Építsd fel egyedül házadat! - a Villa Bøle Norvégiában

A szomszédok mindenhol szeretnek pletykálni. A norvégiai Høielia-ban azt beszélik, hogy az egyik új lakó, bizonyos Trond Henning Monan teljesen egyedül építette fel lakóházát. Így igaz, és a Villa Bole valóban építészeti magazinokba való lakóépület, egyben a csináld-magad elv nagyszerű példája lett.

A 37 éves Monant mindig is érdekelte az építészet és már régóta megálmodta saját otthonát. Egyszerű, mégis szokatlan épületet képzelt el, és a megvalósítás terén nem akart semmilyen kompromisszumot kötni. „Ahányszor csak utánaszámoltam, mindig az jött ki, hogy nem tudnám megfizetni a mesterembereket". - nyilatkozta Monan a norvég Fædrelandsvennen honlapnak. Ezért aztán szó szerint a saját kezébe vette a munkát.

Egyébként nem ez volt Monan első építészete kísérlete, korábban már épített egy kis nyaraló-kabint magának. „Gondoltam, ezek után belefoghatok egy lakóházba is!". Ismerősöktől lakókocsit kért, kibérelt egy régi raktárhelyiséget, beállította oda lakókocsiját és munkához látott. „Anyagi okokból is praktikus volt így élni. Ezen kívül esetleg hazaköltözhettem volna a szüleimhez a régi gyerekszobámba." Ebben a furcsa bérleményben, főiskolai állása után esténként dolgozott, két éven át, itt ácsolta össze leendő házának elemeit. A tervezés alatt kiderült, hogy legfeljebb három méter széles elemeket tud biztonságosan elkészíteni, ezért a ház ilyen modulokból áll. 4000 munkaórában, lényegében egyedül végezte el ezt a munkát.

Az elkészült darabokat a Mosby melletti Høielia-ba szállíttatta. Itt már persze nem egyedül ügyködött. A meredeken lejtő keskeny telek igazi kihívást jelentett. „Nem véletlenül választottam ezt a helyet. Mindig is egy lebegő ház volt az álmom, amely egy hegycsúcs felett úszik. Persze szükség volt az acél oszlopokra, amelyeken szilárdan és biztonságosan állnak a falak" Monannak eszébe se jutott dózerolni, szintezni a területet. Épülete mintha egy szögletes, mégis előlény-szerű jelenség lenne, amely végigkúszik a domblejtőn és így kétszintes házat csinál önmagából.

Az ösvényre nyíló homlokzat függőleges, faerezetes struktúráját a ritkásan elhelyezett, hosszúkás, vízszintes ablakok szépen ellenpontozzák. A hátsó homlokzat erdőre néz - itt nagyon más az ablakosztás, a hálószoba és konyhaablakok nagyok, négyzetesek, a homlokzat egyharmada üveg. Egyből egy spártaian berendezett nappaliba lépünk, amelyből viszonylag tágas, hajótat-szerű konyha nyílik. A nappaliból meredek lépcsőn jutunk fel a hálószobába. Egy ember számára ennyi kell.

A 120 négyzetméteres lakás megvalósítása során Monan sok okos megoldásra lelt. Költséghatékony okokból ahol csak tudott, újrahasznosított anyagokat használt. Az emeletre vezető tizenkét fokból álló lépcső korlátja vegyesboltban beszerezhető vezetékekből készült. „Olcsó és működőképes." - mondja Monan. Az acél gerendák egy régi színházból kerültek ide. Vakolat nincs, a leggyakoribb falburkolat reciklált nyírfa furnér, amelyet Monan saját kezűleg ragasztott és laminált. „A nyír nem olyan élénk, mint fenyő, kicsit meghittebb. Természetes, anélkül, hogy hangos lenne". Csak a konyha hajópadlója és az asztalburkolat készültek új anyagokból. Az épülethez Monan egy kis medencét és egy széles garázst is épített. 

 „Persze nem mindent én találtam ki, rengeteget konzultáltam tervezőkkel, kollégákkal, kreatív ismerősökkel." A belsőépítészetet egyszerűség, gondosság, az északiakra jellemző szikár, természetközeli és átgondolt észszerűség jellemzi.Bútorválasztásán látszik, hogy a tulajdonosnak teljesen megfelelnek az elfogadható állapotú, hetvenes, nyolcvanas évekből megmaradt modernista holmik. „Kialakult egy norma a társadalmunkban, hogy mit és mennyit kell tanulni ahhoz, hogy alkalmasunk legyünk egy munkára. És az emberek nem mernek belevágni, hogy megcsinálják saját maguk. Ez nagy munka volt, de simán nekifognék még egyszer!"

Reméljük, hogy ez a nagyszerű projekt másokat is hasonló munkára inspirál.

Nemes András