Folyamatosan gyarapodnak a feltárt magyarországi római kori régészeti emlékek

A kultúrtörténeti szempontból legnevesebb aquincumi (Budapest) és tác-gorsiumi római kori települések rekonstrukciójának befejeztével újabb lelõhelyek után kutatnak a régészek.

Magyarországon megkülönböztetett figyelmet fordítanak római kori (i. sz. I.-V. század közti) mûemlékek megóvására és folyamatos feltárására, valamint arra, hogy mind fejlettebb és korszerûbb módon mutassák be a hazai és a nemzetközi érdeklõdõ közönségnek. A kultúrtörténeti szempontból legnevesebb aquincumi (Budapest) és tác-gorsiumi római kori települések rekonstrukciójának befejeztével újabb lelõhelyek után kutatnak a régészek. A budapesti Szépmûvészeti Múzeum vezetõi pedig januárban bejelentették, hogy 375 ezer dollárért megvásároltak külföldrõl egy korabeli dombormû-részletet, amely az emlékezetes actiumi csatát (i.e. 31.) idézi fel. A carrarai márványból készült relief további részei már a XX. század eleje óta Budapesten, magyar tulajdonban vannak, s az új szerzeménnyel kiegészítik a világviszonylatban is figyelemre méltó dombormû-kuriózumot.

Az ország nyugati fele, a Dunántúl - i.sz. I.-V. század között - a Római Birodalom Pannonia nevû tartománya volt. A Duna folyó határt, "limest" alkotott és elválasztotta a keleti, a barbárok uralta pusztától. A Római Birodalom e tartománya a mai Dunántúl, Ausztria keleti határa és a Dráva-Száva folyók közének területén feküdt. A régió egészen 433-ig (Attila hun király hódításáig) a római kultúra egyik legjelentõsebb bölcsõje volt. A Duna jobb partján a határ védelmére létesült katonai táborokból települések (elsõsorban a budapesti Aquincumban) fejlõdtek ki vízvezetékkel, kaszárnyákkal, fürdõkkel, színházzal, arénával, piaccal és élénk kereskedelmi forgalommal Az egykori római Pannonia provincia területén napjainkban is feltárnak építészeti, szobrászati és a napi életvitelre utaló értékes leleteket. Ezek a régebbiekkel együtt fõleg a budapesti, a gyõri, a szombathelyi, a pécsi és a fõvárostól 60 kilométerre délnyugatra lévõ székesfehérvári múzeumokban, valamint a táci és az aquincumi ásatások és rekonstrukciók bemutatóhelyein láthatók.

A nemzetközi turizmus igényeit is magas színvonalon szolgáló rekonstruált nyíltszíni bemutatóhelyek közt különleges többek közt a fõvárostól 190 kilométerre nyugatra lévõ szombathelyi római kori Ízisz-szentély, ami a római hódítással a legtávolabb eljutott egyiptomi istennõ-kultusz bizonyítéka. A mai Szombathely, vagyis a Claudius császár idején i.sz. 43-ban Savaria néven alapított város õrzi a keresztény Szent Márton (316–397) emlékét is, aki a hagyomány szerint a városban született, majd Tours francia város püspöke lett. A szombathelyi múzeum kõtára tekintélyes római kori régészeti leletet mutat be és láthatók többek közt - a közelben mûködött római kori üvegfúvó mûhelyben készült - majdnem kétezer éves üvegcsék, flaskák, butéliák és üvegszobrocskák is.

A Budapesttõl 105 kilométerre lévõ Győrt - római nevén Arrabonát - i. sz. 50-ben létesítették. Ugyancsak elsõ századbeli Pécs városa is (a fõvárostól 160 kilométerre délnyugatra), római nevén Sopianae. A város Pannonia Valéria provincia polgári kormányzói székhelye volt. A gyõri és pécsi múzeum római kori emlékekben igen gazdag. Pécsett találhatók például az i.sz. IV. századból fennmaradt ókeresztény sírkamrák, amelyek a múlt év decembere óta az UNESCO-világörökség részévé váltak.

A fõvárostól 80 kilométerre délnyugatra lévõ Tác falu melletti Gorsiumot i.sz. 106-ban alapították, s vallási központ és tartományi gyûlési székhely volt. Érdekessége, hogy a kevert népességû település épségben virult a magyar honfoglalás (i.sz. 896) idején és utána is, s csupán a XVI. században néptelenedett el. A nagyszabású rekonstrukció eredményeként a látogató napjainkban a hajdani városközpontot, a nagy palota, a szentélyek, köztük több ókeresztény bazilika és a katonai tábor (castrum) továbbá az egykori temetõ rekonstruált nyíltszíni helyeit láthatja.

Budapesten, a római katonai fürdõ területén talált feliratos oltárkõ, illetve a Budapesttõl északra, Szentendrére (20 kilométer) vivõ fõforgalmi út mentén jól látható rekonstruált falmaradvány és a vízvezeték feltûnik az egyszerû járókelõnek is. Az Aquincumi Múzeum és az Árpád-híd budai lábánál a korabelinek megfelelõen rekonstruált városrészlet az egykori lakott polgárváros illúzióját nyújtja oszlopcsarnok, rommezõ, fórum, piac, padlófûtésû fürdõ, valamint a helytartói palota mozaikdíszei együttesével. A polgárvároshoz amfiteátrum tartozott, amely 6-9 ezer embert fogadott be, s ma is megtekinthetõ.

A városhoz kapcsolódik a mai Római fürdõ területe, amelynek 14 forrása a Duna-partról égetett agyag csõvezetékeken szállította az ivóvizet a nyugatabbra esõ castrumnak és polgárvárosnak. 2000 õszén itt római kori faragott kõkoporsókat emeltek ki a föld alól. Egykor itt a gyógyító Aesculapius és Hygieia isteneknek is voltak szobrai.

A budapesti Szépmûvészeti Múzeum antik gyûjteményében a vésett írásos római kori kövek közt 1908 óta számon tartanak olyan töredék reliefdarabokat, amelyek egy másik, de ugyanezen sorozatba tartozó relieffel függnek össze. Claudia Sternberg
svájci mûkereskedõ jött rá, hogy a spanyolországi Sevillában lévõ relief a stílusa szerint összefügg a budapesti részletekkel, és a feltételezések szerint Augustus császár halála (i.e. 14.) után készült, carrarai márványból. (A relief Rómából a XVIII. század folyamán került Sevillába.) A budapesti Szépmûvészeti Múzeum a svájci Claudia Sternberg közvetítésével 375 ezer dollárért vette meg a spanyolországi részletet. Az új szerzemény görög vagy római szobrász mûvészi alkotása, egy diadalmenet négylovas díszkocsiját és egyes résztvevõit ábrázolja. Régészek feltevése szerint a dombormû a 2032 évvel ezelõtt lezajlott actiumi tengeri csatát követõ ünnepség részlete. A sevillai relief és a budapesti részletek egyanyagúságát a márványlapokból vett minták Budapesten elvégzett elemzésével igazolták. Mindegyik márványlap egy márvány kõtömbbõl származik.

(MTI)