Hol áll a pohár vízszintje?

A MÉSZ-be invitálja nyilvános kerekasztal-beszélgetésre az érdeklődőket Ertsey Attila. Meghívott beszélgető-partnerei: Kálmán Ernő (MÉSZ), Szoják Balázs (ÉSzT), Szokolay Őrs (BÉK), Emődi Kiss Tamás (BÉK-szóvivő).Időpont: február 24., kedd

Meghívó
Tisztelt Építész Hölgyek és Urak!

Tavaly ősszel némi port kavart nyílt levelem, mely Betelt a pohár címmel az Építészfórumon jelent meg. A levél – azon túl, hogy élénk levelezést indított be – nem maradt hatás nélkül. Minden megszólított szereplő találva érezte magát, volt, aki magyarázkodásba kezdett, volt, aki vállonveregetésbe, de többen a továbbgondolást és a cselekvést választották. Mi történt azóta, most mi a helyzet, és merre lépjünk tovább?

A Budapesti Építész Kamara nyilvános és közös munkát kezdeményezett, munkacsoportokat hozott létre, melyre szabadon jelentkezhet bárki, területi kamarai hovatartozásától függetlenül. Közvetlenül elérhető a munkacsoport a BÉK honlapján.
A minisztérium Építészeti Főosztálya is reagált a fejleményekre, s a hírek szerint megindított egy munkát az építést érintő jogszabályözön „regulációjára". A MÉK egy integratív egyeztető csúcsszervet hozott létre, az ÉSzT-t, melynek tagja valamennyi az építészetben érintett szervezet, az itt folyó munkáról, célokról azonban a nyilvánosság vajmi keveset tud.

A hivatalok gépezetei beindultak, csak nehogy maguk alá temessenek, s velük együtt a kezdeményezést. A jó szándék ma már kevés, mert az alapok megváltoztatása nélkül nem fogunk eredményt elérni, a rendszer reprodukálja önmagát és a problémákat. Úgy tűnik, legtöbbször a meglévő intézményi keretek közt képzeljük el a változásokat, holott az intézményi keretek maguk is változtatásra szorulnak. Bármifajta továbblépés alapja azonban csakis egy elgondolt jövőkép és egy hozzávezető stratégia lehet. Készült egy stratégia-tervezet a BÉK-ben, és készül egy másik, a Nemzeti Építészetpolitikai Tanács ajánlásai alapján a MÉSZ-ben.

Tisztán kell lássunk, mi történik, és a nyilvánosság előtt kísérjük figyelemmel a folyamatot. Meg kell fogalmazzuk a legfontosabb prioritásokat.

A legfontosabb céljaink változatlanul:

• a bajok feltérképezése, diagnózis felállítása, erre alapozott cselekvési stratégia

• az épített környezetet befolyásoló erők közül az építészek nem domináns szereplők, a városokat az ingatlanfejlesztők tervezik, a falvak sorsáról politikusok döntenek.
• bürokratikus és ennek ellenére nem hatékony engedélyezési eljárás
• túlszabályozottság és káosz: a személyes felelősség és bizalom helyett a személytelenség és a felelősség elkenésére való törekvés uralkodik a hatóságoknál, a szabályok kijátszására törekvés az építtetőknél.
• a Brüsszelből érkező jogszabályözönnel nem győznek sem a minisztériumi apparátusok, sem a véleményező szervezetek, sem a képviselők. Ennek eredménye a jogszabályok futószalagon történő gyártása, szakszerűtlenség, salátatörvény-csomagokkal olyan törvények sorozatos meghozatala, melyet el sem olvastak, tartalmát nem is ismerik.
• a fenntarthatóság szempontjai nincsenek jelen sem az oktatásban, sem az építésben, sem a szabályozásban, sem a gazdasági érdekeltségek közt.

• Erőt kell kapjon az építésügy, azaz jogosítványokat. Enélkül üres kívánságlista bármilyen fogalmazvány.
• Felelős, önálló építési minisztérium létrehozása – de máshogyan

• indoklás: a gazdaság egyik legfontosabb ágazata, termelési volumen, foglalkoztatottak száma alapján: az aktív dolgozók 15%-a az építőiparban dolgozik, az építőipari termelés a GDP kb. 15 %-át teszi ki, a beszállítókkal együtt annak közel kétszeresét;
• az építőipar fejlesztése az energiahatékonyság szolgálatában a hazai munkahely-teremtés leghatékonyabb és legolcsóbb módja.
• a klímaváltozás és az energiafogyasztás befolyásoló tényezői közt a legnagyobb tényező: a CO₂-emisszió cca. 50 %-át okozza, az energiafogyasztás cca. 50 %-át fedi le.
• ha már létrehozunk egy minisztériumot, annak működését ne hagyjuk a politikusokra, mi határozzuk meg. A minisztérium döntési módszere – nem mechanizmusa – a közvetlen demokráciát valósítsa meg: az érintettek képviselete – a szakma gyakorlói (a Kamara és a MÉSZ delegáltjai), tanácsadói státusban, rotációs rendszerben, hivatásos bürokraták helyett; a minisztériumi apparátus csak aládolgozik a szakmai tanácsadóknak

• a Kamara közjogi státusának megerősítése, az épített környezetet érintő törvényi szabályozásban véleményezési és vétójoggal kell bírjon. Az ehhez szükséges intézményi hátteret (mint decentralizált állami funkciót) költségvetési forrásból biztosítani kell.
• a Kamara belső struktúráját meg kell változtatni, létre kell hozni a Kamarán belül a közvetlen demokráciának megfelelő működést. Ez a vezetőség szerepe mellett a tagság jogait és kötelességeit szélesíti.

Minden további lépés csak e feltételek teljesülése után tehető meg.

További célok:

• dereguláció
• részvétel a jogszabályalkotásban, kezdeményezőleg:

• a hazai jogszabályok,
• az EU-ból érkező jogszabályok tekintetében.

• hatékony és egyszerűsített jogalkotás és jogszabály-módosítás (szabályozási tervek)
• fordulat a fenntarthatóság területén (újrahasznosítás arányának drasztikus emelése; életciklus alapú, kiterjesztett fenntarthatósági követelmények; a passzívház szabvány előkészítése, stb., fenntartható települési stratégia és jövőkép kidolgozása valamennyi településre), a NÉS* kritikája és beépítése
• a személyes felelősséggel és döntési kompetenciával felruházott főépítészi rendszer kiépítése, tanácsadói státusban
• a szociális kérdés teljesen kimarad az építésügy látóköréből: a lakhatás, mint emberi jog törvénybe iktatása, szociális lakásépítés nonprofit alapon – lakásszövetkezetek által
• a műemléki szemlélet megváltoztatása, romok helyett élő épületeket
• épített örökség védelme: a vagyontörvény visszavonása
• a lipcsei Charta értelmében (is) a helyi gazdaság, a lokalitás erősítése

Eszközök

• média: erőteljes médiajelenlét, sajtókapcsolatok, nyomásgyakorlás
• partnerek keresése (építővállalatok, ingatlanfejlesztők, az állam képviselői, egyéb szereplők)

Mindezen kérdések megvitatására egy nyilvános kerekasztal-beszélgetést kezdeményezek, melyre szeretettel várok minden tenni akarót.

Meghívott beszélgető-partnereink:

Kálmán Ernő (MÉSZ)
Szoják Balázs (ÉSZT)
Szokolay Őrs (BÉK)
Emődi Kiss Tamás (BÉK-szóvivő)

A találkozó helyszíne: Budapest VIII., Ötpacsirta utca 2., Kós terem
Időpontja: 2009. február 24. 18.00

Baráti üdvözlettel:
Ertsey Attila

* Nemzeti Építészeti Stratégia (a szerk.)