Horváth Csaba - Turistaház - Esztergom, Sípolóhegy

Bár magyarországon a turizmus - mind a klasszikus "bakancsos", mind a legkülönbözőbb szabadtéri sportturizmus - egyre népszerűbb és "divatosabb" elfoglaltság, hiányoznak hegyeinkből a színvonalas turistaházak - a régi, nagy múltú házak többsége vagy elhanyagolt képet mutat, vagy a felújítás, bővítés során a régi építészeti-funkcionális érték csorbul.

Bár magyarországon a turizmus - mind a klasszikus "bakancsos", mind a legkülönbözőbb szabadtéri sportturizmus - egyre népszerűbb és "divatosabb" elfoglaltság, hiányoznak hegyeinkből a színvonalas turistaházak - a régi, nagy múltú házak többsége vagy elhanyagolt képet mutat, vagy a felújítás, bővítés során a régi építészeti-funkcionális érték csorbul. Ezen tendenciák ellenpéldájaként jött létre e terv. A tervezett ház egy lehetséges megoldás építészeti bemutatása - ami, tekintettel az új igényekre, bővített programot testesít meg.

A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy az erdő, amellett, hogy munkahely és élettér, egyre több szabadidősportnak otthont ad. Egyre nagyobb teret hódít a gyalogos túrázás mellett a terepfutás, hegyikerékpározás, valamint a télisportok, így a sífutás, szánkózás; így jogosan merülnek fel olyan igények amit a meglévő turistaházak sajnos csak nagyon ritkán tudnak teljesíteni. Szükség lenne, a korszerű - takarékos, praktikus, de igényes - szálláslehetőség mellett sportszerkölcsönzési lehetőségre, illetve a szállóvendékek számára tárolási lehetőséget biztosítani. Az épület helyének kiválasztásánál döntő volt a Visegrádi hegység és Maróti hegyvidék meglévő turstaút hálózata - a térség városai közül Esztergom a Vaskapu hegyen keresztül kapcsolódik be a turisztikai vérkeringésbe, így helyénvaló, hogy egy ilyen épület a Vaskapu oldalában helyezkedjen el, ahol egyébként számos hasonló jellegű létesítmény már jelenleg is megtalálható. A hegy különböző lejtői közül a Sípolóhegy néven ismert törökkori földvármaradvány tűnt a legideálisabb helyszínnek, a Vaskapu által lehatárolt nyereg kellően védett teret adhat egy ilyen háznak. Talán jelentéstöbbletet adhat a környező földutaknak, ösvényeknek, hogy az épület a meglévő rendszert nem bolygatja, a kialakult hálózatra teljes mértékben ráépül.

Szempont volt a tervezésnél, hogy az épített környezet a lehető legkevesebb kárt okozza a természetes tájban. A Sípolóhegy igen jellegzetes látvány, kiválló körpanorámával, nem zavarhatja ezt meg egy épület - így a ház a hegyoldalban megbúvik, természetes anyagaival (kő, fa, valamint a rozsda, ami az acél "természetes" állapota) nem idegen tárgyként kerül a telken elhelyezésre, hanem sokkal inkább a gerinc épített részeként. Ezt a szerepét erősíti az is, hogy a turistaház kilátóként indul, majd egymástúl eltolt hasábokkal rásimul a völgy lejtőire. Természetesen a ház a meglévő növényzethez idomul, nem is lenne összhangban az épület rendeltetésével, ha építése erdőírtással is járna. A ház a kilátást egy irányból sem zavarja, gyakorlatilag minden irányból a természet uralhatja a látómezőt - a főbb útvonalakról a ház közvetlenül nem is látható. Hiszen egy természetben élő épület csupán vendégént és észrevétlenül viselkedhet, különben léte értelmét veszti.

A terepbe épített belső udvart a járható szakszra "rákanyarodó" kő támfal határolja - a változó falmagasság (0,20 - 3,20) és az udvart határoló meredek hegyoldal ezáltal természetes "átriumot" képez, így az belső udvar egy kellően intim, szűrt fényvilágú teret képezhet. Az udvar testesíti meg az épület életének színterét - itt található az étkező kiülő terasza, valamint ezen keresztül bonyolódik le a ház gazdasági élete is. Bár déli tájolású, a támfalak, valamint az erdő által szűrt napfény kellemes, védett hangulatot teremthet. Mivel az épület alatt lényegében fedett - de nyitott - átjáróban át lehet menni, a közönségforgalom jelentős része is az udvaron keresztül bonyolódik. Az udvar karakteres eleme az előtető, ami gyakorlatilag minden faburkolatú (farács) járófelülettel ellátott tér védelmét is szolgálja.

A szállásokat is tartalmazó szárny, követve a terepviszonyokat, félszint eltolással mélyebben helyezkedik el. A hasáb irányában is jobban ráfekszik a hegyoldalra - a kilátás felé fordul, ezáltal a ház fő tömegéhez tört szögben kapcsolódik. A hasáb alapvetően északra tájolt - inkább volt szempont a szobákból nyíló kilátás, mint a kedvezőbb benapozás. A tetőforma, a ház tárgyszerű jellegével összhangban, enyhe lejtésű, a sarkon ferde lecsapással (a funkciócsoport váltásnál) - ezáltal a tetősíkok vizuális folytonossága töretlen maradhat; mindemellett a tömegösszemetsződés kiélezett sarokpontja is letompul.

Az anyaghasználat alapkoncepciója a térképzés mintáját követi - a hagyományos szerkezetekből kialakított szilikátfalazatok, az aljzat, ebbe beleértve a támfalakat is, teremt alapot a szerkezetileg elkülönülő épített, gyártott, felmenő szakasz megépítéséhez.