Játék az egyszerűséggel: Sarepta Szeretetotthon Pesthidegkúton

Szeptember végén avatták és szentelték fel Pesthidegkúton a fogyatékos emberek számára épült Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon új, puritán, mégis visszafogottan izgalmas épületét. A terveket az evangélikus egyházi épületekkel már többször bizonyított Krizsán András DLA készítette. Bán Dávid írása, Bujnovszky Tamás fotói.

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2012-ben titkos, meghívásos pályázatot írt ki a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon korszerűsítésére, bővítésére, szellemileg sérült emberek új lakóotthona kialakítására. A szakmai zsűri, a meghívott neves építészek közül az Ybl-díjas Krizsán András DLA munkáját választotta győztesnek. A tervek elfogadása után, a szociális törvény módosulásával, és egy szerencsés lehetőségnek köszönhetően megváltozott az alaphelyze.

Az egyház, nem messze a meglévő intézményétől, a Máriaremetei úton egy nagyobb telket tudott vásárolni, ahol terveik szerint majd annak kettéválasztásával, akár két tömbből álló új lakócentrumot is tud majd létesíteni. Krizsán András DLA sikeresen adaptálta eredeti elképzeléseit az új környezetbe, így szeptember végén felavatatták a megépült első épületet. A folytatás is kezd kirajzolódni, hiszen a második épület építési engedélyezési tervei már elkészültek és jogerős engedély is meg van.

Az erősen lejtős és a megosztása miatt már szűkösebbé vált telekre tervezett épületnek meg kellett felelnie a kerületi és a szociális törvényben foglalt szigorú építésügyi előírásoknak. Ez utóbbi értelmében a korábbi nagy befogadóképességű intézmények helyett legfeljebb 50 ágyas, úgynevezett ápoló-, gondozó-, lakóotthon kialakítása lehetséges. Krizsán András egy olyan kétszintes, két szárnyból álló lakócentrumot tervezett, ami 50 ember számára biztosít korszerű és megfelelő otthont.

A „H" alaprajzú épület párhuzamos szárnyainak két szintjén, egy-egy 12-13 személyes, önálló lakásként működő lakóegység létesült, zömében egy, néhány esetben kétágyas szobákkal, a hozzájuk tartozó fürdőszobákkal, konyhával valamint a nappaliként, étkezőként szolgáló közösségi térrel. A két szárny közötti összekötő részbe helyezték el a kiszolgáló helyiségeket: beteg- és nővér szoba, tolókocsi tároló, tiszta és szennyes ruha raktár, pelenkatároló.

A félig alápincézett épület alagsori tereiben, - ahol a természetes szellőzést és megvilágítást angolaknák biztosítják -, kaptak helyet a személyzetet ellátó funkciók (öltözők, zuhanyzók, pihenők), illetve egy melegítőkonyha. Az épület teljes területén akadálymentesített, a szintek közötti közlekedésre biztonsági felvonó szolgál.

Mivel az épület kihasználja a meredek telek adta lehetőséget, így a földszinten kívül az emeleten is sikerült közvetlen kertkapcsolatot létesíteni. A domboldal felé forduló két lakószárny átriumszerű, védett, belső kertet alakít ki, ahol a ház lakói közösségi foglalkozásokat tudnak tartani.

A racionális alaprajzú épületet a puritanizmus, letisztultság, egyben az igényes, kortárs megjelenés jellemzi. A fehérre vakolt homlokzatokat enyhe szögtörések tagolják, ami az épület tetején körbefutó, háromszög alakban, ferdén lecsapott attika falakon is visszaköszön. Az egységes hálószobák rendjéből eredő szabályos nyílászárók helyett a tervező hol álló, hol fekvő, időnként mélyebben visszahúzott franciaerkélyekkel kiegészített ablakosztást választott, amit helyenként szürke lábazati vakolattal kiegészített bordűr kerettöredékek szegélyeznek. Nem maradt el az „ötödik homlokzat" átgondoltsága sem, ahol egy zöld tető növeli az épület és környezete értékeit, a bent lakó emberek komfortérzetét.

Bán Dávid