Kaláka Bernecebaráti dombján

A Bernecebarátiban már hagyománnyá vált nyári építőtábort a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztika tanszéke minden évben megrendezi, hallgatók bevonásával. 2017 nyarán immáron 10. alkalommal járultak hozzá a diákok a község fejlesztéséhez saját munkaerejükkel, időt és energiát cseppet sem sajnálva.

A tábor szervezését és vezetését Varga Imre, az Urbanisztika tanszék tanára, illetve Sziráki Zsófia és Spengler Csaba hallgatók végezték. Az építőtáborok olyan tematikus táborok, amelyekben a résztvevők egy előre megtervezett épületet vagy alkotást hoznak létre, legtöbbször az adott közösség fejlesztésének érdekében. A tábor helyszíne Bernecebaráti, Árpád-kori település, Pest megyében található. Elhelyezkedése miatt az itt élő emberek nagy része máshol keres munkahelyet, aki pedig mégis a faluban marad, erdőgazdálkodással és bogyós gyümölcsök termesztésével foglalkozik. A tábor tízéves működése óta számos alkotás jött létre. Ilyen például a falu határán található rendezvénytér, különböző játszóterek, lekvárfőző vagy az erdőturizmus fejlesztése érdekében, az idelátogató turisták számára épült kilátó, tűzrakó vagy tanösvény.

Ez alkalommal a tábor tematikája a helyi temetőt kiszolgáló ravatalozó, illetve a temető melletti vizes helyiség tervezése és építése volt. A tervezés a BME Építészmérnöki kar Alkotóhetén indult, ahol rövid helyszíni szemle után saját benyomásaink és a helyiek igényeit figyelembe véve kezdődött meg a tervezési folyamat, amelyet a júniusi kivitelezés követett. Megérkezésünkkor Gyenes Zoltán polgármester úr fogadott bennünket. Már az első nap váratlan meglepetésekkel kellett szembesülnünk, mivel megváltozott a tervezési program. Pár hónappal az érkezésünk előtt ugyanis egy fagyasztó helyiséget építettek a lekvárfőző kisüzem udvarának területére, amelyet nem fedtek le megfelelően, így a rajta megmaradó esővíz beázással fenyegette a létesítményt. Ez a probléma semmi esetre sem maradhatott megoldás nélkül, ezért a polgármester kérésére elsősorban a fagyasztókamra feletti fedés létrehozásával foglalkoztunk. A megérkezésünk utáni napok tervezéssel és a szükséges anyagok beszerzésével teltek. Tervezésünk során meghatározó szempont volt, hogy az újonnan létrehozott fedés illeszkedjen a már meglévő épületekhez, illetve, szintén fontosnak tartottuk, hogy a kialakítása költségtakarékos maradjon. Ezt úgy értük el, hogy az épület egy részét, a már meglévő faanyagokból készítettük.

Az épület a kóstoló helyiség folytatásaként jött létre. Egyszerű és hagyományos formavilága, a falak fedésének ritmusa, az eresz kialakításának letisztult megjelenése fontos szempont volt az új épület kialakítása során. Az így létrejött épület nem csak fedésként szolgál a fagyasztó kamrának és a tároláshoz felhasznált ládáknak, hanem előterével lehetőséget nyújt az ott dolgozó emberek számára, hogy hűvös, árnyékos, mégis külső környezetben dolgozhassanak. A tervezési folyamatot nehezítette a két épület között elhelyezkedő régi kút. Ezt nem szerettük volna lebontani vagy túlzottan átalakítani, mivel őrzi a hagyományos építés jellegzetességeit. Idő hiányában azonban ezt a kérdést nyitva hagytuk, lehetőséget adva egy következő tábor számára, hogy megtalálja a megoldást a két épület és a kút között.

A tábor folyamán a második nagy feladatnak a dombon található temetőhöz tartozó mellékhelyiség megtervezését és megépítését szántuk. Ebben az esetben a legfontosabb tervezési szempontunk az volt, hogy a szakrális hely mellé a lehető legkevésbé illesszük hozzá zavaró módon a vizesblokkot. Ennek érdekében egy olyan megoldást választottunk, amely csekély mértékben szeretné magára vonni a figyelmet. Ezt a kialakítást a bejárat elrejtésével, illetve a megszokott forma megváltoztatásával értük el. Így a mellékhelyiség egy előteret kapott, amely nem csak, hogy eltakarja a bejáratot, hanem egyben visszafogott megjelenést is biztosít az építménynek. Az építési folyamat nem volt mindig egyszerű, számos olyan feladattal kellett megbirkóznunk, amellyel eddig még nem találkoztunk. Ennek ellenére közösen mindig képesek voltunk leküzdeni az akadályokat. Egy ilyen tábor persze nem csak a munkáról szól. A hosszú napok után az esti órákat az elején kosárlabdázással töltöttük, de idővel megfáradva már inkább a társasjátékokra és filmezésre esett a választásunk.

Visszagondolva - a közös játékok és építés mellett - számomra talán az egyik legnagyobb élmény a tábor során az volt, hogy láthattam, hogyan jutunk el az ötletektől egészen a saját kezűleg elkészített épületig. Látni, ahogy létrejön valami, ami addig csak a gondolatok világában létezett, szerintem csodálatos. Nagyszerű átélni, ahogyan egy alkotás nem csak a környező épületeken változtat, hanem új barátságokat, közösségeket hoz létre vagy erősít meg. Az olyan apró pillanatok, mint a reggeli ébresztések, a fáradt mosolyok, a vicces elszólalások, a pillanatnyi tanácstalan összenézések, a zápor előli bujkálások, séták a ribizli földek melletti zöld mezőn a bársonykék ég alatt mind olyan emlékek maradnak számomra, amire bármikor szívesen emlékezem vissza. Véleményem szerint ezek azok a megfoghatatlan dolgok, amiért érdemes legalább egyszer részt venni egy építőtáborban. A feladatok megoldása során nem csak egy közösség életét próbáljuk megkönnyíteni vagy jobbá tenni, hanem új embereket, közösségeket és szokásokat ismerhetünk meg.

A következő nyár építőtáboraihoz már január végén elkezdődik a településkutató, felmérő munka a jelentkező építész-, mérnök- és társadalomtudós hallgatóknak. Bernecebaráti helyszín mellett - az Urbanisztika Tanszékhez kapcsolódó nemzetközi DANUrB program keretében - 2018. nyarára Esztergomban és a szlovákiai Sturovoban is lesz építőtábor.

Laczka Áron