Elhunyt Pattantyús Ábrahám Ádám

Május 18-án elhunyt Pattantyús tanár úr, Patyi bácsi, aki 1951 óta tanította építészmérnökök generációit. Április végén még aktívan dolgozott, betegsége gyorsan vitte el. 

Nagy tudású, széles műveltségű kollégát veszítettünk el személyében, aki felhalmozott tudását élete alkonyán könyveiben foglalta össze: 2011-ben jelent meg Boltozatok és kupolák című könyve, nyomtatásra vár Épületrekonstrukció, és kéziratban kész Történeti fedélszerkezetek c. könyve.

Temetése június 14-én pénteken 9:45-kor lesz a Farkasréti temetőben.

---

Dr. Pattantyús-Ábrahám Ádám
Sopronban született 1929. március 17-én. 1947-ben érettségizik a pannonhalmi olasz gimnáziumban, 1951-ben szerzi meg építészmérnöki diplomáját a BME Építészmérnöki Karán.

1951-54 között a BME Szilárdságtani Tanszékén tanársegéd,1954-57 adjunktus, 1957-59 az MTA Szilárdságtani Kutatócsoport tudományos munkatársa, 1959-62 a Kereskedelmi Tervezőiroda vezető statikus tervezője, 1964-69 a BME Épületszerkezettani Tanszék adjunktusa, 1969-től docens, 1998-től egyetemi tanár, 1999-től professor emeritus. Műszaki doktor 1984-ben, PhD fokozatát 1996-ban szerzi meg, 1997-ben habilitál.

1980-ban ő szervezte meg az Építési módok és szerkezeti rendszerek c. tantárgyat, amely az új ismeretanyagon túlmenően az előző félévekben oktatottakat is szintetizálta. A Szerkezetrekonstrukció I. című fakultatív tárgy összeállítójaként és előadójaként ismertette az elmúlt két évszázad tartószerkezeteit, egyszerű diagnosztikáját, cseréjük módját, valamint átalakításuk lehetőségeit. Nevéhez fűződik a Történeti korok tervezési módszerei és szerkezetei c. szakmérnöki tárgy kidolgozása.

Fontosabb szerkezettervezési munkái: a Royal Szálló rekonstrukciója, Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság debreceni székháza, FTC Stadion, belvárosi passzázs, szentendrei Mechanikai Laboratórium, a dunaújvárosi kórház bővítése, a Műcsarnok rekonstrukciója, a Pannonhalmi Bazilika és Főkönyvtár tetőszerkezetének cseréje, az Esztergomi Bazilika tetőszerkezetének műemléki helyreállítása. Hazánkban elsőként alkalmazta a szerkezetkímélő helyreállítási módszereket pl. a maconkai, az egyházasdengelegi és a beregdaróci középkori templomok szerkezetmegerősítése során.

Tudományos kutatómunkájának fókuszában a 60-as-70-es években az előregyártott szerkezetek rendszertana, később a történeti szerkezetek működése és a szerkesztési szabályok elemzése állt. Kb. 30 tanulmányt, ill. szakcikket publikált. Számos jegyzetet írt, felhalmozott tudását élete alkonyán könyvekben foglalta össze: 2011-ben jelent meg Boltozatok és kupolák című könyve, nyomtatásra vár Történeti fedélszerkezetek, és kéziratban kész Épületrekonstrukció c. könyve.

Munkássága elismeréseként több kitüntetést kapott: Kiváló Dolgozó és Kiváló Munkáért kitüntetéseket, Apáczai Csere János-díjat, 2010-ben a Csonka Pál Emlékérmet.

Mindenekelőtt azonban tanít, oktat. Mindenkit, kollégáit is, felejthetetlen továbbképzések keretében. Generációkat: 1951 és 2013 között 62 éven keresztül.

Pattantyús tanár úr csendes, visszahúzódó, szinte rejtőzködő egyéniség volt, nagy műveltséggel, hatalmas szakmai tudással, amelyet szívesen osztott meg környezetével. Hallgatói és munkatársai nagyra értékelték korrektségét; kissé száraz, de rendkívül informatív előadásait. Nagyon hiányozni fog arisztokratikus stílusa, precízsége, lényeglátása, és sajátos, vesébe látó, fanyar humora.