Épületek/Örökség

Il Maestro Veneziano - Carlo Scarpa építészete

1/19

A Giardini és az Arsenale között húzódó Riva dei Sette Martiri, vagyis Hét Mártír sétányon található a Scarpa által 1965-ben tervezett emlékmű, a Partizánlány szobra. A sétány eredetileg felvonulási célokra épült a Mussolini-éra alatt.

Egy részegen vízbe fúlt német katona halálát a fasiszta hatalom 7 partizán nyilvános kivégzésével torolta meg. Scarpa szobra, melynek az árapály miatt hol nagyobb, hol kisebb része emelkedik a víz szintje fölé, az áldozatoknak állít emléket.

Scarpa évtizedeken keresztül szorosan kötődött a Biennáléhoz. Amellett, hogy építményeket és pavilonokat tervezett a Giardini területére, több kiállítása is megvalósult. A képen az 1951-es, ma már használaton kívüli jegypénztár látható.

A Scarpára jellemzően míves részletezettségű pavilon szerencsére a mai napig jó állapotban van.

A Velencei Biennálé területét 1951-ben megnövelték, annak érdekében, hogy több nemzeti pavilon is helyet kaphasson. Venezuela pavilonja 1953-ban épült, Scarpa tervei szerint.

Scarpa az elsőre talán meglepő megbízást egy volt diákjának, a Venezuelába emigrált Graziano Gasparininek köszönheti. A korábban inkább felújításokkal és átépítésekkel foglalkozó Scarpának ez az egyik első önálló épülete.

A tervező az építési területen lévő fákat megkímélte. Az épület így a Biennálé egyik legkisebb pavilonja lett, azonban felső bevilágítói nagyvonalúvá teszik a belső teret. A pavilon a sajtónapok alatt sajnos zárva volt.

Az eredetileg olasz pavilonként funkcionáló, jelenlegi központi pavilonban több Scarpa által tervezett beavatkozással is találkozhatunk. Ezek közül a leghíresebb az 1952-re elkészült szobor- és pihenőkert.

A kert fő attrakciója a 3 helyen alátámasztott, szabálytalan alakú, vékony betontető. A tető a növényzet által szándékosan eltakart fém gömbelemekkel csatlakozik a vaskos pillérekhez. A lemez a körítőfalakhoz sem ér hozzá, ezáltal lebegni látszik.

A tér eredetileg a pavilon egyik fedett terme volt, de Scarpa elbontotta a tetőszerkezetet. A téglafalakról leverte a vakolatot és vadszőlőt futtatott a helyére. A vizes medencék miatt a nyári kánikulában is hűvös kertbe sokan járnak megpihenni.

Tomba Brion vagyis a Brion családi síremlék Carlo Scarpa egyik leghíresebb munkája. A temető Altivole község területén, Velencétől 46 km-re, északnyugatra található.

A kisebb focipálya méretű sírkert ferde betonfallal körülvett területén több különböző funkciójú építmény található. A fal a sarkokban áttört, így kevésbé tömör, könnyedebb hatást kelt.

A bejárati csarnokban megjelenik a Carlo Scarpa műveire jellemző halhólyag-motívum, mely keleti előzményekre és a gótikus építészetre egyaránt visszavezethető. Maga az építész is a sírkertben nyugszik, mely egyben utolsó életében befejezett munkája is.

Az épületegyüttesen erőteljes Art Deco hatás érződik, mely leginkább a beton könnyed, dekoratív, részletező megmunkálásában érhető tetten.

Carlo Scarpa keleti filozófiák, főként a japán kultúra iránti vonzódása nyilvánul meg a paravánszerű ajtó kialakításán, mely a kápolnába vezet.

A kápolna kubusos épületét körülvevő sekély tó szintén ázsiai előképekre vezethető vissza. Látogatásunkkor az épületrész éppen felújítás alatt állt, így belső képet nem készítettünk.

A kertben a Brion házaspáron kívül a család több tagja nyugszik, sírhelyeik a kápolnával szemközti robosztus tető alatt találhatók. Az itt nyugvók közül azonban az építész az egyetlen, akit középkori lovagokhoz hasonlóan álló testhelyzetben temettek el.

A Brion házaspár szarkofágjai egy sekély medence közepén, íves tetőépítmény alatt állnak, melynek belső oldalát színes üvegmozaik borítja. Az üvegmozaik alkalmazása az építész fiatalkorára vezethető vissza, amikor egy muranói üvegműhelyben dolgozott.

A sírkertben egy halastóval és vízililiomokkal körülvett meditációs sziget is található, mely ismét Carlo Scarpa keleti filozófiák iránti vonzalmáról árulkodik.

?>
A Giardini és az Arsenale között húzódó Riva dei Sette Martiri, vagyis Hét Mártír sétányon található a Scarpa által 1965-ben tervezett emlékmű, a Partizánlány szobra. A sétány eredetileg felvonulási célokra épült a Mussolini-éra alatt.
?>
Egy részegen vízbe fúlt német katona halálát a fasiszta hatalom 7 partizán nyilvános kivégzésével torolta meg. Scarpa szobra, melynek az árapály miatt hol nagyobb, hol kisebb része emelkedik a víz szintje fölé, az áldozatoknak állít emléket.
?>
Scarpa évtizedeken keresztül szorosan kötődött a Biennáléhoz. Amellett, hogy építményeket és pavilonokat tervezett a Giardini területére, több kiállítása is megvalósult. A képen az 1951-es, ma már használaton kívüli jegypénztár látható.
?>
A Scarpára jellemzően míves részletezettségű pavilon szerencsére a mai napig jó állapotban van.
?>
A Velencei Biennálé területét 1951-ben megnövelték, annak érdekében, hogy több nemzeti pavilon is helyet kaphasson. Venezuela pavilonja 1953-ban épült, Scarpa tervei szerint.
?>
Scarpa az elsőre talán meglepő megbízást egy volt diákjának, a Venezuelába emigrált Graziano Gasparininek köszönheti. A korábban inkább felújításokkal és átépítésekkel foglalkozó Scarpának ez az egyik első önálló épülete.
?>
A tervező az építési területen lévő fákat megkímélte. Az épület így a Biennálé egyik legkisebb pavilonja lett, azonban felső bevilágítói nagyvonalúvá teszik a belső teret. A pavilon a sajtónapok alatt sajnos zárva volt.
?>
Az eredetileg olasz pavilonként funkcionáló, jelenlegi központi pavilonban több Scarpa által tervezett beavatkozással is találkozhatunk. Ezek közül a leghíresebb az 1952-re elkészült szobor- és pihenőkert.
?>
A kert fő attrakciója a 3 helyen alátámasztott, szabálytalan alakú, vékony betontető. A tető a növényzet által szándékosan eltakart fém gömbelemekkel csatlakozik a vaskos pillérekhez. A lemez a körítőfalakhoz sem ér hozzá, ezáltal lebegni látszik.
?>
A tér eredetileg a pavilon egyik fedett terme volt, de Scarpa elbontotta a tetőszerkezetet. A téglafalakról leverte a vakolatot és vadszőlőt futtatott a helyére. A vizes medencék miatt a nyári kánikulában is hűvös kertbe sokan járnak megpihenni.
?>
Tomba Brion vagyis a Brion családi síremlék Carlo Scarpa egyik leghíresebb munkája. A temető Altivole község területén, Velencétől 46 km-re, északnyugatra található.
?>
A kisebb focipálya méretű sírkert ferde betonfallal körülvett területén több különböző funkciójú építmény található. A fal a sarkokban áttört, így kevésbé tömör, könnyedebb hatást kelt.
?>
A bejárati csarnokban megjelenik a Carlo Scarpa műveire jellemző halhólyag-motívum, mely keleti előzményekre és a gótikus építészetre egyaránt visszavezethető. Maga az építész is a sírkertben nyugszik, mely egyben utolsó életében befejezett munkája is.
?>
Az épületegyüttesen erőteljes Art Deco hatás érződik, mely leginkább a beton könnyed, dekoratív, részletező megmunkálásában érhető tetten.
?>
Carlo Scarpa keleti filozófiák, főként a japán kultúra iránti vonzódása nyilvánul meg a paravánszerű ajtó kialakításán, mely a kápolnába vezet.
?>
A kápolna kubusos épületét körülvevő sekély tó szintén ázsiai előképekre vezethető vissza. Látogatásunkkor az épületrész éppen felújítás alatt állt, így belső képet nem készítettünk.
?>
A kertben a Brion házaspáron kívül a család több tagja nyugszik, sírhelyeik a kápolnával szemközti robosztus tető alatt találhatók. Az itt nyugvók közül azonban az építész az egyetlen, akit középkori lovagokhoz hasonlóan álló testhelyzetben temettek el.
?>
A Brion házaspár szarkofágjai egy sekély medence közepén, íves tetőépítmény alatt állnak, melynek belső oldalát színes üvegmozaik borítja. Az üvegmozaik alkalmazása az építész fiatalkorára vezethető vissza, amikor egy muranói üvegműhelyben dolgozott.
?>
A sírkertben egy halastóval és vízililiomokkal körülvett meditációs sziget is található, mely ismét Carlo Scarpa keleti filozófiák iránti vonzalmáról árulkodik.
1/19

A Giardini és az Arsenale között húzódó Riva dei Sette Martiri, vagyis Hét Mártír sétányon található a Scarpa által 1965-ben tervezett emlékmű, a Partizánlány szobra. A sétány eredetileg felvonulási célokra épült a Mussolini-éra alatt.

Egy részegen vízbe fúlt német katona halálát a fasiszta hatalom 7 partizán nyilvános kivégzésével torolta meg. Scarpa szobra, melynek az árapály miatt hol nagyobb, hol kisebb része emelkedik a víz szintje fölé, az áldozatoknak állít emléket.

Scarpa évtizedeken keresztül szorosan kötődött a Biennáléhoz. Amellett, hogy építményeket és pavilonokat tervezett a Giardini területére, több kiállítása is megvalósult. A képen az 1951-es, ma már használaton kívüli jegypénztár látható.

A Scarpára jellemzően míves részletezettségű pavilon szerencsére a mai napig jó állapotban van.

A Velencei Biennálé területét 1951-ben megnövelték, annak érdekében, hogy több nemzeti pavilon is helyet kaphasson. Venezuela pavilonja 1953-ban épült, Scarpa tervei szerint.

Scarpa az elsőre talán meglepő megbízást egy volt diákjának, a Venezuelába emigrált Graziano Gasparininek köszönheti. A korábban inkább felújításokkal és átépítésekkel foglalkozó Scarpának ez az egyik első önálló épülete.

A tervező az építési területen lévő fákat megkímélte. Az épület így a Biennálé egyik legkisebb pavilonja lett, azonban felső bevilágítói nagyvonalúvá teszik a belső teret. A pavilon a sajtónapok alatt sajnos zárva volt.

Az eredetileg olasz pavilonként funkcionáló, jelenlegi központi pavilonban több Scarpa által tervezett beavatkozással is találkozhatunk. Ezek közül a leghíresebb az 1952-re elkészült szobor- és pihenőkert.

A kert fő attrakciója a 3 helyen alátámasztott, szabálytalan alakú, vékony betontető. A tető a növényzet által szándékosan eltakart fém gömbelemekkel csatlakozik a vaskos pillérekhez. A lemez a körítőfalakhoz sem ér hozzá, ezáltal lebegni látszik.

A tér eredetileg a pavilon egyik fedett terme volt, de Scarpa elbontotta a tetőszerkezetet. A téglafalakról leverte a vakolatot és vadszőlőt futtatott a helyére. A vizes medencék miatt a nyári kánikulában is hűvös kertbe sokan járnak megpihenni.

Tomba Brion vagyis a Brion családi síremlék Carlo Scarpa egyik leghíresebb munkája. A temető Altivole község területén, Velencétől 46 km-re, északnyugatra található.

A kisebb focipálya méretű sírkert ferde betonfallal körülvett területén több különböző funkciójú építmény található. A fal a sarkokban áttört, így kevésbé tömör, könnyedebb hatást kelt.

A bejárati csarnokban megjelenik a Carlo Scarpa műveire jellemző halhólyag-motívum, mely keleti előzményekre és a gótikus építészetre egyaránt visszavezethető. Maga az építész is a sírkertben nyugszik, mely egyben utolsó életében befejezett munkája is.

Az épületegyüttesen erőteljes Art Deco hatás érződik, mely leginkább a beton könnyed, dekoratív, részletező megmunkálásában érhető tetten.

Carlo Scarpa keleti filozófiák, főként a japán kultúra iránti vonzódása nyilvánul meg a paravánszerű ajtó kialakításán, mely a kápolnába vezet.

A kápolna kubusos épületét körülvevő sekély tó szintén ázsiai előképekre vezethető vissza. Látogatásunkkor az épületrész éppen felújítás alatt állt, így belső képet nem készítettünk.

A kertben a Brion házaspáron kívül a család több tagja nyugszik, sírhelyeik a kápolnával szemközti robosztus tető alatt találhatók. Az itt nyugvók közül azonban az építész az egyetlen, akit középkori lovagokhoz hasonlóan álló testhelyzetben temettek el.

A Brion házaspár szarkofágjai egy sekély medence közepén, íves tetőépítmény alatt állnak, melynek belső oldalát színes üvegmozaik borítja. Az üvegmozaik alkalmazása az építész fiatalkorára vezethető vissza, amikor egy muranói üvegműhelyben dolgozott.

A sírkertben egy halastóval és vízililiomokkal körülvett meditációs sziget is található, mely ismét Carlo Scarpa keleti filozófiák iránti vonzalmáról árulkodik.

Épületek/Örökség

Il Maestro Veneziano - Carlo Scarpa építészete

2021.05.24. 21:23
1/19

A Giardini és az Arsenale között húzódó Riva dei Sette Martiri, vagyis Hét Mártír sétányon található a Scarpa által 1965-ben tervezett emlékmű, a Partizánlány szobra. A sétány eredetileg felvonulási célokra épült a Mussolini-éra alatt.

Egy részegen vízbe fúlt német katona halálát a fasiszta hatalom 7 partizán nyilvános kivégzésével torolta meg. Scarpa szobra, melynek az árapály miatt hol nagyobb, hol kisebb része emelkedik a víz szintje fölé, az áldozatoknak állít emléket.

Scarpa évtizedeken keresztül szorosan kötődött a Biennáléhoz. Amellett, hogy építményeket és pavilonokat tervezett a Giardini területére, több kiállítása is megvalósult. A képen az 1951-es, ma már használaton kívüli jegypénztár látható.

A Scarpára jellemzően míves részletezettségű pavilon szerencsére a mai napig jó állapotban van.

A Velencei Biennálé területét 1951-ben megnövelték, annak érdekében, hogy több nemzeti pavilon is helyet kaphasson. Venezuela pavilonja 1953-ban épült, Scarpa tervei szerint.

Scarpa az elsőre talán meglepő megbízást egy volt diákjának, a Venezuelába emigrált Graziano Gasparininek köszönheti. A korábban inkább felújításokkal és átépítésekkel foglalkozó Scarpának ez az egyik első önálló épülete.

A tervező az építési területen lévő fákat megkímélte. Az épület így a Biennálé egyik legkisebb pavilonja lett, azonban felső bevilágítói nagyvonalúvá teszik a belső teret. A pavilon a sajtónapok alatt sajnos zárva volt.

Az eredetileg olasz pavilonként funkcionáló, jelenlegi központi pavilonban több Scarpa által tervezett beavatkozással is találkozhatunk. Ezek közül a leghíresebb az 1952-re elkészült szobor- és pihenőkert.

A kert fő attrakciója a 3 helyen alátámasztott, szabálytalan alakú, vékony betontető. A tető a növényzet által szándékosan eltakart fém gömbelemekkel csatlakozik a vaskos pillérekhez. A lemez a körítőfalakhoz sem ér hozzá, ezáltal lebegni látszik.

A tér eredetileg a pavilon egyik fedett terme volt, de Scarpa elbontotta a tetőszerkezetet. A téglafalakról leverte a vakolatot és vadszőlőt futtatott a helyére. A vizes medencék miatt a nyári kánikulában is hűvös kertbe sokan járnak megpihenni.

Tomba Brion vagyis a Brion családi síremlék Carlo Scarpa egyik leghíresebb munkája. A temető Altivole község területén, Velencétől 46 km-re, északnyugatra található.

A kisebb focipálya méretű sírkert ferde betonfallal körülvett területén több különböző funkciójú építmény található. A fal a sarkokban áttört, így kevésbé tömör, könnyedebb hatást kelt.

A bejárati csarnokban megjelenik a Carlo Scarpa műveire jellemző halhólyag-motívum, mely keleti előzményekre és a gótikus építészetre egyaránt visszavezethető. Maga az építész is a sírkertben nyugszik, mely egyben utolsó életében befejezett munkája is.

Az épületegyüttesen erőteljes Art Deco hatás érződik, mely leginkább a beton könnyed, dekoratív, részletező megmunkálásában érhető tetten.

Carlo Scarpa keleti filozófiák, főként a japán kultúra iránti vonzódása nyilvánul meg a paravánszerű ajtó kialakításán, mely a kápolnába vezet.

A kápolna kubusos épületét körülvevő sekély tó szintén ázsiai előképekre vezethető vissza. Látogatásunkkor az épületrész éppen felújítás alatt állt, így belső képet nem készítettünk.

A kertben a Brion házaspáron kívül a család több tagja nyugszik, sírhelyeik a kápolnával szemközti robosztus tető alatt találhatók. Az itt nyugvók közül azonban az építész az egyetlen, akit középkori lovagokhoz hasonlóan álló testhelyzetben temettek el.

A Brion házaspár szarkofágjai egy sekély medence közepén, íves tetőépítmény alatt állnak, melynek belső oldalát színes üvegmozaik borítja. Az üvegmozaik alkalmazása az építész fiatalkorára vezethető vissza, amikor egy muranói üvegműhelyben dolgozott.

A sírkertben egy halastóval és vízililiomokkal körülvett meditációs sziget is található, mely ismét Carlo Scarpa keleti filozófiák iránti vonzalmáról árulkodik.

Projektinfó

Földrajzi hely:
Olaszország

Építészek, alkotók:
Carlo Scarpa

Nézőpontok/Történet

A Hilton szálló // Egy hely + Építészfórum

2024.06.05. 14:37
9:40

Az Egy hely soron következő részében a Budai Várnegyed egyik legelutasítottabb épületének, a Hilton szálló építésének történetét mutatja be. A közel fél évszázados hotel mégis a budai látkép fontos részévé vált, különleges architektúrájával egyszerre különül el és illeszkedik a középkori romok, és a szomszédos épületek sokszínűségéhez.

Az Egy hely soron következő részében a Budai Várnegyed egyik legelutasítottabb épületének, a Hilton szálló építésének történetét mutatja be. A közel fél évszázados hotel mégis a budai látkép fontos részévé vált, különleges architektúrájával egyszerre különül el és illeszkedik a középkori romok, és a szomszédos épületek sokszínűségéhez.

Nézőpontok/Történet

A Tóth Árpád sétány // Egy hely + Építészfórum

2024.06.05. 14:34
9:25

Hadászati célokat szolgáló sikátorból gesztenyesorral és japán cseresznyefákkal tűzdelt gáláns sétány, a Budapestre nyíló egyik legszebb kilátással. A sétány sokszínű, rétegzett történetét az Egy hely csapata mutatja be.

Hadászati célokat szolgáló sikátorból gesztenyesorral és japán cseresznyefákkal tűzdelt gáláns sétány, a Budapestre nyíló egyik legszebb kilátással. A sétány sokszínű, rétegzett történetét az Egy hely csapata mutatja be.