Érték, amit nem könnyű érteni - Virág Csaba balatonfüredi sportszállás épülete
Az utóbbi hetekben a Teherelosztó kapcsán felélénkült a nagyon is időszerű és fontos diskurzus a múlt század építészetéről, a modern-brutalista épületek pusztulásával elvesztett értékről. Virág Csaba egy másik, sokkal kevésbé ismert épülete a Balaton-parton egy intenzív fejlesztési területen üresen áll. Dávid Dóra építész írása.
A balatonfüredi sportszállás épület telkén nagy léptékű beruházás kivitelezése indult meg. Foglalkoztatott, hogy mi lesz Virág Csaba elhanyagolt, különös alkotásának a sorsa? Pár hónappal ezelőtt szomorú hírek érkeztek arról, hogy a bontás lehetősége is felmerült, de információink szerint ma éppen az az álláspont, hogy integrálják az épületet az új tervekbe. Végleges döntés még nem született a kérdésben.
Az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság balatonfüredi Jacht Klubjának tervezésére Virág Csaba az 1960-as évek elején kapta a megbízást, a ház 1972-re készült el. Egy nagyvonalú fejlesztési koncepció szerint ez az épület lett volna az első egy egész sor vitorlás klubház között, amit a „vitorlás partnak" kijelölt hosszú partszakaszon terveztek felépíteni, ám a tervezetből végül sem a parti sétány, sem a többi klubház nem készült el, csupán az OMFB sportszállása. Az építész saját bevallása szerint ez volt az egyik legkedvesebb tervezési feladata, mivel ő maga is szenvedélyes vitorlázó volt, építészként pedig felszabadultan kísérletezhetett: egy üres, nádassal borított területet kapott, megkötésektől és igazodási pontoktól szabadon. Ez a kísérletező kedv és a gondos formálás a ház minden részletében tükröződik a vagány szerkezeti kialakítástól kezdve a balatoni homlokzat eltolható üvegfalain át egészen az olyan apró megoldásokig, mint az ablakok alatti bádogfedés kialakítása.
Virág Csaba a legkisebb elemekre is kiterjedően tervezte meg a házat, olyannyira, hogy az általa alkotott egyedi bútorok készítéséhez külön fonási technikára tanította a kárpitos mestereket, így még a függőágyak felfüggesztése is a vitorlázáshoz kötődött. A ház elvitathatatlan értéke az aprólékos tervezésben, a mindenre részletre kiterjedő koherenciában és a bravúros mérnöki megoldásokban rejlik, ami valószínűleg leginkább a szakmabeliek számára jelent sokat.
Mégis azt gondolom, hogy nem csak a meglehetősen szűk körű építész és tervező közösség szemében kell komoly értéket képviselnie egy ilyen alkotásnak. Két évvel ezelőtt sokat foglalkoztam az épülettel a diplomamunkám kapcsán, a tervem témája ennek a háznak és a környékének a rehabilitációja volt. Számomra sem volt egyértelműen „szép" a sportszállás, mindig egy különös feszültséget éreztem benne, zavarba ejtett a bátor, már-már pimasz formálása, és idő kellett hozzá, hogy megértsem a részleteit, a szokatlanságában rejlő szerethetőséget. A mai környezetében még inkább disszonánsnak hat; építése idején sokkal szabadabb környezetben állt, míg az elmúlt ötven évben köré épült, meglehetősen heterogén épített környezetben egy feledésbe merülő korszak furcsa arányú, elhanyagolt maradványának tűnik. Ezért ezt a házat talán még nehezebb érteni és értékelni, mint a Teherelosztó épületét.
Mégis, most, 2020-ban pont ez különcség adja az értékét, ami sokkal inkább hangsúlyt és teret érdemelne a levegőben lógó bontás helyett. Az építése idején, a hatalmas méretű balatoni szállodák megjelenésekor ez volt talán az egyetlen ház a füredi parton, ami úgy tudott korhű lenni, hogy valódi arca volt, valóban a helyhez kötődött; és továbbra is ez az egyetlen épület a környéken, ami léptékében és részleteiben is őszintén a tó közelségének az élményéről szól, a víz és a sport játékosságáról. Oly sok korabeli és kortárs vízparti épülettel ellentétben nem nyomja össze a tájat, nem feszegeti a beépítési lehetőségek korlátait. A hatvanas, hetvenes évek sokak által sablonosnak tartott „kockaházaihoz" és a manapság ismét gombamód szaporodó, fájdalmasan középszerű Balaton-parti épületekhez képest ez egy látványos, bátor, igazán egyedi alkotás, ami ízléstől, korszellemtől és hangulattól függetlenül kimagasló értéket képvisel.
Dávid Dóra építész
Szerk: Somogyi Krisztina
22:17
Építészek! Haladó értelmiségiek! Szimpatizánsok és barátaink! A fennálló rezsim egyre gátlástalanabb, egyre eszelősebb antimodernista bontási dühe láttán egyértelműen megérett a helyzet arra, hogy közelmúltbeli épített örökségünket, apáink, nagyapáink progresszív munkáit fegyverrel védjük meg, akár életünk árán is! Ennyivel tartozunk nekik! FEGYVERBE!
18:04
Tisztelt Hozzászólók! Bár régóta nem írtam ide, de azért olvasom a fórumot. Virág Csaba épületeivel kapcsolatosan kialakult polémia miatt nem állhatom meg, hogy ne tegyek fel egy kérdést. A kérdés felvetése előtt szeretném leszögezni, hogy fontosnak és az építészeti tevékenység részének tartom a nem szakmabeliek véleményét, hozzászólásait. Azt sem titkolom, hogy Virág Csaba építészete számomra egy egyedi, különleges "hangzás", amit valóban nem lehet felületesen értelmezni, de ha sikerül, akkor kiderül az értéke. Itt folyamatosan olyan ítéleteket olvasok, hogy Virág Csaba épületeiről pl., hogy "ronda" (bár ennél az épületnél ez nem hangzott el). Tisztelettel kérdezem, hogy kinek mit jelent az, hogy valami ronda, vagy szép? A kérdést nem provokációnak szánom, hanem azért, mert látok egy olyan kialakuló ítélet alkotási megközelítést, ami teljesen tönkretesz a szakmát/szakmákat (a / jel azért, mert nem csak az építészetet). HI
10:01
Hogy jobban érthető legyen amit a cikk leír, feltöltöttem pár képet egy 2008-as látogatásról, amikor még működött az épület. Érdemes a részleteket figyelni. https://www.facebook.com/samu.szemerey/posts/10157247827830222
00:50
Érdekes, izgalmas épület, már csak a viccessége okán is megőrzésre érdemes szerintem. Az, hogy folyamatosan romlik az állaga, nem föltétlenül azt jelenti, hogy nincs rá szükség, ez azért nagyon meredek következtetés, inkább arra világít rá, hogy rendezetlenség, elhagyatottság övezi sokféle szinten.
08:50
@ellzoll: Bocsásson meg, de ez nem vicces épület, hanem egy furcsán zárt, „szigorú kőszobor” a frivol módon pezsgő sportvilág kellős közepén. Ez a legnagyobb baja. Tíz éven át néztem, jóformán hetente, amikor vitorlázni jártam a szomszédos Szövi kikötőbe, ahol a hajónk közvetlenül az OMFB-telep kerítésénél állt. Ez az épület soha nem illett oda. Hogy funkcionálisan mennyire vált be, nem tudom, mert nem laktam benne, csak számtalanszor elsétáltam előtte a parton, de formájában, különösen erődszerű betonbástyájával és anyagában hozzá nem illő, ám örökösen szétszáradó, karbantartás nélkül rohadó, talmi lécborításával, nem volt felemelő látvány. Az, hogy hajó alakja volna? Lehetséges, de ez bennem soha nem ötlött fel. Erre ugyanis hogy úgy mondjam, ott nincs és nem volt igény. Hajóból ugyanis van ott elég; a három szomszédos kikötőben (MAFC, OMFB, Szövi) áll vagy hat-hétszáz... Igény egy praktikus, nagy épületre lett volna, a sportolóknak védelmet, a cuccoknak tárolóhelyet biztosító sportszállásra. Ma is ennek az elvárásnak kellene megfeleljen, nem pedig a (szó szerint) magas építőművészet elvont szempontrendszerének.
10:22
@P. Imre: Teljességgel tiszteletben tartom a személyes élményeit, még ha csak kívülről látta is az épületet (de úgy legalább sokszor). Én azt gondolom, hogy a hajó-párhuzam, amit többen fölhoztak eléggé ráerőszakolt dolog, semmiképpen sem direktben kellene keresni a megfelelést, legföljebb többszörös absztrakciós lépcsőn át és inkább a vitorlázás fogalmi szintjén: hófehér betonfelületek-napfényben megvillanó vitorlák, lebegő (!) fadoboz-vízen ringatózó vitorlás stb... Ilyesminek pedig szerintem pont itt van létjogosultsága a természetesen szükséges kiszolgáló funkciók mellett is, mert persze lehetne/lehetett volna pusztán szigorú funkcionális szempontok szerint egy ember- és anyagtároló ipari létesítményt létrehozni ide, de az némileg a hely és a funkció költőiségének semmibe vétele lett volna. A vitorlázás mégsem homokbányászat és mégiscsak a Balaton partján állunk... Ahogyan Ön is említette, ez az épület egy épületszobor=az építészet művészeti eleme erősen megmutatkozik benne. Ettől persze még természetesen lehetne/kellene életre kelteni, kellő érzékenységgel hozzá-/mellé-/átépíteni, új funkciókkal kiegészíteni, hiszen mégsem egy szobor, hanem egy épület. Ha pedig ehhez senkinek nincs kedve/lehetősége, akkor persze akár el is lehet bontani, mint ahogyan elég sok épülettel megesett ez már a történelemben. Ha így történik, akkor ez csak a használók igénytelenségét mutatja, pont mint a rohadni hagyott faburkolat... Ps.:A földszinten a víz felé megnyitott, ott szintmagas, teljes homlokzaton végigfutó üvegfallal határolt lebegő tömeg nem tudom, hogyan keltheti a zártság érzetét...
05:46
Nem is olyan régen írt már erről az épületről az ÉF: https://epiteszforum.hu/mentsuk-meg1 Nem is annyira az írás, hanem a hozzá fűzött vélemények tanulságosak, különösen Kubinyi Györgyé és FenyvesiHK-é. Az akkori fényképek és a maiak tanulsága, hogy ez az épület az elmúlt másfél évben is tovább romlott. Amire pedig ennyire nincs szükség, azt nem biztos, hogy akár műemlékként is, érdemes megmenteni.
05:10
Valóban nem könnyű érteni! Egyébként a sztárolt Virág Csaba épületei közül, szépnek ez sem, de érdekesnek mondható. Nagyon le van pusztulva, fel kéne újítani.