Farkasverem

Megengedhető-e egy természetközeli funkciónál, hogy az épített elemek direkt módon befolyásolják a környezetet? Miképp kapcsolható össze természetes és mesterséges, építészet és nem-építészet? Kővári Csenge diplomamunkájában egy olyan farkaskutató központ kialakítását tűzte ki célul, mely a környezetbe beleolvadva, azzal együttműködve tud létezni.  

Téma aktualitása

A XX. század közepétől farkasügyben az országhatáron túlra terelődött a figyelem. Ez azért elkeserítő, mert egy olyan fajról beszélünk, amely a II. világháború végéig honos volt ebben az országban. Szerencsére az elmúlt évek során egyre nagyobb figyelmet fordítanak a magyarországi farkaspopulációra, ugyanis hazánkban növekszik a szaporulattal bíró egyedek száma. Elsősorban a Bükki Nemzeti Park területén található egyre több farkas, ahol már több éve kölyköket is megfigyeltek, nyomaikat rendszeresen látják. Azonban még mindig nem kímélik őket, az ellenük irányuló vadászat jelenti számukra a legnagyobb problémát. Bár az aktuális jogszabályok alapján ez bűncselekménynek minősül, még mindig nem fordítunk kellő figyelmet a farkasok védelmére.

Helyszín

A helyszínválasztás adta magát. Gödöllő határában található az a terület, amely korábban a Magyar Filmgyártó vállalat egyik természetfilm-forgatási helyszíne volt. Ma Újváry Dóra etológus és férje, Horkai Zoltán, a világhírű állatkoordinátor tulajdonában áll, akik a Horkai Animal Training Center vezetői és üzemeltetői.

Horkai Animal Training Center

A Horkai Animal Training Center 1997-es megalapítása óta évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik állatok képzése, állattartás, nevelés és tanácsadás terén. Az elmúlt 20 évben a hazai és nemzetközi televíziózás és filmgyártás egyik fontos szereplőjévé vált, köszönhetően a Horkai Zoltán által kidolgozott természetes motivációra épülő képzési és állatkoordinációs rendszernek. Állataik a legkülönfélébb filmes produkciókban szerepelnek. Eddigi munkáik között találhatók olyan díjnyertes nagyjátékfilmek is, mint a Testről és lélekről. 2004-ben állatvédelmi tevékenységeiket elkülönítették az ezeket elsődlegesen finanszírozó filmes tevékenységektől.

Koncepció

A terv fő felvetése, hogy megengedhető-e egy ilyen természetközeli funkciónál, hogy az épített elemek direkt módon befolyásolják a környezetet. Egy olyan megoldás kialakítása volt a cél, amely a környezetbe beleolvadva, azzal együttműködve tud létezni. A farkasverem mint elsődleges asszociatív kép került középpontba. Bár a kutatóközpontban végzett munkával szöges ellentétben áll a verem fogalma, mégis fontos szempont volt, hogy párhuzam alakuljon ki közöttük. Ez egy olyan térbeli rendszer kialakításához vezetett, amely lehetővé teszi az egységek rejtettségét, határoló szerkezetek nélküli működését.

Feltárás

Az épületek telken belüli elrendezése egyértelműen leképezi a szükséges funkcionális kapcsolatrendszer szabta elvárásokat. A bejárat a telek közepére került. A bejárattól jobbra gépkocsi parkolók találhatók elfoglalva ezzel a telek egy sávját. A telek északi oldalán a gazdasági épület hagyományos tömege jelenik meg. Főhomlokzatával párhuzamosan, az út túloldalán kap helyet a tulajdonos és családjának lakóépülete. A bejárattól távolodva, délnyugati irányban haladva az út mindkét oldalán kifutók találhatók, amelyek megjelenésükben alkalmazkodnak a központi kifutó és a kutatóintézet együtteséhez. Összesen 5 db 500 m²-es kifutó készül, ahol egyenként 15 db farkas helyezhető el. A szárazárkos rendszer alapján kialakított kifutók gazdasági megközelítése teherlift jellegű emelőkkel megoldott. Az út jobb oldalán lévő két kifutó közé egy ideiglenes elválasztó karám került, amelyhez szükség esetén csak mobilkerítéseket kell felállítani. A telek végében, a központi útvonal tengelyében kap helyet a terepszint alá süllyesztett kutatóinézet és a központi kifutó. A beépítés jellegéből adódóan ezek együtt szoros egységet képeznek. Az íves épület – amely folyamatos rálátást biztosít a központi kifutóra – minden oldalról körbejárható. Több irányból közelíthető meg, de főbejáratához a telken átszelő úthoz kapcsolódó íves rámpa vezet.

Funkció

A kutatóközpont magába foglal minden olyan funkciót, amely biztosítja a faj teljeskörű kutatását, vizsgálatát. A funkciók meghatározása tulajdonosi egyeztetés, valamint külföldi példák alapján történt. A programalkotásnál meghatározó volt, hogy egy racionálisan szervezett, funkcionálisan tiszta rendszerű épület jöjjön létre. A látogatói útvonal az épület egészén átvezet. Ezektől a terektől, valamint az oktatási egységtől eltekintve bent csak a személyzet tartózkodik. Ez azért fontos, mert nem a bemutatás az elsődleges cél. Ennek eredményeként a következő funkciócsoportok kaptak helyet az épületben: kiszolgáló egységek, genetikai labor, klinikai-diagnosztikai labor, etológia, monitoring, állatorvosi ellátás, oktatási egység.

Működés, térszervezés

A háromszintes épület kialakítása során elsődleges szerepet töltött be a kutatóintézet és a központi kifutó kapcsolatának optimális kialakítása. Így tervezés során a két szekció egymásba integrálódott a megfelelő működés érdekében. Az épület részévé vált a kifutó és fordítva.

A terv talán legfontosabb motívuma a központi kifutó, amely mindennek az origója. Az eköré szerveződött épület – azontúl, hogy egységet képez vele – folyamatos vizuális kapcsolatot biztosít. Ebben fontos szerepet játszik – a földszintről a -2. szintre vezető – látogatói rámpa, a -1. szinten található látogatói folyosó és a kutatóközpont.

A kutatóépület alapvető struktúrája egy, az épület belső íve mentén elhelyezett fő közlekedőre felfűzött, ám mégis különálló egységek elhelyezéséből alakul ki. Ez a térrendszer egy olyan funkcionális elválasztást tesz lehetővé, mely minden funkció önálló, zavartalan működését biztosítja. A fő közlekedési rendszerhez sugárirányban csatlakozó alacsonyabb hierarchiájú folyosók biztosítják a látogatók számára a központ mindennapjaiba való betekintést úgy, hogy közben nem zavarják az éppen zajló kutatásokat. Fontos szempont volt a közlekedőrendszer által biztosított körüljárhatóság és átjárhatóság, hiszen az épület reprezentatív funkciót is képvisel.

Végszó

A terv alapvető célja az volt, hogy létrejöjjön a farkasveremnek egy olyan absztrakciója, amelynek révén természetes élőhelyükhöz közelítő környezetben figyelhetők meg az állatok, a tudósok és a látogatók részéről egyaránt.

Kővári Csenge

Farkasokkal táncoló

Gödöllő határában közel két évtizede foglalkoznak vadon élő állatok nevelésével, megfigyelésével és tréningezésével. Horkai Zoltánért és az ő állataiért sorban állnak a hazai és külföldi filmesek, köszönhetően az általa kifejlesztett és magas színvonalon űzött, természetes motivációra épülő állatkoordinációs rendszernek. Kővári Csenge diplomamunkájában egy, az itt alapított Horkai Animal Training Center hosszútávú céljai közt szereplő, kizárólag farkasokra specializálódott kutató-, oktató- és ismeretterjesztő állatpark kialakítására vállalkozott.

Állat és ember

A farkasokhoz szinte már gyerekkorunk óta ambivalens érzésekkel viszonyulunk. Nem véletlen, hiszen az őskortól napjainkig az egyes kultúrákban nagyon különböző módokon, de többnyire negatív színben tűnik fel az állat. Ugyanakkor érzünk egyfajta tiszteletet és csodálatot is e rendkívül intelligens, roppant fejlett szociális csoportokban élő, valójában békés és az emberre ártalmatlan csúcsragadozóval szemben.

Állat és építészet

Hogy a tervet megértsük, érdemes megfigyelni a XX. századi állatkertek építészeti tendenciáit. A századforduló után és a modernizmus alatt is elsősorban stílusirányzatok szabták meg egy-egy bemutató-állattartó épület kontúrjait, és legkevésbé számított az állat valódi igénye. Szűk kifutók, vaskos rácsok, hideg és kemény anyagok jellemezték ezeket a házakat. A cél az volt, hogy lehetőleg kis területen minél több faj minél több egyedét láthassák a vendégek. A nem hétköznapi funkcióból adódóan jellemzően egyedi, individualista épületek születtek, amelyek a mából visszanézve inkább állítanak emléket tervezőiknek és a korszaknak, mintsem, hogy jó állatházként tekintsünk rájuk. Jó példa erre a nagy múltú London Zoo, ahol egymás mellett sorakoznak híres építészprofesszorok művei. Sir Hugh Casson brutális elefántháza, Lord Snowdon röpdéje, a radikális Tecton Group gorilla háza ma már védett épületek, de alkalmatlanok eredeti funkciójukra. Berthold Lubetkin pingvinmedencéje a modernizmus gyöngyszeme, de aligha találunk ma olyan állatkert igazgatót, aki ne kergetné el az építészét hasonló koncepcióval.

Farkasverem

Noha Kővári Csenge Farkasverme - ahogy ő nevezi - nem állatkert, de műfaját tekintve mégis ahhoz áll legközelebb. Egy mai modern állatparkban tágas kifutókra, természetes környezetre, kevés kerítésre és takart vagy bújtatott épületekre van szükség. Mindemellett olyan hagyományos értékekre is figyelmet kell fordítani, mint a fajvédelem, a természetvédelem és az oktatás. A gödöllői Farkasverem mindezen erényeket jól ötvözi. A farkasverem, mint első asszociatív kép, annak térbeli konzekvenciái, a kör, mint primer geometriai forma adja a koncepció alapképletét.

Az erdőséggel borított tervezési területen 5 db 500 m²-es kör alakú kifutó kap helyet oly módon, hogy a terepszinttől lesüllyesztve, szárazárokként biztosítja a látogatónak a zavartalan belátást, ugyanakkor ez a térbeli helyzet megakadályozza az állatok kiugrását. Nincs szükség acélszerkezetű rácsokra, kerítésre vagy kiugrásgátlóra. Ugyanezt az elvet viszi következetesen tovább a komplexum fő elemére, a telek hátsó végében található és a feltáró útvonalunk tengelyébe kerülő központi kifutóra is, amely észrevétlenül eggyé válik a kutató, klinikai és oktató funkciókat magába foglaló földalatti épülettel. A telepítés rendje hierarchikus és szigorúan szervezett, akár egy falkáé, ugyanakkor szemmagasságból és bejárva nagyon is organikus, laza és nagyvonalú. A határokat csak a korlátok és gyalogutak jelzik, a növényzettel telepített kifutók szinte összeolvadnak környezetükkel. A látványtervek önmagukért beszélnek.

Jóleső és finom feszültséget indukálnak a mérnöki műtárgyak, a high-tech részletek és a táji környezet találkozásai. A kortárs anyagok és felületképzések (matricázott beton) számomra már feledtetni tudják a '70-es évek állatkerti beton teknőit. A hézagos faburkolatok megfelelően puhítják ezeket a belső, konkáv homlokzatokat. Nincsenek felesleges mozdulatok, a látvány arányos és elegáns. Egyedül a -2. szintre kerülő kutatóközpont belső, mélyen fekvő és természetes megvilágítás, illetve szellőzés nélküli terei vetnek fel bennem kérdéseket. A 16 m mély traktus racionális felosztása rengeteg közlekedőt eredményez, a bejáratig levezető 7 m széles rámpa drámaisága és az épületbe való középszerű belépés és megérkezés sajnos nincs szinkronban.

Összegzés

Kővári Csenge diplomatervében gondosan előkészített kutatómunkával, logikusan végigvitt koncepcióval és biztos építészeti tudással alkotta meg ezt a speciális intézményt. Jól érzékeli az a mezsgyét, ahol a természetes és mesterséges, az építészet és a nem-építészet összekapcsolható. Az általa elképzelt, az erdő mélyén feltáruló, spirálisan megközelíthető hatalmas verem tulajdonképpen ember és farkas évezredek óta tartó táncának szimbólumaként is értelmezhető.

Gaschler Gábor