Itt járt a Snøhetta vezető építésze
"Mintha a zenészek cserélgetnék a hangszereket, hogy megértsék, mitől működik a szimfonikus zenekar, mitől lesz szerves egész" — érzékeltette Martin Gran, a Snøhetta vezető építésze a Share Budapest 2019-en, hogyan dolgozik a Snøhetta, amely megnyerte a Déli Városkapu meghívásos tervpályázatot, így meghatározhatja Dél-Pest és Észak-Csepel arculatát.
Martin Gran a SHARE 2019 Budapest nemzetközi építészfórumon tartott előadásán mutatta be a norvég tervezőiroda korábbi munkáit és filozófiájukat. A pörgős — számtalan projektet mindössze fél órába zsúfoló — cégbemutató egy gondolatébresztő TEDx fellépéssel is felért, egyszerre volt lenyűgöző, inspiráló és szórakoztató.
Tervünk, mint hósipkás csúcs! — hangzik el az Egészséges erotika című magyar filmszatírában. A Snøhetta Design is hasonlóan lehet ezzel, hiszen Norvégia legmagasabb hegycsúcsáról, a szó szerint is havas tetőt jelentő Snøhettától kölcsönözte a nevét, amelynek sziluettjét a logójukban is szerepeltetik. „A nevünk tisztelgés az örökségünk, a földrajzunk előtt. Ez egy hegy Norvégiában, amelyet minden évben megmászunk, mivel az nem járja, hogy ha róla neveztünk el magunkat, akkor nem másszuk meg. Ez a név inspirál és kötelez bennünket" — avatta be a hallgatóságot Martin Gran a névválasztásba. „A legfontosabb, hogy megtaláljuk, miről szól a társadalmi párbeszéd, hogyan lehet azt bevonva a tervezési folyamatba még jobbat csinálni — vallja a Snøhetta ügyvezető igazgatója és sorolni kezdi, melyik ismert munkájukban hogyan jelent meg ez a szemlélet.
Az ókori helyéhez közel felépült új alexandriai könyvtár építésével kapcsolatban kiemelte, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az embereket, akik megvalósítják az ötleteinket, ezért figyelmet kell fordítani az ő munkakörülményeikre: „volt számukra megfelelő étel, munkavédelmi cipő és senki nem halt meg az építkezésen." Martin Gran szerint a Ground Zero területén megvalósult National September 11 Memorial Museum megvalósításáról szóló pályázatot is azért nyerték meg, mert a zsűri értette, hogy más szemléleletet képviselnek azáltal, hogy az építészek más területek szakembereit bevonva, velük együttműködve készítették el a koncepciójukat. „Ha kapcsolatba kerülünk az emberekkel, akik használni fogják, amit tervezünk, felélednek az ösztöneink. Minden épület tükrözi az embereket, akik ott élik az életüket. A Times Square rekonstrukciója során így lett közösségi tér az utcából, ezért szeretik az emberek az ott eltöltött időt."
Gran szerint a tervezési folyamat során szerepet kell kapjon, hogy mindenkit egy picit más szerepbe tegyünk a megszokottnál, grafikus legyen az építész és építész maga a megrendelő, ha az együtt dolgozó emberek megosztják egymással min dolgoznak éppen, akkor jobban megértik, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy jó munkát tudjunk végezni, ha az ügyfelet is bevonjuk, akkor jobban ki tudjuk szolgálni és ő is jobban meg fogja érteni hogyan dolgozunk, így jön létre olyan munkakörnyezet, ahol mindenki jól érzi magát a bőrében és a munkakörében. „Mintha a zenészek cserélgetnék a hangszereket, hogy megértsék, mitől működik a szimfonikus zenekar, mitől lesz szerves egész. Fontos, hogy értsük a mozgatórugóinkat, hogy megértsük hogyan tudjuk elindítani az innovációt" — érzékeltette, mit ért a határok átlépése alatt.
A határok átlépése teszi izgalmassá a közvetlen vízpartra, a tenger és a szárazföld határára épített létesítményeket is, mint amilyen a parton feltorlódott jégtáblákat idéző Oslói Operaház vagy a múlt héten nyílt, félig tengerbe süllyesztett étterem, az Under, amely Európában az első. „Ez az épület a szárazföld és a tenger közötti határt jelenti meg, de át is lépi azt, összeköti a két világot." Utóbbi példa a korábban már említett tervezőiroda „interdiszciplináris" felfogására is: mint Martin Gran elmondta, óceánkutatókat is bevontak a tervezésbe, az egyiküktől például megtudta, hogy egy bizonyos halfaj szereti a Dire Straits zenéjét. Az étterem másfél óra autóútra van a legközelebbi reptértől, olyan teljes élményt kell nyújtania, amiért megéri odamenni, ezért volt fontos, hogy építészet, biológia és gasztronómia együttműködjön a tervezés során.
A határok átlépése tette érdekessé a Budapest Déli Városkapu projektet is a norvégok számára, amely két ponton is visszaköszön a terveikben. (http://epiteszforum.hu/a-snohetta-tervezheti-budapest-deli-kapujat) A vízpart, a víz és a szárazföld összekötése, a határ átlépése visszatérő motívum a Snøhetta munkáiban, amely során Gran szerint elérhetőbbé kell tenni a folyót és lehetőség nyílik arra is, hogy létrehozzanak egy saját szigetet. Kihívást jelent, hogy ennek során egy csatornát kell létesíteniük, miközben változó vízszinttel kell számolniuk. A másik „határátlépés" a kultúrák összekötése, ezért alkalmazkodtak a környék meglévő épületeihez, inspirációt merítettek belőlük. „Egymillió négyzetméter hatalmas lehetőség arra, hogy pozitívan hassunk a városképre" — beszélt Martin Gran a még megvalósulásra váró beruházásról.
A kultúrák párbeszéde és a határok átlépése tette izgalmassá a Szaud-Arábiában megvalósult, Abdul-Aziz uralkodóról elnevezett kulturális központot, ahol az első olyan könyvtár található az országban, amelyben más világvallások szent könyvei is elérhetők és amelyben ugyanazon a bejáraton át közlekedhetnek nők és férfiak. A megvalósítás során a Snøhetta mindig a női projektmenedzsereit küldte, hogy megteremtse a hidat a két kultúra között. A Svartisen-gleccser lábához — természetesen vízpartra — tervezett Svart Hotel többszörösen is megfelel a határok átlépéséről szóló filozófiának. A szálloda egyrészt az északi sarkkörön túl található és kizárólag egy elektromos hajóval közelíthető meg, az igazi határátlépés viszont alighanem az, hogy az épület több energiát termel, mint amennyit fogyaszt, így joggal nevezhető határátlépésnek a jövőbe.
„Sikerült-e megvalósítani a társadalmi párbeszédet, átlépni a határt az építész és művét használó emberek között? Azt gondolom, hogy igen. Az arab tavasz idején az egyiptomiak élőlánccal, a saját testükkel védték meg az új alexandriai könyvtár épületét a rombolástól" — zárta előadását egy hatásos képpel Martin Gran.
Tálos Lőrinc
11:03
Az elképesztő költségvetésű alexandriai könyvtárépületnél a végén könyvekre már nem maradt pénz, francia adományt kaptak, de úgy tudom, így is messze nincs meg a gyűjtemény egyelőre. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan szegény országban, mint Egyiptom, hány helyen lehetett volna könyvtárat, könyvkiadást fejleszteni az összeg töredékéből.
Ha már kultúra, művelődés, inkább az ilyen projektekre szavaznék, hogy egy magyar projektet említsek: http://epiteszforum.hu/napiskola-a-himalajan - de hát világhírűvé az építész nem ezáltal válik (sajnos).
Persze ez egy örök dilemma...
01:48
Valójában onnan ugrott be nekik a név, hogy az oslói Dovrehallen (=Manókirály terme) kocsma felett pályázott a kezdeti csapat. No és a Manókirály barlangi birodalma a Dovre-hegységben van a Per Gyntben, aminek a legmagasabb csúcsa a Snøhetta. Szóval a Dovrehallen fölötti kéró maga volt a Snøhetta...