Építészeti Filmnapok - amit idén szerettünk és amit jövőre is várunk

Rekordszámú látogatottsággal zárult idén a 9. Budapesti Építészeti Filmnapok a Toldi moziban - a négynapos fesztiválon több film is teltházzal futott, sőt volt olyan vetítés is, amit a hatalmas érdeklődésre való tekintettel a szervezőknek meg kellett ismételniük. 2018-ban jubileumot ünnepel a fesztivál sok meglepetéssel - mi volt eddig a legjobb és mit várunk a leginkább jövőre?

Szélesebb spektrum

2017 volt az első év az Építészeti Filmnapok történetében, hogy játékfilmek is szerepeltek a repertoárban, az idei siker egyértelműen azt mutatja, hogy a sokrétű válogatás minden eddiginél szélesebb közönséget tudott megszólítani. A nézők a továbbra is többségben lévő, kifejezetten építészeti témájú filmek mellett vevők voltak a szakmához lazán, áttételesen kapcsolódó, gondolatébresztő alkotásokra is.

A Cannes-ban díjnyertes román rendező, Cristi Puiu új filmjét, a Sierranevadát is vetítették a szervezők március első hétvégéjén. A történet valós időben mutat be egy kellemetlen, végeláthatatlan családi összejövetelt, amit nézve lassan mi is családtaggá olvadunk, magunkban érezzük a kényelmetlenséget, miközben végig ott rejlik a humor is a beszélgetések, szituációk mögött - kelet-európaian ismerős, keserédesen elgondolkodtató látlelet egy szűk panellakásból.

A fesztivál zárófilmje is egy játékfilm volt, mely biztosan nem hagyta gondolatok nélkül azokat, akik jegyet váltottak rá. J. G. Ballard, a sci-fi irodalom nagyjának könyvéből adaptált disztópikus thriller-dráma, a High-Rise megosztotta a közönséget - reakciókat, véleményeket ébresztett, senkit nem hagyott hidegen. Ránk frissítőleg hatott ez a változás, reméljük jövőre is helyet kapnak játékfilmek a felhozatalban!

Kísérőprogramok

Az Építészeti Filmnapokat azért is szeretjük annyira, mert - persze, a filmek állnak a középpontban - nem csak a vetítések miatt éri meg ellátogatni ilyenkor a moziba. A hagyományokhoz híven a filmvetítések idén is kísérőprogramokkal egészültek ki, több film rendezője is elfogadta a szervezők felkérést, hogy részt vegyen és előadjon a fesztiválon.

Az egyik legizgalmasabb előadás Frédéric Druot lakótelep-átalakításához kapcsolódott, ráadásul nem is akármilyen formában: a KÉK főhadiszállásán rendezett közös reggelin (és később a moziban is) beszélt munkásságáról. Az Egy finoman átalakított lakóház című filmje egy eredetileg szanálásra szánt épület alternatív, lakásról lakásra való teljes felújítását mutatja be. Elmondásából kiderült, a projekt annak ellenére sem örvend osztatlan elismerésnek, hogy az épület bontása nagyobb költségekkel járt volna, mint az átalakítások együttvéve. Druot a nagyléptékű projekt mellett az emberi tényező figyelembevételével érvelt: a bemutatott példához hasonló, lepusztult épületekben emberek laknak, akiket akár évtizedes kapocs fűzhet lakhelyükhöz, ami felett nem szabadna átsiklani, mikor az épületek lebontásáról vagy újrahasznosításáról születik döntés.

A kísérleti építészeti film német mestere, Heinz Emigholz is a fesztivál vendége volt. A lassú ritmusú, hipnotikus filmjeiről híres rendező alkotásaiban elhagyja a klasszikus értelemben vett rendezést, az épületeket talált állapotukban mutatja be – a kamera látószögébe eső terek természetességükben jelennek meg. A narráció nélkül változó képek mégis laza asszociációkat indítanak a nézőben, így ellensúlyozva a látvány merevségét. A rendező elvont előadásban beszélt sajátos látásmódjáról és filmes felfogásáról.

Ha valakinek kérdései maradtak volna az előadásokkal kapcsolatban, némi kezdeményezőkészséggel azokra is választ kaphatott - az Építészeti Filmnapok egyik nagy előnye, hogy a nemzetközi hírű építészeket, rendezőket, akár egy kis beszélgetésre is el lehet csípni, az esemény léptékéből adódóan megvan az ehhez szükséges közvetlen atmoszféra. Két film közti szünetben vagy az esti bulikban is szinte biztos, hogy összefut az ember egy-egy ismerőssel, a jó filmek mellé jó beszélgetések is társulnak.

Jövőre újra

Jövőre lesz 10 éves a Budapesti Építészeti Filmnapok, ahol az sem kizárt, hogy az idei legjobb filmekkel újra találkozzanak a rajongók. A szervezők sok meglepetéssel készülnek a jubileumi kiadásra, és az újdonságok mellett az elmúlt évtized kedvenc filmjeiből is válogatnak majd.

Idén ez egyik legizgalmasabb, és hazánk szempontjából is releváns válogatás a Közép-európai történetek blokk volt, mely a szocialista idők építészeti örökségét és az ahhoz való viszonyulást feszegette. A kor emblematikus és annak idején akár kifejezetten innovatív épületeit azóta kikezdte az elmúlás, és a környék is megváltozott körülöttük. Az elbukott ideológiával terhelt, mementóként itt maradt épületek nincsenek se elég távol, se elég közel korunkhoz - képesek vagyunk már elfogulaltlanul értékelni őket? A múltunkból ismerős képek zsigerileg mozgatnak meg, miközben érezzük a felkavaró ambivalenciát is. Haruna Honcoop rövidfilmjei a kísérletibb irányból közelítették az építészet témakörét, és a videoművészet eszköztárát felhasználva új szemszögből, más fénytörésben láttatják a szocialista épített örökséget - lehetőséget adva, hogy kilépjünk a megszokott attitűdünkből és friss szemmel tekintsünk az épületekre. Szerintünk is fontos a múltunkkal való szembenézés, úgyhogy igazán örülnénk, ha jövőre is firtatná a fesztivál az ügyet.

A jövő évi fesztivál időpontja is meg van már: 2018.március 8-11. között lapozgathatjuk újra a - reméljük, jövőre is - hatalmas formátumú Budapesti Építészeti Filmnapok programfüzeteket a Toldiban.