Építészet tyúklépésben – Vidék-újrahasznosítás, Oroszló

Mi a mezőgazdasági épített örökség jövőképe Magyarországon? Milyen mintázatokat rajzol ki a tájhasználat átalakulása a Dél-Dunántúlon? Hogyan lehet fenntartható, egyszersmind a helyi közösség számára releváns módon végezni vidékfejlesztést, funkcióbővítést a perspektíva nélküli, csökkenő népességszámú aprófalvakban? Érsek Máté diplomaterve.

MOTIVÁCIÓ

Gyermekkorom óta egy ezerötszáz fős faluban élek. Megszoktam és megszerettem a vidéki lét nyugodt ritmusát, szigetszerűségét és különös vonásait is. Ez a kötődés is közrejátszott diplomatervem témájának kiválasztásakor: munkámban a magyar vidék helyzetével, lehetőségeivel és nehézségeivel foglalkozom. Választott helyszínem Oroszló, egy háromszáz fős baranyai falu. A település a Mecsek és a Dunántúli-dombság közötti átmeneti, változatos domborzatú sávban helyezkedik el, Pécstől 20, Orfűtől 14 kilométerre található. A diplomaterv fókuszában a főút melletti, jelenleg használaton kívüli magtár revitalizációja áll.

A kontextus feltérképezését helyszíni látogatások mellett az építészeti szempontokon túlmutató vonatkozások feltárásával, azonosításával kezdtem. Az új rendeltetés kiválasztásához a falu története mellett a tágabb régió helyzetével, a tájhasználattal, a társadalommal, illetve a vidékfejlesztéssel kapcsolatos ismeretekre is szükségem volt. A kutatás során összesen 18 interjút készítettem szakértőkkel, helybeliekkel, gazdálkodókkal – olyanokkal, akik közvetlen érintettségükből adódóan szélesebb rálátással rendelkeznek e komplex kérdéskör egyes részterületeire.

ZSÁKPERSPEKTÍVA

Helyszínválasztásom során elsődleges szempont volt, hogy olyan térséget és települést válasszak, amely esetében nincs, vagy nem azonosítható egyértelműen a gazdasági fejlődés kulcsa, a turisztikai, mezőgazdasági vagy kulturális vonzerő. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen tényezők eredményezték a magyar vidék “névtelen" falvainak perspektíva nélküliségét, parttalan halódását, s milyen építészeti beavatkozás lehet képes mérsékelni a problémákat, esetleg mintaként szolgálni a kistelepülések jövőképének kialakításában.

A falusi jelen egy átmeneti állapot: a közösség értékei átalakulás alatt állnak. A vidékre költözők számára a részleges elszigeteltség nem eleve adott korlát, hanem tudatosan választott szituáció. A falu aktív cselekvők autonóm és önkéntes érdekközösségévé válik. Az ellenurbanizáció jellemzően a középosztály tagjait jelenti, akik számára presztízsnövekedéssel jár a városból való kiköltözés. Ezáltal átalakul a településszerkezet: fiatalabb és képzettebb réteg jelenik meg a vidéki falvakban. A posztszocialista időszakban a településstruktúra és a társadalmi változások aszinkronitása a “kettős vidék" problémájához vezetett; ma éles kontraszt feszül a reziliens ‘új’ vidék falvai és a hátrányokat akkumuláló depressziós övezetek között.

Oroszló számos hiányossága ellenére sem sorolható az utóbbi csoportba: lassú ütemben csökkenő népessége, annak összetétele, és megközelíthetősége egyaránt vonzóvá teheti a vidékre költözők számára, mégis szükség van egy, a pozitív változásokat elindító beavatkozásra. A tervben megfogalmazott javaslattal szemben fontos követelmény, hogy képes legyen a település gazdaságának fellendítésére és a közösségi kohézió megerősítésére is.

A mezőgazdaság eltartóképességének csökkenése – amelyet részben a gépesítés, a technikai fejlődés, részben pedig a földtulajdonlási szerkezet átalakulása, koncentrációja eredményezett – a falvak funkciószűküléséhez és népességének csökkenéséhez vezetett. A saját fogyasztásra termelés továbbra is létező tevékenység – motivációja azonban átalakulóban van. A paraszti hagyományú önellátás egyre ritkább, a városi, fiatalabb generáció termelési tevékenysége már inkább a magas minőség igényével függ össze. A saját fogyasztásra termelés értékei közé tartozik gesztusszerűsége: az aktuális politikai-gazdasági hatalomnak való ellenállás, az attól való függetlenedés eszközeként is értelmezhető. Ez a tendencia emellett a fenntartható vidékfejlesztés egyik új motorja is lehet. 

AZ ÉPÍTÉSZ FALUN

Földrajzi fekvéstől függetlenül megállapítható, hogy a falusi építés nagyon kevés kivétellel építész bevonása nélkül zajlik, az anyagi és anyagbeli takarékosság minden mást felülíró szempont. Az általánosan alacsony minőségű, kevéssé koherens vidéki épített környezet részben a társadalmi változások eredménye is: a közösségek megszűnésével eltűnt a konformizmus, a csoportnyomás, amely korábban fontos szerepet játszott a takaros falusi porták kialakulásában. Ma nincs, aki – és ahol – megjegyzést tegyen, ha nincs lenyírva a fű az árokparton, ha nincs lefestve a kerítés, ha nincs levakolva a ház – vagy ha kékre van vakolva.

Nagyon szűk az a metszet, amely a vidéki lakosság és az építészek által egyaránt értékesnek tartott épületeket, vagy építési szempontokat tartalmazza. Ha lenne is rá lehetőség és erőforrás, mást, máshogyan és máshova építene a klasszikus képzésben formálódott tervező és a helyzetéből fakadóan szűkebb szellemi horizonttal rendelkező falubeli. A meglévő épületek jellemzően kisebb értéket jelentenek a helyieknek, mint az új építésűek, így nincsenek is megfelelően karbantartva, miközben utóbbiak sokszor jóval kevesebb szellemi energiát hordoznak a történeti állománynál.

Megrendelői igények, építészeti minőség, szűk anyagi keretek, fenntarthatóság, hiányzó települési arculat, nem létező jövőkép. Hogyan lehet érvényes építészeti nyelvet keresni ebben a korlátokkal, kötöttségekkel és ellentétes érdekekkel kifeszített, egyre kevesebb támpontot nyújtó közegben?

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

A helyszínen három használaton kívüli épület, egy magtár, egy istálló és egy lakóház áll. Javaslatom a telket kibővítve egy 1,7 hektáros területre ad hasznosítási koncepciót. A tervben a jelenleg kaszálóként használt mezőn egy permakultúrás mintagazdaságot alakítottam ki, amelynek műveléséhez, kezeléséhez szükséges eszközök az egykori magtárban tárolhatóak. Az épület szerkezeti szempontból megfelelő állapotú, így a raktár-szerviz funkció csupán a belső válaszfalak kibontásával és egy kis méretű, bútorszerű kiszolgáló blokk elhelyezésével kialakítható. A telekbelsőben álló istálló földszintjén egy 6 fős szálláshely, tetőterében 10 fő számára kialakított egyszerű hálóhelyiség kap helyet. Míg előbbi a falusi turizmushoz kapcsolódva a gazdasági fenntarthatósághoz járul hozzá, utóbbi a permakultúrás rendezvények - oktatások, workshopok látogatóinak biztosít férőhelyet. Az új tető kettős függesztőműves fedélszékként készül.

Az utcafronton álló egykori lakóházba, illetve annak az eredetivel megegyező telepítésű, új építésű szárnyába a helyi és környékbeli termékeket hasznosító kis méretű vendégasztal - bisztró - kerül. A zárt egység az épületegyüttes súlypontjában egy fedett-nyitott térrel bővül ki. Azért, hogy a beavatkozás a falu működésébe illeszkedjen és a helyiek számára is releváns legyen, ők is kihelyezhetik saját áruikat a fogyasztótér külső oldalán kialakított polcokra.

Az 1,5 hektáros földterület öt különböző zónára van felosztva a használat intenzitása szerint. Az első zónát az épületek és közvetlen környezetük teszi ki, ahol a használók a legtöbb időt töltik. Itt találhatóak a kisebb kertekkel rendelkezők számára mintaként szolgáló magaságyások és a melegház is. A második zóna a naponta többször látogatott terület, itt vannak a tyúkok, a kecskék és a veteményes. A harmadik és negyedik zónába kerültek a cserjék, illetve a gyümölcsfák, amelyek nem igényelnek napi gondozást. Az ötödik, legtávolabbi zónába a nem bolygatott liget, a vadvirágos gyep, illetve a takarmányt biztosító kaszáló tartozik.

ELVITELRE

Bár a terv vállaltan apropó, csupán a felvetett, általános érvényű kérdésre adott egy lehetséges válasz, az építészeti megközelítés egyes elemei általános tanulságokkal is szolgálnak. Ilyen a meglévő terek és anyagok értékleltára: a magtár, az istálló és a lakóház állapotától és téri tartalékaitól függően eltérő mértékű beavatkozásokat javasoltam, amelyek elsődleges szempontja a meglévő helyzetek megőrzése, a költségek minimalizálása volt. A megtartható szövet azután sorvezetőként jelölte ki az egyes funkciók helyét és összefüggéseit. A takarékosság és egyszerűség a csomópontok kialakításakor is előtérbe került; anyaguk és kialakításuk is a józanságra és egyszerű kivitelezhetőségre törekszik. Az analóg, térbeli megjelenítés mind a tervezésben, mind a feldolgozás, bemutatás során jelentős hangsúlyt kapott; számos munkaközi makettet készítettem, a végleges tervváltozatot pedig különböző anyagú és léptékű modellek szemléltették.

A munkafolyamat legfontosabb alapvetései közé tartozik a modellszerűség megalapozása és fenntartása: a megfogalmazott válaszok a hasonló helyzetű falvak, épületek – épületegyüttesek – mindegyikére legalább részben átültethetőek. Ezt támasztja alá az a 100 dunántúli települést tartalmazó gyűjtés, amelyben a terv kiindulási állapotához hasonló használaton kívüli házakat, telkeket azonosítottam. Szép párhuzamot fedezhetünk fel az emberi közösségek és az épületcsoportok hasznosítása között: a számosság növekedése mindkét esetben a potenciál jelentős bővülésével jár.

VÁLASZOK

A tíz hónapos munkafolyamatra visszatekintve a tervet csupán egyfajta mellékterméknek látom, számomra a legértékesebb eredmény az a felismerés, hit, és bizonyosság, hogy a magyar vidék képes a puszta létezésen túl értékké válni ott, ahol az emberekben megvan az éltető szándék, illetve hogy vidéken építészként alkotni a számos korlát, akadály, és a sokszor prózai, esendő végeredmények ellenére is lehetséges, és érdemes. Álljon itt zárásként azok neve, akiknek köszönhetően a kezdeti kérdésfelvetés kétkedő pesszimizmusa helyére megalapozott, óvatos derűlátás léphetett:
Bakocs Marcell, Szakcsi Csaba, Getto Tamás, Dr. Farkas Tibor, Dr. Bujdosó Zoltán, Dr. habil. Zádori Iván, Wettstein Domonkos PhD, Dúll Andrea PhD, Ostoróczky Nóra, Máté Gábor PhD, Kulcsár Balázs és Zorkóczy Andrea, Mag Zsuzsa, Takácsné Kovács Anikó, Horváth Miklós, Nagy Sándor, Kun Luca, Balla Sándor, Kádas Róbert

Érsek Máté

IRODALOM

Koller József: Jövőt építő múlt. Magyarszék Község Német Nemzetiségi Önkormányzat, 2014.
Máté Gábor: A Mecsek-vidék tájtörténete. Táj és ember viszonyának változása háromszáz év tükrében. PhD értekezés, Pécs, 2013.
Kovách Imre: Földek és emberek – Földhasználók és földhasználati módok Magyarországon. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2016.
Kovách Imre: A vidék az ezredfordulón – A jelenkori magyar vidéki társadalom szerkezeti és hatalmi változásai. MTA TKSZI, 2012.
Tomay Kyra – Lajos Veronika: A képzelt vidék – a lehetséges, megteremtett és megélt vidékiség. in: Szociológiai Szemle 32(1): 4–14. https://szociologia.hu/uploads/documents/2/04-14_04.pdf Megtekintve 2024. 01. 17.
szerk. Dr. Kőszegi Irén Rita: Vidékfejlesztés. egyetemi jegyzet https://oszkdk.oszk.hu/storage/00/03/17/40/dd/1/Videkfejlesztes.pdf Megtekintve 2024. 01. 17.