Építészeti mikroklíma, Szegzárd – the lodge

A Szekszárd feletti domboldalon három új, faburkolatos ház áll. Ezek a Szegzárd – the lodge vendégházai, melyek igényes, visszafogott anyaghasználatukkal szépen illeszkednek a zöld környezetbe, kialakítva saját kis területük egyedi hangulatát. Máté Tamás írása. 

Szekszárd az Alföld és a Dunántúli-dombság találkozásánál terül el, ami a borászat szempontjából nagyon izgalmas. A homogén talajadottságok mellett sokrétű mikroklíma alakul ki: a síksághoz közelebb eső domboldalak melegebbek, a völgyekkel tagolt dombok közötti dűlők hűvösebbek. A helyi fiatal, progresszív borászokkal való beszélgetéseim során kiderült, azt kutatják, hogyan lehet a kadarka, vagy a kékfrankos karakterét úgy felépíteni, hogy ezekről az izgalmas helyi adottságokról szóljanak. Másfajta kötöttségekkel, de egy építészeti tervezői folyamat is erről a kutatásról szól és az idő múlása az, ami beigazolhatja a produktum sikerességét.

A nagy borvidékeink, mint Villány, vagy Eger centralizáltnak, míg Szekszárd szétaprózódottnak mondható. Ennek sajátossága, hogy a pincészetekhez, tanyákhoz egyfajta otthonosság érzés is társul. Minden helynek megvan a maga sajátos karaktere, hangvétele és kilátása. Ettől a szekszárdi táj nem heroikus, hanem emberléptékű: bejárható és átlátható. Ahogy a városból feljutunk egy tanyához, annak megvan a maga sajátos dramaturgiája. Először elveszünk a sötét, hűvös, dombokat és völgyeket szövevényesen behálózó szurdik-rendszerben, majd egyszer csak a porta bejáratához vezető útról elénk tárul a napsütötte, plasztikus táj.

Ebbe a kisléptékű épületekkel taglalt szellős tájba nagyon jól illeszkedik a Szegzárd – the lodge koncepciója és szellemisége: közel egy hektáron mindössze két apartman és egy pince került elhelyezésre, illeszkedve a kialakult településképbe, megteremtve az elvonulás lehetőségét, a természet közelségének átélését. Ez a szállásforma és üzemeltetési koncepció úgy nyújt élményt és úgy válik karakteressé, hogy teljes mértékben a hely adottságaira épít. Egy szekszárdi barátom tanyájából, a szomszédos dombról végigkövettem az építkezés folyamatát. Elsősorban az érdekelt, vajon meg tudja-e őrizni kezdeti szikárságát, absztraktságát a projekt. Ez azért fontos kérdés számomra, mert a rendszerváltás után a környékbeli mezőgazdasági területeken az építkezési stratégia a múlt visszaállítása volt, így javarészt műparaszt-negédes épületek születtek. Ezeknek akkor megvolt a helyük és organikusan szerves részei a mai településképnek. A második generációs borászok és a fiatalok már más adottságokkal indulnak és máshogy gondolkodnak a jövőjükről, identitásukról.

Az építész stúdió által tervezett épületegyüttes véleményem szerint egy olyan prototípus, ami követendő mintaként szolgálhat a településkép jövőjének alakításában. Az épületek tömegképzése érzékenyen idézi meg a toldott tanyák hangulatát, ugyanakkor racionálisan fogadja be a funkciókat. Az alvó galéria irányából a közösségi terasz felé lejtő markáns tetősík nagyvonalúan alakít duplex teret az étkező és nappali tér felett, nyitott-fedett átmeneti térben végződve. Elmondható, hogy a funkció teljes mértékben kivetül az épület külső tömegére, a belső tartalom írja meg a külső design-t. A puritán, egységes, mégis nagyon magas minőségű anyaghasználat átszövi az egész birtokot. A földből kinövő látszó vasbeton támfalakra könnyed, homogén vörösfenyő szerkezetek ülnek, szemléltetve a logikus, tektonikus szerkesztést. Az épületek héjazata is vörösfenyő zsindely, így a különböző domboldalakról, gerincekről, magasabb nézetekből is csendes, homogén, tárgyszerű képet mutat az együttes. Bátor tervezői döntés, hogy az alvó galéria nagy üvegezett felületei is vörösfenyő lamellázást kaptak, megteremtve a belső intimitást, fokozva a tömeg külső kompaktságát. Az építészeti kompozíciónak szerves részei az alárendeltebb funkciók is, mint a szauna, a lombház, vagy a tároló épület. Ezek funkciójukból adódóan mind egy kicsit más arányrendszerrel és formaképzéssel dolgoznak, azonban az átgondoltságuk, pozíciójuk és egységes anyaghasználatuk színes karakterré teszik őket, ami gazdagítja az együttest. Alig várom, hogy az idő elkezdje működését és szürkülésnek induljanak a tömegek, még homogénebbé válva a beton felületekkel.

Az építtető nyitottságát, tájékozottságát és igényességét tükrözi, hogy a legapróbb részletekig és tárgykultúráig koherens, magas minőségű, egyedi megoldásokkal találkozunk. Gondolok itt a madáretetőkön túl a Szegzárd – the lodge digitális megjelenésére is, mely professzionális és derűs illusztrációkkal kommunikálja a település és a birtok atmoszféráját.

A Szegzárd – the lodge teljes mértékben a hely adottságaiból építkezik, tiszteletben tartva annak hagyományait és kiemelve értékeit. Az én olvasatomban ez egy olyan építészeti mikroklíma kísérlet, melynek célja úgy illeszkedni az örökségbe és tájba, hogy az a mai igényeket kielégítse, őszintén mai nyelvet beszélve. Meggyőződésem, hogy az idő múlásával még szervesebb részévé válik a domboldalnak az épületegyüttes, szépen fog öregedni, jól fog neki állni a használat. Bízom benne, hogy követendő példaként, nyitottságot fog generálni a helyiek körében.

Máté Tamás

Szerk.: Winkler Márk