Hét évtized szárnyas vaskeréken – a budapesti gyermekvasút állomásai

Mindössze 66 napig tartó építés után, 1948. augusztus 1-én nyílt meg a vasút első, rövid szakasza, amelynek kiindulópontja hazánk legmagasabban fekvő vasútállomása a Széchényi-hegyen. Forrás: Fortepan/Gyöngyi

A legtöbb helyszínen szinte csak a nagyra nőtt fák, kicserélt nyílászárók, és az első évek tapasztalatai nyomán épített korlátok jelzik az eltelt 73 évet.

A Széchényi-hegyi pénztárcsarnok a vasút állomásépületeinek messze legnagyobb, és leglátványosabb belső tere, ami a téli hétvégéken manapság is megtelik utasokkal.

Az állomásépületek terveit a MÁV vezető építészei, Fodor E. Jenő és Zahradniczky István készítették.

A vasút legfontosabb jelképe, a szárnyaskerék természetesen megannyi helyről visszaköszön.

Részlet a tekintélyes méretű kandallóval két részre osztott váróteremből.

Az 1948-ra elkészült első ütem végpontja Csillebérc állomás volt, közvetlenül az épülő úttörőváros szomszédságában. A 3,3 kilométeres pályán – az ország vasútjai közül elsőként – már nem közlekedtek gőzmozdonyok.

Az állomás gazdagon díszített épületét nem végállomásnak szánták, hiszen már elkészülte előtt megkezdődött a vasút folytatásának építése.

Az 1949 júliusra elkészült második ütem egyik középállomása Virágvölgy, újkori nevén Előre állomás volt.

A Normafához közeli állomás díszítése az úttörőmozgalom helyett itt a négy évszak turistaságát illusztrálja.

A forgalmi iroda bejáratához később sajnos nem éppen odaillő zárt előtér épült. A jelenkori MÁV ugyanakkor a szűkös erőforrásait maximálisan kihasználva dolgozik az épületek fenntartásán, takarításán.

A vasúton a legtöbbet dolgozó dízelmozdonyokat leszámítva máig az eredeti, hazai gyártású, 50-100 éves járművek közlekednek.

A meredek hegyoldalban épült Jánoshegy állomásra csak egészen kis épület jutott, váróterem és közművek nélkül. Az erdő mélyén fekvő állomás a vasút vonalát turistautakon követő, hagyományos augusztus 19-i éjszakai túra egyik hangulatos ellenőrzőpontja.

A Budakeszi út melletti Szépjuhászné az egyik legforgalmasabb állomás, ami 72 éve, több mint egy éven át végállomás volt.

Szépjuhászné állomásépületének szépen tagolt, János-hegyre néző homlokzata az 1960-as években. Forrás: Fortepan/Chuckyeager tumblr

Sajnos a növényzet itt is egyre többet eltakar az eredeti összképből.

Az állomás völgy felőli vége. A vasút a nyári félévben a hét minden napján sűrűn közlekedik, az éves utasszám a kilencvenes évek csökkenése után ismét félmillió főhöz közelít. Csupán estére csendesedik el a környék.

A vasút az építés utolsó, harmadik ütemével érte el Hűvösvölgyet. Az oda vezető hosszú, és meredek pályaszakasz közepén lévő Hárshegy állomás utasforgalma jóval kisebb a többi megállónál, ennek ellenére itt is teljes méretű állomás épült.

Hárshegy állomás melléképülete.

A Hárs-hegy oldalába fúrt 198 méter hosszú alagút már beton falazattal, de még a tradicionális, terméskő portállal épült. Nagy méretű, 4,75m magas űrszelvényének szerkesztésekor a vasút későbbi villamosítása volt mértékadó.

A vasút legkülönlegesebb műtárgya a Nagykovácsi út fölötti, 19 méter nyílású, kétcsuklós vasbeton ívhíd. A sokszorosan nagyobb viaduktokra jellemző elrendezésű, különösen karcsú szerkezet tervei a Mélyépítéstudományi Tervező Intézetben készültek.

A híd nagy részét már erdő takartja, állapota alapján pedig rövidesen felújítást igényel.

Az 1950-re elkészült Hűvösvölgy végállomás kialakítása az akkori legmodernebb nagyvasúti, fővonali állomásokat idézi, ahol az utasok a vágányok keresztezése nélkül érik el a két vágány közötti, teljesen fedett peront. Fortepan / UVATERV

Az itt működő étterem többszöri átalakításai sajnos ezúttal sem kedvező irányba változtatták az épületegyüttes képét.

Az éttermi épület jobb oldalán maga az állomás főbejárata, amely az aluljáróba vezet.

Az állomásfőnöki iroda vonalában egy második aluljáró is épült.

A több, mint kétszáz négyzetméter alapterületű állomásépületben a kiszolgáló funkciók mellett a Gyermekvasút múzeuma is helyet kapott.

A vasút legészakibb, látogatók elől elzárt területén helyezkedik el a járművek tárolója és javítóbázisa. Az utóbbi években számos új, muzeális jármű érkezett, amelyek felújításán és forgalomba állításán a vasút lelkes szakemberei folyamatosan dolgoznak.

A három vágányos javítócsarnok építésekor a kor legmodernebb járműveinek kiszolgálását tartották szem előtt, és ma is jelentős átépítések nélkül látja el a funkcióját.