Design/Formatervezés
„i-city”- Oroszország
2012.11.29. 09:20
Balotai Zsuzsanna építész hallgató az idei Velencei Építészeti Biennálé orosz pavilonját mutatja be, amely a Moszkva mellé tervezett Skolkovo kutatóváros projektjét innovatív módon, QR-kódok és tabletek segítségével ismerteti meg a látogatókkal.
Az idei biennálé egyik leglátványosabb pavilonja az orosz volt. A kiállítás két részből állt, a múltból és a jövőből. A régi Szovjetunióban a hidegháború idején titkos kutatóvárosokat hoztak létre. A földszinti kiállítótérben – mely az „i-land" nevet kapta – ebbe az időszakba nyerhetünk betekintést kis kukucskáló nyílásokon keresztül, melyek mögött a már bezárt városok életképei tűnnek fel.
1/18
Orosz pavilon, Velencei Építészeti Biennálé
Orosz pavilon, Velencei Építészeti Biennálé
A kiállítás másik fele a jövőbe enged bepillantást, abba, hogy milyen lesz a jövő városa Oroszországban. A projektet az „i-city" névre keresztelték, mely egy új tudásközpont létrehozásának a terve. 2017-re Moszkva mellett egy Skolkovo nevű kutatóvárost akarnak felépíteni, ahol kutatók, tudósok, orvosok élnek és dolgoznak majd. A három teremből álló kiállítótér a való világ és a virtuális világ találkozása. Minden négyzetcentiméterét QR-kódok borítják, melyeket a bejáratnál kapott tabletekkel tudunk leolvasni. Megtekinthetjük, milyen lesz az „orosz Szilícium-völgy". A projekteken neves építészek, többek között a 2012-es biennálé főkurátora, David Chipperfield, az OMA, a SANAA, Herzog & de Meuron és a SPEECH Tchoban & Kuznetsov építészirodák dolgoztak. Látványtervek, építészeti tervek, városépítészeti elképzelések és videók tucatjait nézhetjük meg a különböző kódok leolvasásával.
9/18
Orosz pavilon, Velencei Építészeti Biennálé, fotó: Bálint Cili
Orosz pavilon, Velencei Építészeti Biennálé, fotó: Bálint Cili
A Skolkovo az egyik legnagyobb és leginnovatívabb mai orosz projekt, mely egy kis fricska is az Oroszországon kívüli világnak, hiszen csíráját sem látjuk az egész világot sújtó válságnak.
Balotai Zsuzsanna, BME Urbanisztika Tanszék
08:11
Imre pontosan leírja a tényeket. Ennek képi kivetülése pontosan ezt is jelenti.
A QR kódok a világ másik végének találmánya borítja a teljes csarnokot ez önmagában egy mindent lebíró hatalmi jelkép, olyan mint egy tükörcsarnok, amiben nyomasztó élményként találkozik az ember önmagával. Sokkoló a tartalmi sűrítmény és az ismétlődő minták pressziója. Miközben az egész mindössze egy jó játéknak tűnik. Az elzárkózás mindig gyanús. A kutatóbázisok gazdáinak szándékai kiismerhetetlenek.
Egyfelöl globalizáció másfelől elrejtőzés, bezárkózás….
Ami a tied az az enyém is, de ami az enyém az nem a tiéd.
Ez sajnos jóval több, mint fricska, inkább félelmetes folytonosság.
Az Ulickaja könyveket meg tényleg olvasni kell, kiegészíteném a listát az „ Elsők és utolsók”
cíművel.Ulickaja csodás irodalmat csinál, nincs benne semmi az orosz mélyszomorúságból, nem kell falnak menni az ötödik oldal után, remek humora van, mégis elkötelezett komolysággal mutatja fel: ilyen az én népem, minket ilyennek lehet szeretni vagy nem…
06:18
Érdeklődéssel olvastam a beszámolóját miközben egyre jobban sajnálom, hogy nem voltam Velencében. Javaslom, olvasson Ulickaját, kedves Szerző (fő művei a hajdani Szovjetunióról és a mai Oroszországról: Szonyecska, Imágó, Kukuckij esetei, Őszinte híve, Surik, A mi urunk népe). Ő is említi a titkos kutatóvárosokat, ha nem is építészeti szempontból. A mai orosz "Jövő kutatóvárosai" c. projekt ugyanakkor gyanús: előképe, a kaliforniai Szilícium-völgy ugyanis nem állami nagyberuházásként jött létre, hanem szervesen, épületenként, a kisvállalkozások növekedése folytán. Persze, óriási állami, katonai és űrhajózás-technikai rendelésállomány nyomán, de piacgazdasági módon, amennyiben nem a területet, a kész épületeket és az infrastruktúrát tették a kutatók széke alá, hanem a megrendeléseket nyomták a kezükbe. Amiről Ön ír, ennek pont a fordítottja, tehát a régi, szocialista szovjet kutatóvárosok létrehozásának logikája. Nem is ok nélkül: az oroszok és a kínaiak félnek a piacgazdaságot ráereszteni a belső gazdaságukra, mert attól tartanak, hogy azt mindenképpen eluralnák a tőkeerős nyugati vállalatok. Ezért a piacgazdaság mindkét országban főleg külgazdaságot jelent, szilárdan állami vagy a pártvezetés kezében tartott, nemzeti tulajdonjogú mammutvállalatokkal, amelyek exportra termelnek. A fentiek tükrében nem tartom erénynek azt, hogy a válságok nem érintik az új orosz kutatóvárosokról szőtt álmokat.