Kapufa Budán

Hát elkészült. Hónapok óta nézem, figyelem. Drukkolva követem fejlődését, terebélyesedését. Most megvan. Ott áll: monolit, fekete, csillog, akár egy nikkel lécekkel díszített lesötétített merdzsó — meg legalább olyan intelligens. Szép és szívtelen. Sötét ünneplőjében indokolatlanul szmokingos. Végső soron mégiscsak egy irodaház. Nem több. Nem is kevesebb persze. 

Tizenöt éve a fél karomat adtam volna egy ilyen irodaházért. Akkor nagy szellemi tett lett volna. Izgalom, kockázat és győzelem. Most csak rutin. Profi rutin és semmi más. Nézem és csak a megválaszolatlanul maradt kérdések ágaskodnak bennem. Miért kellett ilyennek lennie? Miért nem kedvesebb kicsit?

Messzebbről kezdeném

Amikor tudható volt, hogy ide irodaház épül, kétség sem maradhatott, olyan ház lesz, amely figyel a kontextusra. Valamennyire figyel ez is, igaz, említettem, hogy intellignes jegyeket visel: az ötödik emeleti visszahúzás például, éjszakai űrfénnyel ellebegtetve a ház kalapját, átértelmezett övpárkányként futtatja tovább a MOM Park épületén megszaladt tekintetet. Kijárataival rányít a szomszédos épületek kapuira. De a valódi kontextus mégsem ez, nem Puhl Antal és Noll Tamás bevásárló, iroda- és lakókomplexuma. Ha ez a mostani ház ugyanakkor emelkedik ki a földből, amikor a MOM Park, egy szavam sem lenne. Elámulok és némán maradok. De hát eltelt az a tizenöt-majdnemhúsz fránya év. Én is, mi budapestiek is sokat tanultunk ez idő alatt. Ami tegnap nagyon jó volt, ma mondjuk épp belefér. Meg aztán az ide befutó autópálya túlfelén, ha a szomszéd, sőt ikerfőváros hasonló bejáratán csordogálunk az ottani fővárosba befelé — akár Bécsről, akár Pozsonyról essék szó — meggyőzőbb, fineszesebb, attraktívabb kortárs építészetbe botlunk.

Budának ez a szakasza Budapest antréja, előszobája. E szerep felelősségét szinte az irracionalitásig feszítve ismerte fel és használta ki egykor a szemközti Alkotás Pont irodaház, az Építészstúdió (Hőnich Richárd - Keller Ferenc) jegyezte három függőleges penge motívumára szerkesztett épülete. Egyedül maradt. Lehet hogy amott a kiadandó terek némileg ügyetlenebbek, nem ennyire fiskális-okosan bevételmaximalizáltak, ám a stílus vonzóbb azonosságtudatot teremt. Nagyvonalúbban kommunikál a várossal. Ott ez van benne a négyzetméterárban. A mostani, új házban legfeljebb a Bara Ákos tervezte földszinti lobby tere kápráztat el, több építészetileg odafigyelt belső a 22.000 m²-es épületben nemigen található.

Nem transzparens

Az Alkotás Pont légies üvegépülete mellé most egy morc fekete üvegdoboz települt, metszően kifeszített élekkel, homlokzati üvegfüggönyén hidegen csikorduló fénnyel. Holott egy korai tervfázisban még áttetsző zöldes üveg-fény jellemezte a házat, s ezzel a szemközti üvegpengék villanásaira reflektált. Lehetett volna az Alkotás Pont irodaház kezdeményezte budai déli városkapu másik oldala. Így is kapufa — csak focihasonlattal.

A végül elfogadott fekete síkok nem filtrálják a fényt, inkább koncentrálják és fokozzák szétfeszítő hatását. Konkurálni vágyik a ház, dominálni (valahogy ezt érezni most), maga mögé parancsolni a közeli Novotel Hotel elöregedett épületét, a MOM Parkot és az Alkotás Pont hetyke tornyait. Itt vagyok, mondja dörmögve. Nem barátkozik, de úgy tesz, mintha négy ház lenne. Kicsike város, akár a szomszéd Mom Park komplexuma. A tagolásoknak ez az értelmük. Fejlesztői oldalról tiszta őrület, ami csak a pénzt viszi, de muszáj valamit könnyíteni a tömb tömegén. Hát így lehet. A ház így most minecraft esztétikával álmodott szobor. Körbecsodálható. Bejáratainál apró gesztusokat tesz a külvilág felé. Egy HelloWood “Hegyvidék" felirat az egyik oldalon, a sok acélüveget ellenpontozó taktilis szerves felület, és a Market-projekteket kötelezően kísérő Szőke Gábor Miklós szobor: a kirajzó méhecskefelhő. Ez utóbbi a messzeföldön sikeressé lett szobrász mostanában tán legfinomabb, legszellemesebb darabja.

Táj és krokodil

Mégis, ennél a pontnál érezni feloldhatatlan feszültséget a város (utcán járó ismeretlen hátterű emberek diffúz tömege) és az épület finnyásan elforduló gesztusa között. Ahogy az, mint napszemüvege mögé bújó, külvilág elől rejtőzködő filmsztár, kénytelen elszenvedni a rajta kívül is itt élők környező nyüzsgését. Az optikailag és szimbolikusan is transzparenciát ígérő, áttetsző üvegű házak bizalomindexe magasan fölötte áll. Komfortosabb velük élni akkor is, ha sohasem lépünk be a kapuikon.

Számomra a ház legjobb részlete a lobby krokodilja. Végre valami, amit nem lehet értelemmel megmagyarázni. Különben is a kajmán kisunokaöccsét én hoztam magammal Berlinből húsz esztendeje. Ma is megvan. Nálunk otthon áll a konyha ablakában és a tájat figyeli.

Bojár Iván András