El is vesz, de vissza is ad - kikötőátalakítás Zamárdiban

Adott Zamárdi régóta felújításért és bővítésért kiáltó kikötője, és adottak az aggódó hangok, amik az építkezést környezetvédelmi okokból és a túlzottan sűrű beépítéstől félve ellenzik. Hauk Gergely, a terepviszonyokat helyi lakosként jól ismerő építészhallgató egy pavilonszerű épülettel próbálja közös nevezőre hozni az ellentétes érdekeket.

Témaválasztás

Zamárdi lakosaként tudom, hogy a kikötő bővítése, átépítése már régóta téma az Önkormányzatnál és a helyi emberek között is. A város fejlődik, évről évre egyre többen látogatnak ide, és a jelenlegi kishajó kikötő már nem tudja kielégíteni az igényeket. Ez az állítás a vízimentőkre is igaz, a munkájuk megfelelő végzéséhez korszerű épületre és felszerelésekre lenne szükségük, egy átfogó fejlesztés ezt a hiányosságot is orvosolni tudná. Így amikor diplomamunkámhoz kerestem témát, ideális választásnak tűnt, hogy a kikötőbővítés problémakörével foglalkozzak, azon belül is részletesebben az ehhez kapcsolódó kiszolgáló épületekkel. Annál is inkább, mivel az Önkormányzat nemrég adott be egy EU-s pályázatot a kikötőbővítéshez kapcsolódó épületek építésére, így a diplomamunkámban megfogalmazott ötletek, kitalált építészeti és szerkezeti megoldások igény esetén felhasználhatóak lennének a beruházás megvalósulása esetén.

Helyszínválasztás

A jelenlegi kishajó kikötő a Bácskay utca végénél megfelelő helyen van. Kellően központi az elhelyezkedése, minden kapcsolódó funkció - többek között a teniszklub, éttermek, apartmanházak, szállodák kapcsolódó squash, bowling és wellness részleggel – ehhez a partszakaszhoz van a legközelebb. Így a kikötő áthelyezése nem, csupán bővítése lenne célszerű. Az ideális megoldás a kikötő keleti mólójának a Nagyváradi köz vonaláig történő kivitele lenne. Ennek előnye, hogy a nyári főszezonban a Vitorlás Klub megnövekedett forgalmát nem a zsúfolt Bácskay utcán, hanem a kétsávosra szélesített Nagyváradi közben lehetne bonyolítani. Továbbá ez a 170 méteres szélesség a Bácskay utca és a Nagyváradi köz között már elegendő lenne egy nagyobb kikötő építéséhez is.

Telepítés

A kikötőhöz kapcsolódó funkciókat két különálló épületbe bontottam szét. Az egyik épület egy nagyobb méretű, reprezentatívabb Vitorlás Klub lett, míg a többi funkciót ettől szeparáltan, a másik mólóhoz telepítettem. Utóbbiban kap helyet a kikötőmester, a Vízimentő Egyesület a hozzá kapcsolódó elsősegélynyújtó hellyel, valamint itt lehet a hajókat a vízbe engedni. A két épület pontos helyének kijelölését a már említett Nagyváradi köz felőli jobb megközelítés határozta meg - így kapott helyet ebben a vonalban a Vitorlás Klub, hiszen annak jelentősen nagyobb lesz a forgalma a Vízimentőkhöz képest.

A kikötő számára a vitorláshelyekkel megegyező számú parkoló kialakítása szükséges. Sajnos 200 parkoló kialakítására a Vitorlás Klub közelében nincs lehetőség, így egy nagy parkoló helyett két kisebbet terveztem. A Klub közelében, a helyszínrajzon jelölt helyen 3 db, jelenleg üresen álló magánkézben lévő telek megvásárlásával lehetne kialakítani egy 83 férőhelyes parkolót, mely az átlagos napi forgalom számára elegendő lehet, a maradék 117 parkoló pedig kicsit távolabbra, nyugatabbra kerülne a már meglévő parkoló bővítésével és egy, a Klub számára elkerített rész kialakításával.

Alapkoncepció

Az, hogy a kikötő átépítése eddig miért nem valósult meg, egy igen jelentős érdekellentétből fakad. A helyi közösség két részre szakad: a nagyobbik részük örülne egy korszerű kikötőnek, akár azért, mert ő maga is vitorlázni szeretne, vagy azért, mert belátja egy ilyen beruházás előnyeit. Egy új kikötő:

• jelentős anyagi bevételekkel járna a város és az itt lakók számára
• a főszezonon kívül is tudna vendégforgalmat hozni, új rendezvények bevezetésével és a már szokásosak összehangolásával ki lehetne tolni a szezonális időszakot.
• a vízimentés és elsősegélynyújtás színvonala növekedne a jobb munkakörülmények miatt, biztonságosabb lenne a fürdőzés.
• egy korszerű, új kikötő növelni tudná a város presztízsét.
• a különböző vitorlás rendezvények növelnék Zamárdi közösségi életét.

Azonban vannak csoportok, akik ellenzik a kikötőépítést két fő okból kifolyólag: az egyik környezetvédelmi jellegű, amivel kapcsolatban azonban kutatások kimutatták, hogy a Balaton élővilágát nem befolyásolná egy kikötőbővítés, hiszen az érintett szakaszon a szabad strand nagy vendégforgalma miatt amúgy is minimálisra csökkent a növény és állatvilág. A Balaton áramlását sem valószínű, hogy rontaná az új kikötő, hiszen ennél jelentősen hosszabb kikötőket is építettek már, és azok sem okoztak ilyen jellegű problémát.

A másik kritika az ellenzők részéről nem a vízzel, hanem a vízparttal kapcsolatos. Véleményük szerint a Balaton közvetlen parti sávja erősen túlépített, ezért kerülni kell annak további beépítését. Ez a kritika jogosnak tekinthető, hiszen a közvetlen vízparti területek messze a legértékesebb részei nem csak Zamárdinak, hanem az összes többi vízparti településnek is. Így itt ütköznek ki leginkább az érdekellentétek, hiszen a vízimentés és a vitorlásklub szorosan kapcsolódik a vízhez, jelentősen romlana a használhatóságuk, ha távolabb telepítenék őket.

A diplomám alapkoncepciója ennek a két ellentétes érdeknek a feloldását tűzte ki célul, ami egy meglehetősen összetett feladat, hiszen hogyan telepíthetőek le úgy épületek, hogy közben nem foglalják el a város legértékesebb területeit? A megoldást a problémára abban láttam, hogy ezeket az értékes területeket nem elvesszük, hanem felemeljük és egy hozzáadott funkcióval még értékesebbé tesszük. Így a két épület nem hagyományos, épületszerű épületként formálódna meg, hanem mint két köztérként funkcionáló, átlátható pavilon. A Vitorlás Klub felett ennek köszönhetően egy belülről megközelíthető zöldtető alakult ki, mely elkülönített, nyugodt napozási, pihenési lehetőséget nyújt a vendégek számára. A Vízimentő Egyesület épületének helye is a járható terasztetőn, közösségi térként fogalmazódik újra, kilátással a kikötőre és az északi partra. Így az épületek ugyan elvesznek a térből, de azt a területet szinte teljes egészében vissza is adják a közösség számára.

Tömegformálás

A közterek újrafogalmazásán túl további fontos szempont volt, hogy az új épületek a lehető legátláthatóbbak legyenek, hogy a kilátást a túlpartra, a kikötőre és a parti sétányra ne takarja el. Így az egyszerű, funkcionális alaprajzi szervezés mellett a transzparencián volt a legnagyobb hangsúly. Így kaptak az épületek nagy üvegfelületeket, a Vitorlásklub esetében ez a Schüco új, 2016-os fejlesztésű 3,5 cm szélességű függönyfalbordáit jelenti, melyek a lehető legkevesebbet vesznek el a kilátásból. Csak oda került tömör falszerkezet, ahol a belső funkció megkövetelte, hogy ne lehessen belátni - ilyen helyzet például az elsősegélynyújtó hely, vagy éppen a konyha és személyzeti részleg esetén alakult ki. Azonban ezek a terek is kapnak természetes megvilágítást annak köszönhetően, hogy a falszerkezet 2,4 méter magasságig emelkedik csak, felette az épület többi részén is használt nyílászáró szerkezet fut körbe.

A sok üvegfelület miatt az árnyékolás is komoly megoldandó feladat volt. Az építési helyszín adottságai kedvezőek ilyen szempontból - a fő kilátás észak felé helyezkedik el, amelyik irányban pedig a tájolásnak köszönhetően amúgy sem kellett a homlokzatot árnyékolószerkezettel megtörni. A többi oldalon az árnyékolást az épület körül minden irányban túllógatott másfél méteres vízszintes konzol oldja meg, ami a tömegformálást is nagyban meghatározta. Ennek köszönhetően a déli és a keleti oldalon nincs szükség további árnyékolásra. A Vitorlás Klub nyugati, legnagyobb napterhelést kapó homlokzatának védelmét az amúgy is eltakarandó funkciók ideszervezése oldja meg - a falszerkezet kellő védelmet nyújt nagy tömegének és zöld homlokzatának köszönhetően. Ennek köszönhetően csak egy helyen kellett hagyományos árnyékolóban gondolkodni, mégpedig a Vízimentő Egyesület épületénél a nyugati homlokzat esetében, ahol fém árnyékolószerkezet gondoskodik a megfelelő védelemről. A nagy szélterhelés miatt a felhúzható, kevésbé masszív lamellák helyett merevebb, fixen rögzített, de állítható dőlésszögű elemeket terveztem.

A tervezés másik fontos szempontja volt a minél letisztultabb, funkcionálisabb, felesleges terektől mentes alaprajzi szervezés, hiszen a helyszín az ország legdrágább négyzetméterárú területei közé tartozik. A megoldást egy pillérvázas rendszerben láttam, így a tartószerkezet a legkevesebb területet foglalja el és így lehet a legszabadabban és leghatékonyabban alakítani a belső tereket.

Vitorlás Klub térszervezés

A klub vendégei számára 4 (kettő beltéri és kettő kültéri) különböző minőségű és funkciójú zónát különítettem el. A legelegánsabb éttermi rész került az épület északi oldalára egy terasszal kiegészülve, mivel innen a legszebb a kilátás. Ezektől elkülönítve, az épület déli oldalán kapott helyet egy klubhelyiség biliárdasztalokkal, kényelmes fotelekkel. A harmadik pihenésre szánt zóna az épület zöldteteje, mely lehetőséget biztosít a vitorlásklub tagjainak a nyugodt napozásra, pihenésre. A negyedik rész az épülettől nyugatra, az északi terasz meghosszabbítása révén jött létre. Itt az épülettől elválasztva került kialakításra egy kerti sütögetős rész arra az esetre, ha valaki nem az étterem kínálatából szeretne választani, hanem például meg szeretné sütni azt a halat, amit vitorlázás közben fogott.

A fent említett elsődleges terek és a hozzájuk kapcsolódó másodlagos kiszolgáló funkciók telepítése során a legfontosabb szempont a már említett átláthatóság és funkcionális térszervezés volt. Azokat a helyiségeket, melyek nem igényeltek természetes megvilágítást (például a mosdók, raktárak, gépészet) két belső kubusba szerveződnek, meghagyva az értékesebb homlokzathoz közeli területeket a fő funkcióknak, egyúttal megoldva a két különböző minőségű pihenőzóna elkülönítését.

A gazdasági részleg a konyhával és a személyzeti helyiségekkel a nyugati oldalra került - ennek oka, hogy a körbefutó üveghomlokzatot a nyugati oldalra amúgy sem lett volna célszerű átfordítani a kedvezőtlen nyári benapozás miatt. Így az ide tervezett 2,4 méter magas maghőszigetelt, zöldhomlokzatként kialakított falszerkezet egyszerre szolgálja az épület napsugárzás elleni védelmét és a beláthatóság megakadályozását. A fal magasságát a konzolos tetőtúlnyúlással összhangban úgy határoztam meg, hogy a direkt fényt csak olyan alacsony szög esetén engedje be, amikor már nincs nagy ereje a napnak. Az épület méretéből adódóan a belső terekbe nem jutna elég fény, ezért a középpontjába egy átrium készül - ennek előnye a bevilágítás mellett az is, hogy itt könnyedén megoldható a zöldtetőre való feljutás is. A belső üveghomlokzatok árnyékolására ugyanúgy egy konzolos kialakítás szolgál, mint a külső homlokzatok esetén.

Abból adódóan, hogy a vendégforgalom szinte bármelyik irányból érkezhet, praktikus megoldás lehet, hogy egy helyett két főbejárat készüljön, így senkinek nem kell az egész épületet megkerülnie ahhoz, hogy bejusson. A víz felől, vagyis a mólóról érkező vendégek számára nyílik egy bejárat a keleti oldalon, míg a parkolók irányából érkezők fogadására a déli oldalon lévő recepció szolgál.

A mosdók tervezése során fontos szempont volt, hogy a zöldtetőről, illetve a kikötőből érkezve megközelíthető legyen úgy, hogy ne kelljen az elsődleges helyiségeken, vagyis az éttermen, illetve a klubhelyiségen átmenni, hanem a zuhanyzók kintről egyből megközelíthetőek legyenek. Ez határozta meg a vizesblokk és az átrium bejáratának szervezését is.

A Klubhoz tartozik egy oktató helyiség is, ez azért került a főbejárat és a gazdasági bejárat közé a déli oldalra, mert fontos szempont volt a főbejárattól történő közvetlen megközelítés a többi vendég zavarása nélkül.

Vízimentő Egyesület térszervezése

Az épület kialakítása során fontos szempont volt, hogy a mentőhajók tárolása és vízből való kiemelése megoldható legyen. A terv ezen részét érte is kritika, miszerint feleslegesen sok helyet foglal, és sok pénzbe kerül a hajók kiemelt tárolása, azonban a hajók állagának megóvása érdekében ezt elengedhetetlennek tartom. Ahogyan Dr. Nánási Ákostól, a Zamárdi Vitorlás és Vízimentő egyesület vezetőjétől megtudtam, a vízben hagyva a hajók gyorsan algásodnak, részben ebből is adódóan rendszeresek a kisebb-nagyobb meghibásodások. Az elhúzódó karbantartások miatt a motorcsónakok sokáig nem tudnak munkába állni, amiből fakadt már másképp elkerülhető halálos baleset. Erre a problémára a nyugaton több helyen alkalmazott tárolási mód jelenthet megoldást, hogy a hajókat munkaidőn kívül a vízből kiemelik. Így kevesebb az algásodás, valamint sokkal könnyebben tisztíthatóak és szerelhetőek a motorcsónakok. A kikötőfejlesztés egyik sarkalatos pontja, hogy a vízimentők minden segítséget megkapjanak a munkájuk lehető legmagasabb színvonalon való elvégzéséhez, így a kiemeléses tárolást sem érzem túlzásnak az emberek biztonsága érdekében.

A hajók tárolóhelyének a megközelítés miatt mindenképpen az északi oldalra kellett kerülnie. Az épület középső részén kapott helyet a kikötőmester és a Vízimentő Egyesület vezetőjének asztala, ahonnan a nagy üvegfelületeknek köszönhetően kilátás nyílik a kikötőre, bár ez a mai digitális, kamerákkal felszerelt világban már kisebb jelentőséggel bír. Ugyanez a tér szolgál a vízimentők pihenőhelyeként, valamint az elsősegélynyújtás recepciójaként.

Azok a funkciók, melyek megkövetelik, hogy kívülről ne lehessen belátni (elsősegélynyújtás, személyzeti mosdók stb.) az épület déli oldalán kaptak helyet egy zárt kubusban. Az elv hasonló a Vitorlás Klub kialakításához, a fal 2,4 méter magasságig ér, így nem lehet belátni, viszont a felette lévő nyílászárókon keresztül van természetes megvilágítás és természetes szellőzés.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a segítségért és támogatásért, elsősorban a családomnak, aminek már a menyasszonyom is része, valamint a tanáraimnak, konzulenseimnek: Dr. Tamás Anna Mária (építészeti tervezés), Dr. Halada Miklós (szerkezettervezés), Juhász Tamás (statika), valamint Dr. Nánási Ákosnak (a Zamárdi Vitorlás és Vizimentő Egyesület vezetője) a tanácsaiért.

Hauk Gergely