Közélet, hírek
Janus-arcú Biennale, évente
2004.09.28. 09:00
Egyfajta szabadegyetem kezd kialakulni Velencében...
Annuale, immár Bi nélkül. Velence városa, gyöngyszeme és tekintélye Itáliának, évente kitárja e több mint százéves intézmény kapuit, egyre ügyesebben alkalmazza a marketing-tapasztalatokat, amiket időközben az ipari vásárok honosítottak meg szerte a Földön. Páratlan években hagyományosan a képzőművészet, páros években (pár évtizede) az építészet nemzetközi nagyünnepét trombitálják össze, és aki csak teheti, hanyatt-homlok rohan oda, hogy lássa! Az újdonság varázsa örök mozgatóerő, reklámmal vert korunkban ezen már nincs mit csodálkozni. A legfőbb tendencia pedig, hogy mind a kiállítók, mind a látogatók között egyre több a fiatal. Mutatják ezt az építészeti kiállítások vezér-szavai: két éve NEXT, most METAMORFÓZIS. Kétségkívül az építészet megpezsdült az információs technológia térhódítása óta, és még arra is van esély, hogy az architektúra visszatalál a művészetek világába. De mindennek az ellenkezője is megtörténhet: az egyre erőszakosabban hódító bizniszvilág és a totálisan iparosított (építés)technika olyan szolgai helyzetet teremt, ami elnémít kultúrát és művészetet. Minden egyre inkább Janus-arcú, amiben a velencei közeg élen jár, több évszázados hagyományokra tett már szert. Túlzás a kétévenkénti összehordás, egyszerűen képtelenség ennyi idő alatt elmélyült eredményekre jutni - de ha a fiatal nemzedékekre bazíroznak a szervezők, akkor mégsem teljesen hiábavaló a dolog. Egyfajta szabadegyetem kezd kialakulni Velencében, ami kellő visszahatással s persze némi kritikus megközelítéssel tényleg nyújt valamit.
A legjobbak ebben az irányzatban most az oroszok voltak, remekül tromfolták az előző, sikeres német kiállítást. 2002-ben a német pavilonban csak hallgatói munkákat lehetett látni, sok-sok egyetemeken, főiskolákon készített makettet - a közelmúltban az N&n Galéria a Goethe Intézettel közösen Pestre is elhozta a tárlatot. Most az orosz hallgatók ott helyben dolgoztak, meghívott külföldi professzorok segítségével. Az egyébként is mindig nagy érdeklődéssel kísért vernisszázs végére csupa velencei helyszínre készítettek terveket laptopjaikon, és maguk mutatták be azokat a megnyitóra összegyűlt népes közönségnek. Érdemes megjegyezni a kiállítás kurátorának nevét: Jevgenyij Assz, moszkvai építész. Az idei nemzeti kiállítások közül említést érdemel még Csehország, Lengyelország, hagyományosan a skandináv országok vagy Spanyolország, no meg Portugália. Megrendítő kiállítással érkezett Belgium, s elnyerte vele az Arany Oroszlán-díjat. Az egykori afrikai belga gyarmat, Kongó fővárosát, Kinshasát állították vizsgálódásuk középpontjába. Egybegyűjtötték, és főképp mozgóképeken, no meg könyv formájában tárták föl a hatmilliós település mindennapi - vagyis urbanizációval és építészettel szorosan összefüggő - gondjait Kinshasa, a képzeletbeli város címen. A nagyvárosok problematikája egyre égetőbb kérdéseket vet föl, és mindig akad a Biennálén olyan kiállítás, amely ki tud szakadni az építészek nyomasztó beszűküléséből, ami házak, csakis új házak - sokszor igen erőltetett - tervezésében nyilvánul meg...
A legnagyszabásúbb tematikus kiállítás az olasz pavilon számos termében vonultatta föl a világban épülű vagy tervezett hangversenytermeket. Alapjában hálás téma, fölemelő feladat, amelynek etalonja kétségkívül a berlini Filharmónia Hans Scharoun tervezte épülete (1963). A díjazott terv ebben a kategóriában igazi nemzetközi teljesítmény: a norvég Stavanger koncertterem tervezői Julien De Smedt és Bjarke Ingels a dán-belga Plot irodából. Munkájuk pontosan beleillik abba a formai irányzatba, mely az Arsenale csarnokaiban is fölfedezhető volt, elvont tematikai címek (Transzformációk/Topográfia/Felületek/Atmoszféra/Hyper-tervek) szerint csoportosított tervek és makettek között. A számítógépes tervezés lehetővé teszi olyan alakzatok kimunkálását, melyek leginkább természeti képződményekre, lankákra, dombokra emlékeztetnek - akár hasonló eredeti környezetbe komponálva, akár a városi terek szokott házai közé, többnyire félig földbe süllyesztetten. Múzeumok, parkolók, tér-rendezések, szabadidős létesítmények szerte a világban - az ázsiai jelenlét erős.
E Janus-arcú közegben tekinthetjük-e jantrának a magyar kiállítást, lehet-e segítségével az ellentétek polaritásának egységéről meditálni, felülemelkedni a múló problémákon? Janesch Péter építész, a kiállítás kurátora Széptől a szépig (és vissza) című kiállításával mintha valami ilyesmit kísérelt volna meg - de sajnos minden másképp sült el. S ezen nincs mit csodálkozni, mert még ha vannak is jó töltetek a mai hazai építészetben, melyek visszhangot kelthetnének egy olyan fontos, eurós mustrán, mint a velencei, nyílt természetű szellemi összefogás és megfelelő célirányos tálalás hiányában erre egyelőre szinte semmi esélyünk nincs - valami ilyesmit fogalmaztam meg két évvel ezelőtt is. A magyar pavilonhoz közeledve az indítás kecsegtető, az installációt tervező Zombor Gábor-féle formás rámpa svunggal húz be a házba. Benn balra és jobbra a két pólus: a vonalba rakott Janáky-fotógyűjtemény fölötte GENUINE vetített felirat ellentétbe állítva a legkommerszebb családi ház divatmagazinból kivett képtömeggel, amit sokmezős mátrixba rendeznek, és gép lapoz. Itthon még hathat, de Velencében? Főleg ahogy végül, szerzői jogi kérdések miatt, a lapozógépet le kellett takarni, tehát a magazinképek nem láthatók, csupán a leplen egy vetített GENERAL felirat. A bizonyos "kétpólusú" szemléletben megteremtett kiállítás képtelen létrehozni annak olvasati dinamikáját, valószínűleg egy ilyen kiállításban tényleg túl nehéz betölteni az élvező szemlélődő szerepét, ahol a részelemek saját érvényes autonómiájukban nehezen engedik szintézisre jutni az egyébként az egész analízisére szánt részelemeket, meg ahol a különféle (mediális) üzenethordozó síkok mind műfaji, mind közlési technikájukban eltérnek egymástól. Az előbbi mondathoz fölhasználtam Fabényi Júlia nemzeti biztos utószavát a katalógusból.
A magyar kiállítás tulajdonképp nem sikerült, hamvába holt, hiába várnánk, hogy azonosságba békül.
Fotó: Vargha Mihály
(IX. Nemzetközi Építészeti Biennálé, Velence, 2004. szeptember 12-november 7. A magyar pavilon kiállítása: Széptől a szépig [és vissza], kurátor Janesch Péter, nemzeti biztos Fabényi Júlia.)
Az írás nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 48. évfolyam, 39. számában.
Vélemények (0)