Fegyelmezett kreativitás — a Pannon székház belsőépítészeti kialakítása

A belsőépítészeti terveket Tóth Róbert vezetésével a dekadesign stúdió jegyzi, amely Zoboki Gábor irodájával már dolgozott közös projekten, nevezetesen a MŰPA belső tereinek kialakításán.

Az épület térkapcsolatait alapvetően meghatározó funkcionális kialakítást a Pannon működési rendje és ehhez kapcsolódó munka-filozófiája határozta meg. Az alaprajz szervezési koncepcióját a központi átrium átláthatósága, és az erre szervezett úgynevezett unitok (szervezeti egységek) közötti átjárhatóság, ill. ezek esetenkénti teljes átalakíthatósága döntően befolyásolta. Az egyes unitokon belül is a flexibilitás volt az elsődleges szempont, nem csak azért, mert – mint azt annyi fórumon hangsúlyozta a cégvezetés – itt a dolgozóknak nincs fix asztaluk (ahogy fix munkaidejük sem), hanem mert valóban könnyedén sor kerülhet bármikor a terület teljes átrendezésére. Így az építészeti koncepció következtében kialakult mozgalmas tér „felöltöztetése" sem bizonyult hétköznapi feladatnak, átgondolt és a megszokottól eltérő megoldásokat követelt.

 

 

Maga tér szokatlan nagyvonalúságával lepi meg az épületbe érkezőt. Itt nem a szokásos 2,20 magas közlekedőkön osonva közelíthetőek meg a dizájnbútorkkal berendezett irodák. Az épület lelke a négy szintet összefogó átrium, és az impozáns, térbe helyezett lépcső, valamint az átriumot átszelő hidak, melyeken át a legyező alakban elhelyezkedő épületszárnyak kapcsolatba kerülnek egymással. Azazhogy nem a terek, sokkal inkább a dolgozók kapcsolatát hivatott a dinamikusan kialakított közlekedő-rendszer szolgálni. A négy szint magas térben átlósan vezetett, alaprajzi formájukat tekintve enyhén szélesedő hidak, a hozzájuk képest hegyes szögben elfordított lépcső, a kilenc unit megközelítését szolgáló nyitott előterek, az átrium terébe öbölként benyúló belső udvar négy szint magas üvegfala együttesen olyan térélménnyel ajándékozza meg a bent járó-kelő emberfiát, amely leginkább egy színvonalas, entellektüelek számára készült sci-fi díszletére emlékeztet. Talán megkockáztatható az az állítás, hogy – csakúgy, mint a MÜPA esetében – a belső tér architektúrája sokkal erőteljesebbre sikeredett, mint az épület tömegformálása. A tér építészeti megfogalmazása karakteresen dinamikus, magától értetődően strukturált, ugyanakkor jól egyensúlyoz a monumentalitás és az emberléptékűség között.

 

 

A belsőépítészeti kialakítás szándékoltan alkalmazkodó, hagyja élni a teret, sehol nem kíván domináns motívummá előlépni. A tervező minimális eszköztár alkalmazásával, kevés szín és anyag használatával igyekezett a barátságos, ugyanakkor vizuálisan izgalmas munkahelyi környezetet megteremteni. A szabdalt alaprajz következtében a burkolt felületeken semmiféle raszter követése nem jöhetett szóba, így a véletlenszerűen, random elven kialakuló mintázat vált rendező elvvé. Az átriumban és a közlekedőkben alkalmazott, nemes megjelenésű sötétszürke olasz gránitburkolatot a kefézett és mattcsiszolt felületek játéka teszi élővé. A unitok előterében és a unitokban használt szőnyegpadlóval szemben az esztétikumon túl már funkcionális igények is felléptek: a nagy belmagasságú, sok üvegfelülettel, eltérő síkokban találkozó falakkal határolt átrium megfelelő akusztikájához elengedhetetlen volt a hangcsillapítás. A választott, random mintás szőnyeg úgynevezett komfort-hátas, 3-4 mm rugalmas alátéttel rendelkezik, és jól érezhetően csökkenti a nyüzsgő térben a visszhangot. Az előterekben és az irodákban más-más árnyalatú szőnyeg jelzi a funkcióváltást, mindkettő a szürkéhez közelít, színvilágában a kőburkolat folytatása. Ugyancsak akusztikus célokat szolgál a unitok előterében, és egyéb közlekedőkben alkalmazott perforált gipszkarton álmennyezet, amelynek mintázata szintén a random jelleget erősíti. A nagyszabású átriumban a világításnak külön szerep jutott: a lépcsők és a hidak mentén elhelyezett vonal-menti világítás a struktúrát hangsúlyozza, míg a mennyezetbe süllyesztett lámpatestek a már sokat emlegetett véletlenszerű kiosztásukkal a tér szabálytalan körvonalához igazodnak. Meglepően kevés fényforrással sikerült a hatalmas teret kellőképpen bevilágítani, ami annál inkább meglepő, mivel a hidak felett a gépészeti vezetékek nem is engedték meg mennyezeti lámpatestek elhelyezését.

 

 

A tulajdonképpeni munkahelyek, a unitok kialakítása kívánta a leginkább újszerű megközelítést. Itt a maximális flexibilitás vol az elsődleges tervezési szempont, amellett, hogy a gépészet is erős kötöttségeket jelentett. Érdemes néhány szót ejteni a munkavégzés sajátos módjáról, ami az irodák kialakítását alapvetően befolyásolta. Nincsenek saját asztalok, mindenki oda ül érkezéskor, ahol helyet talál.

Következésképpen nincsenek személyes holmik sem az asztalokon, maximum a saját bögre kaphat helyet. Egyebek tárolására az uszodai öltözőszekrényekhez hasonlatos módon, személyes rekeszekkel kialakított gardrób-részleg szolgál. A magyar ízléshez és szokáshoz képest első hallásra idegennek tűnő rendszer a gyakorlatban beválik, azonban némiképp személytelen jellege miatt (és hol vannak a gyerekek fényképei - bár igaz, a dolgozók többsége még nincs abban a korban), különösen fontos, hogy a környezetet értő tervezéssel és adekvát vizuális eszközökkel tegyék személyessé. Itt érhető leginkább tetten a szervezett, logikus gondolkodás, és a formákkal való visszafogott játszadozás egymásnak felelgető kettőse.

 

 

Az átrendezhetőség érdekében a teret gyakorlatilag nem osztja semmi, a szükséges kiszolgáló funkciók a unitok bejáratához közel elhelyezett kompakt unit-magokban kerültek elhelyezésre. A zárt tömegű derékszögű kubusok egyik oldalán a teakonyha, átellenben a mosdók, a harmadik oldalon a munkatársak személyes holmiját befogadó tároló rekeszek kaptak helyet. A funkción túl a gépészetet is ide rejtették, amely szintén speciális megoldásokat kívánt. Az épület fűtési rendszere a másutt már ismertetett, Magyarországon egyedülálló hőszivattyús megoldással készült. A hűtő-fűtő vezetékek a mennyezeten húzódnak, és ez értelemszerűen kötöttséget jelentett a világítás tervezésekor. A szellőzés a padló alól bevezetett friss levegővel, gyakorlatilag felfújt padlóval történik, az elszívás a unit-magban kialakított, szinte észrevétlenül a kubusba komponált, visszaugratott felületen át történik. A szabálytalan alakú térben józan ellenpontot képez a szabályos alaprajzú, külső megformálásában is zárt és kompakt hatást keltő unitmag világos fával burkolt doboza, melyben a teakonyha és a mosdók bejáratának azonos méretű színes foltja kap csak vizuális hangsúlyt. S még ez sem pusztán képi játék, a két elem valóban felcserélhető, ezzel a funkciónak megfelelően az alaprajz könnyedén átalakítható. A dobozszerűséget fokozza az unit-magok élein végigvonuló vonal-menti világítás, amely este, a homlokzat üvegfelületein át szemlélve olyan hatást kelt, mintha több szintet áttörő hasábokról lenne szó az épület belsejében.

 

 

Az említett fűtővezetékek miatt mennyezeti világítás csak nagyon korlátozott mértékben kerülhetett az irodatérbe, az asztalok megvilágítását jelenlét-érzékelő helyi lámpatestek biztosítják.

Az asztalok egyedi terv alapján készültek, jellegzetes bab alakjuk igazodik a tér szabálytalan alaprajzához, elektromosan változtatható magasságuk a kényelmes és szabadon választható pózban végzett munkát segíti.

 

 

Az egyes unitok identifikálása külön tervezői feladatot jelentett. A fegyelmezett komponálás elvéhez hűen a tervezők monokróm megoldásban gondolkodtak, kérdés volt azonban, hogy szintenként, vagy tornyonként váltakozzanak színek. Végül, mint egy térbeli puzzle, érdekes logikai játékként alakult ki a végső megoldás, egymás mellett és alatt sem jelenhetett meg azonos funkciójú térben ugyanaz a szín, így mindig tudható, hol járunk. Hat domináns szín szerepel a unitokban, amelyek némiképp utalnak a skandináv kultúrkörre: a burgundi vörös, baltic kék, piros, narancs, papaya, és mélyzöld – mintha egy északi népművészeti takarót látnánk.
A mobiliák változatos színűek, a fix elemek (konyha, mosdó, függöny) színei utalnak a térbeli helyzetre, teszik beazonosíthatóvá a unitot. A függönyök csak az ablakfelületek egyharmadát fedik, s még ezeknek is csak 30 százaléka színes. A tényleges árnyékolást intelligens külső árnyékoló végzi, a mozgatható függönyök a monitorok tükröződését hivatottak kizárni. Az itt-ott felvillanó színes foltok, a szabályos és szabálytalan formák jól eltalált aránya, a homogén felületek nyugodt, harmonikus, mégis barátságos rendet teremtenek a semmiféle határozott iránnyal nem tüntető terekben.

 

 

A közlekedőkben a sötét, kékes-szürke padlóburkolat ellenpontjaként a kiwizöld jelenik meg konzekvensen. A hidakon elhelyezett Wave és Snake fantázianevű ülőbútorok és a büfé Rondo foteljei magas minőségük mellett a visszafogott formakezelés remekei. A falakra speciális üvegburkolat került, hátoldalán lakkozva, illetve egyes exkluzívabb helyiségekben foncsorozva. A központi tér nem elhanyagolható vizuális eleme a korábbi cikkben (…) bemutatott képzőművészeti alkotás, a térben ide-oda kígyózó, színes ledekből kialakított szalag, amely – többszöri látogatás alapján tanúsíthatóan – valóban állandóan változó vizuális élménnyel ajándékoz meg. A tetszőleges időben érkező és távozó munkatársak – miközben a földszinten elhelyezett csocsón feszültségeiket levezetik – folytonosan egy kortárs képzőművészeti tárlat részeseinek érezhetik magukat. Impozáns, és a fenti szintekről ugyancsak képzőművészeti alkotás erejével ható látvány az aulába választott ülőbútor, amelynek formája rímel a Pannon logójára.

 

 

A közlekedőkből a unitokon kívül mintegy ötven darab tárgyaló, a bejárati szinten egy előadóterem, a szerviz szinten étterem, a tetőteraszhoz kapcsolódó szinten VIP tárgyaló, a közbenső szinten VIP étterem található. Végigjárva mindezt, szembeszökő az azonos igényesség, akár VIP ügyfelekről, akár saját dolgozókról van szó. A dolgozók étterme aligha hasonlítható vállalati menzához, még a használatból eredő természetes rendetlenség sem tudja felülírni a tervezésben megmutatkozó rendező elvet. A VIP étteremben ugyan kicsit nagyobb átmérőjű a lámpa, de a feeling azonos. A külső partnerek által használt területeken az emelt szintű bútorozás az asztallapok minőségében és a székek kárpitozásában nyilvánul meg, amúgy küllemre ugyanolyan kép fogad. Az előadóterem, mind a külső környezet, mind az aula felé teljes falfelületén üveggel nyílik, akusztikus faburkolata meglepően jó hangelnyelést produkál. Fő attrakciója az aula hídjainak formájára rímelő mennyezeti és fali térelem, melyre a képzőművészeti pályázat során kiválasztott mű került.

A belső nagy erénye, hogy mind a burkolatok, mind a berendezés szintjén nagyon konzekvensen kirajzolódik a tér strukturális hierarchiája – mindenhonnan az átriumba térünk vissza, melynek építészeti és belsőépítészeti megfogalmazása az egész kompozíció ékköve, acélszürke foglalatban felvillanó színek.

Ilyen aprólékos részletekig végigvezetett koncepció esetében olyan ínyencségekre is lehetőség nyílt, mint a beltéri növények kiválasztása: az aulában ékeskedő bonsai, vagy a recepción álló olajfa magas értéket képvisel.

 

 

Egy szabdalt alaprajzú, nagy alapterületű és szerteágazó funkciókat tömörítő épület esetében a belső tér konzekvens, ugyanakkor mégsem unalmas vizuális kialakítása a tervezők részéről egyszerre igényel nagy fegyelmet és kellő kreativitást. A Pannon esetében ehhez társult a felvilágosult megbízó, aki az ötletek megvalósításához méltó és nagyvonalú partnernek bizonyult. Ilyen módon a téralakítás, a belső burkolatok, a mobil berendezés, a képzőművészeti alkotások, az épület grafikai-információs rendszere a magyar gyakorlattól eltérően harmonikus többszólamú műként szólal meg, kár, hogy mindez a város peremén, a kíváncsi szemek elől elzárva, csak Pannon színekben induló versenyzők számára látható, és nem mondjuk Budapest szívében.

A belsőépítészeti terveket Tóth Róbert vezetésével a dekadesign stúdió jegyzi, amely Zoboki Gábor irodájával már dolgozott közös projekten, nevezetesen a MŰPA belső tereinek kialakításán.

Zöldi Anna

fotók és szöveg: Zöldi Anna