/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épülettervek/Középület

Frissiben a tervezőasztalról: film a Szépművészeti bővítéséről

1/1

?>
1/1

Frissiben a tervezőasztalról: film a Szépművészeti bővítéséről
Épülettervek/Középület

Frissiben a tervezőasztalról: film a Szépművészeti bővítéséről

2010.03.17. 13:03

Ma került ki a világhálóra a Karácsony Építész Iroda | ketteS műterem filmje a Szépművészeti Múzeum bővítéséről. A tervezés folyamatban van, részletes tervbemutatás később várható. 

A Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítésével kapcsolatos viták és a tervezés-egyeztetés párhuzamosan folyik. A részletes tervek publikációja helyett egyelőre be kell érnünk egy látványos filmmel, amely építészeknek és laikusoknak egyaránt beszédes lehet arról, hogy hogyan képzelik el jelen pillanatban a bővítést.

Film credits:

szépművészeti múzeum | budapest
térszín alatti bővítés | 2007 - 2010

megbízó
Szépművészeti Múzeum, Budapest

főigazgató
dr. Baán László

eredeti épület építésze
Schickedanz Albert | 1906

építészet
Karácsony Építész Iroda | ketteS műterem
Karácsony Tamás
Selényi György
Sebők Ildikó
Pásztor Ádám
Gerzsenyi Tibor
Pukánszky Gabriella
Földi Tímea
Kemes Balázs

koordináló építész
Szécsi Zsolt
Szécsi és Társa Építész Stúdió

belső átalakítások a meglévő épületben
Mányi István
Mányi Dániel
Mányi István Építész Stúdió

zene
Attila László Band | Native

© Karácsony Építész Iroda
© ketteS műterem
2010 

Vélemények (38)
lenienn
2010.03.26.
15:57

a terv nagy része egészen tűrhető, vállalható lenne, de a főlépcső kinyírása olyan építészeti műhiba, hogy el sem hiszem, hogy a fenti hölgyek-urak merték adni hozzá a nevüket.

FenyvesiHK
2010.03.24.
17:33

CentrArt a múzeumbővítésről (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről VII.) A rendszerváltozás óta végzett és szakmájában aktívan tevékenykedő fiatal művészettörténészek mintegy ötödét tömörítő, alulról szerveződő, független és megalakulása óta közhasznú szakmai munkát végző civil szervezetként állást kívánunk foglalni az elmúlt hetekben országos nyilvánosságot kapott múzeumbővítési tervekről. A Szépművészeti Múzeum bővítésének körülményeiről már sok mindent leírtak (itt), és a tervekkel szemben többen fenntartásaikat is kifejezték (itt, itt és itt), melynek következtében az elmúlt héten felgyorsultak az események (itt).  if(!window.goA)document.write('<\/sc'+'ript>'); if(window.goA)goA.addZone(36406,{displayOptions:{bannerhome:'http://ad.adverticum.net'}}); Álláspontunk kialakítását nagyban befolyásolta, hogy a Hősök tere számosjelentős történelmi esemény színtere volt, mindenfajta beavatkozás csaka tér e jelképes erejének elfogadásával történhet. Az eddig érvek és vélemények átnézése után kijelenhetjük, hogy a Szépművészeti jelenlegi bővítési terve az elmúlt két évtized hazai középítkezéseinek gyakran átláthatatlan és ellenőrizhetetlen példáinak sorába illeszkedik, ahogy ezt már korábban részletesen kifejtették (itt). A megbízás és engedélyezés valójában a demokrácia legalapvetőbb játékszabályaival, az elemi etikai normákkal is ellentétes folyamat. Felháborítónak tartjuk, hogy zárt ajtók mögött érvényes döntés születhetett a Hősök tere, mint világörökségi területtel határos köztér és jogszabályban jelenleg egyedüliként nevesített Nemzeti Emlékhely arculatának megváltoztatásáról és történt mindez időhiányra és az Európai Unió által biztosítandó támogatás követelményeire kihivatkozva. Felhívjuk a döntéshozók figyelmét, hogy szerencsésebb megoldás egy projekthez megkeresni a megfelelő pályázati forrást, és nem pedig a döntésmechanizmus sorrendjét megfordítva egy projekthez hozzáfaragni az épületet. Közállapotainkra jellemzőnek és elszomorítónak tartjuk, hogy a jelenlegi helyzet az ország egyik legfontosabb muzeális intézményének muzeológiai szempontokat figyelembe vevő, elodázhatatlan felújításának kérdéseiről vonja el a szakmai és a laikus közvélemény figyelmét. Történik mindez úgy, hogy az intézmény belső tereinek átgondolt felújításával megoldódhatna a jelenlegi bővítésben elsőbbséget élvező funkciók elhelyezése. Ki kell jelentenünk, hogy még csak az ügy felszínén sem járunk, a lényegi kérdések közös megtárgyalása helyett értelmetlen, múzeumi szakmaiságot nélkülöző és európai demokráciához méltatlan küzdelem részesei vagyunk. Az érdemi szakmai viták áttételesen és a valóságban is a felszínen fognak kezdődni. Egy valóban modern fogadótér kialakítása nyilvánvalóan emelné az intézmény vonzerejét, de emellett még számos építészeti beavatkozás szükséges a Szépművészetiben. Az intézmény jelenlegi bővítésével kapcsolatos építészeti viták rendre figyelmen kívül hagyják a muzeológiai és műtárgyvédelmi szempontokat. A Szépművészeti elképesztő állapotú Román Csarnokának hat évtized óta halogatott felújítása és megnyitása, a benne elhelyezett többszintes, műtárgyraktárként szolgáló állványzat kiváltása a muzeális intézmények törvényben rögzített alapvető gyűjteményezési és állagmegóvási feladatainak megfelelő teljesítését szolgálná. Szükségesnek tartjuk mind a – népszerűséget kétségkívül jobban növelő – színvonalas új látogatóközpont épületen belüli létrehozását, mind az épület látogatók elől elzárt részeinek, valóban költségigényes és elsősorban muzeológiai szempontú átépítését. Az ország hosszú távú kulturális-művészeti érdekeit szem előtt tartó művészettörténészekként a műtárgyak megfelelő elhelyezését és az eredetileg a múzeum kiállítási tereihez tartozó helyiségek megnyitását tartjuk elsődlegesen megoldandó feladatnak. Egy középület komplex alkotás, funkcionalitása mellett nem utolsó sorban jelkép is. Saját korának tanújaként az utókor számára is tartogat mondanivalót. Éppen ezért izgalmas, ha egy épületen vagy egy köztéren különböző korszakok hagynak nyomot. Egy régi környezetben valami markáns új létrehozása mind a megrendelő és a közönség, mind az építész számára kihívás, valódi intellektuális feladat. Nyilvánvaló, hogy a Szépművészeti bővítésére szükség van: az épületet a 21. század múzeumi követelményeinek megfelelően át kell alakítani. Az is nyilvánvaló, hogy Budapest lemaradt: hiányoznak a színvonalas kortárs építészeti alkotások, az olyan – divatos angol szóval élve – landmarkok, amelyek a párizsi Louvre piramisához (itt és itt), vagy a bilbaói Guggenheim Múzeumhoz (itt) hasonlóan képesek felkelteni szinte az egész világ figyelmét. A lemaradást pótolni kell, ezért szükség van ötletes kortárs építészeti alkotásokra. Karácsony Tamás személyében egy kiváló építészt bíztak meg a Szépművészeti bővítésével, de sajnos a közvélemény által megismert terv célt tévesztett.Egyrészt bárhogy is bizonygatják az ellenkezőjét (itt és itt), nem tiszteli a historizáló épületet. A Szépművészeti bejárata egy klasszikus timpanonos portikusz, egy antik templomhomlokzat, ami a 19. századi értelmezésnek megfelelően a „művészet templomaként” jeleníti meg a múzeumot. Mára már a Hősök tere egészével egy régi landmarkká vált. Az egyszerű városlakók számára is érthető archetipikus építészeti elemekből áll: lépcsősor, pofafalak, oszlopsor, timpanon; sugárzik róla, hogy egy kiemelkedően fontos középület. A lépcsőbe vágott és lebillentett új bejárat ezt a klasszikus szimmetriát zúzta volna szét, széttrancsírozta volna a történeti épület egyik legfontosabb elemét. Schickedanz Albert a múzeumot a Hősök tere városépítészetileg átgondolt környezetébe komponálta bele, amit a Műcsarnok, valamint a millenniumi emlékmű átgondolt, egységes keretbe foglal. A múzeum DNy-i sarka elé tervezett föld feletti épületrész, ez a – jobb szót nem találunk rá – „szarkofág” az Andrássy út felől, a fő érkezési irányból hangsúlyosan kitakarná a múzeum homlokzatát, illetve megbontaná a tér architektonikus egységét. Tehát pont a lényeget tenné tönkre, ráadásul a Hősök tere kontextusában ikonográfiailag is értelmezhetetlen lenne!Párizsban a Louvre piramisának építésekor a cour d’honneurről egyetlenegy követ sem emeltek le. A piramis átlátszó mivolta garantálja, hogy a régi épület él, nem takarja ki az új bejárat. A piramis a Louvre-tól a napjainkban már a Grande Arche-ig nyúló tengely része. Mindazon túl, hogy ez az egyik legrégebbi építészeti forma, a reneszánsz és barokk korban fontos ikonográfiai jelentése volt, monumentumot jelölt. A piramisforma tehát kiválóan alkalmas a világ talán legismertebb múzeumának a bővítésére, mindemellett nagyon szerencsésen felel a Concorde téren szintén tengelyben álló eredeti egyiptomi obeliszkre. Ieoh Ming Pei tehát hozzátesz: nem bontja meg a régi épületet, beleilleszti az évszázadok alatt egy logika mentén kialakított építészeti keretbe, valamint ikonográfiailag is az adott rendszeren belül marad.Londonban a British Museum Sainsbury-szárnyának homlokzatán (itt) a posztmodern felfogásnak megfelelően klasszikus építészeti idézeteket láthatunk. Robert Venturi és Denise Scott Brown nyilvánvalóan más megoldást választott, mint Pei Párizsban: formailag folytatták William Wilkins 19. század folyamán több alkalommal is bővített épületét. A homlokzat klasszikus jellegű pilasztertagolása és párkánymegoldása biztosítja a kortárs épület és a történeti környezet egységét, a belsőben pedig a klasszicizáló elemek nagyvonalúságával egyszerű, korunk követelményeinek megfelelő múzeumi terek jöttek létre (itt).A bécsi Albertina bejáratának (itt) építésekor sem bontottak bele a régi épületbe. Hans Hollein titánteteje az adott környezetben ugyan nem a legszerencsésebb megoldás, de legalább nem Bécs egyik fő terén látható. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy Bécsben a reprezentatív Kunsthistorisches-Naturhistorisches épületpároshoz nem nyúltak hozzá! Az előzőekben felsorolt példák mellett az eljövendő időszak hazai kulturális beruházásainál követendőnek tartjuk az idén száz éves zürichi Kunsthaus újabb szárnya körül zajló társadalmi párbeszédet (itt).Véleményünk szerint úgy kellene megoldani a Szépművészeti bővítését, hogy mindaz, ami Párizsban és Londonban teljesült, itt is létrejöhessen: egy színvonalas, figyelemfelkeltő új múzeumi tér, esetleg egy új budapesti landmark, de a régi épületben ne essen kár, valamint sem ikonográfiailag, sem a térszervezés és formaalakítás szempontjából ne lógjon ki a már meglévő rendszerből. A múzeum bővítése során felmerül továbbá a kérdés, hogy mi a helyzet a Városliget alatti talajszerkezettel? Vannak-e korábbi talajmechanikai vizsgálatok és ezeket figyelembe vették-e? Köztudott tény, hogy a Duna-ág mellett fekvő pesti városrész nagy részéhez hasonlóan a Városliget területén is mocsár volt. Ez a 19. században is komoly gondot okozott, s napjaink mélygarázs-építkezései során is megoldandó kihívásként jelentkezik. Vajon a felszín alatti bővítés nem ütközik talajmechanikai akadályokba?A párizsi és londoni példákkal szemben a budapesti terv véleményünk szerint óriási mentalitásbeli különbségekre is ráirányítja a figyelmet. Ott szerves folytatás, mindezen belül az új iránti természetes, magabiztos vágy, itt a régi összetörése, a hagyományossal való teljes szakítás. Párizsban és Londonban látszik az önbizalom, amiből valami nagyon új, nagyvonalú építészeti egész született. Párizsban a kínai-amerikai Pei és Londonban a szintén amerikai Venturi miért volt képes a helyi adottságok tiszteletben tartására? Budapesten miért teng túl az „ego”, és minden bizonygatás ellenére miért hiányzik az a fajta tisztelet, ami a nyugati világban úgy tűnik, magától értetődő? Ott egy soha meg nem szakadt történelmi folyamatosság és egy kiforrott európai társadalom, itt egy több évtizedes történelmi zsákutca, valamint egy értékeit vesztett, kapaszkodó és önbizalom nélküli roncstársadalom. Ha Peiben és Venturiban van elég alázat, a magyar építészekben miért nincs? Ha Pei és Venturi képesek voltak az adott keretek között nagyvonalút és világra szólót alkotni, a magyar építészek miért nem képesek rá? A jelenlegi bővítési tervet a körülötte kialakult polémia lejáratta, az egy hét alatti áttervezést elégtelennek tartjuk. Elvárjuk a jelenlegi vita tárgyát képező terv figyelmen kívül hagyását és e kiemelt jelentőségű köztér és közintézmény átalakítására vonatkozó társadalmi párbeszéd kezdeményezését, valamint új, nyilvános, nemzetközi tervpályázat kiírását! Budapest, 2010. március 21.

Dr. Székely Miklós (elnök) Dr. Tóth Áron (tudományos titkár) Rozsnyai József (elnökségi tag)  

kovács boglárka
2010.03.21.
21:42

Kedves Schigeru,

"mindent kisbetűvel írunk, de ezzel időt nyerünk. azonfelül: minek két abc, ha egy is elegendő? miért írjunk nagy betűt, ha nem mondjuk ki?" (Moholy-Nagy László) 

schigeru
2010.03.22.
07:22

@kovács boglárka: Értem. És? Moholy-Nagy nyelvész volt, aki megreformálta a helyesírásunkat? Mert én ilyenről nem hallottam, persze lehet hogy csak simán tudatlan vagyok. Ezt „nemecsernőizmus”-nak hívják, borogatással elmúlik. Ne nálam tessék reklamálni…

Fadgyas Bálint
2010.03.20.
10:35

Szerintem az ötlet a terv remek. Jó lenne ha végre előre mozdulna ez a terv és történne is valami. Ami nálam mondjuk nagyon, de nagyon zavaró az az, hogy a lépcsőbe bele lett vágva. El se merem képzelni, hogy ez a megvalósításban hogy nézne ki. Végig korlát az elő lépcsőnél, plusz ez a bevágás. Ezen remélem lesz változtatás és, hogy nem fogják engedni, hogy így legyen megcsinálva..De azért drukkolok, hogy ne csak papíron létezzen ez a terv!

kezdoepitesz
2010.03.19.
08:28

Ajánlom mindenki figyelmébe Ferencz István tervét.

http://www.epiteszforum.hu/node/8979

Azoknak akiknek tetszik a lépcsőbe vágott rés, és azoknak is akik a klasszikus megoldások iránt rajongnak. KT tisztelem, de nem kellene újradolgoztatni vele a tervet 1! (egy) hét alatt, abből nem sülhet ki semmi jó...

 

EMA
2010.03.19.
05:24

Hívhatnak konzervativ városvédőnek is, ha a "két felszíni elemet" rondának és pöffeszkedőnek tartom...

A Dózsa György út felöli beton-kockológia a Múzeum előterében  híven jelképezi a város egyik jellemző környezetszennyező momentumát, a kutyaszart. Jelentése ebben az esetben, hogy "majd én megmutatom, hogy leszarom ezt a házat".

A bejárat kérdését mostanában más épületeken sem nagyon tudják tisztességesen megoldani, itt azért is bukik ki olyan durván a probléma, mert a századfordulós építészet, a maga módján, vagyis a hosszú és széles lépcsősorral, bár nem akadálymentesített módon, de elegánsan megoldotta. Tényleg a szerénység lenne a legfőbb érdeme egy XXI. századi építésznek, aki a maga művét nem akarja versenyeztetni a múzeum eredeti épületével - úgyis alul marad!

bzbz
2010.03.27.
14:42

@EMA: Egyetértek, talán a beavatkozás minőségéről és nagyságrendjéről kellene értekezni,  a szakmaetikai kérdések boncolgatása holt vágány, mindenki tudja milyen módon zajlanak a meghívásos és nyilvános pályázatok is.

Nem az orthodox és korlátolt műemlékesek és városvédők tiltakoznak ennek a tervnek a megvalósulása miatt, hanem mindazok, akik felfogják, hogy itt egy emblematikus, kiemelt történeti, építészettörténeti jelentőségű együttesnek a megcsonkításáról van szó. Mily érdekes, hogy még a Rákosi korszakban sem jutott eszükbe a hatalmasoknak,hogy pl. a Sztálin szobrot a Milleniumi emlékmű elé vagy a helyére tegyék, pedig akkor semmiféle civil ellenállás nem akadályozta volna, az építészek között pedig megtalálták volna a megfelelően lojális és  opportunista kollégákat - talán most nem sorolnám fel a potenciális neveket, úgysem élnek már. 

Nem általában van szó  a kortárs  megoldások elutasításáról, henem itt és ebben a formában.  Nem is  az új és  a régi , a jó és  a gonosz ősi, mítikus harcának vagyunk  a tanúi. Tudjuk, hogy a most tervezett bővítés elsősorban turisztikai jellegű, álszent az az érvrendszer, amelya "21. századi múzeum" szlogenével kampányol. Szintén gyenge lábon áll az a lelkesedés, amely a magas színvonalú "építészeti jel" esetleges (reménybeli) meg nem épülésése miatt aggódik. Legyünk őszinték: sem  a főlépcső szétdúlása sem a betonbunker nem olyan kvalitás, amiért bárkinek is fel kellene emelnie a szavát (még hosszaban lehetne elemezni  a földalatti bővítés milyenségét). Az egyik bűn,  amásik pedig érdektelen, túlméretezett forgalmi akadály, amely elsősorban a Múzeum feltáruló látványába rondít bele. Örvendetes lenne ha nem pont a Hősök tere lenne a kísérletezés terepe, azt hiszem volt az elmúlt húsz évben annyi nagyberuházás, ahol lehetett volna "landmark"-okat elhelyezni - nem sikerült (lásd Nemzeti Színház, MŰPA, új egyetemi épületek). Azt is bizton állíthatom, hogy ezeknek 90 %-a nem lesz műemlék, ott majd vígan gyakorlatozhat a jövő építész generációja.

Tehát szerényen csak annyi lenne a kérés: legyen az építészeti nyomulás terepe a föld alatt, ott alkalmazzák a kortárs építészeti nyelvet, és majd ha új múzeum építésére kerül egyszer a sor, akkor gondolkodjanak landmark-okban. Olyanokban, amelyek legalább annyira színvonalasak és modernek, mint Schikedanz lesajnált épülete volt a maga korában.

 

lecsó
2010.03.19.
00:17

Szerintem ha valamit nem bírálnak, az nem azt jelenti, hogy elutasítják. És nem emlékszem, hogy "a laikusok" bírálták volna a terv BELSŐ részeit. Akár itt, akár máshol.Úgyhogy, azt hiszem, esetünkben a fekete-fehér gondolkodás, a XIX. sz.-ban élni akarás felemlegetése nem kifejezetten a bírálók oldaláról érkezik.A Nemzeti Színház tervezése súlyos etikai problémákkal járt együtt. A végeredmény lett, ami lett.Most egy újabb frekventált épület kapcsán merülnek fel etikai kérdések. Vajon mi lehet az értelmes megoldás? Azaz, mi az elérendő cél? A végeredmény, vagy a hozzávezető út? A múltból tanulás merevségre vagy rugalmasságra kell ösztönözzön?Ha a terv nem a felszínről szól, akkor mi az akadálya, hogy eltüntessék? Hiszen ez csak a projekt "5%-a". Viszont a közönség mégis ezen "5%" alapján fogja megítélni a bővítést, mert ezt látja. Ezért kéne kicsit átgondolni a dolgot. Mert sokféleképpen hagyhatunk Jelet magunk után. Úgy is, hogy kirakunk a sarokra egy betonmonstrumot, meg úgy is, hogy eltüntetünk (szinte) minden nyomot magunk után. És amikor a látogató megérkezik az évszázados, emberi lépték fölé tornyosuló, klasszikus épülethez (ahová fel kell mennie, fel kell érnie, hogy egy szinten legyen vele), csak akkor "esik ki a kezéből a kávéscsésze", és veszi észre, hogy ott van még valami más is. Valami, ami határozottan nem évszázados, ezért kb. igyekszik is úgy tenni, mintha ott sem lenne. Mert a történet nem róla szól. Hanem a régiről. Amely nélkül ez az új sem jönne létre soha, ugyebár. Ezért lenne érdemes nevén nevezni: Nem új épületnek, megtévesztő módon, hiszen nem az (Ha a régi összeomlana, lebontanák, mondaná azt valaki, hogy ott azért még van egy másik ÉPÜLET is? Legfeljebb majd a XXVII. században, amikorra a Föld lakosságának fele leköltözött a föld alá.), hanem új szárnynak. Amely, mivel egy kompakt épület kompakt szárnya, el tud lenni új, feltűnő bejáratok nélkül is.

bal
2010.03.18.
18:04

 ...és az Önök megítélése szerint, az mennyire etikus, hogy egy tervpályázaton győztes, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, az Országos és Műemléki Összevont Tervtanács, és a Műemléki Tervtanács által is jóváhagyott, építési engedéllyel rendelkező és kiviteli tervezés alatt álló, (és itt hadd legyek szubjektív) jó terv elleni tiltakozó akcióhoz csatlakozik a Magyar Építész Kamara elnöke - Noll Tamás?

http://www.epiteszforum.hu/files/szepmuveszetiert_2.pdf

még ha magánvélemény is, mennyire egyeztethető össze ez a kamara szakmai, érdekképviseleti céljaival?

muphos
2010.03.18.
18:12

@bal: Már etikailag is összeegyeztethetetlen.

MÉK etikai-fegyelmi szabályzat III. rész 7. cim körül érdemes körülnézni. Főleg neki.

Mócsi Gábor
2010.03.18.
22:34

@muphos: Gondolom a II. fejezet 7. címre gondoltál. Nincs ott semmi különös ezzel kapcsolatban, főleg a szerzői jogokról van szó benne.

A kérdésfeltevés egyébként jogos, hogy jogerős építési engedély birtokában egy petíció hogyan késztetheti meghátrálásra a beruházót. A terv nyilván az összes szakmai zsűrin átment, az ott lezajlott viták valószínüleg érdekesek lennének. Kíváncsi lennék, hogy pl. a KÖH-öt mivel/hogyan győzték meg.

 

zapata
2010.03.19.
05:33

@Mócsi Gábor: Ami a KÖHöt illeti, az a műemlékvédelmi tevékenységét már a zsidónegyedben beszüntette, azóta nem tudni, minek van.

bandg
2010.03.18.
15:50

szomorú

ki Rádaym. építész?, művészettörténész?városvédő?

tiszteletem  a munkásságának, de számára a mai építészet nem létezik, szégyenleni kell, eldugni, nemcsinálni. vagy ismerjük el, hogy mai magyar építész nem tud hozzátenni sem

-a Clarká térhez, 

-a dísz térhez

-a Szépm-hez

vállalni kellene már végre valamit, el kell dönteni felelősen, állást kell már foglalni , még atévedést is vállalva,

ez előremutat, ami itt folyik az éppen áll!

 

muphos
2010.03.18.
18:05

@bandg: Nézd, az az igazság, hogy meg kell tanulni verbálisan kommunikálni. Meg kell tanulni a médiát kezelni, tematizálni. Ezzel nem azt állitom, hogy nem lehet valaki kiváló épitész jó sajtó nélkül, de az utóbbi sosem árt.

Én is szomorúnak tartom a történteket, mert KT-ék eredeti elképzelését egyszerre bátornak, visszafogottnak és többé-kevésbé kortárs gondolkodásúnak tartom; ráadásul Mo-n jó darabig nem a múzeumbővitési feladatok fogják a munka nagy részét adni. De amikor az ember nem áll ki, és/vagy nem tudja elmondani, hogy ez meg ez miért pont igy a jó, (pl a lépcső megbontása nem barbárság, csak az eredeti múzeumi bejárat egy részének átfogalmazása, mert az ember miért bújna el a bejárat elől, ha oda akar bemenni...) akkor RM és mások fogják megmondani, hogy mi a frankó.

Nem azt mondom, hogy nincs igazuk az ellenvéleményt megformálóknak. Még csak azt sem mondom, hogy szerezzék meg az ém diplomát, ha már ilyen okosak. Itt van a nyelvem hegyén, de nem mondom. Viszont közben remélem, hogy nem egy bizonyos ellenlobbi vagy irigység mondatja ezt velük, hanem valamiféle "emelkedett", meg nem magyarázható érzelem egy emblematikus helyen lévő emblematikus intézmény emblematikus (és múemlék) épületének a "rombolástól" való féltése. Példa, hivatkozási alap nincsen.

Én meg azt mondom: ha méltóztatna körülnézni a világban a tisztelt közönség (mert van olyan hely, ahol az épitész jóformán csak műemlékeket bővit vagy alakit át), akkor a haját tépné fájdalmában. Közben pedig mindig azzal a NYUGATtal szeret dobálózni, ahol ezerszer több tőkéből csinálnak tizszer több és tizszer szinvonalasabb ÉPITÉSZETET. Mert az jó. Itthon meg minden büdös.(?)

torokaron
2010.03.18.
09:34

Nagyon csodálkozom a hozzászólásokon. Egyrészt azért, hogy mennyire indulatosak, másrészt azért, hogy mennyire ellenzősen csak az ominózus 2 részletre figyelnek. Hogy lehet, hogy Magyarországon minden csak fekete vagy fehér? Miért nem lehet az egyébként jogos kritikákat tárgyilagos kiegyensúlyozottsággal előadni. Például így: nagyszerű ez a terv (mert tényleg az), de két ponton komoly kifogásaim vannak... Nem arról van szó ugyanis, hogy itt alkalmatlan építészek most méltatlanul tönkreteszik a Hősök terét. Azt hiszem most már valakinek muszáj leírni: Karácsony Tamás az egyik legkiválóbb magyar építész, tervezőtársai pedig szintén a szakma legjobbjai. A beavatkozás egészét - remélem ezt azért a bírálók is elismerik - a szakmai alázat jellemzi. Ezzel a hozzáállással pedig normális országban még teljesen ismeretlen alkotók is méltányosabb elbírálást várhatnának el. Nagyon remélem, hogy a két felszíni elem áttervezését a tervezők bölcs mosollyal végzik majd, hiszen ők tudják, hogy ez a terv igazán nem azokról szól. Meggyőződésem, hogy a végére egy gyönyörű bővítés valósul majd meg amit mindenki szeretni fog Budapesten.

abra
2010.03.18.
12:29

@torokaron: Én meg remélem megbukik a terv, és kiírnak egy rendes nemzetközi pályázatot !

desdicsávo
2010.03.18.
13:02

@abra: Én meg remélem, hogy az egész nem bukik el, és KT+ketteS képes lesz úgy változtatni, hogy jobb legyen.

Azt is remélem, hogy a következő ilyen beruházást nem úgy készítik elő, aminek következtében az építész az egyetlen, de legalább is a leghülyébb.

Zöldi Anna
2010.03.18.
13:24

@torokaron: Zöldi Anna

az első higadt, objektív, a lényeget érintő, és főként a továbblépést - azaz valaminek a LÉTREJÖTTÉT - segítő hozzászólás ezen a fórumon. bravó! vszeg ez lenne az út.... európába.

valahol feljebb olvastam a kritikát, hogy miért használnak az építészek kisbetűt nagybetű helyett. magam részéről idő hiányában, a gépelés egyszerűsítése végett.

MG
2010.03.18.
22:32

@abra: Egy Hadid óriáscsigával elégedettebb lennél? Mert ők se lesznek visszafogottabbak..Ha valaki figyeli Budapest érdekét az  egy magyar iroda. Minek külföldinek kiadni azt a munkát, amit mi is megcsinálunk?? Végre van lehetőség nemzetközi szintű épületet építeni és ezáltal akár egy nemzetközi díjat is megszerezni, amivel mindenki nyer..

Jöjjenek a felhőkarcolók (megfelelő helyre), jöjjenek ezek a merész átalakítások (módjával) vagy maradhatunk egy büszke múlttal, de kevésbbé büszke jelennel rendelkező ország, aki mindmáig elmondhatja, hogy volt egy akkor európa legdrágább parlamentje, meg egy puskása is, de van egy kukába kidobott kormányzati negyede és egy ismét kinemjutó válogatottja.

Másországban működnek ezek a beruházások, mennek is a befektetők. 

Tiszaug-i híd példáján szemléltetve, mindaddig egy sávos hidunk marad, amin a vasúttal is osztozkodni kell, amíg egy Békés megyében milliárdos befektető nem döntött úgy, hogy ő ennél a pontnál fordul meg, és megy inkább Szlovákiába, Romániába, nem tudom már hova.

sityu
2010.03.18.
23:13

@torokaron: Én is régóta szeretném megérteni a tomboló indulatokat.

Persze valahol és valamennyire érthetőek: a tisztességesség, törvényesség, transzparencia területén valóban vannak komoly problémák. Nem vagyok naív, sem cinikus, de még igazán opportunistának sem nevezném magam.

De: mint ahogyan a világ sem, az építészeti kérdések sem fekete-fehérek. Nem osztályozhatóak egyértelműen a tisztességes/tisztességtelen, törvényes/törvénytelen igen-nem kategóriáiban. Csak párhuzamként: egy építésznek tapasztalnia kell, hogy a legnagyobb odafigyelés mellett sem lehet olya tervet készíteni, amiben nem lehetne hibát találni (tervezési, jogszabályi, esztétikai, szakmai hibákat mindenben lehet találni - csak keresni kell). Természetesen ezzel nem szeretnék szemet húnyni ezen problémák felett.

De a legnehezebben mégsem ezeket nem értem, hanem az esztétikai alapú kérlelhetetlenséget fogadja be nehezen az agyam: amikor élet-halál kérdésnek fognak fel egy olyan tervet, mint pl. ez. Azt amikor egy alig több, mint 100 éves (szemnek kedves, de az őszintét megvallva, építészettörténetileg nem különösebben értékes) épülethez valaki hozzányúl.

Hozzányúl, nem is túlságosan durván; hanem inkább óvatosan, visszafogottan (bár határozottan). Miben különbözik ez attól, hogy a kiállítások promóciójaként bebugyolálják az oszlopait? Ha jobban belegondolunk: nem is sokban.

Egy ilyen 'belenyúlás' csak egy kicsivel időtállóbb, mint a folyamatosan kint lévő molinók: ha annyira katasztrofális, akkor egy következő átalakításkor vissza lehet építeni. A molinó is pénzbe kerül, az időközönként szükséges felújítás is pénzbe kerül, a rekonstrukció is pénzbe kerül (s nem is feltétlenül olyan túl sokba). Nincs olyan, hogy egy építési beruházásnak létezne szuperoptimális költsége: főleg a történeti épületeken található egy csomó 'funkciótlan' dísz, ami nélkül az építés, fenntartás, felújítás költsége olcsóbb lehetne... Minden építési beruházásnál fölvethető a "szükséges ez?" (pazarlás), "nincs ennél egy hatákonyabb megoldás?" jellegű kérdéscsoport.

A szuperoptimális az az lenne, ha nem építenénk (nem újítanánk fel, nem korszerűsítenénk, nem bővítenénk). De az meg könnyen beláthatóan nem optimális szituáció.

Egyszóval: Inkább azon kellene rágódni, hogy a 'belenyúlás' megfelelő szinvonalú-e?, hozzátesz-e? (amellett, hogy elvesz), többet tesz-e hozzá?

Szerintem itt épp az a helyzet, hogy a túlságos óvatoskodás (félelem a kritikáktól) leblokkolta a tervezőt egy igazán karakán megoldástól; s sok helyen fölösleges (de kevésbé szembeötlő) finomkodásokban éli ki magát. Lásd pl.: az üvegfödémek sávjaival történő játékot - ami pedig az átlag használó számára sokkal észrevehetőbb ésértelmezhetőbb lesz, mint az, hogy a lépcsőbe bemetsző lefelé vezető lépcső megbontja-e a Schickedanz-féle koncepció művészi egységét (merthogy azt csak akkor veszi észre, ha az idegenvezető külön fölhívja rá a figyelmet).

S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bennünket körülvevő világban (ki-ki vérmérséklete/tudása/képzettsége szerint) rettenetes mennyiségű építészeti problémát tud észrevenni. S köztük olyanokat is, amik a jelen tervnél szörnyűbbek (pl: nemzeti színház), s mégis együtt tudunk élni ezekkel a hibákkal (némelyüket még szeretni is lehet).

Szerintem, ha mindenképp le kell tenni a garast valahová, akkor sokkal fontosabb, hogy minél több minden épüljön (akár megkérdőjelezhető, hibás épület is), minthogy a marakodás miatt ne történjen semmi. S természetesen nem hiszek a 'széthúzó nemzet vagyunk', meg az 'egység/egész nemzetet átölelő összefogás kellene mindenáron' mantrákban sem; de a megsemmisítő kritika létjogosultságában sem.

Remélem lesznek olyanok, akik hosszúsága ellenére mégis végigolvassák a hozzászólásomat!

attila_f
2010.03.17.
20:43

azzal, hogy nem a főbejáraton érkezünk meg, a műemléki épületszárnyat degradáljuk, túlértékelve az amúgy láthatatlan pinceszintet.

amúgy túl sok lett a kő a téren. maradjon csak kőből a régi épület, a többi kiegészítő készülhetne valami könnyebb anyagból, főleg azok a 40 centis kiugrások a múzeum előtt. nem csak koncepcionálisan gyenge, hanem a tér flexibilitását is csökkenti. ez a tér a szabadságról és a többféle értelmezhetőségről szól, nem pedig a kőbe öntött szabályokról. a hátsó üvegkorlátok szimpatikusak, jó lenne visszatérni az üvegkockához is.

kemtam
2010.03.17.
21:26

@attila_f: A betoncsíkok - mint ülőalkalmatosságok(?) - számomra sem értelmezhetőek. Ráadásul kényelmetlenek is, és szinte kihívják maguk ellen a sorsot a Hősök tere gördeszkásainak képében. Pedig ha van hely, ahol nincs semmiféle keresnivalójuk, az épp a múzeum közvetlen környzete.A bővítési igényt magam megítélni nem tudomi. Még az is lehet hogy szükséges. De leginkább mégis az EU-s ingyenpénzek hatékony széthordását érzem a dolgok mögött - tervtől és tervezőtől függetlenül. (Demagóg leszek, de amíg a Városliget déli sétányai fellett mindmáig hiányozhat a közvilágítás, amíg a park nyilvános wc-inek nagy része használhatatlan, amíg a park járófelületei szétmállva fogadják a turistákat, addig nem biztos, hogy a Szépművészeti Múzeum alagsorában kialakított infóközpont fogja tudni a legjobban megoldani a térség kulturálatlansági problémáit.)

Mócsi Gábor
2010.03.18.
09:19

@kemtam: A "demagógia" ez esetben a lényeget ragadja meg. Ez az egész ügy megint túlmutat önmagán, és minden út újra és újra Brüsszelbe vezet. A hasonló problémák alfája és omegája mostanában maga a "szent" EU csatlakozásunk, mely által már egy sima múzeumfelújítást sem tehetünk meg saját magunk kedve szerint. Ugyanaz a képlet, mint akár a Dísz téren: "Kellene a pénz, de persze a magyar államkassza üres, hát akkor forduljunk az EU-hoz. Igenám, de megvan az önrész? Jó, mondjuk megvan, de akkor még kellene egy engterv gyorsan. Az is ott volt a leadandó papírok listáján, ugye? És a leadási határidő közeleg, és lecsúszunk a pénzről. Na akkor gyorsan üssünk össze valamit, nem ismer valaki egy építészt? Pályázatot kiírni, már nics idő, nem baj, majd elsimítjuk valahogy. Na itt van egy építész, de figyelj csak, nem sok időd van, ugy kb. 1 heted az engtervre, vállalod? Na ezt a válszt akartam hallani, akkor egy hét múlva találkozunk..."

 

Mócsi Gábor
2010.03.18.
12:11

@Mócsi Gábor: 2008-ban volt a meghivásos "pályázat". Kapkodásról itt nem lehet szó, arról már inkább hogyan történt a kiválasztás és milyen elvek alapján, mert most éppen az a vita tárgya, ami anno nem lett kibeszélve, ergo, valami valahol férlresiklott .... és ez a nyilvánosság, mint oly sokszor.

Kész eng terv felett vitakozni arról, hogy mi a koncepció? Mert bár valóban ez az egésznek talán csak az 5 %-a, mégis ez a legfontosabb része (mint ahogy ama bizonyos sokat emlegetett üvegpiramis is csak egy kis apró része volt az egész átalakításnak, bővítésnek.

desdicsávo
2010.03.18.
12:54

@Mócsi Gábor: Már a 2008-as pályázat sem a koncepciókról szólt: végül is azért írták ki, mert a korábbi terv -legalábbi is a felszíni része- annyit (sem) tudott, mint egy jobb mélygarázs.

aloci
2010.03.17.
20:20

Nagyon szep terv, drukkolok a tervnek és a készítőinek, hogy a tervezés későbbi szakaszai, valamint a kivitelezés is hasonló szinvonalú legyen. Az végre egy nemzetközi szinten is kiemelkedő épület (pince:) lenne!

A video valoban gyenge, de van, hogy nem eri meg a borzalmas mennyisegu munkat es renderidot, hogy ennel jobb legyen, a lenyeg igy is atjon.

A lepcso megbontasaval szemben ertelmesen kene vitaba szallni, mert igy nincsen semmi ertelme.

A tervhez megegyszer gratulalok 

abra
2010.03.17.
19:22

Ez elég gyenge produkció Karácsonytól! Mester! Szedd össze magad!

racsostarto
2010.03.17.
19:16

Nem értem mit nem értenek azon, hogy NEM!!! Ahogy hallom és látom sem a szakma nagy része, sem a közönség NEM akarja hogy megbontsák a lépcsőt. Ezzel a videóval akarnak bevágódni, akár milyen trüköt vetnek be egy városvédő, egy műemlék pártoló sem hagyhat ilyet. Nem értem hogy miért nem értik meg hogy a terv többi részével nincs baj. Az egész lépcső megbontó tervből a szakmai magamutogatás, a mester iránti tiszeteletlenség és a hely meggyalázása sugárzik!!! A város szégyene lesz ha megbontják, ha nem a múzeum büszkesége lehetne, ez az amúgy igényes bővítés, csak a lépcsőt NE bántsák!

KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁST!!!! SZAVAZÁST!!!

muphos
2010.03.17.
19:26

@racsostarto: Örülhetsz: http://index.hu/kultur/klassz/2010/03/17/raday_mihaly_megfurta_a_szepmuveszeti_boviteset/

Legalább annyira magamutogato, mint a Louvre bővitése, ugye?

Merjünk kicsik lenni. Tagadjuk le, hogy van _magyar_ épitészet a 21. században.

A hely meggyalázása?.. Áhh...

kemtam
2010.03.17.
19:46

@muphos: A magyar tervező oda tervez, ahová nagykeservvel képes belobbiznia magát. Nem oda ahol a város tőle ezt ténylegesen igényelné és befogadná. Ettől vannak ócska irodaházaink, ettől középszerűek és rátelepedők lakóparkjaink, ettől nyomasztóak a bevásárlóközpontjaink - és ettől nem elfogadható sokak számára a Szépművészeti főhomlokzatának és lépcsősorának szétszabdalása sem.

_szerintem_

muphos
2010.03.17.
20:34

@kemtam: Itt van egy egyértelmű igény. Egy bővitésnek pedig igenis _legyen nyoma_. A belobbizást pedig mindenütt le kell tudni, nem csupán Mo-n.

Amig nem tud senki sem kiállni a média elé és azt nem tudja tematizálni, kezelni, addig az ezekkel a képességekkel rendelkező "tévés személyiség" és "művészettörténész" fogja megmondani, mi a jó, és mi a helytelen.

(Nem baj, ha nem értünk egyet. Nem vagyunk egyformák.)

stubborn
2010.03.17.
16:01

Atyaég, miért nem bízzák a filmekészítést profikra?! Az állóképek gyönyörűek, rengeteget adnak hozzá a megértéshez, szépen komponáltak, de amint megmozdul a kamera.. torzak a perspektívák, ráadásul szaggat-villog a kép.. Ostobán néz ki. Sokkal többet érdemelt volna a terv!

racsostarto
2010.03.26.
16:51

@stubborn: Kedves Stubborn !  Te ennyi idő alatt mit tudnál villantani?  Kötözködni meglehetősen könnyű....

 Ettől függetlenül vannak olyan részek, melyek nem a balkáni viszonyokhoz és a magyar embernek való, aki csikket dobál , szemetel stb....

 

schigeru
2010.03.17.
14:49

Ez valami ostoba építész szokás, hogy a tulajdonneveket kis kezdőbetűvel írják. Jó lenne erről végre leszokni…

amanda
2010.04.10.
10:34

@schigeru: Vicces, hogy úgy írsz ilyet, hogy közben te is kis kezdőbetűvel írod a neved. :D:D:D

 

Szerintem nincs olyan építész aki valaha olyat tudott tervezni, ami mindenkinek tetszik. Kiváncsi lennék, hogy akik itt kritizálnak, milyen épületetket szoktak tervezni.

schigeru
2010.04.10.
11:24

@amanda: 1 - Ez nem a nevem, hanem egy nick, ami mögé bújva névtelenül zúzhatok le másokat az interneten.

2 - Veled ellentétben én tudok disztingválni.

kemtam
2010.04.10.
17:32

@amanda: .

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk