Helyes Gábor válasza Ertsey Attila az "Építészetkritika intellektuális ketrece" c. esszéjére

Kedves Ertsey Attila!  

(Ide írom, mert az Ön cikkéhez nem enged hozzászólást a rendszer)

 

Mindig érdeklődéssel olvasom a színvonalas vitákat bárhol, így itt az Építészfórumon is. Helyes Gábor írása és az arra adott válasza is ebbe a körbe tartozik. Ugyanakkor némi hiányérzetet, zavart is tapasztaltam magamban, és ennek részben az Ön válaszának visszatérő „érveléstechnikai” ugrásában látom az okát (természetesen a bennem lévő, eléggé el nem ítélhető korlátok mellett).

Mire gondolok? A szöveg át van szőve egyfajta felsőbbrendű, látnoki-kinyilatkoztató attitűddel, a tények és magyarázatok közé kevert „ad hominem” érveléssel, amely szerint aki bizonyos dolgokat nem (a szerzővel azonos módon) lát (legyen az akár Wright, Helyes Gábor, vagy csak szegény egyszeri olvasó), az személyében sajnálatos módon korlátozott: bár a „szellemi világ kapuján dörömbölhet”, „nem tud átlépni a küszöbön, át az érzékfeletti megismerésbe”, nem érti az „ideák világát”, megtorpan az „imaginatív megismeréstől karnyújtásnyira”, nem tud túllépni az „érzékszervi megismerésen”, nem látja, mi van „odaát” (!), azaz „megismerési impotenciában” leledzik, miközben az, aki ezeken túl (odaát) van, a Mester, ő már tisztán „szellemi megalapozottságú építészetet” nyilvánít meg, „szellemi látással” rendelkezik, „nem ért félre dolgokat”, hanem eljut a „természet káoszba belenyúló formáló erőinek, a tér törvényeinek, a kozmikus ritmusoknak a megértéséig”, képes és hivatott „a fizikai világot közvetlenül átszellemíteni”, az „emberi Közép eszméjét megjeleníteni”. Hmm… Hacsak úgy nem…

Az a baj ezzel a közlésmóddal, hogy készséggel elhihető, vagy ugyanilyen könnyen el is vethető. De nem cáfolható és nem igazolható – tehát vitában használni nem elegáns. Olyan ez, mint amikor egy hívő igyekszik vitában meggyőzni Isten létéről egy ateistát (és viszont), ami lehetetlen. A hitbeli kérdésekben ugyanis az emberi törekvés ugyan szükséges vagy legalábbis lehetséges, de nem elégséges: van egy határ, ahonnan egy ugrás következik: ez történhet látomás, megvilágosodás vagy beavatás által. És az én Mesterem azt tanítja, hogy ha egy Beavatott vagy Megvilágosodott egy szennyezett tudatú keresőt akar a Tudás útján vezetni, akkor mindig annak az alacsonyabb szintjéhez kell igazítania mondanivalóját, nem a saját emelkedett világához, mert különben félő, hogy az nem fogja megérteni. És ezért esetleg becsapva, sőt megalázva érzi magát, mert az orra alá dörgölték szellemi éretlenségét.

Én több éve szívom magamba egy, a jógát megalapozó ősi műveltség szellemi tanítását - és meggyőződésem, hogy bármely vallásban vagy komolyan vehető szellemi iskolában való elmélyülés ugyanahhoz a középponthoz gravitálja az embert -, így nem ismeretlenek számomra az Ön által használt fogalmak. Sejteni vélem, hogy a válaszcikkében használt nagy szavak nem csak szóvirágok, hanem valódi tartalom van mögöttük. Ezért kérem arra, hogy ha már az Építészfórumot méltónak találta arra, hogy itt jelentesse meg írását, fejtse ki sokat ígérő téziseit olyan formában is, amit egy átlagos fórum-olvasó is be tud fogadni, és urambocsá’ vitatni, vele kapcsolatban pro és kontra érveket felhozni lehet esélye.

Mert én úgy gondolom, építészetről vitatkozni lehet is, érdemes is – hiszen mindannyian ezért vagyunk itt, nem?

Maradva őszinte tisztelője:

Dudics Krisztián