Épületek/Lakóépület
Horányi nyaraló
2009.10.21. 05:40
Az eredmény egy áramvonalasra csiszolt monolit, csak abból áll, ami egy nagy vihar után is biztosan megmaradna. • Az Év Háza: nyaraló a Szentendrei-szigeten, Horányban, Selényi György és Pásztor Ádám munkája.
1/12
Horányi nyaraló - modell
Horányi nyaraló - modell
2/12
Horányi nyaraló - modell
Horányi nyaraló - modell
gondolatfoszlányok
- régi a barátság a megbízóval. a feladat bizalmi. a ház ajándék a testvéreknek.
- a hely a Szentendrei-sziget üdülőterülete. a folyó nem csak kétoldalt, hanem állítólag a lábunk alatt is folyik. egy nagy kavics/homok zátonyon vagyunk. sajátos a mikroklíma. a cserépkályha a teraszon a mindig hűvös nyári estéken a tapasztalat szerint jelentősen emeli a komfortszintet.
- minimálprogram. apró helyiségek egymás mellé tapasztva, összegyúrva. fent alvás, lent nappalirész belső tér nélkül.
a (közös) fedett-nyitott köztes tér kint van a két azonos, egymástól szétforgatott, elhúzott kubus között.
- szilánkok kompozícióban.
3/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
4/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
5/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
6/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
7/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
8/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
a tervezés során finomodnak/érnek, reflektálnak a meglévő és a most születő viszonyokra.
az eredmény egy áramvonalasra csiszolt monolit. csak abból áll, ami egy nagy vihar után is biztosan megmaradna.
a vékony nyersbeton lemez az összeköttetés. kint és bent azonos, továbbfut szabadon, a bütükön is kirajzolódik és a külső lépcsővel és falpillérrel letámaszt/letörik.
- a kevés anyagból a sok beton dominál, a faablak/faajtó és a vascsőkorlát csak másodhegedűs..
a látszóbeton/vasbeton/nyersbeton/műkő/terazzó mind egy anyag. azonos a magvuk, lényegi összetevőik és a viselkedésük is, csak a gépi/kézi/kézműves bedolgozás módja és a felületek megmunkáltsága, részletgazdagsága, finomsága ad árnyalatnyi eltéréseket.
- a nyaraló pulzáló életet él, markánsan nyitott és csukott, napi és éves értelemben.
holtidényben erősen zárni, rácsozni kell. nyáron nap közben az árnyékoló zsaluk/spaletták válnak fontos szereplőkké.
a mozgó elemek életre keltik a statikus szürkésfehér monolitot. messziről látszik mikor lakják.
9/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
10/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
11/12
Horányi nyaraló
Horányi nyaraló
- összegzés
most a munka végén megnézve a fotókat azt látom, rendben van a ház.
a sok változtatás, hátráltatás, értetlenség, bürokrácia és kivitelezési anomália ellenére.
a tiszta képlet, az erősen összetartó kevés anyag és gesztus felvett mindent.
ami még izgat, az a használatból fakadó továbbcsiszolódás, a nemes öregedés.
szürkül a fa, fényesedik a terazzó, mattul a fém.
ez már zajlik. tavasz van és zajlik az épület belakása, megtapasztalása.
selényi györgy 2008
fotó Bujnovszky Tamás
építtető: Preisinger Gábor
építész tervező: Selényi György
építész szerzőtárs: Pásztor Ádám
statikus tervezők: Facskó Gergely és Marót Balázs
modell: Földi Tímea és Lévai Marcell
16:30
Nagyon tetszett a bor-borecet hasonlat. Hogy tanulni kell értékelni a modern építészetet. De nem itt a lényeg, hanem ott, hogy akik ezt a Horányi nyaralót használják, lakják, azok jól érzik-e magukat benne. Szerintem.
Szerintem jól érezhetik magukat.
Akiknek meg lila soktornyos házuk van az alvóvárosban, azok nem éreznék jól magukat, ha történetesen ide érkeznének vendégségbe. És nem csak azért, mert nem hallgatnának a házigazdával közösen Fekete Pákó vagy Győzike-Romantic LagziLajcsi zenét, hanem azért mert szokatlanul, furcsán, esetleg rosszul éreznék magukat ennek a házpárnak a teraszán ücsörögve.
És ettől ők nem rosszabb vagy jobb emberek. Van ki farmerben polóban, van aki öltöny-nyakkendőben érzi jól magát.
Én azt rühellem, hogy bizonyos megmondóemberek kinyilatkoztatják, hogy ez a ház jó. (trendi) És aki másképp vélekedik, az bunkó, maradi, elmaradott. És hogy az ő megközelítésükben csak kétféle megbízó létezik: a kifinomult izlésű, művészetpártoló, remek térlátású, arányérzékkel és tehetséggel megáldott "PARTNER" meg a dúsgazdag, izlésficamos "lilasoktornyút" követelő "BUNKÓ".
A kettő közt senki....
Nekem nincs lila házam tornyokkal, nem hallgatok Lagzilajcsit, mégse boroznék szívesen ennek a háznak a teraszán. Mert rideg, személytelen, barátságtalan, meg mert sosem iszom bort, elvégre madár vagyok.
Annyit tudok csak -abból az időből, amikor még repülni tanultam nyár elején-, hogy az a legritkább eset, amikor az eső függölegesen esik. Teljes szélcsendes eső szinte alig fordul elő.
Ha ázik a fészek az rossz, ha a ház fala ázik, az sem jó. (Gondolom.)
Annyit tudok csak, hogy azok,akiknek fecske fészkel az ereszük alatt, egy mosollyal beljebb vannak aznap, mikor a fészkünkre pillantanak.
(állítólag a rozsdafarkú tesók fészkei is vidámító hatásúak)
E sorokat most Afrikából küldöm, de ha májusban hazatérek, megépítem első fészkem. Ha pont Horányban.... akkor..... ?????
Ezen a házon még eresz sincs. Tehát : Egy mosollyal kevesebb.
14:29
Építészettel, építészekkel kapcsolatos attitűdök tipológiája (konkrétan a horányi nyaraló kapcsán, de nem csak...):
a) A szakma, a hozzáértők népes serege az első kubus-bubus említésekor-észlelésekor elalél, hosszasan élvez, díjesőt ejakulál. Tagjai heteken keresztül egymással derékszöget záró két hasábot álmodnak, örülnek a színtiszta geometria újabb diadalának, közben pedig fittyet hánynak a praktikum és ésszerűség igényének minden kicsi csírájára. Piedesztálra emelik a "tiszta" (sőt, letisztult!) és "egyszerű formát", absztrakt lelkesedéssel boncolgatják a légüres térben lebegő, sem földdel, sem a szomszédos telekkel nem érintkező, emberek által nem lakott, pusztán felületes formai szempontokból vizsgált építményt.
b) A laikusok fanyalognak, "valami hiányzik" feeling önti el a lelküket, de nem igazán tudják értelmesen kifejezni magukat, inkább csak vaktában és dühödten csapkodnak körbe. Hibás fogalmakat használnak, rossz beidegződésű szinonimákkal színesítik mondanivalójukat, a szakma növekvő rosszallása közepette. Közelről meg nem határozott esztétikai igényekre hivatkoznak, remek támadási felületet biztosítva evvel a "hozzáértők" számára. A maguk módján tán igazuk van, de nem vesznek tudomást a honi építész szakma elsődlegesen formai fixációiról, eredendően térmértani, semmint humán indíttatású esztétikájáról.
c) Páran megpróbálják megfogalmazni fenntartásaikat, miszerint a tiszta geometria építészeti alkalmazása qrva nagy zsákutca, a maketten még frappánsnak és ötletesnek tűnő modell a valóságban egy semmitmondó betonmonstrummá lényegül át, megkérdőjelezhető funkciójú és/vagy használhatatlan külső-belső terekkel...
11:16
@nagylaszlo71: Megpróbálom nem élezni a nyelvem, elmésségeket sem durrogtatok pld. a színkezelésről handa-bandázó vakokról, illetve nem csapom le a túl könnyű magas labdákat sem, hanem tiszteletre méltó, művelt kollégáim intelmeit megfogadva, valamiféle párbeszéddel próbálkozom...
Mondjuk nem könnyű, mert ha valaki mondjuk nem tud németül (mcs kvázi építészeti nyelv fölvetésénél maradva) és ezek után hangos szóval zagyva értelmetlen beszédnek minősíti mondjuk a német prózairodalom legnagyobb alkotásait, azzal nehéz emelkedetten beszélgetni...
Félreértés ne essék, nem a ("nyelv")tudás hiánya a baj, hanem az erre való büszkeség. De ez nem elég, itt a hozzáértés "általában" megkérdőjleződik, szinte már a jobban tudás is deklarálva vagyon...
(Ezt sosem értettem, hogy mondjuk egy agysebész hozzáértését miért kérdőjelezik meg lényegesen kevesebben, mint egy építészét, pedig lehetne kiáltozni, hogy "az én agyamat én ismerem a legjobban, én tudom, hogy mijannak a legtutkóbb")
most konkrétabb reakciók:
a) Érdekes, mondhatni meglepő fölvetés a "színtiszta geometriát" szembeállítani a praktikummal és ésszerűséggel, ezen azért érdemes lenne egy kicsit még gondolkodni, persze lehet mondjuk a "két pont között a legrövidebb út" vagy Thalész-tétel igazságait zavaros hülyeségnek minősíteni. Mindet lehet, csak nem biztos, hogy érdemes...
Hogy az épület "pusztán felületes formai szempontokból" lett vizsgálva, azt meg honnét tetszik gondolni? Egy építész bele szokott gondolni, érezni, hogy miféle "térélmény" várható egy elképzelt helyen (fények, szűkölő, táguló, fölnyíló terek, átlátások, ilyesmi) Szerintem eléggé megdöbbene a tisztelt hozzászóló ha mondjuk megállna ott az "értelmetlen lyuk" alatt, ahol csak "beesik az eső" és érezné, hogy mennyire jó ott. (Távoli párhuzammal élve: lásd Pantheon, Róma) (Kellene szervezni tanulmányi kirándulásokat...)
b) "Valami hiányzik", nyilván az "élet", a (többnyire marketingmendzserek által kierőszakolt) "etetős" látványtervek kellékei, a jónőkutyakisgyerekszépzöldfűszínesléghajó kombó, ami "átélhetővé teszik" a látványt...Szerintem meg lehet nyugodni, itt is lesznek majd színes törülközők, futónövények, meg minden, attól csak patinásabb lesz az egyébként is jó épület...A "közelről meg nem határozott esztétikai igényekre"meg nem lehet (értelmesen) hivatkozni, mert ez kb. egyenlő a levegőbe beszélésel... Meg kéne előbb fogalmazni rendesen, hogy mit akarunk üvölteni, hogy ne artikulálatlanság legyen... (az egy kicsit hülyén veszi ki magát, amellett nehéz rá nem üvöltve rekciózni...)
Az "elsődlegesen formai fixációk" rémképének eloszlatásához éredemes lenne mondjuk Janáky István (mást is föl lehetne hozni) munkásságát , írásait (!!!) tanulmányozni... Vagy minimum beleolvasni monduk az (új)Magyar Építőművészet c. folyóirat elméleti jellegű mellékletébe (Utóirat)... (Nem túl hosszú cikkek...)
c)Tanulmányi kirándulást javasolnék a "tiszta gometriás" "használhatatlanteres" fóbiák leküzdésére, mert az építészet nem fotóban, vagy írásban, hanem TÉR-ben létezik...
JAVASLAT: tessék "beszavazóshow" jellegű "Népszépháza" műsort csinálni, lehetőség szerint valami jó népszerű (tehát nyilván minőségi) (kerskedelmi) csatornán, aztán a közönségdíjas nyertest tételesen összemérni a "belterjes" (tehát nyilván tök hülye és hozzá nem értő) zsűri által választott nyertessel... Ez talán beindíthatna valami igazi párbeszédet...
Már persze föltételezve, hogy nem ugyanazt a ház nyeri mindkét versenyt... :)
Egyébiránt mcs-nek teljesen igaza van a sokszínűséget és a tudományos hátteret hiányoló fölvetéseiben... Jó lenne valami konkrét jobbító irányt fölvázolni, közösen kitalálni...
07:48
Nagy baj van!
Ha már az előző posztban oly sokat emlegették, én is had idézzem WGA-t, a Richter épületéről írott kritikájának első sorait, amely mondatok ezzel az épülettel kapcsolatban eszembe jutottak: "Ha ezt a házat egyetlen szóval lennék kénytelen elintézni, akkor azt mondanám, hogy sekélyes. Sajnos nincs egyedül ezzel a kortárs magyar építészet palettáján. Még azok között a házak között sem, melyeket ma itthon kritikai lelkesedés fogad."
Ha pusztán építész szakmai szemszögből közelítenénk a ház felé, akkor valljuk be, túl sok újat nem kapunk az épülettől. Racionálisan megfogalmazott, maximálisan átgondolt komplexum, amely valóban örömteli, hogy megvalósult. A tervezést áthatja az egyszerűség és a használhatóság gondolata, amely valóban szemetgyönyörködtető tisztasággal meg is valósult.
Az rendben volt, nem is olyan régen (majdnem pont 2 éve), hogy a Clark Hotel sokakat meglepett újszerűségével, és egyediségével, hiszen akinek nem volt külföldi építész lapokon megedzve a szeme, annak elég nagy káprázást okozott az arany szín. Ehhez képest akkor sokat romlott rövid idő alatt a köz ízlés, ha már ebbe az épületbe is a határokat feszegető tabula rasa-t látja.
Én örülök annak, ha valami felkelti az érdeklődést, és még jobban annak, ha a szakmám kilép a saját kerítései mögül, és mindenkinek közvetít. Az is fontos, hogy minél több vita (és nem egymás melletti elbeszélés) alakuljon ki, és a vita indításának minden korban megvoltak a maga épületei. DE félek tőle, ha ma Magyarországon ez az az épület, akkor nagy baj van.
12:29
Nagyon sok rétege olvasható egy ilyen építészhonlapnak – nyilván van a felső réteg: az épületek közlése, aztán az ezek mentén kialakuló ilyen-olyan diskurzus (második), és valahonnan a mélyből időnként elő-előtörnek olyan indulatok, amik mintha sok-sokéve lefojtott indulat-atombombákat aktivizálnak (n-edik). Az az érdekes, hogy véleményem szerint ILYENKOR IS az építészetről van szó, csak egy egész más síkon – és hiba lenne nem tudomást venni erről a síkról.
Érdekes lenne ha valakinek volna kis ideje (és értene hozzá) és végigelemezné a fenti hozzászólásokat. A téma az esetek nagyon nagy százalékán csak ürügy, a valódi „mondanivaló” pedig annak a kommunikálatlanságnak és frusztrációnak az igen-igen szaftos manifesztációja, amiben építészként és építtetőként nap mint nap élünk. (Tényleg érdemes ilyen szemmel végigolvasni: mindkét „oldal” tudni véli mire is gondol a másik, olyasmikre kontráz rá amit az nem is mondott – de NYILVÁN gondolta, és így tovább. Üsd, vágd, nem a te megbízód. Sándor hozzászólása üdítő színfolt. Bár, ha úgy nézzük kicsit letéríti útjáról ezt az indulatexpresszt, azaz pont ő lesz az offtopik – ejnye :-).
Mindenesetre: azt gondolom hogy aligha jutunk előre, amígy EZ a hangnem, amígy ennyire nincs fogadókészség a másik EMBER iránt, amíg a kritikai észrevételeinket ilyes nívón bírjuk csak artikulálni (mindkét „oldalról” beszélek – miközben építészként persze jobban érdekel hogy innen nézve milyen is a dolog fekvése).
Lehet hogy valami módon szóba kéne állunk egymással.
14:27
@mB: akkor kezdődjék is a szóba állás ;-)))
1. Nem lehet nem idegbajt kapni Selényi szövegétől, az egyszer biztos."Szilánkok kompozícióban" - írja, no meg "a tiszta képlet, az erősen összetartó kevés anyag és gesztus felvett mindent." Na oké, hogy boldog és önelégült az építész bácsi, elvégre rangos díjat kapott, de akkor is... Meg hát persze nem az irodalmi Nobel-díj várományosa ő, de azért mégis... Ki, mikor, miért? Mi vevődött fel? A papír is sokat elbír, a monitor még többet, de a legtöbbet egy épület képes felvenni? De mégis miből? Szennyből, mocsokból, butaságból? Zsenialitásból, kreációból, fantáziából?? És milyen szilánkok???
"A mozgó elemek életre keltik..." - itt már meresztettem a szememet, hogy miféle kinetikus csodaépítményről van szó, aztán megláttam azokat a nyomorult csúszó spalettákat... Phúúú, amikor a konyhaablakom mozgó eleme életre kel és mintegy kitárul a világba, ha azt látnátok!
"...a statikus szürkésfehér monolitot." - hát ja, ha mégsem mozog, akkor statikus (az épületek 99, 9999999%-a ilyen); szürkésfehér - amilyenre festeni tetszett; monolit - egy nagy frászt, duolit, már ha van ilyen szó, sőt, a vízszintes elválasztás okából kifolyólag egyenesen tetralit!
Summa summarum, akkor már inkább építsen, ne pediglen filozofáljon az építész. "A látszóbeton/vasbeton/nyersbeton/műkő/terazzó mind egy anyag. Azonos a magvuk, lényegi összetevőik és a viselkedésük is." Sőt, az üveg, a homokkő, a bazalt, a rozsdás vas és a paírhulladék is szinte ugyanaz az anyag. Azonos a lényük, a lelkük, a mondanivalójuk, sőt, ha kubust formálunk belőlük, még az alakjuk is azonossá válik!
2. Magáról az épületről: no, miután kicsikét kiéltem magam építészünk nyelvi és logikai leleményein, elképzelem, hogy én vagyok valamelyik P. leszármazott, egyenesen az S+H konszern valamelyik fiókjának az éléről, aztán apuka egy nyaralóval lep meg a szülinapomon ;-))) Egészen pontosan egy ikernyaraló felével, a másik fél a tesómé. No, lássuk! Messziről fehérlik, az okkersárga nyílászárók világítanak, egészen pofás. És nini, két azonos hasábot pakoltak egymás mellé, de ügyesen elforgatva, hogy ne üssön agyon mindent a szimmetriájával. Közöttük meg egy jókora lefedés, felül napozni, alul hűsölni lehet. Hmmm, mondjuk jó kis sötétet csinál alant ez a bazinagy födém, az egyszer biztos. Fent pedig a napfény az abszolút úr, hát ősszel meg télen biztosan jól jön az a kis napfényfűtés, de nyárra valszeg klímát kell szereltessünk... Az ablakok nem túl nagyok, legalább ott nem dől majd a meleg és jól zárható, talán nem rámolják ki a rossz emberek olyan könnyen... A két félház közötti tér se nem tágas, se nem szűkös, épp jó, a lyukas tetőnek már nem annyira örülök, elvégre majd jól becsurog az eső, fent meg elvesz egy csomó helyet, a pereme meg nagyon csak jelzés szinten véd bármitől, majd örökké rettegni kell, hogy mikor esik le valamelyik gyerek... No, hát ennyit a funkciókról, de majd csak kialakul az egész. Amúgy tényleg pofás, főleg így szemből, majd a szaklapok is biztos innen fogják fényképezni, elvégre valami díjat is kapott. Oldalról meg hátulról azért van valami sutaság az egészben, nagyon hirtelen tornyosul fel az ember előtt ez a hat méter sima fehér fal... De nem baj, azt úgyis inkább csak a szomszédok látják, bár a telekhatárig nem volt szabad kimenni az épülettel, ugyebár... Jaj, és milyen aranyos, a lefedést tartó két vékony oszlop középütt, ezek ugye minket kettőnket szimbolizélnek, ugye apu?
folyt. köv.
15:48
@nagylaszlo71: húúha...
20:17
@nagylaszlo71: Kedves Gyuri, szívből gratulálok, két okból is. Egyrészt a házért (amennyire a dokumentációból megállapítható számomra: méltán nyerhetett), másrészt azért, mert úgy tűnik nemcsak jó, hanem annál is jobb! Kifejezetten irigyellek, de komolyan - nagyon jó háznak kell lennie annak, amit ma kis hazánkban ily nyelvi változatossággal, efféle gazdag-magyar érvrendszerekkel, és ilyen vehemenciával támadnak. Nagyon "betalálhatott". Sok ilyen házat, erőt már kaptál hozzá eleget. :-) Üdv: Szabó Levente
21:08
@mB: Kedves Bálint!
Szívemből szóltál, mint oly sokszor :-) Én is eltűnődtem rajta, hogy milyen jó DLA téma lehetne az efféle viták elemzése.
Szerintem is volna itt miről beszélni bőven, és nem csak olyan elfogultan/mániákusan, ahogy WGA teszi a legutóbbi két posztjában, különösen a Hullámváltásban, (amiről nekem mindjárt a Hullámtörés jut az eszembe dogmástól, mindenestől,) és nem csak olyan acsarkodva és egymást lenézve, ahogy fentebb poszt posztot követ, hanem éppen úgy, ahogy Bardóczi Sándor teszi, inkább kérdezve, mint állítva.
A vitaindító hozzászólás hangnemén persze nem csodálkozom, hogy a többség fenn- (és ki)akad, de ha kiemeljük a lényegét, arról már lehetne beszélgetni. Nekem ez tűnik megválaszolandónak abból a posztból, illetve a szerző későbbi hozzászólásaiból:
- ha egy építészeti nyelvnek többféle olvasta van, miért csak a hivatalos (építészi) olvasat az érvényes? (nekem pl. tetszik a "kommunista strandöltöző" hasonlat, lehetne elemezni a mélységeit :-).- baj-e, ha az építészek egymásnak osztogatják a díjakat? (szerintem nem, de erre még kitérek)- van-e az építészeti nyelveknek (hadd használjam inkább a nyelv szót az ízlés helyett, mégha vitatéma is, hogy szabad-e) valamilyen kulturális gyökere, vagy tényleg elég csak a műveletlenség, a "nyelvtudás" (ízlés) hiányát okolni azért, ha nincs közönség-, "csak" szakmai sikere egy ilyen épületnek? Vagyis, igaz-e az, hogy az absztrakt építészet Svájcba való, aki itthon akar szerethető épületeket tervezni, az tanuljon meg "építészeti magyarul"?
Mindenekelőtt (részben után) hadd jegyezzem meg, hogy Selényi György épülete nekem is tetszik, szerintem is méltán kapott fődíjat, (gratulálok!), ahogy még sok más épület is méltán kaphatott volna, de hát a díjak természete ilyen, sokfelé nem szokás osztani.
Sándor analógiája viszont - sajnálom - nekem nem jön be. A borászathoz nem értek, de ha igaz is minden ok, amivel a hazai borászat sikereit indokolja, akkor sem hiszem, hogy mintája lehetne annak, hogyan legyen az építészet egy jól menedzselt, sikeres termék Magyarországon.Ha már analógiákat keresünk, akkor én leginkább az irodalomról szeretek az építészettel párhuzamosan gondolkodni és vigyázó szemeimet inkább az írókra, mint a borászokra vetem. És irígylem őket: mennyivel gazdagabb, sokrétűbb, színesebb a kortárs magyar irodalom, mint a kortárs magyar építészet. Mennyi műfaj, mennyi nyelvi játék, mennyi egymás iránti kíváncsiság... és mennyi kiművelt emberfő a másodlagos irodalmi műfajok terén: irodalomelmélet, irodalomtudomány, kritika.Az előnyüknek persze hagyománya van. Sok évszázados.
Miközben jól tudjuk, hogy a kortárs magyar irodalom éppúgy csak egy szűk kör játéka, mint ahogy a kortárs építészet is az. (Na jó, az irodalom "szűk köre" azért tágabb kör, valljuk be.) A "közízlés" (definíció majd máskor :-) éppen olyan mostohán bánik a kortárs irodalommal, mint az építészettel. (Műfaji előny, hogy a könyvet nem olvassa, aki nem akarja, a házat viszont mindenki látja, ha akarja, ha nem.)
És itt egy fontos szempontot rögzíteni kell, ami gyakran elsikkad: az irodalom esetében senki nem kérdőjelezi meg, hogy az az elit játéka. Legfeljebb vannak írók, akik megpróbálnak ebből kilépni és "leereszkedni" a közízléshez. Mint pl. Spiró legújabb könyve, a Feleségverseny. Érdemes elolvasni, hogy miképp értékeli ezt a könyvet (kérlelhetetlen logikával) az elit kritikusa Károlyi Csaba. "A Feleségverseny nem jó regény" stb. Ennek ellenére tanulságos elolvasni: milyen az, amikor egy író megpróbál a végsőkig elmenni ebben a "leereszkedésben". Nem beszélve arról, hogy a Budapesten 40 év múlva játszódó történet építészeknek igazi csemege :-)Selényi György háza nem erről szól. Selényi háza az építészeti elitnek való megfelelésről szól.Az építészet esetében mindig egy nagy közös halmazba sorolunk mindent, ami építés. Miért? Pontosan úgy működik az is, mint bármely más kulturális termék: az elit játéka belterjes, mindig az is volt, az is marad. Ebbe kívülről bekiabálni értelmetlen. Ahogy bentről kikiabálni WGA módra is értelmetlen. Selényi György háza az elit játékai közé tartozik, annak az igénynek akar megfelelni. Amit ez az elit díjjal jutalmaz is. Mi ebben a csodálkoznivaló? És mi ebben a kivetnivaló? Semmi.
Az építészeti nyelvek kulturális gyökereit illetően pedig köteteket kellene írni. Nem azt mondom, hogy lehetne, hanem azt, hogy kellene. Ez egy olyan kérdés, ráadásul nagyon fontos kérdés, ami reménytelennek látszik mindaddig, amíg meg nem teremtődik (a semmiből) egy kizárólag építészetelmélettel, építészettudománnyal, építészeti kritikával foglalkozó generáció, amelyik blogbejegyzéseknél magasabb szinten tud minderről írni és beszélni. "Japán építészet virágzik a nyírségi homokon" mondta jó harminc évvel ezelőtt Csete György, örök sebet ejtve ezzel Bán Ferencen.Röviden: egyetlen mondattal ezt a "kulturális gyökérzet" ügyet nem lehet elintézni, se pro, sem kontra. (És itt, műfaji okokból az irodalmi analógiák sem segítenek.)Hogy a "közízlés" által elvárt építészet, illetve az elit építészeti ambíciói közötti rés szűkülne, ahogy Sándor írja, azt nem látom. Éppen úgy, ahogy a televízióban sem látom, hogy a kulturális (pl. irodalmi) műsorok nézettsége vetekedne a "közízlést" kiszolgáló műsorokéval. Ez viszont olyan általános téma, aminek az építészet is csak része, nincs (sokkal) jobb, vagy rosszabb helyzetben más műfajoknál.Amit igazán fájlalok - ismétlem - az építészeti elit ideáin belüli sokféleség, az arra való törekvés hiánya. Miért csak az absztrakt modern a cél? (Kamarás Bálint balatoni faházának díjazása reményteljes színfolt). Miért kell mindig ekézni és regionalistáknak "becézni" azokat, akik azt gondolják, hogy (képletesen) a klasszikus nagyregény sem idejétmúlt műfaj? (Lsd.: Darvasi László: Virágzabálók). Ez a műfajon belüli fantáziátlanság és szűkkeblűség az építészetünk fő hiányossága, nem az, hogy a "közízlés" nem érti az elit által olyannyira preferált absztrakt építészeti nyelvet.Üdv!mcs
12:45
@Masznyik Csaba: Kertész Imre napokban elhíresült nyilatkozata a Die Weltnek kisebb vihart kavart. Az ügy kapcsán a Litera.hu oldalon megszólalók olyan irodalomelméleti fejtegetésekbe is bonyolódtak, amik relativizálják az általam korábban itt leírtakat. Konkrétan: cáfolják. Vagyis, hogy az irodalom lenne a magyar kultúrán belül az a mérce, amihez gazdagságban és sokszínűségben az építészetnek is fel kellene zárkózni.Íme Borbély Szilárd véleménye, érdemes elolvasni:
"Mert azt talán nem nehéz belátni, hogy Kertész valóban, úgy tűnik, tudatosan és elszántan, távol tartotta magát attól a magyar kultúrától és irodalomtól, amely sajátos belterjes világát jelenti. A nemzeti irodalmat és kultúrát, azt az irodalmilag alapozott kultúrát, amelyet a 19. században létesített egy kis és meghatározó befolyással bíró kör. Ha elgondolkodunk kicsit, feltűnhet nekünk, magyaroknak, hogy a magyar kultúra minden sokfélesége és gazdagsága ellenére nem bír sokféleséggel. Nem élnek egymás mellett virágzó irodalmi felfogások, esztétikai iskolák, nem tudjuk felsorolni az irodalmi sokféleség számtalan útját, Kizárás és homogenizálás egyszerre regulázza irodalmi és szellemi életünket. A kánon még ma is, posztmodern és demokratikus autonómiák közegében a legfőbb kérdés, annak megalkotása és uralása. Mert nincs többféle kánon, csak egy kánon lehetséges, a nemzeti hagyományok kánonja. Fel tudnánk-e sorolni a magyar irodalomban a krimi jelentős szerzőit, az utazási irodalom, a gyerek és ifjúsági irodalom, a kaland és a lektűrirodalom nagyra értékelt magyar szerzőit, az erotikus és a pornográf műfaj nemzeti értékeit már nem is merném említeni. És még tovább. Hol vannak azok a szerves művészeti együttműködésre utaló iskolák, mozgalmak, intézmények, folyóiratok, ahol a szó, a zene, a tér, a táj, a képiség, a nevelés, az ökológia, stb. egymást átható és megtermékenyítő kulturális sokfélesége lábra kapott. Hol a kultúránk szerves, sokszínű, bensőséges mozgása? Hol van a kihívás, amelyet más kultúráknak tett fel? A nagybányai, majd gödöllői iskola, a szentendrei csoport kulturális, művészi kísérletei milyen szerény és mostoha történeti emlékezettel bírnak hazánkban. Hol van az a magyar kultúra, amely le tudta volna vetni magáról a nemzeti hagyományok irodalmi diktatúráját, és bátor, gazdag, szabad és valóban magyar, ezért kihívást jelentő iskolát teremtett volna? Miért csak a kultikus költők versei fémjelzik a köztudatban a magyar irodalmat, a magyar kultúrát? Vajon mindez nem annak a jele, hogy egyetlen igazság vezérelte a kánont, a kánonalkotást az elmúlt kétszáz évben, és ezzel együtt járt a kizárás és az egységesítés szelleme?"
Két lehetőség van: tévedtem, belülről nézve az irodalom is éppen olyan szűkkeblű, egyoldalú és provinciális, mint az építészetünk,vagy: ha az irodalom sem elég színes és európai színvonalú belülről nézve, akkor vajon hol tart az építészetünk...Üdv!mcs
21:01
Azért a győzike-mediterránház-barokkvillakorinthoszioszloppal kontra minőségi építészet vitán felül csendben megjegyezném, hogy ezen a házon van két olyan emeleti szoba, amelyeknek egyetlen nyílása egy 90/210es teraszajtó, ablakuk pedig nincs....A mellékelt alaprajzokról a tájolás nem derül ki, de (a tömegképzés tiszta egyszerűségét, a ház konzekvensségét elismerve) ezt azért finoman szólva sem tartom szerencsésnek....Még akkor sem ha fennt főleg alszanak.Szóval az urbanista kommentjeiben sokszor felemlegetett ablaktalanság nem teljesen alaptalan...
07:25
@aferi: Az, hogy kritizáltam az embertelen, gépies, funkcionalista hozzáállást amivel a házakat tervezik a mai magyar "menő" építészek, kurvára nem jelenti azt hogy én, vagy bárki más [urbanista blogra nézve úgy tűnik elég sokan] a romabarokk házakhoz vonzódnánk, ezt csak néhány agresszív hozzászóló adta a számba, mert mással nyilván nem tud visszavágni csak azzal hogy amit ő csinál az kultúra, ami nekem tetszik az primitív és alávaló. Ennek az épületnek pedig szegényes a formája, kies, ridegséget sugároz az arcomba, egyszóval szar ránézni nemhogy lakni benne. Ergo még mindig nem tom hogy lehet az év háza de ti biztos tudjátok, veregessétek magatokat hátba, tegyétek be az elit újságjaitokba amit a kutya se vesz meg. Apropó, a mediterrán-barokkot is tervezi valaki...
08:09
@norm2: Idézek tőled:
"embertelen, gépies, funkcionalista hozzáállást amivel a házakat tervezik a mai magyar "menő" építészek"
Szerinted ilyen, a gépiest nem is értem. Funkcionalista? Az miért baj, hogy egy nyaraló úgy néz ki, és úgy is működik mint egy nyaraló? Az persze eszedbe sem jut, hogy a tulajdonosnak tetszik? Mert más ízlése van mint neked? Ami egyszerű az szerinted primitív, meg embertelen, meg gépies. Ezek a mai magyar sztárépítészek...meg japánok, meg finnek, meg svájciak, ezek szerinted semmit nem tudnak, csak szocreált tervezni. Szerinted a csiricsáré agyondíszített, stukkós kváderezett épület a "király", ugye? Linkelj már be légyszíves pár szerinted jó épületet.
"Ennek az épületnek pedig szegényes a formája, kies, ridegséget sugároz az arcomba, egyszóval szar ránézni nemhogy lakni benne."
Szegényes a formája? Mlyen tekintetben? Inkább rendezettnek, megszerkesztettnek mondanám. Kies? Inkább egyszerű. Ridegséget sugároz? Inkább letisztult. Az hogy neked szar rá nézni hidd el nem az épület hibája. Az meg hogy milyen benne lakni, hát ezen a téren csak ködös találgatásokba bocsájtkozhatsz.
"tegyétek be az elit újságjaitokba amit a kutya se vesz meg."
Valószínű benne is lesz. És biztos nem a Blikk-ben fogsz vele találkozni. Az occsó, bazárimajom házkatalógusban sem fog megjelenni, hiszen nem lila és nem kutyagumi alakú. Szerintem a tervező se örülne neki, ha ott jelenne meg. Bár talán nem ártana oda is néha valami gondolati minőséget vinni, a 100 millión innnen, a lilla csipkés házakon túl, amik nem azzal proccolnak, hogy rohadt drágák, legdrágább építőanyagokból, amit meg is kell villantani, hogy mindenki lássa. Ez a ház sem olcsó, de nem kérkedik vele. Nem minden a plazma tévé, a csiricsáré telefon, meg a lila fény a az Impreza alján. Nem kell egy épületnek pózolnia, hogy az ismerősök, haverok is szájtátva bámulják. Nem kell státusz szimbólumnak lennie.
"Apropó, a mediterrán-barokkot is tervezi valaki..."
Ebben a pontban értek veled egyet. Sajnos van. Vannak akik valakiknek az "építészei". Vannak akik befekszenek a "közilzlésnek". Félre ne értsük, nyilván ilyennek is kell lennie, de nem ennyire nagy számban, ennyire túlzó mennyiségben. Normál esteben az építészet formálja a közízlést, sajnos nálunk családi házas szinten nem. Sajnos a "közízlés" formálja az építészet eme szegmensét. Mintha például a műkedvelők mondanák meg a szobrásznak, festőnek, hogy mit alkosson. Pedig fordítva kéne lennie. Jelen esetben a befőtt teszi el a nagymamát...talán egyszer majd ez megfordul.
10:43
@Építészbandi: A "kies" szó jelentése az, hogy otthonos, barátságos, vonzó ... ellentéte a kietlen...
Szelleme tükrében feltüntek az álmok azonban, S láta kies tájat dombbal változva s virágok Völgyeivel; pásztor tanya volt, kis hajlak az ormon, Kút csorgott tövinél, gyéren körülötte gyümölcsfák. A ligetek csendét patakok csörgési vidíták, Kisded bokrok előtt szökdeltek fürge juhnyájak, S a vezető ürünek mélyen hangzott ki kolompja. A nyáj pásztora ő, legkönnyebb póri ruhában Íjasan és balján teljes puzdrája zörögvén Köztök járt egyedül, s a nyáj örvende urának. Ébrede most s mit imént álomnak véle, való lőn.
Vorosmarty Mihaly - A Rom
Már megint kivillant a konzumidiotizmus rothadó zápfoga:
"tegyétek be az elit újságjaitokba amit a kutya se vesz meg."
Egyesek szerint attól lesz értéke valaminek, hogy megveszik...
Ezek szerint Lőrice Laurenc L. Laci sokkal jobb író, mint mondjuk Krasznahorkai.
(Pénzünyi szempontból ez nyilvánvaló, de (még) léteznek egyéb szempontok is.)
+az ablaktalanságról (másik hozzászóláshoz): ha valaki azt nehezményezné, hogy egy ekkora háló(!) szobán csak(!) egy 90X210-es ablak van, bizony furcsán néznénk rá...
11:51
@halottember: EZ AZ!!!
Bizonygassuk csak, hogy mekkora barom, aki nem építészként negatív kritikát fogalmaz meg, közben villogtassuk irodalmi ismereteinket, és veregessük egymás hátát...
14:44
@csoszka: Rossz dolog, amikor erodálódnak a szavak jelentései, például a "kritika" szó, mint afféle "műbírálat" szerintem egészen mást jelent, másról szól (és nem mellesleg más a szándéka) mint a jelen esetben (norm2-féle hozzászólás megnevezése) inkább használandó "vagdalkozás" -szónak. Mondhatnám a "pocskondiázás" vagy "ócsárolás" kifejezéseket is...
Itt a vélemény kinyilvánítása rádásul sokkal a inkább az "építészek" ellen irányult, úgy általában, az épület csak ürügy volt.
Igaziból tényleg méltatlan dolog egy ilyen szintű "párbeszédbe" bocsájtkozni, pedig tényleg jó lenne Kommunikálni, de ahhoz két fél kell, egymást meghallgató, kölcsönösen érdeklődő hangnem. (Például norm2 és sorstársai megkérdezhetnék, ha nem értenek valamit, hogy pld. miért tetszik ez az épület az építészeknek.) Talán ez érdekli őket igaziból... Illetve jó lenne, ha érdekelné. Itt jön(ne) a képbe valamiféle megbecsülés, elismertség, ami manapság egyre inkább a talmi csillogásnak jár ki, de ez már megint messzire vezet...(Hogyan alakul ki a kútúrálizs tutiság, meg ilyenek...)
Azért meg külön bocsánatot kérek, hogy néha szoktam könyveket olvasni... :)
18:32
@Építészbandi: Nézd Bandi. én elfogadom ha az építőnek más ízlése van mint nekem ha egy kockában akar lakni szíve joga, azt csinál amit akar nyaraljon boldogan DE NE LEGYEN MÁR AZ ÉV HÁZA -MAGYARORSZÁGON-, csak mert Svájcban ez a trendi mostanság. A Svájciak biztos zabálják Zumthort, elfogadom hogy a minimalizmus áll a tökéletességhez a legközelebb, az ő mentalitásuknak ez így meg is felel. Makoveczet vagy Csetét vagy egyáltalán az organikusokat sose küldeném el így a picsába mert sugárzik a házaikról az energia a mozgalmasság az valahogy sokkal közelebb áll hozzám. De Calatrava is bejön, vagy talán még Gehry, legalább van humorérzéke. A tisztán letisztult statikus kubusok meg költözzenek át a svájci elitújságokba. Nem mondom meg mit tervezzél, ne a befőtt egye a nagymamát ebben full egyet kell értsek, de kicsit kutasd a magyar hagyományokat mi tetszik a magyar embernek aztán azt modernizáljad ne egy horányi-svájci kubustól várd a megváltást. Vagy legyen külön a minimalistáknak fenntartott szekció a szavazáson. Ott jól mutatna az épület, de hogy abszolút győztes... Biztos vagyok benne hogy ha tartanánk erről egy közvéleménykutatást nekem lenne igazam és akkor tapló giccshuszározhatnád az egész országot :D A giccs pedig szimplán valamiféle vizuális nevelés hiánya.
08:36
Kedves Norm2 és "társaik"!
Ideje lenne levenni az "étlapról" a magyaros mediterrán", a "parasztbarokk", és "modern rokokó" ház fogalmát. Elképesztő, hogy ha bemennek az emberek az autószalonba még van némi ízlésük, de amikor kimennek az építkezésre már nincs. Amikor bemennek az Ikea-ba még szép az egszerű, de a ház amibe veszik az a fent említett "stílusok" valamelyikét képviseli.
Megveszi a szürke (RAL 9006!) A6 Audit és beparkol a szétdíszített, agyoncicomázott frédibéni kövekell felragasztott, kívül lila, belül rózsaszín garázsába. Mindezt azért mert trendi! (ez is micsoda szó!)
Nálunk ezen a norm2 szinten nincs ízlés. Másolás, koppintás, utánozás az van. Barátunk ha elmegy, bármelyik lakóparkban ezekből a kultúrszemét épületekből lát többet. Amikor építtet neki eggyel több torony, eggyel több garázsállás, és mindenből drágább kell mint a szomszédé. Nincs meg hozzá sem az igény sem pedig az akarat hogy mai, kortárs épületben lakjon.
Bejön az építészirodába, közli, hogy ő a megrendelő, és itt az lesz amit ő akar. (persze igazából fogalma sincs mit akar, annyit tud, hogy szebbet, nagyobbat, drágábbat akar). Felveszi a mobilját tárgyalás közben és jó hangosan beleüvölti, hogy most nem érek rá, az építészemmel beszélek. Az építészemmel, akit megveszek kilóra. Mert hát van pénzem, és azt hiszem van hozzá ízlésem is és különben is, te építészkém úgyis csak a papaír miatt kellesz. Hiszen tudom én milyen a jó ház, már voltam házban.
És akkor meglát valamit, egy igényes házat. Persze hogy kiakad, mert vele ilyet nem tudna az építésze művelni. Lapostető?! Az szocreál! Bezzeg a boltív, az igen azt drágán csinálják. Az a tuti. Meg a manzárdtető, az milyen drága! Az a legjobb! De hát egy lapostetős épület, az a 60-as évek.
Csak a szerencsétlen nem tudja, nem látja (és itt a mi hibánk), hogy amibe kapaszkodik az az anakronisztikus, múlt század eleji (vagy még későbbi) rendkívül rosszul adaptált vacak. Két dologból határozza meg a jó épület fogalmát: legyen lilább mint eddig valaha és legyen jó drága. Végül is az autó, mobil, plazma tv vásárlásnál ez bejön.
Komikus is lehetne az egész, de inkább tragikus. És sajnos többségben vannak ők, és azt hiszik majd megtanítják az építészt a jóízlésre, meg hogyan lehet jó házat tervezni...
Az épületről: tényleg jó, vitán felül, bárcsak bárcsak több ilyet lehetne látni. Szeretnék egy olyan országban építészkedni, ahol ezt hozzák fel a laikusok is jó példának.
18:17
Horány melyik részén található? Mert szerintem sokat számít hogy milyen a környzet ahol a ház áll.
17:40
Szép szavakat! Gyuri a barátom!
14:50
Szerintem akkor lesz itt pozitív elmozdulás, ha az év háza díj és az építészet médiadíja közönségszavazatának nyertese közötti rés zárulni kezd. (Szerintem egyébként kezd zárulni.) Vagy másképpen, ha az elit építészlapok és a tömegközönséget célzó építészeti média kínálata közötti szakadékra híd épül (ezt viszont nem látom) . Nem mellesleg, ha vizuális kultúrával óvodás és kisiskolás korban elhivatott és értő emberek kezdenek foglalkozni, ahogyan ezt zenével, sporttal, nyelvvel, drámával megteszik. Ehhez az építésztársadalom részéről - a jó házakon kívül - a kommunikációs készség fejlesztésére és a párbeszéd igényére van szükség (a művet bizony magyarázni kell), a befogadó közeg részéről pedig a vizuális kultúra tanulásáról (a művet bizony értelmezni kell).
Ha az építészet olyan lesz mint a bor, a közeg pedig olyanná alakul, mint amit röpke 20 év alatt a magyar borfogyasztók műveltek (metamorfózis), akkor és csakis akkor lehet itt kulturált "építészetfogyasztásról" beszélni. A borfogyasztást tanulni kell, és erre a tanulásra hajlandóak voltak a fogyasztók. A borfogyasztást tanítani kell, és erre a tanításra hajlandók voltak a magyar borászok. Sznobériából, trendiségből, vagy éppen a bor felől áramló szeretetből és kedélyből, a "boldogság üzenetekből". A kupakos Kövi Dinkától és Kocsis Irmától eljutni a borlapig, az ételekhez való társításig és a dűlőszelekcióig egy nem kis út volt 20 év alatt. Ha azt hiszi bárki is, hogy ebben a jogszabályi környezet segített a borászoknak (ld. az építész sirámokat a túlzott regulációról), azok tudják meg, hogy ha egy borász egy palack bort is kivisz a piacra, ahhoz ma elébb 88 jogszabályi teendőt kell végigjátszania, és mellesleg kell még hozzá jó bor is, marketing is, kedélyes adomázás is, és évi hétszer kőkemény meló a szőlőben. Ma ennek ellenére a fogyasztók tömeges méretekben jönnek le a tablettás-kannás márkáról, hogy legalább egy alsópolcos irsait vagy rizlinget megvegyenek. Ma az építészek részéről az évi hétszeri kőkemény meló van meg a "szőlőben" és a 88 jogszabályi helynek való megfelelés. Még ez se mindig. Nem feltétlenül van meg a jó bor (tudniilik a fogyasztónak való megfelés és az egyediség kényes egyensúlya) és egyáltalán nincs kedélyes adomázás, a tanításra való hajlandóság pedig csaknem teljesen hiányzik. Azaz nem látszik a boldogság forrása csak az izzadság.
A bor az egyetlen sikeres mezőgazdasági ágazatunk. Ez az a termék, ahol műanyag lédigtől az üvegpalack felé vitt az út, szemben az öszes többi termékkel, ahol az üveget papírdobozra, alukannára és műanyagra cserélték le. A magyar borászok rendszeresen kóstogatják egymás termékét, és hihetelen hatékonyak az egymástól való tanulásban. Hogyan lehet ezt reprodukálni az építészet-kultúrában? Szerintem erre kell választ keresni.
A fenti "párbeszédek" sajnos pont egy ellenirányú folyamat tanúbizonyságai, kordokumentumai. Nem a borrá válás, hanem az ecetesedés irányába hatnak...Bár a borecetből Modena redkívül jól megél és élettani hatásai egyébként csodálatosak. De ennyi ecetre - bor nélkül - nincs szükség. Nincs annyi saláta a világon, hogy felszívja!
06:43
Kedves "építészek" ! Az, hogy ez a kommunista strandöltöző lehetett magyarországon az év háza, mindent elmond rólatok és arról amit csináltok, a közízlést figyelmen kívül hagyva egymásnak osztogatjátok a nevetséges díjaitokat a szar házaitokért.
http://urbanista.blog.hu/2009/10/08/ez_lett_az_ev_haza_2009_ben
Nézzétek meg ezt a linket, olvassátok el a kommenteket hány embernek tetszik ez az elcseszett nyomorbunker aztán szépen gondolkozzatok el, hogy mit tanítottak az egyetem első évének első tervezés óráján, hogy miért is tervezünk házakat...
10:58
@norm2: Kedves Norm2!
Néha jön egy megmondóember, aki jól bekiabálja a frankót, hogy minden nyomorbunker-tervező építész ökör.
Az első mondatodban a "kommunista strandöltözőt" cseréld ki mondjuk "hallgathatatlan macskazenére", vagy "értelmetlen mázolmányra", "olvashatatlan betűhalmazra", "macskanadrágos férfiak vonaglására", stb...és egyből más lesz, amit írtál, ugye? vagy tényleg úgy gondolod, hogy dj bobo, fekete pákó és a bors magazin képviselik a kultúrát, mivel őket szeretik sokan?
12:48
@norm2: Szomorú olvasni ezeket a súlyos szellemi alultápláltságról tanúskodó sorokat...
Illetve pontosabban talán mégis inkább egy szerencsétlen, "médiaguruk" által iparilag gyártott műanyag popkulturtkarmánnyal puffadásig telezabáltatott egyed böfögése hallatszik itt...
Mert mi is az a bizonyos "közizlés"?
Valaha -zártabb közösségek idején- volt valami ilyesmi, ami mára "szabad"piaci alapon szétziláltatott...
Ez talán építészetileg akkor látszik legegyértelműbben, ha mondjuk végigsétálunk Magyarpolány, Hollókő főutcáján vagy a Csongrádon a Halászfaluban, illetve összehasonlításképpen bármely Budapest környéki gazdag szuburbia bugyiripacs-"mediterránosos", hánytatóan émelyítő, hivalkodóan új és csupa "egyedi" házból álló utcáján...
Szóval inkább örülni kéne, hogy valaki(k) őrzi(k) a lángot, mert különben tényleg nem lesz senki, aki átvigye a szerelmet a túlsó partra...
A tisztelt hozzászóló logikáját követve tehát mondjuk egy zongorahangversenynek is úgy kellene lezajlania, hogy a közönség leghangosabban üvöltő gruppjainak a követelése szerint hangozzék el a füreliz egy kis kléderman majd a lisztrapszódia (nyilván hófehér zongorát kell elképzelni...)
Persze van egy világhatalom, aminek az egyik államában a Terminátor a kormányzó... :)
14:08
@halottember: Szomorú olvasni norm2 sorait, elszomorító helyzetet tár elénk, de a válaszokat olvasva se tudtam örömtáncot járni. Akár tetszik akár nem, norm2-nek igaza van az urbanista blog reakcióit illetően, és az is teljesen igaz, hogy az újonnan épült alvófalvakat járva katasztrófális látvány tárul az ember szeme elé.
A társadalom nagy része szemétnek tartja amit a menő építészet (vagy mondhatnék bármilyen művészi ágat) művel, és közben szemét épül az ország egyéb területein is.
Építészként az érdekel, mennyire jó az, hogy lassan minimum lesz, hogy csak a beavatottaknak, mindig az adott klikken belülieknek tetszen egy-egy épület, és minden más szar, aki nem érti a házainkat, az meg bunkó. Ráadásul nem csak arról van szó, hogy baromira előtte járunk a közízlésnek, formáljuk azt, és 10-20 év múlva múlva mindenki elismeri, hogy milyen klassz dolgokat építünk, mert ha megnézzük az elmúlt 70-80 év műveit -néhány ellenpéldától eltekintve-, nem sok dicsérő szót tudunk kicsikarni laikusokból...
A díjazott horányi ház arányos, kiérlelt, átgondolt, mondhatnánk hogy -divatos és valójában értelmetlen szóval- letisztult, de ugyanakkor rideg és sivár.
Hogy jó-e, hogy ez lett az év háza, én nem tudom.