Egy kényes egyensúlyban – A regéci vár keleti palotaszárny rekonstrukciója

Rekonstrukció: egy sokakat felszisszentő kifejezés, amit amúgy a legtöbben rossz kontextusban használnak. Ráadásul e műfajnak is több típusa van, melyek közül a középkori épületrekonstrukciók jelentik a legkényesebb terepet korábbi fotók, tervrajzok hiánya révén. De mi van akkor, ha van elég építészeti nyom, faragvány, fal és még leírás is több száz évvel ezelőttről? Az Építészfórumon ezúttal Regéc keleti palotaszárnyának nemrég elkészült kiegészítését veszi szemügyre a műfaj közelmúltban elkészült projektjei közül. 

Ahol  II. Rákóczi Ferenc is gyermekkorát töltötte
A történeti Abaúj vármegye ismert erődítménye 1300 körül kezdhetett fokozatosan kiépülni – annyi bizonyos, hogy az 1312-es rozgonyi csata után Károly Róbert már elkobozta az Aba nemzetségtől. Ekkortól lesz tehát királyi birtok, onnan pedig csak a 15. század második felében kerül ki a Szapolyaiak kezére.

Ha Regéc, akkor azonban mégis a Rákóczi név jut először eszünkbe. Ők a tokaji borkereskedelem szempontjából sem elhanyagolható uradalmat 1644-ben foglalták el, és még a gyermek II. Rákóczi Ferenc is élt várának falai között. Ezen időszakról egy kiállítás is nyílt Regéc 2015-ben átadott új látogatóközpontjában, ahonnan a vendég tulajdonképpen útjára indulhat a községen át, a limousin marhák csordáján túl, a zempléni tájjal körülölelt várhegy irányába.

A Thököly-felkelés idején kuruc támaszpont működött itt, ahova a Habsburg csapatok 1685-ben vonultak be nagyjából a földdel is téve egyenlővé a sziluettjét. A helyszín legújabb kori kutatásában és feltérképezésében Simon Zoltán régész neve elkerülhetetlen, de fontos megemlíteni azt a társadalmi összefogást is, amelyet a vár újraélesztésére Bakos Ferenc indukált, és amelynek részeként számos önkéntes munkájával rajzolódhatott ki az épületegyüttes kontúrja az omlások sűrűjéből. Neki köszönhetően egyébként a mindössze 98 lakosú község egy ideje tiszteletreméltó átalakuláson megy keresztül egyre több felújítást, vendégházat átadva a helynek. Ahogy Virág Zsolt, a fejlesztés koncepciójáért, pályázati dokumentációjáért és projektmenedzsmentjéért felelős Magyar Kastélyprogram Kft. igazgatója is fogalmazott,

A legutóbbi ütem: a keleti palotaszárny kiépítése
A regéci vár EU-s és hazai forrásokból újulhatott meg kiegészítési és romkonzerválási metódusokat egyaránt használva, melynek építészeti feladataiért Kosdi Attila felelt.

Maga az együttes a Felsővárból az Öregtoronnyal, az Alsó-várból, a középső vár keleti és nyugati szárnyából áll. Az Öregtorony tömegét még 2015-ben idézték vissza: szerkezetéből jelentős mennyiségű eredeti rész is fennmaradt, melynek szövetétől eltérően, de a helyszínen talált eredeti kövekből egészítették ki a torony sztereometrikus tömegét és építették rá új, a falsíktól elugró tetőszerkezetét. Ezt az első ütemet jelen írás most nem vizsgálja, de talán fontos megemlíteni, hogy vele együtt készült el a Felsővár épületeinek állagvédelme is, melyben a magasabb romfalak közötti könnyebb bejárhatóságot biztosították.

A keleti palotaszárny struktúráiból viszonylag több falszövet úszta meg az idő múlását. Van, hogy akár kétszintes magasságban is eredeti a fal, ráadásul a nyílások, valamint a födémgerenda fészkek felfedezhető nyomai abszolút segítették a tervezőt. Megmenekült a pince boltozata, a földszinten pedig a boltvállak nyomai nyújtottak támpontokat a kiszerkesztésben. Az emelet egyik reprezentatív helységének boltozata is kikövetkeztethető volt, de a palotaszárny emeletére vezető lépcsőszerkezet vonalai is napvilágra kerültek. Ha ez nem volna elég, több inventáriumot is megőrzött az utókor, a legkésőbbi, 17. századi dokumentum ködös leírása pedig még azt is segített kikövetkeztetni, hogy a keleti fal mögött kétszintes gyilokjáró húzódott.

Bár a homlokzat vakolt volt, az eredeti szín ismerete nélkül a nyers kőfelület mellett döntöttek, a hozzáépítéseket pedig a helyszínen talált kőanyaggal egészítették ki. A régi a porozitásában, színében is hasonló anyaggal szervesül tehát az újjal, mely lépés az eredeti szerkezetek továbbélését is segíteni fogja, másfelől oly drasztikusan a látogatót sem csapja be. Kicsit a Zayugróc-féle rekonstrukció (ô atelier) jut a közelmúltból eszünkbe, ahol a kőszínt és a matéria frissebb színét látva halkan magyarázó, és nem egy kioktató narratívába botlunk: nem sérül az emlék identitása, viszont tudjuk, hogy új kiépítésről van szó. Még a tervező azon lépése is mellőzhető lett volna, mellyel spontán téglatesteket helyezett el a kőtextúrába datáló tényezőként.

Sziluett tekintetében a tetőszerkezet jelenthette a nagy kihívást. A szárny keleti, egyben a várfalba integrálódó fala ugyanis mellvédfalban végződhetett lőrésekkel kialakítva, amelyeket a tetőtérből közelíthettek meg a kutatók szerint. Ezt a hipotézist a tervtanács elvetette, így egy alacsonyabb, egyszerűbb sátortetős forma készült el.

Vitatható lépések nem a tömegformálásban, sokkal inkább a műrészletek kialakításában, például a zárterkély részleteiben történtek. A nyíláskeretek tekintetében van jel ugyan autenticitásra, elvégre ott látjuk a rekonstrukciójukhoz szolgáló eredeti töredékek másolatát a műkőkiegészítések között  – ennek ellenére a visszaépítések tudományos alapjait szemléltető helyszíni vezető, magyarázó táblák még szükségesek lehetnek a néző komplexebb informálására.

A rekonstruált falak mögött
Odabenn nincs hiány „régi-új" tartalomból: a palota keleti szárnya egyes helyiségeinek a funkciói is változtak az évszázadok során, így például a régi ebédlőpalota az új, reprezentatívabb elkészültével később fogadóterem lett. A leltárak segítségével ezek a változások és a helyiségek berendezései is jól lekövethetők. A kiállításban és a hozzá kapcsolódó visualguide-os és hagyományos idegenvezetésben az egyes helyiségek funkcióváltozásairól is többet megtudhatunk, ugyanakkor az egykori vár bemutatását plasztikusabban szolgáló rendeltetést idézték meg végül tárgymásolatokkal, a kiállítási forgatókönyv alapján, az inventáriumokat alapul véve. A különféle anyagú és rendeltetésű berendezési tárgyakat 19 erdélyi mester készítette el.  A 16. század közepétől a 17. század végéig erődített főúri rezidenciaként működő regéci vár két fő periódusban, az Alaghy, majd a Rákóczi családok regéci birtoklása idején élte fénykorát. A berendezés mellett a vár hajdani üzemszerű működését, mindennapjait, a várnép tagjainak életformáját, valamint kiemelkedő birtokosait mutatja be a tárlat interaktív módon a látogatók számára, amely tematikákról a leltárak és más levéltári források szintén sok Regécre vonatkozó információt megőriztek – igazán érdekes például a Zrínyi Ilona által kiadott 1678-as várrendtartás.

A leltárak szerint a földszint helyiségei a következők voltak észak felől: északi sáfárház (bizarr érdekesség, hogy itt a tér közepén csontvázakat is találtak), a pitvar, a déli sáfárház, a fehér sütőház, az ecetes ház és az alsó sütőház. Az emeleten ezt követi szintén északról a mosóház, az úrnő szobája, melyben kialakítottak egy úgynevezett rekesztést is (a leltárban „Deszkás Rekeszke egy, ayto nelkül" feljegyzéssel), azaz egy faszerkezetes válaszfalakkal elkülönülő helyiséget mosakodónak és öltözőfülkének.

A kiállítás hangsúlyos eleme az egykori ebédlőterem, ahol díszes cserépkályha állt, falait metszetek, festmények, falképek, szőnyegek, kárpitok és hangszerek is díszíthették. A leltárban I. Rákóczi Ferenc regéci ládájában még egy klavikordot, – egy billentyűs, húros hangszert is említenek – így ennek rekonstrukciója is helyet kapott a kiállításban. Az ebédlőtől északra állt a boltozatos Virágos kék szenelő bolt elnevezésű helyiség a zárterkéllyel, némi kontraszttal kelet felé pedig egy falba süllyesztett kettős árnyékszékkel.

Bár ebben a helyiségben visszaállították a boltozatot, kétségtelen, hogy a belső rekonstrukció egyik legizgalmasabb eleme a többi terem födém megoldása, ahol a régi gerendafészkek nyomán hoztak létre súlyos gerendastruktúrákkal valóban robosztus térélményeket.

Az épületegység legalján, a megmaradt, és az 1686. évi várfelrobbantás után rászakadt két felső szint törmelékétől a régészeti feltárás során – 334 év elteltével – szakszerűen megtisztított, és ismét bejárható pincében a zempléni táj jellegzetes borait is meg lehet majd kóstolni egy következő ütem eredményeként.

Arany középút?

Tudja, hogy a látott épület nem pont ugyanígy nézett ki, mint mondjuk II. Rákóczi Ferenc korában. Mindenki más számára, – aki mondjuk csupán az atmoszféra miatt megy várat nézni – annak nem biztos, hogy drasztikus építészeti eszközökkel lehet hatékonyan elmagyarázni a történelmet.

Mivel eredeti tömegeit, szerkezeteit teljesen megőrző várunk „nem sok" maradt állva hazánkban, egy-egy józan visszaépítés szükséges lehet nekünk, nézőknek, hogy legalább nagyvonalakban elképzelni tudjuk milyen méretekkel, tömegekkel számoljunk akár egy későreneszánsz palota szintjén is. Egy ilyen kiegészítéshez azonban tényleg a legrelevánsabb szakemberek szükségesek a megfelelő kutatási idő biztosításával együtt(!), és persze a reális anyagi forrás is pillére mindennek. Elég kényes és roppant nehéz elvárások ezek, Regéc pedig a lehető legtöbb nyom felkutatásával, szélsőségesen túlzó hipotézisek kihagyásával teremtett szerethető konszenzust. Kikerüli azokat a hibákat, amelyeket a közelmúlt 1:1-es nagyrekonstrukcióinál fel lehet róni, ám közben elnyeri azok összes előnyét, pozitívumát is.   

Pleskovics Viola

Az elmúlt időszak vár- és kastélyfelújításairól szóló bemutatóinkat, híreinket az alábbi dossziéban találják.