Játszi komolyság – a Studio Kőszeghy III. díjas terve a Törőcsik Mari-emlékhely pályázaton

"A pályamű egyszerre ösztönös és tudatos, játékos és komoly. E két hang együttes megszólaltatása talán az egyik legszebb módja a művészet megismerésének és a megértésnek" – fogalmazott a bírálóbizottság a Studio Kőszeghy emlékműterve kapcsán, melyet III. díjban részesített.

Zárójelentés – Zsűri kritikája

A pályamű egyszerre ösztönös és tudatos, játékos és komoly. E két hang együttes megszólaltatása talán az egyik legszebb módja a művészet megismerésének és a megértésnek. A pályázók javaslata gondolat- és formakísérlet is egyben a gyermeki átszellemülés és a felnőtt koncentráció együttállására, amely a színészi játék, mint művészeti tevékenység lényegiségét próbálja letapogatni.

A pályamű rendkívül kifinomult munka, tárgykultúrája, műleírásában kifejtett gondolatmenete, szóhasználata kimagasló. A Hintoj, a Távló és a Kitok játékos, mégis komoly párbeszédben állnak egymással, mintha valami igazán lényegit fognának meg a színészet, végső soron az emberi természet, az életszeretet szépségéből. A tárgyakba rejtett utalások és a köztük fellépő reflexiók nagyfokú érzékenységgel mutatnak rá arra, hogy a személyiség és az életesemények együttese élethosszig tartó kölcsönhatásban állnak egymással, az ebből kirajzolódó sors pedig elválaszthatatlan a kortól, amelyben zajlik.

A három tárgy részleteiben, anyaghasználatában és kompozíciójában is, tehát eltérő léptékben képes a korabeli rádiók és tévék tranzisztorainak és kapcsolóinak egyfajta absztrakciójára. Kultúrtörténeti állítás is ez, mely szerint az elmúlt században még ezek az elektronikai készülékek kapcsolták össze a művészetet a befogadóikkal. A pályamű kritikai szemlélete szerint ezek a közvetítő, kapcsolódást segítő, szerethető tárgyak „hitelesebb kontextust jelentenek, mint korunk digitális eszközei", a pályamű állításai közül talán ez a legerősebb.

A pályaművet kifinomult gondolat- és formavilága, komplex, egyedi módszerekkel szintetizáló látásmódja miatt a Bírálóbizottság III. díjban részesítette.

Műleírás

JÁTSZI KOMOLYSÁG

2023. őszén Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata egy köztéri alkotás megtervezésére írt ki pályázatot. Az Önkormányzat egy olyan közteret kíván létrehozni, amely méltó emléket állít Törőcsik Mari színművésznőnek, akiről a Feneketlen tó körül elterülő parkot nevezték el 2022. tavaszán. A Nemzeti Színésze és a Nemzet Művésze címekkel kitüntetett háromszoros Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas, illetve Balázs Béla-díjas művész sokáig lakott a környéken, így a kerület díszpolgára is volt. A pályázat célja egy olyan emlékhely megvalósítása, amely ezen a parkon belül kiemeli a névadó személyiségét és lehetővé teszi a megemlékezést.

KONCEPCIÓ

A pályamű koncepciója szempontjából a park lényegének feltárására és a színésznő személyiségének megértésére koncentráltunk, így a történeti áttekintés mellett a jelenlegi állapot elemzésével foglalkoztunk.

A 19. század óta folyamatosan alakuló zöldfelület működését és az épített környezeti elemek rendszerét vizsgáltuk. A park egészét áttekintve látható, hogy a különböző épületek és szobrok jól illeszkednek a zöldfelületeket feltáró ösvényekhez. A Parkszínpad, a teniszpályák épületei, valamint a Hemingway étterem a látogatók szempontjából nem működnek zavaróan, tömegük és térfalaik belesimulnak a sétányokról feltáruló látványokba. Bár elég sok szobor található a zöld és a burkolt felületek közt, ezek egymáshoz képest megfelelő távolságra vannak, így nem keltik a zsúfoltság érzetét. Ehhez képest kérdéses, hogy éppen a park névadójának emlékhelye miként tud ehhez a rendszerhez illeszkedni. Egy markánsabb vagy nagyobb objektum elhelyezése veszélyeztethetné azt az összhangot, ami mostanra kialakult. Ezen túlmenően, ha a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja emlékművel vetekedne az új mű, az aránytalan lenne a helyszín adottságaihoz képest. Mivel a kijelölt terület aránylag kicsi, és nem is központi helyen található, fontos, hogy a projekt úgy illeszkedjen a meglévő adottságokhoz, hogy az a meglévő rendet nem zavarja.

Az általunk elképzelt emlékhely éppen ezért három közepes méretű szobor kompozíciójából áll, melyek egymáshoz kapcsolódnak, mégis különálló elemek. A három tömeg egy teret definiál, melyet a burkolatban megjelenő geometriai mintázat is kiemel, ugyanakkor a burkolt felületek minimálisan érintik a zöldfelületeket. A szobrok művi elemek, de pozíciójukat illetően és elhelyezésük révén természetesen viselkednek, mivel a fák és a bokrok struktúrájához igazodnak. A szobrok egyfajta növényként emelkednek ki a talajból és a vegetáció részeként viselkednek, miközben formájuk és dinamikájuk spontaneitást tükröz. Ez a fajta játékosság és természetesség Törőcsik Mari egyéniségére utal, miközben az egyes művek olyan további vonásokat reprezentálnak, melyek nem egyértelműsíthetőek, sokkal inkább az érzések útján működnek.

Mivel a színésznő személyisége olyannyira összetett, hogy bármiféle leegyszerűsítés méltatlan volna, inkább a nézők interpretációinak sokféleségén, így az egyéni színezetek és az értelmezési lehetőségek végtelen skáláján keresztül kívánjuk megidézni művészetének és egyéniségének árnyalatait.

A három elem mindegyike többértelmű és egyéni megfejtéseket megengedő formai utalás, amely lehetővé teszi a nézők kapcsolódását az értelmezés során. Sok fiatal számára már nem mond sokat a néhai filmcsillag neve és ritkán néznek olyan filmeket, amelyek a szüleik, nagyszüleik korában játszódnak, mégis fontosnak tartjuk, hogy őket is megszólítsák a művek. Ahhoz, hogy a fiatalabb korosztály számára is érdekesek legyenek a szobrok, olyan utalásokat rejtettünk el, amelyek további ismeretek megszerzésére invitálják őket. Akik ismerik a művésznő munkásságát, azok számára pedig önmagukban is képesek az emlékek felidézésére. Az együttes egyszerre játékos és komoly, ahogyan arra a pályamű címe is utal. Az elhelyezésük ösztönös, ugyanakkor a motívumok tudatosan kiválasztott személyiségjegyeket jelenítenek meg. Csakúgy, mint a színészet, amely egyszerre igényli a koncentrációt és a gyermeki átszellemülést.

Az első objektum egy földbe süllyesztett, félbevágott tojásdad forma, amelyre egy hinta van szerelve. Ez a HINTOJ, amely nem csupán a körhinta című filmre utal, hanem éppen azon túl, arra, ahogyan az adott kor rendszerében a művész a saját mozgásterét alakította. A hinta hagyományos értelemben használhatatlan, mivel egy fal van mögötte. Valójában azonban oldalirányban lehet mozogni vele, ami arra utal, ahogyan Törőcsik Mari akkor is megtalálta a módját annak, hogy hitelesen és odaadóan dolgozzon, amikor nem voltak optimálisak a körülmények. Ezzel példaként járhat elől mindenki számára. A tojás a színésznő fiatal kori sikerét emeli ki, miközben egy monumentális tömegként támaszként működik.

A második objektum a TÁVLÓ, amely egy kürtő, amely az égbe tekint, mindig felfelé törve, ahogyan Törőcsik Mari a szakmai tudását mindig fejlesztve, maximális igényességgel dolgozott, miközben egy idealizált világot keresett. A kürtőn lévő formai gesztusok és nyílások azt emelik ki, hogy mindeközben nem vesztette el emberi lényét.

A harmadik tárgy a KITOK, amely egy olyan doboz, amely a néző felett lebeg. Egy sötét kocka, amelyben személyiségének rejtett vonásai vannak, melyeket talán sosem ismerhettünk meg. Bár rendkívül nyitott és kedves volt, egy része mindig is titok maradt a közönség számára és éppen ez a rejtély az, amely egyedivé tette. Bár sokféle arcát láthattuk, mégsem ismerhettük meg teljesen. A doboz alján van egy nyílás, amelyen keresztül kitekinthetünk az égre, de akkor sem láthatjuk a benne rejlő erőt, mert azt nem osztotta meg a publikummal.

TELEPÍTÉS

A három elem egy kör alakú sétányra van felfűzve, valamint egy megtört egyenesre, melyek a fűben illetve a környező burkolt felületeken áthaladnak. Ezek teszik elérhetővé a szobrokat, ugyanakkor nem uralják le a park növényzetét. A három tárgy kompozíciója egy laza struktúra szerint helyezkedik el, ahogyan egy régi rádióban vagy tévében a tranzisztorok és a kapcsolók. Bár mostanra már digitálisan is elérhetőek a régi filmek, mégis fontos, hogy a múlt század második felét meghatározó elektronikai készülékek kapcsolták össze a művészeket a nézőikkel. Olyan készülékeken közvetítették a képeket és a hangokat, amelyek mostanra már alig hozzáférhetőek, mégis kultúrtörténeti szempontból egy hitelesebb kontextust jelentenek, mint korunk digitális eszközei. Éppen ezért az általunk tervezett formák a korai elektronikai berendezések felnagyított darabjaiként állnak a parkban, ezzel téve lehetővé az összefüggések megjelenítését.

A kompozíció szempontjából fontos volt a játékosság, mint a művészi működés lényegi eleme. A művek halmaza egyfajta játszótérként működik, ahol a hinta, a mászóvár és a csúszda egyfajta absztrahált verziója jelenik meg: nem az eredeti funkciója szerint, hanem annak egy módosult jelentésrétegével kiegészítve. Egy hinta, amelyen nem lehet hintázni, egy mászóvár, amelyre nem lehet felmászni és egy csúszda, amelyen nem lehet lecsúszni. A kreativitás lényege ugyanis éppen az, ahogyan a megszokott sémáktól eltérően kezeljük a környezetünket és az ott zajló eseményeket. A színművészet teremtő ereje talán éppen abban rejlik, hogy nem csupán a történetet jeleníti meg, hanem olyan személyiségeket talál ki és tesz valóságossá, amelyek sosem léteztek abban a formában. Ennek a végtelenül komplex és egyedülálló művészeti ágnak a fizikai interpretációjaként képzeltük el az általunk tervezett műveket.

ANYAGHASZNÁLAT

Fontos szempont volt ugyanakkor, hogy a látványos formavilág ellenére az objektumokat egyszerűen meg lehessen építeni és a karbantartásuk is gazdaságos legyen.

Éppen ezért a HINTOJ íves felületét egy acélvázra szerelt beton felületként képzeltük el, amin a hinta és a kiegészítő elemek festett acélból vannak. A TÁVLÓ nevű kürtő acél szerkezetű, szálcsiszolt fémlemez borítással, melyen a különböző kisebb tárgyak kerámia, fém és műanyag betétek forgó vagy mozgatható kialakításúak. A KITOK fával van borítva, kívülről égetett felülettel, belülről feketére festve. A kockából kiálló elemek rozsdamentes acélból készülnek, az oszlopok pedig festett acél öntvények. A burkolatok az egyes elemekhez kapcsolódó területeken a tárgyak színével azonos beton lapok, a parkot átívelően pedig kiskockakőből készülnek.

TÁJÉPÍTÉSZET

A növényzetet illetően azt gondoljuk, hogy a felület szegélye egy karbantartást és felújítást igényel, ugyanakkor a növényzet terveink szerint érintetlen marad.  A tervezett burkolati sávok megvalósítása opcionális, mivel azok nélkül is megközelíthetőek a műtárgyak.

A tervben a javasolt sétányoknál figyeltünk a favédelmi zónákra, illetve az objektumokat úgy helyeztünk el, hogy ne zavarják a vegetációt. Ezen túlmenően azonban nem kívánjuk a meglévő állományt megváltoztatni, mivel az így van összhangban a park egészével és ezáltal válik valóra a koncepció lényege, amely szerint ezek az objektumok egyfajta organikusan nőtt tárgyakként kapcsolják össze a természetet a kultúrával, miközben a park meglévő rendszere érintetlen marad.

Adrian Labaut, Kőszeghy Flóra
Studio Kőszeghy