Hét lépésben gondolkodik a (belső)építész szakma

A Magyar Belsőépítész Egyesület (MABE) hét alkalmas kerekasztal-beszélgetést szervezett, amelyen a meghívott tekintélyes és tapasztalt vendégek a két szakma jelenéről, nehézségeiről és az ennek alapján várható jövőről folytatnak vitát. Szerkesztőségünk a múlt héten a harmadik alkalomba kapcsolódott be, de érdemes kitérni az előző két alkalom tanulságaira is. Sobieski Tamás írása.

Két belsőépítész, Szenes István, a MABE elnöke és kollégája, Márton László Attila, a MABE tagja szervezte az NKA támogatásával hét alkalmasra tervezett kerekasztal-beszélgetéseket. Ezeken az építészek, belsőépítészek, lakberendezők, iparművészek és designerek között a tér- és tárgyformáló művészetek kapcsolódási pontjairól, jelenlegi helyzetéről, az egyes szakmák között kialakult ellentétekről és az előremutató együttműködés lehetőségeiről volt szó.

A január 17-én Szenes István moderálásával megtartott első beszélgetésen a négy meghívott vendég – Göbölyös Kristóf, Csavarga Rózsa, Rex-Kiss Béla és Kovács Zoltán – véleményének meghallgatása után parázs vita és izgalmas párbeszéd alakult ki a belsőépítész-képzés hosszáról és formájáról. A találkozóról készült összefoglaló szerint végül nem született konszenzus, de kiderült, az egyes szereplők mit tartanak fontosnak az ágazatban: ha van belsőépítész oktatás, az elősegíti a jogosultság kérdését, a megfelelő díjazás biztosíthatja a minőségi munkavégzést és a jelenlétet a tértervezésben, illetve mindehhez szükséges a törvényi háttér. Az építészkamarán belül mintegy 130 belsőépítész van, ami igen alacsony létszám, ezt a résztvevők kedvezőbb tagdíjjal növelnék meg. Szintén szóba kerültek a mesterségesen alacsonyan tartott tervezői árak és a nem létező díjszabások, illetve a tény, hogy a belsőépítészet nem engedélyköteles tevékenység.

Február 7-én, a második beszélgetésre új vendégeket hívtak meg – Bálint Imrét, Kovács Csabát és Marosi Miklóst – és eljött az eredetileg belsőépítész Fekete György is. A Magyar Művészeti Akadémia elnöke többek között beszélt a belsőépítészetet oktatni képes tanárok hiányáról, illetve arról is, hogy a jövőben a belsőépítészeknek milyen szerepük lesz a felújítások és különböző épületek funkcióváltásából adódó tervezések során. A résztvevők érintették a tervezőirodai gyakorlatot és benne a belsőépítész szerepét, és fontosnak tartották, hogy az építészeti tervezést csak a belsőépítészeti és társ-iparművészeti szakmákkal együtt lehet elképzelni. Beszéltek az alapfokú oktatásban elért eredményekről, de arról is, hogy a belsőépítészet a jövőben lassan speciális, különálló területekre oszlik - ilyen például a lighting design, aminek tervezője félig mérnök, félig belsőépítész. A zárszóban megállapították, az együttműködés lényegi eredménye, hogy az építész és a belsőépítész egyre több közös munkájuk során egymás tevékenységét erősítik.

A harmadik eseményen, február 28-án a résztvevők egyperces néma főhajtással megemlékeztek Csikós Attiláról, a február 10-én 75 évesen elhunyt Jászai Mari-díjas építészről és díszlettervezőről, aki az eredeti program szerint szintén a meghívott vendégek között volt. A hét meghívott vendég – a belsőépítész Gyürki András, Tóth Tibor Pál, az emellett díszlettervező Meller András, a díszlettervező Székely László, a színháztörténész Turnai Tímea, illetve a világítástechnika szakértője, Böröcz Sándor - arra kereste a választ az ismét izgalmas szellemi torna során, hogyan értek el a szakmai csúcsra és milyen kapcsolatot, azonosságokat, különbségeket látnak a matéria és a díszlettervezés között. Fekete György a beszélgetés során többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a képzőművészeti egyetemen kevesebb a rajzóra, mint a műszaki egyetemen, és nagyon nagy hibának tartja, hogy 35 éve nincs belsőépítész-képzés. Még nagyobb problémának érzi, hogy ha el is készül az új törvény a szakma jogállásáról, nem lesz, aki az érdeklődőket tanítsa, hiszen egy egész nemzedék belsőépítész hiányzik.

Szenes István a finn példára hívta fel a figyelmet: a korábban szegény északi ország a semmiből teremtette meg a saját belsőépítészetét, sőt a világ élvonalába került, mi pedig kezdünk lemaradni. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a fiataloknak legyen jövőképük, és olyan példákat lássanak maguk előtt, akiket nemcsak túlszárnyalni, hanem tisztelni is lehet. Mintegy zárszóként reményét fejezte ki, hogy ezek a kerekasztal-beszélgetések elérik céljukat, sérülésmentesen megtalálják a pozitív utat, amin tovább lehet menni - egyben erőt is adva, hogy a következő nap úgy lehessen fölkelni, hogy valami történni is fog.

A következő alkalomra március 21-én (kedden) kerül sor, amikor a belsőépítészet és a lakberendezés lesz a téma - építészek részvételével is. A későbbi beszélgetéseken a belsőépítészet és az iparművészet kerül sorra.

Sobieski Tamás