Gutai Mátyás: Kortárs Építészek Kecskemétről

A Kecskeméti füzetek 15. - jubileumi - kötete.

Kiadja a Kecskeméti Monográfia Szerkesztősége
152 oldal, fekete-fehér fotókkal, ármegjelölés nélkül

A Bevezető: 

„Nem próbálnád meg, hogy ne célozz annyira? – kérdezte tőlem, még mindig onnan a járda széléről. – Mert ha célzol és találsz, az csak véletlen."
J. D. Salinger – Bemutatás: Seymour


Szerencsés ember az, aki ismeri Kecskemétet. Ha tudja, érzi, hány ember munkája, akarata, szorgalma emelt itt minden falat, házat. Az építők nem fáradtak hiába.

Munkám során (számtalan apróbb mellett) kezdetben két nagy hibát vétettem. Az egyik, hogy elhittem: a múlt egy darabját kiragadva lehet építészetről beszélgetni, szigorúan 20 év (60-as és 70-es évek) keretei között. Ezt a riportok később cáfolták: ennek törvényszerűen így is kellett történnie.

Másik hibás elképzelésem a beszélgetésekkel kapcsolatban az volt, hogy egy ilyen tárgyú riport esetén (szükségszerűen) kizárólag épületekről, házakról, tervekről eshet szó. Pedig az építészetben rengeteg gondolat, cél fontosabb az egyszerű formai kérdéseknél.

Ha egy Előszót írtam volna, alighanem a harmadik nagy hibát követtem volna el. Egyrészt nem kerülhetném el, hogy saját tapasztalataimat kínáljam fel az Olvasó számára, azzal az elfojtott szándékkal, hogy a riportokat olvasva Ő is hasonló (vagy épp ellenkező) véleményre jusson. Amellett, hogy nehezen tudnék ennél nagyképűbb tettet elképzelni, céljaimmal is teljesen ellentétes volna, hiszen ez a munka nem rólam szól.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítsége nélkül ez a munka nem valósulhatott volna meg. Köszönöm Kerényi Józsefnek, hogy az ötletet a kezdetektől fogva támogatta. Köszönöm Boros Pálnak, Vas Tibornak, Neuhauser Lászlónak, Farkas Gábornak, Juhász Istvánnak, Letanóczki Gyulának a rengeteg segítséget. Mindannyiójuknak köszönöm, hogy tudásukat (jó mesterhez hűen) jó szívvel adták. Köszönöm családomnak a rengeteg támogatást, ami nélkül ez a munka valószínűleg sohasem készült volna el.

Ezek a riportok arról szólnak, ahogyan a várost ők ismerik.