesztő cégek 2000 körül fedezték fel a budapesti, Duna menti területekben rejlő lehetőségeket. Spanyol, izraeli, angol, portugál, holland, német és magyar tulajdonba kerültek a rendszerváltás után privatizált vagy még kerületi önkormányzati tulajdonban lévő területek. Néhány éven belül hatalmas versengés kezdődött a hazai és nemzetközi /elsősorban ír, angol, spanyol, izraeli/ befektetőkért. A Duna menti kerületek közül azok, amelyek jelentős volt iparterületekkel rendelkeztek és közel helyezkednek el a nemzetközileg is nagyon értékesnek tartott Belvároshoz – így elsősorban Óbuda (3), Ferencváros (9), Újbuda (11), Angyalföld (13) és Csepel (21) - igyekeztek a legkedvezőbb ingatlanfejlesztési feltételek/szabályozási mutatók megteremtésére. Gigaprojektek születtek, ahol mindenki kizárólag a saját érdekei mentén gondolta végig a rendelkezésére álló fejlesztési terület jövőjét. Nagy számok, egyre magasabb és sűrűbb beépítések, rengeteg eladható négyzetméter, „város a városban" koncepciók láttak napvilágot. A távolabbi Duna-parti kerületek – Újpest (4), Pesterzsébet (20), Budafok-Nagytétény (22), Soroksár (23) – sem maradtak ki a Duna-partok átértékelődése révén kialakuló új helyzet hozta lehetőségekből, de kicsit visszafogottabb módon, kicsit „provinciálisabban" jelentek meg a piacon.
Buda - 3. kerület
- Nánási Kert, Római Wellness Otthon /össz. 250 lakás – árvízvédelmi problémák ellenére is véghezvitt magánberuházások
- Óbudai Gázgyár – egy részét 1996-ban eladták, ezen a területen elkezdődött a Graphisoft-park fejlesztése, jelenleg „csonka" PPP rendszer, mely a terület további részeinek értékesítéseire törekszik – komoly talajszennyezettségi problémák, ill. a városi infrastruktúra-fejlesztések /Aquincumi híd, utak/ elmaradása gátolja a megújulást
- Buszesz – már eladott terület még jövőkép nélkül
- Álomsziget – 32 ha – konferencia, szórakoztatás, hotelek a Hajógyári-sziget közel egy harmadán
- Sun Palace /550 lakás a Nagyszombat utcánál
- nincs jelentős part menti piaci fejlesztési területe - elsősorban épület felújítások zajlanak; a Bem téren jelentős ingatlanfejlesztést terveznek
- nincs jelentős part menti piaci fejlesztési területe; pontszerű beavatkozások, épület és köztér felújítások vannak; a Clark Ádám téri foghíj helyzete több évtizede megoldatlan, a Lánchíd19 Hotel pedig példaértékűnek tekinthető (magánbefektető meghívásos tervpályázattal)
- Lágymányosi Egyetem Város – Dunától elszakadó terület, lassan 20 éve alakulóban, jelenleg PPP fejlesztések vannak /pl. Q épület
- Infopark – irodapark a Lágymányosi híd budai hídfőjénél
- Öböl XI avagy a Kopaszi gát – 45 ha /önkörmányzati, magyar, spanyol, ill. 2008 óta többségében portugál tulajdon/ - a Duna-partot, a Kopaszi-gát területét is értékesítették, ahol közterület rehabilitációt, zöldterületi „épületfelújításokat" végeztek, majd a magánterületet az építészetileg értékes, de funkció nélküli fantomházakkal közcélú használatra megnyitották – a nagyméretű építkezések még nem indultak el
- a 6-os út és a Duna között hatalmas alulhasznosított, ill. volt ipari területek vannak
- Furnér Művek, laktanya - értékesített, ill. még értékesítésre váró hatalmas fejlesztési területek a természetvédelem alatt álló Háros-szigetnél
- Duna Spirit – lakóterület terve Nagytétény eddig beépítetlen Duna-partján
- a Váci út és a Duna között hatalmas alulhasznosított, ill. volt ipari területek vannak
- a bőrgyári terület átalakulása megindult, Újpest ezen a helyen keresi a kapcsolatot a Dunával
- 360º Budapest – 13 ha /2000 lakás – a jelentős marketing tevékenység ellenére már kétszer is leállt nagyberuházás
- Prestige City /126 lakás – lakótornyok és yachtkikötő
- Marina Part /1500 lakás – nagy része már átadva, de alapfokú ellátási intézmények /pl. iskola/ nem készültek hozzá
- volt Danubio – 11 ha /2000 lakás - jelenleg a tulajdonosváltás miatt Duna Terasz néven futó lakópark-fejlesztés a Foka öbölnél
- Riverloft – Riverside /175 lakás – ipari épület átalakítása és új építésű 10 szintes lakóházak
- nincs jelentős part menti piaci fejlesztési területe
Millenium Városközpont – Duna-Pest Rezidencia, Castrum-ház, Nemzeti Színház, Müpa /PPP, Kongresszusi Központ, irodaházak - a pesti Belváros dél felé húzása itt kezdődött
- Mediterrán lakópark /650 lakás
- Dunagyöngye lakópark /132 lakás
- a Soroksári út és a Duna között hatalmas vízparti, alulhasznosított területek vannak
- a Molnár-sziget beépítését is tervezik
- a terület régóta mint Budapest lehetséges „Défense" negyede szerepel a szakmában – tervpályázatok voltak a beépítési koncepciók kidolgozására, de minden változatlan, így továbbra is fizikailag érintetlen a hatalmas tartalékterület a Dunánál a belváros közelében
Ez a rövid áttekintés érzékelteti, hogy a budapesti Duna-part szinte minden belvároson kívül eső szakasza a mozgásban van. Több 10 000 luxus kategóriájú lakás és értékesíthető irodaterület fejlesztését tervezik. Néhány projekt még a gazdasági válságtól független megtorpanása /pl. 360º Budapest, Csepel-Észak, stb./ mutatja, hogy valami itt nem stimmel. Utópisztikusnak tekinthető a 21. század elejének városfejlesztő, ill. inkább kerületfejlesztő víziója. Nem voltak koordinálva az építési lehetőségek és szándékok, és elfelejtették koncentrálni az erőket. Az önkormányzati rendszernek köszönhetően önálló városként működő kerületek a telhetetlenség csapdájába estek. Tervek szintjén úgy tettünk, mintha a 29 km hosszan – a Belvároson kívül 10 km északra, 10 km délre és 9 km a Soroksári Duna-ág mentén – még fejleszthető Duna-partok mögött egy életerős, kb. 10 milliós metropolisz lüktetne…
De már tudjuk, hogy nem ez a valóság. Ezért gondolatban játszunk el azzal, hogy milyen irányban léphet tovább Budapest ebből a jelenlegi, a Duna mentére álmodott helyzetből.
1. vízió
Minden eddig tervezett és még további Duna-parti területek is beépülnek, és létrejön egy több mint 25 km hosszú vízparti lineáris város. Budapest Európa egyik legfontosabb geopolitikai központjává válik, melyben együtt él az eklektikus belváros és a kortárs láncváros /nem mint Zalotay Elemér csak 3 km hosszú 1965-ben elképzelt szalagvárosa az Óbudai Duna-part mentén és nem is a klasszikus lineáris város koncepció, hanem egy szakaszokból összeépülő heterogén láncolat/. Nyüzsgő, kozmopolita városi élet van a Duna-partján, sűrűn épített magas- és sávházakkal, rendezett közterületekkel, panoráma-villamosokkal. Ez egy ellenőrzött és szegregált új világ a körülötte egyre jobban burjánzó végtelen urbanizált falusias tájjal…
2. vízió
Minden befektető néhány torzót hagy maga után. Amilyen magasat csak lehet, mert az összes tervezett épület közül azok érik meg a legjobban. Aztán a fejlesztő továbbmegy Keletnek, ahol még több hely és ember várja az új jövőt. A város megszokja ezeket az új magányos tornyokat és foltozgatja a köztük lévő tájsebeket. Az ott élők furcsálják, hogy ennyire más lett az élet, mint ahogy a látványtervek, makettek alapján képzelték. Messze a bolt, az iskola és nincs megfelelő közösségi közlekedés… de legalább közel a Duna.
3. vízió
A beruházások többsége megáll. A Duna-partján ott történnek csak változások, ahol igazán szükség van rájuk. Megújulnak és bővülnek egy kicsit a régi ipari és egyéb part menti épületek /Gázgyár, Buszesz, Furnér, stb/. És nemcsak a Dunánál, hanem egyenletesen a város más részein is hasonló változások tapasztalhatók. Nem töröljük el mindenáron a régit, és helyettesítjük valami néhány évig újnak tűnővel, hanem beillesztjük a meglévő térbe és tájba, ill. az idő folyamába. A Duna mentén hatalmas zöldterületek jönnek létre, kiépül Pesten a zöldgyűrű az eklektikus Belváros határán, Csepel-Észak parkká válik, és mindenki egy csendes, kiegyensúlyozott, a Dunával együtt hömpölygő nagyváros lakójának érzi magát. A rakpartok megtelnek élettel, a vízben fürdeni, evezni lehet és az autók helyett kerékpárosok lepik el a várost.
A város élete más léptékű, mint a városlakó emberé. Változásai szemünk előtt zajlanak, de valós átformálódása csak megfelelő időtávlatból szemlélhető. Ahogy a budapesti táj lenyűgöző látványához mindenképp hozzájárul az építészeti részleteinek szépsége is, úgy a városfejlődés minőségét is meghatározzák a pillanatnyi döntések és beavatkozások.
A görögök a delphoi templom falára néhány figyelmeztető mondatot véstek: A legderekabb a legszebb. Tiszteld a határt! Gyűlöld a fennhéjázást! Semmit ne vigyél túlzásba!
Talán mégiscsak vigyáznunk kellene ezzel a kamaszos Duna-party-val.
A cikk rövidebb változata megjelent a Magyar Építőművészet 2009/2. számának Utóirat/Post Scriptum mellékletében.
05:59
Fullosan gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy emberi léptékű épített környezetet hozzunk létre? Nem hinném.
18:37
@marianna: Hát, pedig de. 1. Egy Ausztriában szerinted kit érdekel (extrém eseteket leszámítva), hogy cégesen mobiltelefonál Herr Potentát? Amerikában melyik politikus orra alá dörzsölik oda a benzinpénz elszámolást? Maximum ha bérelt repülővel megy mindenhová. Ami mindenkinek olcsó, az nem téma sem a korrupció, sem a közvagyon elpazarlása szempontjából. Minél nagyobb a gazdagság, annál elérhetőbbek a javak, vagyis annál értékesebb valami szükséges a vesztegetéshez. És minél drágább a korrupció, annál ritkábban kerül rá sor, hiszen kevésbé éri meg. A jólét tehát "víztisztító" hatású. 2. Ahol már "falun" is kommersz a jacuzzi, ott a nagyvárosi luxust aligha ezzel próbálják eladni. Sokkal inkább olyasmivel, ami tényleg luxus: pl. zölddel. Persze valódival, nem a Pesten szokásos vödrös tujával. 3. Ahol dollárban számolják a fizetőképes keresletet, ott az átlagberuházó kevésbé aggódik a fizetőképes kereslet miatt, ezért a tevékenységét is kevésbé alapítja a palifogászatra, hiszen a 3-5 ezer eur/nm kb. senkinek nem megfizethetetlen. Miközben ő is ugyanarról a világpiacról veszi a téglát, ahonnan a magyar kolléga is vásárol. 4. A legnagyobb multik tevékenységét is vissza lehet vezetni a személyes fogyasztásra. A Rolls, a karibi sziget, a gyémántgyűrű, a saját repülő ugyanannyiba kerül minden milliomosnak, csak nem mindegy, hogy a mindezeket elérhetővé tevő építőipari cég londoni vagy pesti négyzetméterárakkal kénytelen dolgozni. Ha a Rollshoz elég egy háromemeletes ház is, akkor mások lesznek a beruházási szempontok, mint ott, ahol ugyanehhez 10 emeletet kell eladni. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Nyugaton csupa kisangyal él, hanem azt, hogy a jólét más viselkedési formát tesz lehetővé a gazdaság szereplőinek (hatóságnak, beruházónak, fogyasztónak), mint egy szegény országban. Az időfaktorról nem is beszélve: Az angolok 400 éve nyírják ugyanazt a gyepet, nálunk meg egyik nap olyan kormány van hatalmon, amelyik legalizálná a kábítószerfogyasztást, másik nap meg olyan, amelyik buzogányt hordatna a jónéppel. Márpedig így azért elég nehéz.
18:17
Ha lehetne szavazni, én a harmadik variációra tenném a voksom:) Nemrég Kuvaitban hatalmas gátrendszert építettek és elárasztottak egy meglehetősen nagy sivatagi területet a tenger vizével. ( Az óceánbiológusok lepődtek meg a legjobban, hogy a tengeri ökoszisztéma milyen gyorsan megtelepedett és új otthonra talált. ) Ha jól emlékszem, Seacity a projekt neve. A mi szempontunkból az lehet az érdekes, hogy a vízparttól még olyan kellemes távolságban, ahol egészséges napi kapcsolatba kerülhetnek az ott lakók a vízzel, mindössze két - három emelet magas, változatos architecturájú épületeket emeltek. Az egész emberi léptékű, jó érzés lehet ott lakni. Személy szerint én örökre elvenném a tervezési jogosultságukat azoktól a nagybecsű budapesti építészektől, akik pld. a Marina - part nevű borzalom létrehozásában résztvettek.
00:05
@marianna: A vízparti kapcsolat jobbára teoretikus fogalom Budapesten. Támfal, autópálya, villamos stb. Fürdés? Ugyan! Kétségtelen, hogy Csepel magasságában lehetne valamit csinálni, de látható, hogy a telektulajdonosok elvannak a szerzeményeikkel, nekik nem annyira fontos az azonnali beruházás. Ha én jutnék olcsón telekhez, én is így gondolkodnék. A háromemeletes vízparti ház pedig biztos elmegy Kuvaitban, de a pesti ingatlantempó mellett aligha.
12:57
@marianna: Még ma kellene megválni a beruházói bűnsegédektől(Marina-part), építésznek nem nevezném ezt az emberfajtát. Korunk Békásmegyere, alaprajz=szociális lakás. Gondolom luxusáron. A vízparti építészettel kapcsolatban pedig be kellene iratkozni Jens Thomas Arnferd-hez(Vandkunsten iroda Koppenhága)aki tudna egyet s mást mutatni ebből a műfajból az egyszerűtől a luxusig, mint azt most is láthattuk a Építészkongresszuson. Ráadásul az északiak nem a pazarlásról ismeretesek.
15:00
Nagyon jó ez az összefoglalás, köszi. Az első kerület várkert bazárja is szerintem beleillik a fejleszteni való területekbe, azt gondolom. Azért az tényleg elképesztő, hogy milyen fejlődés megy végbe, de az eredmény, hát nem tudom...engem inkább elszomorít.
09:05
@felixzsolt: Milyen források szolgáltak a cikk alapjául? Szakdolgozatot írok a témában és érdekelne. Köszi, Sz