Gyilkos-tói Szent Kristóf Kápolna

Az 1916-ban leégett régi kápolna pótlására Kós Károly 1933-ban tervet készített amelynek megépítése meghiúsult. Tervek hiányában 1998-ban Anthony Gall egy fennmaradt képeslap alapján új koncepciót készített. Az elkészült kápolnát szentelték fel 2001. július 28-án ünnepélyesen.

A kápolna külső és belső szellemiségének értelmezése

A kápolna "határhelyzet": a Kárpátokon átmenő út utolsó, illetve első állomása, erődpont, amely értelmezhető földrajzi és geológiai határpontként is, valamint kultúrák, vallások törésvonal-menti pontjaként egyaránt. Az alaprajz ellipszisének hossztengelye megfelel az ún. keletelt templomok helyzetének, (bejárat: Nyugat, oltár: Kelet) meghatározó jelentőséget tulajdonítva ezáltal az ősvallások legfőbb szimbólumának, a Napnak, a Tűznek. Felfogható a kápolna tengelye egy olyan jelképes fa törzseként is, amelynek északi ágain a sztyeppei kultúra és a bizánci vallás jelképei élnek, míg a déli ágakat az európai, nyugati kereszténység jelképrendszere ékesíti. A templomot impozáns természeti látvány, sziklák tömegei és fenyőfélék oszloperdeje övezi, s mindez szinte folytatódik az épület szerkezetében. A domb alatt zúgó Békás patak a másik ős-elemünket, a vizet képviseli állandóan morajló hangjával. Mindez olyan panteista gondolatokat ébreszt, amelyek indokolják a természeti elemek belső térben való megjelenítését egyrészt a falfestészet eszközeivel, másrészt a berendezés megformálásával.

Az elképzelés szerint a kápolna már említett északi, homorú falfelülete hordozza a honfoglalás kori hitvilág és a korai kereszténység jelképeit. E rész uralkodó színvilágát a víz tónusai határozzák meg, a rajzos elemeken a szürke és a fekete dominál, míg a déli oldal - amelyen a kereszténység szimbólumai jelennek meg, - különös tekintettel a magyar történetiségből vett ábrázolásokra, egyházi jelképeink és értékeink tárgyi motívumaira - melegebb színeket ölt. (A körkép méretei: 130 cm magas és 24 méter hosszú.) Hasonlóképpen a hagyományra utal az erdélyi fafaragás elemeit idéző szakrális berendezés: az oltárasztal, a pulpitus, a szentségtartó, a keresztelő medence és a térben függő korpusz, a XVIII. századi fafaragás. A mennyezet deszkázata, az eget idéző csillagszerkezet díszes kiosztású, míg a padló a hossztengellyel párhuzamosan fut, erre helyeződnek halszálka elrendeződésben az egyszerű kivitelezésű padok, melyeket a sorok kezdetén faragott, festett járomkonty díszít. Hasonló megoldású a papszék, valamint a ministránsok széke is. A világítást a magasan körbefutó ablaksor természetes fénye, de szükség szerint rejtett elektromos világítótestek is biztosítják.

A kápolna története

Az 1916-ban leégett régi kápolna pótlására Kós Károly 1933-ban tervet készített amelynek megépítése - anyagi nehézségek és a második világháború miatt - meghiúsult. A terveknek akkor nyoma veszett, így csupán a szerencsi Zemplén Múzeumban megőrzött képeslap alapján alkothatunk fogalmat róla. Hajdó István gyergyószentmiklósi esperes kezdeményezésére 1998-ban Anthony Gall építész új tervet készített. A vizuális építészeti terv és a szakrális funkciók kialakításának tervezésébe bevonta Stefanovits Péter és Elekes Károly képzőművészeket. Ezt követően, 1999 májusában megtörtént az építési terület előkészítése, a sziklás talaj geológiai vizsgálata, a templom méretű - 9x15 méteres - kápolna helyének betájolása, kijelölése.

Ezután Budapesten a Vigadó Galériában nyílt kiállítás "Hordozott ház" címen, amely bemutatta a kápolna környezetét, helyének kijelölési rítusát és az épület koncepcióját. A három installáció szellemisége a tudományos előmunkálatok - a topográfiai jellegű környezettanulmányok, a néprajzi, szociológiai és antropológiai jellegű adatgyűjtések valamint a fényképészeti jellegű terepmunka --köré csoportosult. Az építési engedélyek megszerzése után szeptemberben hozzáfogtak az alapozási munkálatokhoz, amit 2000 tavaszán folytattak. Az ütemezés szerint a szerkezetkész épületnek év végéig kellett elkészülnie. Az építési időszak alatt folyt a belső építészeti látványelemek, a bútorzat és a körkép megtervezése, egyeztetve azt Hajdó István főesperes úrral, a katolikus egyház szakrális követelményeinek megfelelően.