Elismerések a Műemléki Világnapon

Többek között A műemlékvédelemért Forster Gyula-díjban részesült Baliga Kornél, Arnóth Ádám és Németh István; Emlékérmes a Csepeli Munkásotthon színháztermének felújítása; ICOMOS-díjas a Margitszigeti domonkos kolostor, a Jókai utca 6. Irodaépület és a Fővárosi Állat- és Növénykert; CITROMDÍJ-as a Várkertbazár, a kaposvári Zárda utca 8. és a lebontott Kisterenyei Fűtőház

A 2009. évi Műemléki Világnap alkalmából április 17-én, pénteken a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága ünnepi rendezvényt és tudományos ülést tartott Pécsett. Ennek során adták át a műemlékvédelem rangos kitüntetéseit, továbbá a Citromdíjat.

A műemlékvédelemért Forster Gyula-díjban részesült

Baliga Kornél Ferenczi Noémi-, Podmaniczky- és Europa Nostra-díjas építész, belsőépítész a hazai műemlék-helyreállítások területén végzett 25 éves meghatározó jelentőségű és egyedi tevékenységét elismerve.

Arnóth Ádám okleveles építészmérnök, műemlék-felügyeleti és tervtanácsi munkájának magas szintű művelése, a műemlékvédelem szakmai színvonalának emelése és széleskörű elfogadottsága érdekében végzett tevékenységének elismeréseként.

Németh István okleveles építészmérnök, Vas megye gazdag műemlékállományának hiteles és magas szinten történő megőrzése érdekében tervezőépítészként és főépítészként kifejtett eredményes és példaértékű munkásságáért.

A régészeti örökségért Schönvisner István-díjban részesült 

Dr. Pálóczi Horváth András kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár, a középkori Magyarország keleti eredetű nemzetiségeinek régészeti és történeti kutatásában, a középkori környezetrégészet modern módszereinek meghonosításában, illetve az új régész generációk oktatásában betöltött meghatározó szerepéért.

Dr. Zsidi Paula régész, az Aquincumi Múzeum igazgatója, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese, Aquincum polgárváros kutatásában, tudományos feldolgozásában, a BTM hatalmas volumenű megelőző feltárásainak megszervezésében, a fiatal szakemberek pályára állításában, az Aquincumi Múzeum irányításában elért kiemelkedő eredményeiért.

A műemlékvédelemért Forster Gyula-emlékéremben részesült

A Csepeli Munkásotthon Alapítvány a fővárosi védettségű Csepeli Munkásotthon szecessziós színházterme szakszerű, igényes felújításának kezdeményezéséért és megvalósításáért.

László János fotós, Magyarország épített és régészeti emlékeinek dokumentálása, légi felvételeken történő megörökítése és széles körben hozzáférhetővé tétele elismeréseként.  

Lánczi András, a magyarországi víztornyok védelme, felmérése, dokumentálása és széles körben történő ismertté tétele érdekében kifejtett alapos és kitartó munkájának elismeréseként.

A Pannonhalmi Főapátság, a Bencés főapátság épületegyüttesének három évtizede folyamatosan tartó felújítása, fejlesztése során a műemléki értékek iránt tanúsított érzékenységért, valamint a modern építészeti alkotásoknak a műemléki együttessel harmonikus egységet alkotó kialakításáért.

Szentgáli Ádám okl. villamosmérnök és Holakovszky László okl. gépészmérnök, a történeti romemlékek virtuális rekonstrukcióinak a rommaradványokra szerkesztve történő bemutatását lehetővé tevő eszköznek, a kronoszkópnak a kifejlesztésért megosztva.

Tóth Tibor berekböszörményi református lelkész, a gondjaira bízott egyházi műemléképületek példát mutató menedzseléséért.

A régészeti örökségért Schönvisner István-Emlékéremben részesült

Baráz Csaba mineralógus, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága oktatási szakreferense az Európában is egyedülálló kaptárkövek kialakulásának kutatása és kulturális fontosságának tudatosítása, az őskori és középkori várkutatás, valamint a Bükk-vidék egyéb kulturális örökségének felmérése, feltárása és népszerűsítése terén szerzett elévülhetetlen érdemeiért.

Dr. Kaposvári Gyöngyi irodalomtörténész, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgató-helyettese, a megye kulturális örökségi értékeinek megóvásában, látogatottságuk növelésében és széles körben történő megismertetésükben játszott kiemelkedő múzeumpedagógiai és szervezői tevékenységéért.

Kőnig Frigyes DLA festőművész, egyetemi tanár, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, a kulturális örökség emlékeinek a képzőművészet eszközeivel történő bemutatásáért és a nagyközönséget vonzó, könnyen befogadható módon történő közvetítéséért.

Pálffy Sándor restaurátor, a Laczkó Dezső Múzeum munkatársa, Veszprém megye régészeti lelőhelyeinek lelkiismeretes figyelemmel kíséréséért, rendszeres állapotjelentések készítésért, az ott található emlékanyag megőrzésében játszott szerepéért.

Dercsényi Dezső Sajtódíjban részesült
Gál Ildikó, az Inforádió szerkesztő-riportere

ICOMOS-DÍJ 2009

A Margitszigeti domonkos kolostor maradványainak gondos helyreállítása és rombemutatása, Budapest, XIII.

A Jókai utca 6. szám alatti Irodaépület megőrzése és gondos helyreállítása, Budapest,  VI., Terézváros

A Fővárosi Állat- és Növénykert évtizedek óta folyó kiemelkedő színvonalú műemlék-helyreállítási, karbantartási munkái, Budapest, XIV.

CITROMDÍJ 2009

(kiadja az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága)

A Várkertbazár évtizedek óta tartó elhanyagoltsága, felújításának és hasznosításának elmaradása, Budapest, I.
A Palota alatt húzódó, Duna-parti terület beépítése az 1870-es években merült fel. A királyi párra való tekintettel zavaró házsor építése helyett a Közmunkatanács, Reitter Ferenc ötlete alapján kertépítészeti mű létrehozását fogadta el. A terveket Ybl Miklós készítette. Az elegáns neo-reneszansz építmény 1883-ra valósult meg. Az együttes lényege a rámpás, pergolás összeköttetés a Duna és a Vár közt, valamint az árkádos, földszintes kulissza, amely a királyi kertek ünnepélyes keretezését alkotja.

A funkcióját kereső együttesben 1961-től az „ifipark" működött, amely 1984-ben zárt be végleg. A fővárosi panoráma értékes darabjaként az építmény 1985-től a Világörökség része.

A rendszerváltás után a felújításáról szóló kormányhatározat, többszöri kormányzati, önkormányzati ígéret, és több, jobb-rosszabb terv ellenére helyzete nem javult, sőt fölkerült a világ 100 legveszélyeztetettebb műemlékének UNESCO-listájára is. A legutóbbi hasznosítási terv a túlépítés, a bontások és az erős kereskedelmi jelleg miatt súlyos építészeti kritikákban részesült, és a szabályozási tervtől való eltérés miatt nem kaphatott zöld utat. Azóta is várja helyreállítását, hogy a jelentős vári idegenforgalom kezdő- és végpontja lehessen, a királyi kertekhez és a világörökségi panorámához méltó módon, újra egykori fényében.

A Kaposvár, Zárda utca 8. számú épület szakszerűtlen helyreállítása és bővítése
A kaposvári belváros jelentős hányada helyi védettséget kapott, hiszen jól őrizte kialakulási idejének, a 19-20. századnak építészeti világát.
Az egykori hagyományos beépítésű, romantikus stílusú Zárda utca 8-as számú ház, a mellette levő egyszerűbb későklasszicista épülettel együtt jellegzetes képviselői voltak a kaposvári belvárosra jellemző, zártsorú földszintes, tágas udvaros beépítésű lakóházaknak. A helyi védettség ellenére a környék igen nagy része már átépült, nagyvárosias léptékben, túlzó formai jegyekkel, kedvezőtlen kontrasztot képezve a még meglévő kisvárosias léptékű történeti környezettel, a korabeli épületekkel. Így épült fel a szomszédos sarokház is. A befektetői szándék szerint éppen ezt a létrejött „hibát", a zavaros utcaképet kívánta orvosolni, de a régi, értékes épület elbontásával, új, nagyobb tömeggel, új beépítési vonallal.
A Zárda utca. 8. a megmentése érdekében ideiglenes védettséget kapott. Védettsége és a többszöri egyeztetések ellenére lebontották, csak homlokzata maradt meg, de az is rosszul megőrizve. Az épület bővítésekor olyan mérvű hozzá- és ráépítés, többszintes tetőtér-beépítés történt, ami minden történeti épülettel és környezettel szemben támasztott arány- és ízlésvilágnak ellentmond.

A Kisterenyei Fűtőház védett épületének tartós elhanyagolás utáni engedély nélküli lebontása
A Fűtőház 1910-ben épült a Hatvan-Losonc vasútvonalon, Kisterenye állomáson, négy állással, a Magyar Királyi Államvasutak szabványa szerint. Nemsokára bővítették, az 1920-as években nyolc, 1938-ban már tizenegy állásosra. 1938-ban a mozdonyok hossznövekedése miatt a 10 méteres fordítót először 15, később 20 méteresre növelték. Az 1960-as majd az 1980-as években több kisebb átalakítást végeztek a fűtőházon. Bezárása 1993-94-re tehető. Kiürítését követően állapota romlott, melléképületét a tető könnyen javítható sérülésének ellenére lebontották.
 

forrás: KÖH