Hazai kezdeményezésre épült szemészeti klinika Kongóban

Korszerű szemészeti klinika épült Afrikában egy magyar orvos kezdeményezésére. A 7 éven átívelő projekt szoros együttműködésben valósult meg a helyiekkel, ugyanakkor nagyfokú rugalmasságot és figyelmet kívánt a hazai tervezőktől.

Dr. Hardi Richárd 1995-ben érkezett Zairé-be (ma: Kongói D. K.), a Kabindában működő missziós kórházba, hogy szemészorvosként javítson az ott uralkodó egészségügyi körülményeken. Azóta is ezen dolgozik.

A doktor munkájának segítésére 2009-ben létre hozták a Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítványt. Régi általános iskolai osztálytársai ott segítették, ahol tudták. A jogász, az informatikus, az alapítvány elnöke, egyik kurátora, és az építész is együtt járt iskolába.
Az alapítvány telkeket vásárolt, majd egy szemészeti kórház létrehozásába vágott bele nem messze Kabindától, Mbuji-Mayiban, a betegek számára jobban megközelíthető nagyvárosban.

A tervezés ezzel a válaszlevéllel indult, 2013. szeptember 6-án (Mbuji-Mayi - Budapest):

(’Nóri’= Bordás-Varga Nóra építész)

A munka megkívánta, hogy a tervező intenzív koordinációval és rugalmassággal kezelje az eléjük kerülő akadályokat, Richárd testvértől pedig a nyitottságot és elhivatottságot, hogy az orvosi munka mellett napról napra tanuljon és fejlődjön profi beruházóvá. Kérdések és válaszok nyomán fogalmazták meg a programot, néha a kongói őserdőből, néha a műtőből érkeztek Budapestre e-mailben, sms-ben a gondolatok.

A tervezés hátralépett: belátta, hogy az alkotás folyamata és üteme rajta kívül áll. Nem diktált, hanem figyelt, kérdezett és kapaszkodókat nyújtott, elsősorban a funkcionalitást és a működést szem előtt tartva.

Az előzményekből is kiolvasható: ez a ház a helyszínen fogant, és a helyszínen is született. Létrehozásának igénye a helyiekhez kötődik, létrejöttét a helyiek erejének, fejlődőképességének és találékonyságának köszönheti.

Az építész már kész tervekkel, makettel utazott ki, és személyesen egyeztetett a kiválasztott kivitelezővel, Gabriel Matato Muyumba kőműves mesterrel. Az épületszerkezetből jottányit nem engedve, a helyi szakértelemnek igyekezett támaszt és ugyanakkor teret adni.  Anyagkereskedőket, kisműhelyeket, referenciaépületeket jártak együtt végig. Sikerült stabilizált földtégla préselő gépet is találniuk, az egyetlent a városban.

Mbuji-Mayi több mint 1.000 km-re fekszik az élénk kereskedelmi forgalmat bonyolító nagyvárosoktól. Itt nincs áram- és vízszolgáltatás, nincs ipar, nincs építőanyag, sem cementgyár, a talajban nincs kellő agyagtartalom, nem lehet téglát, cserepet égetni. Mindent horribilis távolságból kell szállítani földutakon, vagy Európából, konténerben kb. 6 hónap alatt. Helyi anyag csupán a talpuk alatt a föld, a folyóról hozott kavics, vagy kézzel tört kőzúzalék és a környéken kitermelt fa.

Végső soron a kivitelezés vált az épületszerkezeti megoldások fő alakítójává. Az pedig Budapestről nézve sokkal kitettebb olyan primer tényezőknek, mint például az éghajlat, vagy az Egyenlítő közelsége. A kommunikáció, a munkaerő képzettsége vagy a biztonság, amik persze itthon is szerepet játszanak, ott hatványozott jelentőségűek. Az építőanyagok beszerzése mind saját történetívet írt le. (A vízre duzzadó szalag például bőröndben utazott…)

A takarékosság és a fenntarthatóság itt létszükséglet. A nagytömegű határoló és válaszfalak helyi vörös földből, 7% cementtel préselt nútféderes téglákból épültek.
Az épületeket széles, árnyékot adó veranda fogja körbe, a kitettebb helyeken áttört árnyékoló falakkal, hogy védjen a sugárzó hőtől és a túlzó fénytől. A tetők átszellőztetettek.
Az épületszerkezetek hőterhelését annyira sikerült csökkenteni, hogy csak a műtőket kell géppel klimatizálni. Jelentős esővíztároló és napelempark is épült, a kórház nagymértékben önellátó.

A tervezők ebben a teljesen idegen közegben tudtak alkalmazkodni. Levetkőztették az itthon használt sokoldalú megoldásokat olyan szerkezetekre, amik kevesebb, de lényegretörőbb kérdésre felelnek. Ez a tervezés messze nem az a kényelmesen absztrakt folyamat, amit itthon megszoktunk: minden probléma húsbavágó, és cselekvést igényel a megoldása. Nem épülhetett itt más, mint amire szükség van, és nem épülhetett más, mint amit meg lehetett építeni.

Még 2013 decemberében megkapták az építési engedélyt. Az építkezés 2015-ben indult. Rá két évre az első elkészült épületben ideiglenesen kialakítottak ambulanciát és műtőt, ezzel 2017-ben megkezdődött a betegellátás. A klinika igazgatója dr. Simon Piérre Kosongó Builu, aki az alapítvány ösztöndíjasaként szerzett diplomát a Mbuji-Mayi Egyetemen.

2019-ben több épület, a ciszterna, majd 2021-ben a legnagyobb pavilon, a műtőépület is elkészült. Itt oktatóműtő is helyet kapott, 2 további műtőegység mellett. Ekkor lett készen a napelem park és a felszíni csapadékvíz-elvezető rendszer is, majd a korszerű villámvédelem.

A projekt 2021 októberére megvalósult, azóta teljes a kórházi működés és a másik nagy misszió, az orvosi gyakorlatképzés is kiváló körülmények között folyhat. Mbuji-Mayi ezzel felkerült a szemészeti szakellátás térképére.

Ritka dolog valósult meg: emberek önzetlen akaratából és hozzájárulásával egy közös alkotás. Valószínűleg ez a kulcsa annak is, hogy pontosan úgy és azokat szolgálhatja, ahogyan és akikért megalkották.

Hartvig Dániel

szerk.: Czigány Lilla