Elhunyt Jánossy Johanna építész (1964.12.24. – 2020.10.13.)

2020. október 13-án elhunyt Jánossy Johanna építész, az Archiflex Stúdió Építésziroda alapító tagja. Szécsi Zoltán, Roth János és a család soraival búcsúzunk tőle.

BÚCSÚ – INNEN

„Hazátlanabb az én szavam a szónál!

Nincs is szavam."

                          Pilinszky János: Apokrif (részlet)

„In Paradisum. Let Us Sleep Now."

                         Benjamin Britten: War Requiem op. 66., VI. Libera Me (részlet)

Kéretlenül is…

Ebben is első voltál mi közöttünk. Hogy egyszer el-kell-majd-menni. Keményen, de megmutattad. Igen, el kell menni! És most elmentél… Kutya keményen elmentél.

Johanna, ez azért mégis túl korán volt. Maradhattál volna még. Emberséged, szelíd akaratod, halk okosságod, eltökélt és szilárd hited az Ember küldetésében nagyon hiányzik a félműveltek, az akarnokok, a perc emberkék, a semmitmondók, a nagyotmondók, a megmondók, az igazat-nem-mondók árnyékvilágában. Itt és most. Máris.

Most jó helyen vagy. A Fény országában. Ott, ahol már e Földön is helyed volt. A Szellem embereként. Édesapád leányaként. A Fény leányaként (hiszen a Szenteste napján születtél, amikor a Fényhozó fényt hozott…).

Most sokat fogunk majd beszélgetni. Sűrűn megkérdezlek, hogy jól van-e ez így, ami és ahogyan van itt minálunk? Amit sajnos túl kevésszer tettem meg e földi létben… És ez most tényleg nagyon fáj.

Nyugodj békében!

Szécsi Zoltán

Budapest, 2020. október 13.

Jánossy Johanna (1964-2020)

Búcsút mondok most, áldjon örökre az ég. (Catullus)

Drága Johanna, alig pár hete még azt mondtad – bár elfúló, kis-madár hangon – hívhatlak továbbra is nyugodtan. Úgy tudom, hogy pár napja még tervezgetted a jövőt, terveid voltak!
Harcoltál a kórral. Sokadszorra is visszatértél volna közénk, akik most az árnyadat őrizzük.

Már nem a Te erős akaratodon múlt, hogy építészetről, zenéről, szinte mindenről okosan – homlokodat összeráncolva – még sokáig eszmét cseréljünk. Visszatértél volna, újra megszervezve, a tiéid és barátaid számára a feledhetetlen venetói őszt. Vagy vidáman Rómában időzhettünk volna, mint a Mesteriskolával hajdanán.

Nemcsak gondolatokat, pályázatokat, házakat hagytál magad után, hanem mély emberi melegséget, mely a tieidre sugárzik, de oly nagy szükségünk van erre, nekünk is, barátaidnak. Köszönet ezért!

Roth János
 

Jánossy Johanna 1964. december 24-én született. A budapesti József Attila Gimnáziumba járt, majd 1983-1988 között a BME Építészmérnöki karára járt, ott diplomázott. 1990-1992 között a MÉSZ Mesteriskola XI. ciklusában hallgatója. 2004-2006 között elvégezte a BME Műemléki Szakmérnöki Képzését is. Mesterei között U. Nagy Gábort, Török Ferencet, Roth Jánost, Csomay Zsófiát, valamint édesapját, Jánossy Györgyöt tartotta számon. 1988-1991 között a Lakótervben, Roth János műtermében , majd 1995-1996 között Csontos Csabával a KÖZTI-ben dolgozott. Az Archiflex Stúdió Építésziroda alapító tagja, Heppes Miklóssal, férjével Lente Andrással és Steinbach Erzsébettel. Itt dolgozott 1996-tól haláláig. 

Munkáiban, jó esztétikai érzékkel vezérelve, a klasszikus építészeti értékek és a kortárs formálás közötti harmóniára törekedett. Legfontosabb munkáinak a Sobieski János utcai társasházat, a veszprémi Alsóvárosi temető Haiszler-kápolnájának műemléki felújítását és a Nemzeti Táncszínház belsőépítészeti tervezését tartotta. A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Budapesti Építész Kamara tagja, területi küldött volt. Munkája mellett különösen a kortárs zene és kultúra iránt érdeklődött. Két gyermeke van.