Nevével ellentétben az Új utca a város egyik legrégibb utcája, nagyrészt középkori eredetű házakkal. Az épületek legtöbbje az 1676-os tűzvész nyomán nyerte el a maihoz hasonló arcát.
Az Új utca 16 alatti, lepusztult házat a város 80 éve azért vásárolta meg, hogy a lebontásával átjárót nyisson a Kolostor utcához. A falból előkerült pompás gótikus ablakokat és részleteket látva azonban a felújítása mellett döntöttek.
16. Századi lakóházak mögött áll a középkori ózsinagóga, amelynek ilyen eredeti formájában egész Európában csak két párja létezik. Jelenleg a Soproni Múzeumnál tett bejelentkezés alapján, csoportosan látogatható.
A belvárosi lakóházak teljes felújítása nagyrészt az 1960-as években, egy komplex városrehabilitációs program keretében készült el, amelyet Európa-szerte elismeréssel fogadtak.
A fő tér 2. alatt álló Gambrinus-ház 1422-től az évszázad végéig szolgált városházaként, majd a következő évszázadokban többször is átépítették. Ma az egymáson látható rétegek adják az épület egyik fő látványosságát.
A Fő tér leglátványosabb épülete a több mint 740 éves Kecske-templom, a közel fele ennyi idős Szentháromság-szobor, és a klasszicista Vármegyeháza, amelyben jelenleg is okmányiroda működik.
A Ferences szerzetesek által épített Kecske-templom évszázados falai közt működött már szénaraktár, de koronáztak itt királyt is (III. Ferdinánd). Mai formáját a 19. században nyerte el. Szabadon látogatható.
A városközpont ékessége az Orsolya-tér, amelynek képét az 1860-as évekre megépült Orsolya-rendi iskola, templom, és rendház határozza meg, a baloldalt álló Lábasház azonban még középkori eredetű.
A Szent Orsolya templom 1864-re készült el Handler Frigyes tervei szerint. A háborúban elpusztult színes ólomüveg ablakait csak 2004-re nyerte vissza, orgonája 2020 óta szól ismét.
A térről nyíló Szent György utca egyik legrégibb palotája a Cézár-ház, amelynek látványos, színes homlokzata a közelmúltban újult meg.
Az épületben működő borozó a falakhoz képest egészen új, hiszen 1964 óta fogadja a vendégeket.
A Szent György utca 22. alatti Sax-ház 17. századi homlokzata ezúttal is középkori falakat rejt.
Szintén a Szent György utcában áll a 15. században épült Eggenberg-ház. Udvara a ma látható formáját 1674-re nyerte el, ekkortól két éven át evangélikus istentiszteletek helyszíne volt, ennek emlékét szószékként megformált loggia őrzi.
Számos lakóház jellegzetességei a kapualjakban található gótikus ülőfülkék, amelyek Sopronon kívül csak a budai várban maradtak fenn hazánkban.
A városközpont utcáiban a kisebb üzletek és éttermek is viszonylag ritkák, az épületek nagy része változatlanul egyszerű lakóház. Néhány nagyobb képviselőjük viszont szállodaként folytatja a pályafutását.
A városfalon kívül, a Várkerület 92 alatt nyílik a Zwinger kávézó, amelynek elegáns pavilonja közvetlenül az eredeti falra támaszkodik.
A belvárosi Kolostor utca végén áll az 1867-re elkészült evangélikus templom, amelynek 52 méter magas tornya a belváros meghatározó építménye.
Az evangélikus templom előtti téren álló Schreiner palota a környezetéhez képest fiatal, alig 150 éves épület.
Az evangélikus templom északi oldalán áll az egykori paplak, amelynek alsó, legalább 700 éves falaira a 18. században épült emelet. Ma lakóház.
A Fő tér éke a baloldali Storno-ház, és jobbra az 1896-ra megépült új városháza. A 700 éves tűztorony 58 méteres magasságával ma is Győr-Moson-Sopron megye legmagasabb épülete, felső szintjei az 1676-os tűz óta láthatók mai formájukban.
A tűztorony a látogatók számára az Előkapu utcából érhető el. A pénztár alattilátványos térben rekonstruált római romok és kőtár látható.
A tűztoronyba annak harmadik szintjén nyílik bejárat. Az oda felvezető vasbeton lépcsőépület, amely részben a torony falazatának megtámasztását is szolgálja, 1973-ra készült el Dr. Kissné Nagypál Judit tervei alapján.
A városközpont a tűztoronyból. Középen a Fő térre benyúló, szintén közel 700 éves patikaház, amelynek lebontását másfél évszázaddal később tervbe vették tér bővítése céljából. Az ezt elutasító királyi levél a hazai műemlékvédelem legrégibb írásos emléke.
A tűztorony alapjainak oldala a városháza 1893-as építésekor instabillá vált. A tornyot a kapunyílás befalazásával sikerült megmenteni, csak kis nyílást hagyva a gyalogosok számára. A mai, közel eredeti szélességű vasbeton erősítés 2012-re készült el.
A torony bejárata mellett indul a városközpont talán legkülönlegesebb sétaútja, az egykori városfalat északról és nyugatról kísérő Várfalsétány. Kialakításáért a város 2016-ban ICOMOS-díjat kapott.
Az évszázados fal, kisebb-nagyobb áttörésekkel, ráépítésekkel, de kitűnő állapotban maradt fent. A lakóházak hátsó udvaraira tekintettel a sétány nagy része csak nappal, általában 18 óráig látogatható.
A városfal külső oldala körül egykor hosszan sorakoztak a városi kereskedők bódéi, majd a 18. századtól már a helyükre épült, különböző szélességű lakóházaik sora. Legkeskenyebb képviselőjük a Várkerület 86 alatti, földszintjén a Hoffer Cukrászdával.
A patinás házsor középső részét egy második világháborús bombatalálat döntötte romba. Ezeket az épületeket nem építették újjá, a helyükön viszont feltárult a városfal egyetlen megmaradt rondellája, és a rekonstruált árok. Jobbra a Szent György-templom.
