Irány a Balaton! – a BAH-csomópont története

Noha útvonalak már bő másfél évszázada keresztezik itt egymást, az igazi csomóponttá való fejlődést a Balatonra zúduló egyre nagyobb autótömeg kényszerítette ki. Buda egyik legfontosabb autós gócpontja a BAH-csomópont. Bán Dávid írása.

„A fővárosban eddig még soha nem látott, nem tapasztalt városfejlesztésnek, vagyunk tanúi. Ennek a városformáló akciónak egyik döntő láncszeme a közlekedés újjászervezése." – ismerősen csengő szólamok, de ebben az esetben mindez dr. Nagy Rudolfnak, a fővárosi tanács közlekedési főigazgatójának szájából hangzott el 1977 januárjában. A magasztos szavak mögött azonban valóban jelentős, a város mai közlekedési struktúráját ilyen vagy olyan módon meghatározó fejlesztések álltak. Nem sokkal azelőtt épült meg a 3-as metró első szakasza, amivel egy időben rendezték a Deák és a Felszabadulás teret (ma Ferenciek terét). Ezzel együtt, noha egyre nagyobb teret engedtek a városon átfolyó és folyamatosan növekvő autóáradatnak, mégis megindult a Belváros „humanizálása", sétálóutcák kialakítása: „a sétáló a rohanó forgalomban csendes szigeteket talál, ahová fákat, virágteknőiket, pihenőpadokat, csobogókat, térplasztikákat helyeznek el. »Bebútorozzák« számára az utcát, hogy kényelmessé, hangulatossá, vonzóvá váljék a gyaloglás, az ott-tartózkodás." Kiépült a Kálvin téri és a Nagyvárad téri komplex kereszteződés is, illetve két jelentős, a közúti forgalom gyors ás biztonságos áthaladását biztosító létesítmény: a MOH és BAH csomópont.

A két, korábban neuralgikus, szűk kapacitású közúti és kötött pályás közlekedési gócpont fejlesztése valóban erőteljesen javított a forgalom helyzetén, és hatással volt nemcsak a közvetlen környezetre, de a vidékre vagy akár a nemzetközi kapcsolódásokra is. A MOH-csomópont az akkori Marx Károly út-Ócsai út-Haraszti út találkozását és a HÉV átvezetését, a mai Grassalkovich úti felüljárót jelöli Soroksáron. A BAH-csomópont pedig, a köznyelvben ráragadt nevét máig megtartva, a Budaörsi út-Alkotás utca-Hegyalja út kereszteződését takarja Budán.

A budai közlekedési csomópont kialakulása nem újkeletű, az itt található útkereszteződés már bő másfél évszázada formálódik. A Budai Vár északi kijárata, a Bécsi kapu alatt meghúzó, a mai Széll Kálmán teret képező térség évszázadok óta fontos útelágazásnak számított. Az innen induló főútvonalak egyike a 18. század derekán kialakuló Krisztinaváros nyugati határán fut végig és tart Budaörs felé. Az 1770 körül megjelent, Buda egész területét ábrázoló térképen már határozottan kirajzolódik ez az útvonal, amelybe később, az 1810-es évekre becsatlakozik a Tabán felől érkező út is. Igaz, hogy ekkor a későbbi BAH csomópontot még elkerülve, a Kis-Gellért-hegy mögött elkanyarodva, a mostani Alsóhegy utca vonalát követte.  A következő évtizedekben még ez volt a meghatározó irány, de a századfordulón már kezd kirajzolódni a mai BAH-csomópont előképe. A Krisztinaváros felől érkező és ekkor már Alkotás utcza névre hallgató útvonal – hogy miként lett a névadó Schöpfungshaus-ból, azaz a Teremtés házából végül Alkotás utca, arról számos írás emlékezik meg – mellé olyan intézmények települtek, mint a Déli vasút indóháza – a mai Déli pályaudvar elődje –, a Császári és Királyi Katonai Kórház, az Állami Tanítóképezde és a Vöröskereszt Egylet Erzsébet Kórháza a mostani Testnevelési Egyetem helyén, a Csörsz utca sarkán pedig vámház. Ettől délre terült el a Tabáni temető, amelynek a helyén később park és sportpályák létesültek, ma itt épül az egyetem új sportközpontja, valamint a Németvölgyi temető, amit most Gesztenyés kertnek ismerünk. 1900-ban épült meg a Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet az Alkotás utcában, majd a forgalom növekedése keltette rezgések miatt költözött át idővel a Csörsz utcába. Több névváltoztatás után, Magyar Optikai Művekként (MOM) működött az 1998-as teljes megszűnésig.

A századfordulón a városba érkező Budaörsi út a Déli vasút pályája mentén még a Kis-Gellért-hegy felé vette az irányt, majd a vasúti alagút fölött, a helyvonulatot követve – a mai Alsóhegy utca vonalában – érte el a Tabán tetejét, ahol már Hadnagy utcává változva ereszkedett le a zegzugos utcácskák között. Igaz, ez még ekkor túl nagy forgalmat nem szolgált, hiszen a Tabánt határoló Sáncz és Czakó utca vonaláig csak szőlők, kertek, az Országos Szőlőiskola és egy kőbánya terült el az út két oldalán.

A forgalom növekedését az 1903-ban megnyílt Erzsébet híd hozta el, innentől kezdve ugyanis már Pest irányába is közvetlen kapcsolat létesült. Viszont hozzá kell tenni, hogy ekkor már a néhány évvel korábban átadott Ferenc József (mai Szabadság) híd is jelentős forgalmat bonyolított Dél-Buda és Budafokon keresztül Fehérvár irányába. A mostani Hegyalja út fokozatos kiépítése csak a Tabán bontásával egyidőben kezdődött el, majd az első, ekkor még rövid, de a mai BAH-csomópontig terjedő szakasza 1908-ban készült el, ami lényegében nem volt más, mint a korábbi utcácskák, így a Budaörsi út bekötő szakaszának kiszélesítése. Az útvonal azonban folyamatosan épült és további utcák becsatolásával elindult a Sas-hegy oldalán Farkasrét felé. A néhány évig Gömbös Gyula nevét is viselő Alkotás utcában 1936-ban jelent meg a villamos, amikor elkészült a Déli vasút és a Szent Imre herceg útja (ma Villányi út) közötti szakasz, amellyel teljessé vált a budai villamosgyűrű.

A Budaörsi térségbe irányuló nyugat-budai útvonalakat az 1930-as években szabályozták ki az évszázadok óta erre vezető burkolat nélküli utakra alapozva, de a balatoni műút kiépítése csak a II. világháborúra készült el. Az 1960-as évekre, noha a magántulajdonú autókhoz való hozzájutási lehetőség ekkor még igen korlátozott volt, mégis jelentős forgalomnövekedés kezdődött a nyugati irányba tartó kivezető úton, főleg a nyári hétvégénként a Balaton felé. Erre reagálva épült meg 1964-re a hazai tervezett autópálya-hálózat első szakasza az Osztapenko szobortól Budaörs határában elhaladva Törökugratóig, ahol néhány évvel később egy elágazással Győr-Bécs és a Balaton felé indult meg a fokozatos fejlesztés. A Nagyszőlős utcánál ugyan szintén csomópont épült, hogy a városba érkező forgalmat elossza és részben elvezesse a Petőfi híd irányába, de így is egyre erősebb lett a Budaörsi úton keresztül az Alkotás utca, valamint a Hegyalja úton az Erzsébet híd felé tartó forgalom. A tervezők, előrelátó módon már ekkor, azaz 1964-ben elkészítették az első vázlatokat a megvalósítandó csomópontra, de a tényleges megszületésre még több mint egy évtizedet várni kellett. 1967-ben kezdték el a Hegyalja út irányonként kétsávosra való kiszélesítését, majd az Alkotás utca bővítése is megvalósult az 1970-es években. Az útvonalak találkozása azonban még egy ideig komoly problémát jelentő zárvány maradt.

A Budaörsi, Hegyalja, Villányi út és az Alkotás utca közös térsége az 1970-es évek elejére szó szerint megtelt. Olyannyira szűknek bizonyult, hogy nyári hétvégénként a forgalom egyik, az Erzsébet híd felől jövő irányát az Avar és Csörsz utca felé terelték, de korlátozni kényszerültek a 61-es villamos közlekedését is. A kelet-nyugati irányt és a balatoni, valamint a velencei-tavi üdülőforgalmat kiszolgáló, jelzőlámpával szabályozott szintbeni kereszteződés 1973 nyarán elérte kapacitásának végső határát. A kereszteződés a terhelést már nem tudta zavartalanul lebonyolítani, állandósultak a forgalmi dugók.

A problémák kezelésére egy ideje már igyekeztek megoldást keresni. 1971-ben végül tervpályázatot írtak ki a csomópont kiépítésére, de a tényleges építkezés csak három évvel később indult el. „Két »nehéz év« vár a budapestiekre, hiszen alig kezdődött el a Kálvin és Deák tér átépítése, hamarosan másik két nagy közlekedési csomópont rendezése kerül sorra. Következik: a Felszabadulás tér, valamint a Budaörsi út — Alkotás utca — Hegyalja út környéke, röviden a BAH-csomópont." – harangozza be a jelentős közlekedési beruházások kezdetét a Hétfői Hírek 1974 júliusában.

Az építkezés 1975-ben a terület „megtisztításával" kezdődött, azaz a bővítés érdekében számos kisebb lakóházat – összesen 73 lakást – és egyéb épületeket (raktárat, óvodát, üzlethelyiségeket) bontottak el. Majd még ugyanebben az évben elkezdődött az autós felüljáró építése, amelyet 1977 májusában terveztek átadni. Az szalagátvágásra végül jóval korábban, 1976. december 22-én került sor, ami azért is bravúrosnak számít, mert a tudósítások szerint az építkezés utolsó fázisaiban igen zord időjárási körülmények között kellett dolgoznia a kivitelezőknek. Ennek örömére azonban „az előrehozott határidő napi tízmillió forint megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Szép karácsonyi ajándék!" – számol be lelkesen a korabeli filmhíradó.

Az új csomópont lényegében a becsatlakozó utak kiszélesítésével létrejött, megnövelt területű, több forgalmi sávot befogadó, többirányú útkereszteződés lett, amelynek központi eleme a Budaörsi és Hegyalja utat összekötő 660 méter hosszú autós felüljáró. Ez a műtárgy egy látványos ívvel köti össze a két utat és jól kihasználja a domborzati viszonyokat, a Hegyalja útba síkban, emelkedő nélkül kapcsolódik bele. A felüljárót kátrányborítást helyettesítő, különleges műanyag fóliával szigetelték. Noha az elkészült csomópont csatlakozó útvonalai valóban szélesek lettek, a megépülés idején már megszólaltak az aggódó hangok is, miszerint „már a tervezés időszakában többen szóvá tették, hogy a 2x1 forgalmi sáv kapacitása kevés lesz. A forgalomszámlálások és az azokon alapuló forgalmi becslések azt igazolták, hogy nem a BAH felüljáró lesz a szűk keresztmetszet. Az M1— M7 autópálya forgalmának várhatóan a fele a Nagyszöllős u. irányába, negyede az Alkotás u. és negyede a Hegyalja út irányába halad. Előreláthatólag 1990-ig pedig elkészül az autópályához közvetlenül kapcsolódó déli Duna-híd." – írja az Autó-Motor hasábjain Sipos László a Fővárosi Tanács V. B. Közlekedési Főigazgatóságának mérnöke 1977 év elején.

A forgalmat úgy szervezték, hogy lényegében minden irányba el lehessen jutni, folytatva a budai körút tengelyét a Villányi, később a Karolina út felé, vagy a Sas-hegy irányába, de ugyanakkor a Jagelló út idővel megvalósult kiszélesítésével a Németvölgy és az azon keresztül elérhető hegyvidék is új főútvonalat kapott. A csomópontokat irányító jelzőlámpákat összehangolták. „A megfelelő (kb. 50—55 km/ó) sebességgel haladó járművek megállás nélkül haladhatnak keresztül a hat csomóponton. Az üzembe helyezés után folyamatos megfigyelés alapján a forgalom igényeinek megfelelően módosítják a jelzőlámpák működését. A kisforgalmú mozgások szabályozására érzékelő detektorokat építenek be, amelyek segítségével maga a forgalom is befolyásolhatja a forgalomirányító jelzőlámpák működését." – teszi hozzá Sipos László.

A csomópontot megnyitása után nem sokkal benzinkúttal is kiegészítették, illetve idővel egy nagyszabású városközpont jellegű komplexum kialakítását is tervbe vették a Németvölgyi temető helyén létesült gesztenyefás ligetnek az Alkotás utcára néző részén. A tervezők akkor szállodával, uszodával, üzletekkel számoltak, de végül csak a francia Novotel szállodalánc első hazai egysége épült meg 1982-ben, majd két évvel később ez egészült ki a Budapest Kongresszusi Központtal. A Finta József tervezte Novotel, amely az eredeti nagypaneles elképzelés helyett, az osztrák kivitelező cég javaslatára egy francia típusú alagútzsalus technológiával épült, egyfajta prototípus lett, hiszen később az építész, néhány egyéb szállodája is hasonló megfogalmazásban valósult meg. A városközpont jelleg csak jóval később és a helyszínről némiképp eltávolodva valósult meg.

A Magyar Optikai Művek Csörsz utcai gyártelepének lebontásával Puhl Antal DLA tervezésében bevásárló- és irodaközpont, mögötte Noll Tamás tervei alapján lakópark épült az ezredfordulón, majd az út túloldalán, 2002-ben az Építész Stúdió tervezte, éles üvegpengéivel a BAH-csomópont irányába néző Alkotás Point irodaházzal együtt már egyfajta városkapu kezdett kialakulni. Ebbe a szellősebb képbe lépett bele a 2018-ban átadott, dr. Oláh Mihály Zoltán és csapata által tervezett HillSide Offices irodaház szintén igen markáns tömbje. A BAH-csomópont környezetének teljes beépülése pedig lényegében napjainkban fejeződik be a Testnevelési Egyetem sportpályái helyén létesülő, részben fedett sportközpont elkészülésével. Maga a felüljáró máig egy komolyabb és egy kisebb volumenű felújításon esett át, néhány pillérére pedig a Színes Város Budapest Fesztivál keretében a brit Luke Embden pop-art hatású és az argentin Graciela Goncalves animációs figuráit életre keltő falfestés került.

A BAH-csomópontnak, mint fő közlekedési gócpontnak azonban a névadása voltaképpen mind a mai napig valamelyest megoldatlan. A Hegyalja útról érkező buszok megállója kezdetben a Budaörsi út nevet viselte, az Alkotás utcán futó villamosok a Hegyalja út megállónál állnak meg, ami okozott némi anomáliát az utasoknak. Az egységes névhasználat csak az utolsó nagy közösségi közlekedési átszervezéssel véglegesedett, ma már az összes megálló egységes neve BAH-csomópont. A térség azonban hivatalos elnevezést lényegében sosem kapott, hanem a tervezés fázisa óta ráragadt a BAH betűszó. Lőrincze Lajos a korszak jelentős és rendszeres médiaszereplései miatt közismert nyelvésze egy glosszában fejtette ki, miért nem tartja szerencsésnek az elnevezést, amelyet leginkább a mozaikszó H-betűs végződésével indokolt, „mert mi a szavak végén írásban meglevő h-t nemigen szoktuk ejteni; a céh, cseh, juh stb." Írása végén lényegében ötletbörzére hívta fel az olvasók figyelmét, ami meg is mozgatta az emberek fantáziáját: „JAVASLOM, hogy a most felépült nehéz »BAH«-csomópont elnevezése BUHFINA (Budaörsi út—Hegyalja út—Villányi út— Alkotás utca) legyen. Ilyen rövidítésünk nincs, de a „BAH"nál dallamosabb." – írja a Magyar Nemzet 1977-es vitafórumának egyik levélírója, de felmerült a Gellért-csomópont, Alkotás-csomópont, Nyugati kapu, Pannónia kapu, Balatoni-híd, Balaton-híd, Hegyalja felüljáró elképzelés is. Időről időre felmerült, hogy a betűszó helyett a névadó legyen Bach, a zeneszerző, de ez a felvetés végül az ezredfordulón úgy tűnik végérvényesen lekerült a napirendről.

Bán Dávid

Forrás:
Autó-Motor, 1977. január-június (30. évfolyam 1-12. szám)
Hétfői Hírek, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
Magyar Hírlap, 1977. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=21882
https://mmakademia.hu/alkotas/-/record/MMAA69663
https://pestbuda.hu/cikk/20211220_lakohazakat_is_lebontottak_a_45_eves_bah_csomoponti_feluljaro_epitese_miatt
https://utcakterek.blog.hu/2016/03/29/hegyalja_ut_taban_nemetvolgy_madl_ferenc

Szerk.: Winkler Márk

Az írás megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.