Épített rendszerek - Tornyok - Házak - Városok - Emberek

Magyar képzőművészeti sikernek örülhetünk: Babos Pálma "Collapse" címet viselő alkotását ítélték a legjobbnak a VII. El Vendrell Nemzetközi Kerámia Biennálén Spanyolországban. 

A zsűrit Albert Solé kulturális tanácsos vezetésével Maria Bofill, Eulalia Oliver, Marius Dominga és Jordi Ribas alkotta. Úgy értékelték, az idei versenyt magas minőség, változatos munkák és anyagok jellemezték. Babos Pálma szobra a második díjas Andres Casto "Assemblage 47" és Miguel Molet harmadik díjat nyert "Batientes" című alkotását előzte meg.

"Amikor az apró és monoton elemekből elkezdtem létrehozni első építményeimet, az érdekelt leginkább, hogy vajon az elemek hogyan változtatják meg alapjelentésüket rendszerbe szervezésük által. Az önmagában csekély hatást kiváltó fehér négyzet sokszorozása és rendszerbe foglalása képes-e új tartalmat és jelentést hordozni. Az „egy elem" relációba kerül az őt körülvevő „sokkal", egyéni jelentése átalakul. Az így kialakuló új tartalmat nem az egyes elemek összeadódó tartalma adja, hanem az egyes elemekből szervezett tömeg jelenti. Az új kontextusban szinte lényegtelen az egy, csak direkt figyelemmel tudjuk visszakeresni a kiinduló pontot, jelen esetben a négyzetet.

Az, ami ma még nincs, de majd létrejöhet, és a jövőből a létezésének lehetőségével képes visszahatni a jelenre, az már van. Ez az alapgondolat indította el bennem „Az emlékek a jövőből" című sorozat megszületését, aminek egyik jelentős darabja kapta az első díjat a VII. El Vendrell Nemzetközi Kerámia Biennálén Spanyolországban. A könnyed, légies, véletlenszerűen kezelt konstrukció szigorú belső szerkesztettséggel párosul, amit a magas-tüzű égetés során a porcelán meglágyulása felold. A szobor elmeséli saját keletkezéstörténetét.

Az emberré lényegülő tornyok között kialakulnak viszonyok egymásra hatnak és kapcsolódnak. Ez a tartalmi lehetőség különösen érdekel a „Város"-ban mostanában. Porcelánból készült szobraim megidézik a 21.század városait a bennük élők viszonyaival, a szingli és páros kapcsolataikkal. Az épületek emberekké válnak, amikor cselekszenek: omlanak, elfordulnak, eldőlnek finoman, lágyan, mintha nem is elpusztulnának, inkább megadnák magukat valami elkerülhetetlen erőnek. Az emberré lényegülő tornyok között pedig kikerülhetetlen a párhuzam a felismerése a társadalommal."

Babos Pálma
iparművész