Nézőpontok/Kritika

Hol a köztér?

1/1

Bardóczi Sándor

?>
Bardóczi Sándor
1/1

Bardóczi Sándor

Hol a köztér?
Nézőpontok/Kritika

Hol a köztér?

2010.09.20. 12:01

A főépítész konferenciával foglalkozó minisorozat margójára kívánkozik egy vélemény, amely a magyarországi közterek állapotáról, mondhatnánk: közállapotáról kíván néhány gondolatot elmondani. Hyde Park híján a „virtuális köztérbe", azzal az igénnyel, hogy az ne csak a pusztába kiáltva legyen hallható. Bardóczi Sándor írása.

A XV. Országos Főépítész Konferencia címe ugyan a kulturális alapú városfejlesztésről szólt, de ezen belül is kiemelt szerepet kapott a diskurzusban a köztér. Hogy mást ne mondjak, magának a konferenciának az előzetes anyaga is ezzel a kiemeléssel kezdődik: „a közterek és közösségi terek a kreatív fordulat katalizátorai". Ha feltételezzük, hogy e mondat nemcsak frázis, hanem van némi igazságtartalma is, akkor azt is joggal feltételezhetnénk, hogy Magyarországon a köztereknek és a köztér fejlesztésére, rendezésére, fenntartására irányuló szakmapolitikáknak kiemelt, megkülönböztetett szerep jut, illetve e területen minden a legnagyobb rendben van.

Bodonyi Csaba DLA, Berényi András és Sáros László DLA saját főépítészi tapasztalataikat összegzendő írták le a főépítészi konferencia szakmai hangjait feldolgozó minisorozatunkban, hogy milyen hatalmas gondok vannak, micsoda ellentétek feszülnek az építésügyi főhatóság és a szakmagyakorlók között, mennyit ártott az eszetlen „gyorsítás" e téren, mennyire szükség lenne arra, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. Saját szűkebb szakmámból (a tájépítészet területéről) is gyakorta áramlanak felém erősebb vagy erőtlenebb, ám minden esetben nagyon kritikus hangok azzal kapcsolatosan, amit a tervezők a köztér tervezéseik során megélnek és elszenvednek az engedélyezési, (avagy újabban a nem engedély köteles), közbeszerzési, ötlet-és tervpályázati, pályázati eljárásokban. Ezekből bizony kiderül, a közterületen bizony semmi nincs rendben.

A településrendezésből levezetett kategorizálás idejétmúltsága
Nézzük kezdetnek a településszerkezeti terveket, és keressük meg rajta települési köztereinket, közterületeinket. Már itt durva, részleges negligálásával találkozunk a köztérnek, hiszen vagy mint zöldterület területfelhasználási egység jelenik az meg zöldre bepingálva, vagy foltszerűen meg sem jelenik. Azaz „nem hely" marad, mint közlekedési terület, és csak vonalas jelkulccsal jelzett némi – kizárólag közlekedési szempontú –osztályozás. Szerkezeti tervek szintjén ott tartunk, hogy jelenleg a közterületnek még az összterületét sem tudjuk (vagy muszáj) megmondani, hiszen szerkezeti szinten ez üres hely még egy térinformatikai feldolgozásban is. Pláne nem tudjuk, ismerjük meg más paramétereit.

Folytassuk a vizsgálódást a szabályozási tervvel. A köztér „skatulyázása" itt is részrehajló, viszi tovább a zöldterületi (Z-KP vagy Z-KK), vagy a közlekedési és közmű terület (KL-KT) kategorizálást. Azaz azokat a köztereinket, amelyek történetesen nem megfeleltethetők a közkerti vagy közparki kívánalmaknak, hanem mondjuk csupán fásított, vagy éppen teljesen növényesítés nélküli közterek, azokat egy valóban nagyon fontos, de mégiscsak egyfunkciós kalap alá rendezi, vagy máshonnan nézve szimpla közlekedési területté degradálja. Miközben azt várjuk el – és egyre inkább ez a vonal erősödik – köztereinktől, hogy azok multifunkciósak, otthonosak, többcélúak, barátságosak, identitást tükrözők legyenek.

A főépítészi konferencián Wessely Anna felvetítette Giambattista Nolli 1748-as, rézbe metszett óriási Róma-térképének (a La Pianta Grande di Roma-nak) az egyik részletét, amelyen a Piazza Navona foltja rajzolódik ki. E részlet láttán eltűnődtem magamban. Ha ez az emblematikus tér – ami formájában őrzi régi funkcióját, az ókori kocsijátékok cirkuszi terét (hippodrom), és amely a reneszánsztól kezdve koronként váltakozva kivégzések, cirkuszi játékok, piacok, fesztiválok színtere volt – a mai Magyarországon állna, akkor a szabályozási tervlap szintjén rá kellene írnunk könyörtelenül a betűkódot: KL-KT. Valószínűleg nem én lennék az egyetlen, aki egy ilyen kényszert neobarbarizmusnak gondolva, a felírás után sokáig nem szívesen nézne tükörbe. Pedig hány ilyen emblematikus terünk van magyar városainkban is, amelyek – kényszerűen – megkapják e címkét? Az OTÉK szintjén tehát egy városi tér, amely az összejövetelek és a városiasság színtere, nem lehet egyéb közlekedési térnél. Eszembe jutnak történelmi korszakok, amikor három ember összeverődése már tiltott gyülekezésnek számított: talán ezt őrzi filozófiájában az OÉSZ-ből átkerült kategorizálás ily alacsony szintje?

Tervezési jogosultságok káosza a köztértervezésben
Vessünk most egy pillantást az ötlet- és tervpályázati rendszerekre és a jogosultsági kérdésekre. Nem egy olyan önkormányzati kiírás született az elmúlt időszakokban, amely az É tervezési joghoz kötve hirdetett meg köztértervezési feladatot, holott az É tervezési jog szövegszerűen a köztértervezést ugyanúgy nem tartalmazza, mint egyébként az összes többi lehatárolt tervezési jog sem. Valami joghézag van itt, amelyet az önkormányzati értelmezés önkényesen avagy automatikusan fordít le helytelen és hátrányos megkülönböztetéssel élve – a köztértervezésben egyébként jelentős új eredményeket felmutató – társszakmákkal szemben. Ezek mellett rengeteg olyan közbeszerzési kiírás tapasztalható, ahol a köztértervezés, mintegy jelentéktelen mellékletként hozzá van csapva egy-egy a térfalat alkotó épület, vagy épületegyüttes tervezési feladatához, nem adva meg azt a tiszteletet a köztérnek, ami egy önálló entitásként fogalmazhatná meg viszonyát a térfalaihoz.
A dolgot tovább cizellálja, hogy a Magyar Mérnöki Kamara (tehát nem az Építész Kamara) kötelékébe tartozó KÖ-T tervezési joggal rendelkező közlekedésmérnökök közúti kapcsolattal rendelkező terület esetén (szinten minden köztér ilyen) – joggal – lépnek fel tervezőként. Közben a településtervezők körében is erősödnek azok a hangok, amelyek a köztértervezés jogát (annak komplexitása miatt) maguknak követelik. Az általános zűrzavarban azonban nincs válasz a jogosultságok terén arra a kérdésre, hogy ki tervezhessen közteret és ki lehessen annak generáltervezője? Vezető tervezője már nem – hisz ezt a címet (ki tudja mi okból?) – már nem lehet megszerezni, bár egyébként számos ezekkel nem szinkronba hozott jogszabály hivatkozik rá, mint létező kategóriára.

A köztértervezés mai eredményei a továbblépést sürgetik
A köztér tervezése – ez meggyőződésem – az egyik legnehezebb tervezési feladat, mivel annyi használó, tulajdonos, funkció, igény, adottság, réteg és érdek jelenik meg rajta, és ez a feladatot az őrületig bonyolulttá teszi még akkor is, ha az műszakilag egyébként egyszerű lehet. Ennek okán nem hiszem, hogy automatikusan képes azt akár egy építész, akár egy tájépítész, akár egy közlekedésmérnök, akár egy településtervező jól megtervezni, pusztán saját diplomájának, végzettségének, szakmai tudásának birtokában, Némi rutin, empátia, beleérzés, a megalapozott települési jövőképekből, víziókból kiinduló elemzési igény, a térhasználók tanulmányozása és valami megmagyarázhatatlan plusz nélkül nincs, nem létezhet jó köztér.

Indokolt lenne tehát egy olyan új tervezési jog megjelenése, amely erre az egyre cizelláltabb, és több képzési rendszer felől is megközelített szakterületre fókuszál. Ez a gondolkodás az Egyesült Államokban már korábban elindult: a Harvard Egyetemen (amely a szó eredeti értelmében Universitas) például az építészeti, a tájépítészeti és a településtervezési szakirányokból jövők összeforrasztásával egy új szakmát hozott létre, amelynek a neve ott: urban designer. Ma Magyarországon e szakterületek diákjai még csak közös tervezési feladatok szintjén sem találkoznak képzésük közben egymással, nemhogy egy ilyen szakterületnek akár csak a körvonalai és láthatóak lennének.

Nem lenne azonban ördögtől való egy ilyenfajta, szabadtér-építészeti tervezési jogosultság bevezetése a kamarán belül, ehhez viszont az eddig végtelenül merev, és a szakma felől érkező kérésekre érzéketlen építésügyi főhatóságunk füleit kellene tisztára mosnunk. Nem a tájépítészektől (erről már bennünket leszoktatott az egykori NFGM), hanem egyes települési építéshatóságokon dolgozó emberek szájából hangzott el a mostani főépítészi konferencián az is, hogy miért nincs önálló műszaki ellenőri, felelős műszaki ellenőri jogosultsága például a tájépítészeti szakterületnek, amikor láthatóan ezt a feladatot a mostani műszaki ellenőri kör nem képes megoldani. (Egyébként azért nincs, mert az építésügyi főhatóság máig érvényes, de csak szóban közölt állásfoglalása szerint erre semmi szükség).
Ugyancsak derékba törött még a munkaanyagok szintjén egy korábbi, igen jó szándékú minisztériumi szintű kezdeményezés is, amely a közterületi zöldfelületek, közterek, közterületek eleddig meglehetősen elégtelen építési engedélyezési feltételeit kívánta cizellálni neves és a témában jártas gyakorló szakemberek segítségével. Mindezt szintén elmosta a „gyorsítás", sőt még inkább visszavett a közterületi minőségből. Nyílván a köztérre kiterjesztett építési engedélyezési eljárások gátolták uniós pénzek gyors elköltését, olyan jelentéktelen faxnikkal is foglalatoskodtak volna, hogy telekrendezés, felszín alatti közművek és a tér tervének viszonya, akadálymentesítés, használói igények, satöbbi, satöbbi. Csupa „jelentéktelen ügy", és már korábban bebizonyosodott: „közteret mindenki tud tervezni".

Közterület-ga(ráz)dálkodás
Végezetül vessünk egy röpke pillantást arra, hogy a már megvalósult köztéren fenntartás tekintetében legalább rendet találunk-e? Ha így lenne, valószínűleg nem vezető népszerűtlenségi mutatónak számítana a szemetes, elhanyagolt, kutyagumival és galambürülékkel átitatott, vandálvert, kátyús, zöldfelületben szegény köztér megjelenése minden magyar városi statisztikában. Az általános (várospolitikusi) felfogás szerint a közterület (legyen az közpark vagy köztér) olyan forgalomképtelen „valami", ami viszi a pénzt rendületlenül. Elátkozott hely. Persze ha kicsit megkapargatjuk a dolgot, akkor azt látjuk, hogy lenne itt pénz (mert fizetünk ugye parkolási díjat, mert van ugye különféle közterületfogalási díj, mert van ugye reklámbevétel, mert létezik ugye bírságolási rendszer), csak valahogy ez elvész egy hihetetlen sokrétű korrupcióval átitatott, feneketlen rendszerben. Árulkodó példa, hogy Budapest rosszul megfogalmazott, tizenegynéhány éves közterület-gazdálkodási rendeletében például az egyébként kiemelt közterületi kategóriába sorolt Margitszigeten 900 Ft-ba kerül egy sörsátor négyzetmétere – havonta! Cserébe arról sincs nagyon tudomásunk, hogy ez a 900 Ft hasznosul-e (vissza van-e forgatva) a közterületi rendszerbe.

A fentieket összevetem újra a főépítészi konferencia nyitó mondataival: a közterek és közösségi terek a kreatív fordulat katalizátorai. No jó, morfondírozom, de nem veszett itt el közben valahol maga a köztér?

Vélemények (2)
Ongjerth Richárd
2010.09.20.
22:57

Egyetérthetünk azzal, hogy a köztereken/közterekkel igen sok probléma és tennivaló van. A legkevésbé sem gondolom azonban azt, hogy ez főként jogi probléma lenne, amelyen újabb és újabb előírásokkal lehetne segíteni. Sokkal inkább kulturális - lásd viselkedési és fenntartási hiányosságok -, és a tervezői tudáshiányból fakadó problémáról - pl. átgondolatlan funkcionális elrendezés, alkalmatlan burkolatok, könnyen lepusztuló dizájnelemek, stb. - van szó, hiszen igen keveset tudunk a közterek használatáról, az ilyen igények kielégítésére szolgáló tervezési eszköztárról. Csodálkoznék, ha a harvardi képzést arrafelé azonnal tervezési jogosultságokkal és nem a tényleges tudással, sikeres - fizikailag is könnyen fenntartható, jól használható, népszerű - terekkel mérnék. Jó lenne, ha egy kicsit el tudnánk kanyarodni a laikus jogfetisizmustól, és a tényleges problémák megoldására keresnénk operatív eszközöket (pl. képzés).

bardóczi
2010.09.21.
04:27

@Ongjerth Richárd: Kedves Richárd,

Az azért egy merész állítás, hogy a jelenlegi képzések nem foglalkoznak a közterek használóival, funkcionális elrendezéssel, burkolati kérdésekkel, és minden egyébbel amit felvetettél, illetve hogy erről igen kevés tudás van jelenleg. Nagyon sok ilyen tudás van (bár sose elég). Ha nem tudnám, hogy ismered például a közterek használóinak megértésével kapcsolatban Dúll Andrea, Kristin Faurest, Dömötör Tamás, Sain Matyás, Gábor Péter, Demeter Anna, Baumann Csilla, Gauder Péter, Portschy Szabolcs, Wessely Anna, Péterfi Ferenc, Kovács Bence, Polyák Levente, Tihanyi Dominika, Deák Adrienn Ágnes, Móra Veronika (és sokan mások) ténykedését, akkor azt is gondolnám, hogy kevés ismeretanyagból itélkezel. Így viszont nem is tudom mire alapozva állítod ezt. (Itt most nem is szólok a burkolati ügyekről, mert azok ha lehet még alaposabban feltártak: bátran állíthatom hogy például a tájépítész képzésben kiváló szakemberek voltak és ma is részei ennek Dalányi László, M. Klimes Attila, Vajda Szabolcs személyében. Feltételezem hogy az építész képzésben sem volt soha alacsony fokú ennek oktatása. De egy dolog az oktatás és egy másik a közbeszerzés, az ez alapján történő tervezés és a kivitelezés - és itt megint előbújik az a fránya jog, akárhogy akarjuk azt a szőnyeg alá söpörni, vagy elbagatelizálni.) Mindössze annyiról van szó, hogy ezek a képzések és műhelyek idehaza különutasok és érdemes lenne őket összehozni, szinkronizálni, a kommunikáció csatornáit kiépíteni, kiszélesíteni.

Viszont elérkeztünk odáig, hogy a jelenlegi építésjog már gátja és nem alátámasztója, segítője annak, hogy a köztér igen jó minőségben és használható módon megújuljon, ha pedig már megújult, akkor nincs arra jogilag is felépített garancia, hogy ne pusztuljon le rövid idő alatt. Az általad felvetett problémákban ténylegesen tetten érhetők a jog hézagai, és bizony emiatt a köztér most nagyon pusztul, mert gazdátlan, mert a rajta képződő forrásokat nem ide forgatják vissza, mert nem fordítottak gondot a jövőkép és a tervezési program jó megfogalmazására (mert nincs előre tervezés, mert sietni, lihegni kell a pályázati források után, mert elszabotálják a "mindenttudók"), mert fele áron terveztették és csak az ár volt a fontos, mert kispórolták belőle az anyagot, és az "olcsóságnak" drágán fizetjük az árát. Mert ha nincs fenntartás, gazdálkodás, tervtanács, engedélyezési eljárás, lakossági fókuszcsoportok korai bevonását előíró passzus, normálisan és megalapozott adatokkal kiírt ötlet- és tervpályázat, minőséget is díjazó közbeszerzés és tapasztalatokon alapuló jogosultság ezekben a speciális tervezési kérdésekben, akkor hiába a jó (ám egyetértek: javítandó) képzés: a köztereinket bárki, bármilyen anyag és dizájntermék használatával, bármilyen nyomott közbeszerzési áron vagy bárki fia-borja révén fogja megtervezni, bárki, bármilyen képesítéssel és tapasztalattal fogja (vagy sem) műszakilag ellenőrizni, bárki, bármilyen elem lecserélése mellett és bárhogyan fogja kivitelezni, és azt senki, semmilyen pénzből, soha nem fogja normálisan fenntartani. Kérdezd meg bátran bármelyik gyakorló tervező, kivitelező vagy fenntartó kollégát erről, mi a véleménye.

A jog biztos nem old meg mindent, de ha legalább nem gátja a normális állapot kialakulásának, hanem egyengetője, akkor máris nyertünk. Engedtessék meg ezért, hogy a "laikus jogfetisizmus" kitételt ez esetben kikérjem magamnak. Szimplán kulturális, képzési vagy fenntartási hiányosságok öngyógyulásától várni (szabályozói alátámasztás nélkül) a probléma kezelését (hogyan, s miképpen? magától? beszélgetéssel? meggyőzéssel?) éppen olyan képtelenség lenne, mint csak a jog orvoslásától. De ha még a jog sincs rendben, akkor mit várjunk a "szoft" elemektől? Mármint a szellemi masztin kívül?

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk